Lassan kibomlottam a szalagokból:
- orgonafa alatt illat voltam -
koppanó esőddel, fakadtam porból
s szemed tükrében, lángba hajoltam.
Lassan kibomlottál a kötelékből;
- fakéreg és moha illat voltál -
s változtál viharos széllé kerékből,
és öledbe kapva szorítottál.
Bíborba öltözött akkor az ég is,
madarak rajai rebbentek szét,
villámok százai cikáztak végig,
mikor szél söpört földig minden mezsgyét.
S lánctalan így lett a megfeszülés;
pillanatból festett, viharos festmény.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
bogumil ·
Ez vers a javából. Remekeltél! Gratula.
Velyn ·
Nem szoktam kommentelni, de ez nagyon szép! Szavakkal festeni?
Sotetfeher ·
Nagyon szép, nagyon tetszett.