Esik
hull
száll le ringva
levél
sors
gonosz inga
Hegedűk jönnek
felbúgnak, döngnek
háromszoros hurrával
életfolyón, Holt-tenger felé
- míg nem kiáltja: legyen elég! -
vonó úszik az árral
Eső kopp, kopog
százéves, kopott
tetőt ostoroz
Verlaine bús-monoton
nyöszörög, mint a köd
csontig ázik a föld
Jönnek a képek
megállnak, néznek
színesek beszürkülve
feketék barnába öltözve
jönnek a képek
nem mindig félek
Kétdimenziósban sár
borítja, mint koporsót is már
újra múlik, s ha beázás rajzol
térképet a tavalyi alak mellé
kell egy fogódzó az itteniekhez
ha csúf is, ha víz-hideg is tán
Aki elől elfordulva
magamba roskadva
párnámba dőlve
megkerülhetem
letörülhetem
mert…
Esik
hull
levél
élet
nincs megállás
csak
a sors
csak
körforgás
csak
halk kiáltás
