Magamba nézek hát...
Indulok a szívem felé,
talán útközben
belém botlik Lélek
s jót beszélgetve együtt ebédelünk...
Hám, irha és tüsző,
jobbról egy pattanás-növendék,
érzőidegkocsik ráznak dobálnak,
Vörös-érhálózat után Izomköteg stáció,
s Kemény Csontketrec a végállomás.
Kiszállás!
Kissé szeles idebent
- szorosabbra húzva a sál,
a különös lüktetés közeledik,
már szinte fáj
- beleremeg a talpam, bizsereg a fejem.
Vastag páncélajtó nyílik
bíbor gombnyomásra...
Megérkeztem!
Színes ablakkép alatt
ül a női alak.
Piros ruháján a csillogó minta
eleven-lüktető táncot jár.
A hosszú szipka végén
sercegve izzik fel a cigaretta.
Leülök mellé,
rágyújtok én is,
hosszan farkasszemet nézünk,
Ő nyer és kávéval kínál
- a mai menü sajnos elfogyott.
Némán felel, mielőtt kérdezem...
'A nyugtalanságodon nem segíthetek.'
'Indulj tovább! Kutass, keress!'
Gondosan adja rám
a kabátom,
a sálat is a nyakamba tekerve.
Két kezébe fogja arcom,
mosolyog,
s homlokon csókol.
Most...
újra a saját bőrömben,
de nem egyedül vagyok.
