Azt hittem, hogy a fa hullatja levelét
De tévedtem én.
A fa bánatosan sír,
S mint könnycseppek
Hullnak levelei a földre.
Hol barna, hol zöld
Hogyan sír, attól függ.
Bánatát okozza az ember
Mikor őt koporsónak véste
Sírt, mikor megértette
Hogy az ember őt sohasem szerette
Neki csak koporsóhoz kellett
Mindig csak hasznát kereste.
S mikor megértette: senki sem szerette
Hirtelen sírni kezdett. Bánatos lett,
S mint könnycseppek hullottak
Száraz levelei a földre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...