Nézz fel az égre...

Nézz fel az égre,
S nézd a csillagokat.
Hát nem látod?
Neked ragyognak.

Neked és nekem.
Mintha megbíznának bennünk,
S melegségük fényét
Ajándékoznák nekünk.

De ha megnézed jobban,
Mindenik csillagocska
Egyet-egyet lobban
S fényük a jövő felé tekint.

Az ismeretlen jövőbe,
Melytől félünk,
S melyet meg akarunk ismerni,
De soha meg nem érthetünk.

A fények játéka ez,
S mi mégis nézzük.
Dacolunk a jövővel,
Bármennyire is rettegünk.

Ezüsthálót sző most az éj,
De mi átszakítjuk.
Bátrak vagyunk és vakmerőek,
Mert együtt vagyunk.

Szempilláink megrebbennek,
Mert a Hold fényét pillantjuk meg.
Félelem fog el minket,
Hisz tudjuk: sorsunk már egy.

Élnünk kel, de egymással.
Külön-külön nem szabad.
Elsorvasztana minket a Hold fénye,
Hiszen erőnk egyre jobban elhagy.

De ez nem következhet be,
míg van akaraterőnk,
S amíg egymásért létezünk,
Senki nem árthat nekünk.

Semmitől se félünk.
Se a Hold fényétől, se az éjtől,
Se a rettegéstől, se a félelemtől,
S legfőbbképp nem a jövőtől.

Mert míg éveink számai elröppennek,
És együtt öregedünk meg,
Minden éjjel nézzük a csillagokat,
De fényüktől soha többé nem ijedünk meg.