Történetek

Remélem, nem sikerült annyira rosszul. Bár lehet nem lett vicces, de, ha már megírtam, akkor beküldöm :)

A szalmaszín hajú legény nagyon szerette a nőket. Minden fajtájú, formájú, korú nőt megkívánt ő. Gondolkozott rajta sokat, hogy talán el van átkozva, hogy örökké csak asszonyhúsra éhezzék. Úgy keveredett rossz társaságba is, úgy vesztette el a munkáját is. Egy asszonyért. Meg akarta tudni régen, milyen az, ha a nőn erőszakot tesznek. Szégyellte, de akarta. Hát meg is tette végül. Bár ne tette volna Uram Isten! Bár ne tette volna!

Elengedtelek. Odaadtam a szerelmünket. Odaadtam egy világért, amiben nem fáj többé, hogy létezel.

Figyelem!A tartalom biszexuális, a két férfi gyengéden egymáshoz is ér, ahogy mindketten a nőhöz.Aki olvasni sem szereti az ilyesmit kíváncsiság szintjén sem, kérem ne nyissa meg a történetet!!!
*
Szereplőim ugyan vámpírok, de nagyon is emberi külsejük és szexuális igényeik, vágyaik vannak.Akik viszont elolvassák biztosan nem fognak csalódni, a történetet szép és egyedi.

...igen, ha titkolják is, mindketten sérülnek. Természetesen a beteget ápoló is az ápolási idő függvényében, no meg az ápolt, a betegségének súlyossága miatt.
Melyikük hogyan és miképpen?
De sérülnek, ez tagadhatatlan.
*

Nem akartam Zolinak csalódást okozni, nem engedtem ki a számból és engedtem, hogy ott menjen el, ahol a férfiak legjobban szeretnek. Egészen a torkomig eresztettem és végeztem a rám bízott feladatot.

/Ismeretlen szerző írásának átdolgozása/