+18 2007.10.24 | macho.man | Kategória:
Gruppen
Becsuktam a szememet, ahogy löktem a farkam lányomba, mint egy őrült állat. Éreztem a nedvességét, mintha rám fröccsenne minden egyes lökésnél, mégis a forró, fiatal puncija olyan szorosan fogta körbe a farkamat, hogy attól féltem, kárt teszek benne... ha nem lett volna az a mocskos, szennyes beszéd, amivel beszélt hozzám...
Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait a hó és a jég készítették, csábító derekát, lelógó, szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd teaházba hívott Assamba.
Az írás 2009-es indiai utazásom emléke.
Egy zongoradarabra emlékezve. És a szerzőjére.
Történet A-ról és rólam.
Mindig is tudtam, hogy én más vagyok. Bár igazából nekem ez volt a normális. Sohasem gondoltam bele igazán, hogy miért van ez és nem is éreztem úgy, hogy rossz lenne, de a kezdetek kezdete óta vonzódtam a fiúkhoz.
Nem vagyok meleg. Szeretem azt mondani, hogy nem aggatok magamra ilyen címkéket. Nem az alapján döntöm el, hogy tetszik-e valaki, vagy sem, hogy vonzódok-e hozzá, vagy sem, hogy az illető éppen mit hord a lába között. Ha akarnám se tudnám ez alapján élni a szexuális életemet.
Ha nagyon be akarom szorítani magamat az adott kategóriákba, akkor biszexuális vagyok. Az vagyok, már mióta az eszemet tudom. Mióta dolgozni kezdtek bennem azok a bizonyos hormonok. Biszexuális vagyok, de valahogy a férfiak mindig jobban vonzottak.
Végül elértük a lakásának az ajtaját. Ott megint elkezdtem simogatni fenekét és mellét feltűnésmentesen. Kezei remegtek az izgatottságtól, eltelt egy kis időbe, mire kinyitotta mindkét zárat. Bejutva a lakásba, ledobta táskáját a földre, könnyedén és gyorsan levette magas sarkúját, és bezárta az ajtót kulcsra. Közben én is levettem a cipőm, de csak ennyire jutott időm. Rögtön a nyakamba ugrott, és elkezdtünk smárolni...
A szerelmük pont olyan méreg számukra, mint az ital, ha sokat fogyasztják...
A srác a vakuk kereszttűzében, a drogok és a partik mámorában könnyen elfeledte régi életét. A lány visszatért, hogy szembenézzen elkövetett hibáival. Vajon van menekvés a csillogás és a hírnév szédítő világából? Vajon találsz olyat, aki még meg menthet? Vagy magával rántod őt is?
Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs, csak az odavezető út valóságos, a közben megszerzett tapasztalat és tudás tesz gazdaggá bennünket.
Hányszor álltam az ablakban
Szomorúan egymagamban
[...]
Oly kemény a szív, akár az élet
mely addig fáj míg a boldogság meg nem talál...
[...]
Esik c. versem haiku változata.
[...]
Minden reggel, mikor karikás szemmel és kócosan felébredek, először arra gondolok, hogy még egy nap, amit ki kell bírnom nélküle. Aztán, mikor az öltözésre kerül a sor, és elkezdek tapogatózni a ruhák között, rájövök, hogy ma nagyon csinosnak kell lennem (minden nap ebben bízok, hogy talán, egy nap majd észrevesz). Bemegyek a fürdőbe, hogy felölttözhesse, miután leveszem a pizsamámat, látom a tükörben alacsony, nem rondán, de kissé fenekes önmagam, akinek melle hatalmas a testéhez, és majdnem sírok, mert tudom, hogy úgyse kellek majd neki.
Az iskolában szembejön velem, köszönök, Ő is. Még látom rajta, álmos, de mint mindig, illedelmes. És szememben most se látta meg, hogy kell nekem.
Ez minden nap így megy...
De tudom, hogy egyszer, majd, he nem is Ő, de valaki meglátja a szememben, azt a bizonyos fényt...
"Nem attól vagy férfi, hogy hány lányt húztál már meg, hanem hogy hány lányt nem húztál meg egy lányért."
"Ha száz dollárral tartozol, akkor a bank parancsol neked,
ha egymillióval, akkor te parancsolsz a banknak."
/Amerikai közmondás/
