Nőtt volna a mag, nagyra szépre,
Csúfolta a többi, amiért az ferde.
Tüskéket a szárra
Növesztett az árva.
Magasban, a fán,
Egy gyönyörűszép virágszál.
Messze volt a drága,
De ő mégis jól látta.
Menni vágyott fel a fára,
Megcsókolni a virágszálat,
Szívét hogy elöntse
A kis virág forró tüze.
Oly nagy volt a fa,
Meg se próbálta.
Összehúzódott a teste,
Kieresztett minden tüske.
Jött a nyár, a sok levél,
Eltakarta, ami számára egyedül szép.
Nem látta, elfelejtette,
Megnyugodott a szíve.
Ő is kivirágzott,
Most hogy felszabadult.
Mellette egy bokorban, mit lát?
Egy gyönyörűszép Violát.
Közel volt hozzá,
Nem egy Fán.
Szíve megtelt örömmel,
A szirmok szépségével.
Újra látta a fát,
Nem is volt olyan magasan,
A virág sem volt olyan szép,
A Violát szerette már rég.
Palaes
2005.10.19.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...