Kint állok a hideg fagyban,
érzéseimmel egymagamban,
de mégsem fázok,
mert rád gondolok.
Sokkal könnyebb lenne, ha szívem megfagyna,
egyszer csak kövé változna.
Nem érezném hiányod,
nem éreznék bánatot.
Minden este könnyel alszom el,
a csillagok fényével.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
És ülök a hóban / A hangom rekedt / Már úgysem mondok / Szépet neked..." (Omega)
Ez a hangulat jutott eszembe, ugyanolyan könnyed, de vontatott dallammal. Persze dallam nélkül is megállja a helyét, mert kedves kis vers, és hiába a súlyos szavak, a szerelem mindig szép.
Magyarul: tetszett!