Történetek

Te nem vagy már magad
Csak egy áldozat vagy
Ki most a Mester ellen lázad.
De már túl késő van
És az erőd elhagy
A végzeted feléd vágtat.

Hisz te megjártad a poklot
Pont úgy, ahogyan én,
De te mégis csak most kezdesz látni
Remélem érzed
Hogy a halálod végleg
Senkinek sem fog már fájni.

Kihasználtak és megtörtek
Elvették rég mindened
Egyetlen értéked az értelmed.
Az élet kínokkal nevel
Bár te ezt nem ismerted fel
Saját lényed ver most el.

Hát ez lenne az élet?
Kínok háza, szöges verem?
De hagyd, jobb most ha befogod a szádat
Te akartad így,
Te műved ez az egész
Sírhatsz mostmár, késő bánat.