Történetek

– Csak egy halk roppanás a vékony kis nyakán! Esküszöm nem így akartam! Elment az eszem, megőrültem egy pillanatra! A sátán költözött a bőrömbe! Ó, drága jó istenem, az a halk roppanás, mindig itt zakatol a fejemben. Úgy dobol a füleimben, hogy megsüketülök tőle! Elvetemült gyilkos lett belőlem!
– Nyugodj meg fiam, halottat nem lehet megölni!
– De, hisz roppant a kis nyakcsigolyája neki, éreztem, hallottam is atyám!
– A kicsi halott volt, már amikor a kezedbe vetted.
– Az nem lehet atyám, de akárhogyis, a gondolat, a mozdulat, a tett! Megbocsájthatatlan számomra. Nekem, már nincs bűnbocsánat!

A történet az Amerika felfedezése című mű folytatása. Remélem, tetszik majd nektek!

"- A király küldött, hogy kielégítsem az ön minden igényét, amit csak parancsol.
Hősünk meglepődve nézte a lányt. Azt hitte, hogy csak álmodik, de próbálta feldolgozni az eseményt.
– Na, és milyen igényekre gondolhatott királyod, mikor hozzám küldött? - kérdezte a lányt.
A lány erre elmosolyodott, és kibontotta a csuháját összefogó madzagot..."

– A ceremónia zavartalan lefolyásáért te felelsz. Tehát a nagyvezírrel én beszélek személyesen. Ha mindenáron meg akarja a koronázást várni, akkor lebeszélem róla, mondván, hogy csak januárban lehetséges, amikor beáll a Duna jege. Ugyanúgy a nemesek fognak királlyá választani, mint annakidején Hunyadi Mátyást a Duna jegén. Így, most még csak ajándéknak tekintem a koronázási ékszereket, koronát, jogart, kardot, amiket hét társzekér arany és ezüstholmival viszonozok. – mondta ellentmondást nem tűrő hangon a fejedelem.

- Jól van, akkor vedd le az inged!-A cigaretta slukkja hallható volt, a szippantás, olyan nagyvilági.
- De...
- A pénz az pénz, most fogsz nekem fizetni Martin!
Nem fogok hozzád érni, de azért, hogy ne tartozz nekem, meg kell tenned mindent amit mondok ellenkezés nélkül.Ha végeztünk nem leszel adósom, nem mondom el a szüleidnek, hogy berúgtál és azt sem, hogy mit csináltál a telefonommal.Hogyha nem egyezel bele a dologba, vagy közben nem teszed meg amire utasítalak, akkor kitálalok anyádéknak, és a pénzt is elkérem tőlük.

– Bocsánat!... Igen… Scarlett Byrne vagyok. Én telefonáltam tegnap. Jöttem, hogy elvigyem a felesleges könyveket – mondtam, ő pedig bíztatóan bólogatott.
– Ó, igen. Mrs. Corliss mondta, hogy beugrasz. Ott vannak a könyvek három dobozban – bökött az ajtó mellé.
– Köszi, drágám – mosolyogtam rá bizalmaskodva. – Amúgy, ha megjegyezhetem, nem úgy nézel ki, mint aki itt dolgozna.
– Isten ments! Csak a házifeladatom miatt vagyok itt. Közmunka. Besegítek a könyvtárban – magyarázta, miközben az egyik copfjával játszott.
– Ó, hát ez eléggé szopás. Ha tanulószobán lennénk, legalább együtt lehetnél a haverjaiddal. – Próbáltam bármilyen lehetőséget találni, hogy maradhassak még beszélgetni, anélkül, hogy gyanússá válnék. Szerencsére, úgy tűnt, ő is élvezi a kis eszmecserét.
– Tudom – sóhajtott fel teátrálisan. – Nem is ide jelentkeztem. A tornaterembe akartam menni a hetedik periódusba. Akkor utána rögtön ott lehettem volna edzésen is. De a fejeseknek be kellett dugniuk ide.
– Ó! – néztem rá. Úgy köröztem körülötte, akár az áldozatát méregető cápa. Persze csak képletesen. – Szóval sportolsz egy csapatban.
– Ja – bólintott, majd hirtelen zavartan elpirult. – Igazából ez az utolsó évem, és én lettem a fő pompomlány.
Jackpot!

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és barátom életének valóságos történetén alapul.