Vannak még csodák

A nap éppen felbukott a látóhatár mögött és vérvörös színével megvilágította az ébredező várost, amikor Rita, az álmok ködös világából közeledett a valóság felé. Mint egy macska, úgy nyújtózkodott és dorombolt a hatalmas ágyban. A kezét lassan, tapogatózva nyújtotta előre, de mély csalódására nem talált semmit. Ezután kinyitotta a szemét és körbenézett a szobában. De nem látott mást, mint az ismerős ürességet. Egyedül volt. Már megint. Nem kellett volna meglepődnie, hiszen számíthatott rá, hogy nem marad a férfi. Mind ezt csinálják. Felszedik, majd együtt töltik az éjszakát, de mire reggel felébred már csak hűlt helyüket találja.” Mind egyformák. Szemét disznók! Ó, mit csodálkozol Rita? Már megszokhattad volna!„ Szemét ismét becsukva visszagondolt az elmúl éjszakára és a kiadós jó sexre.

„Legalább ebben nem kellett csalódnod. Lehet, hogy seggfej minden férfi, de legalább jól tudnak dugni. Többségük.” Ezek a gondolatok kergetőztek az agyában, amikor megszólalt a csengő. „Barbara.” Mint akit puskából lőttek ki, úgy ugrott ki az ágyból. Miközben rohant ajtót nyitni, lopva a falon lévő órára pillantott. „Elaludtam! Hogy fordulhatott ez elő?” Az ajtóhoz érve szélesre tárta és elmosolyodva köszöntötte legrégibb és legjobb barátnőjét.

- Szia Barbi! Ne haragudj, de elaludtam. Pár perc és elkészülök. Teljesen elfelejtkeztem róla, hogy ma van a tárgyalás csak, amikor megszólalta csengő, akkor esett le, hogy csak te lehetsz, aki hajnalban csönget!
- Rita, jól vagy? Olyan furcsának tűnsz!
- Jól, persze. Nincs semmi bajom. Vagyis…
- Vagyis, egy újabb hapsi, akivel együtt töltötted az éjszakát, aki reggel szó nélkül kisétált az életedből. Ez a bajod! Igazam van?
Rita csak nézte Barbara arcát. Már 17 éve a barátnője. Hihetetlen… Úgy ismerte, mint senki más. Félelmetes, hogy mennyire belelát a lelkébe, hogy mindig tudja mi a baja…
- Igen. – válaszolta egy nagy sóhaj kíséretében.
- Tudod, ha így folytatod, már csak a pénzt kell elkérned a pasiktól és igazi kurva lesz belőled!
Először, csak a mély, ismerős hangot lehetett hallani, majd a hangot követte a gazdája is, arcán gúnyos mosollyal.
- Te meg mi a fenét keresel itt? Barbi?
- Hát… Ő… Nézd Rita. Az én autóm lerobbant és… hát… megkérdeztem Márkot, nem tudna e ő elvinni Miskolcra. A tárgyalásra időben oda kell érnünk, különben a főnök őrjöngeni fog.
- És pont „őt” kellett!?

Márk, Barbara bátyja volt, 5 évvel idősebb, mint ők. 29 évesen igazán férfiasan nézett ki 185 centiméterével mogyoró barna szemével és valamivel sötétebb hajával. Izmos mégis vékony testén jól mutatott a fekete öltöny. Látszott rajta, hogy szereti a sportot, és gyakran hódol is e szenvedélyének.
- Mi az Baby? Nem tetszik valami? Azt akarod, hogy egész reggel itt álljunk?
Rita érezte, ahogy a vérnyomása emelkedik és közben az arca kezd elvörösödni a méregtől. „Senki, senki nem képes úgy kihozni a béketűrésből, mint ez a… ez a barom!” Haraggal a szemében félre állt és beengedte őket.
- Bocs Rita! Tudom, hogy ki nem állhatjátok egymást…
- Teljesen igazad van!- vágott közbe Rita egyre mérgesebben, majd otthagyva őket visszasietett a hálószobájába. Nem vette észre, hogy Márk a rövid hálóingből (melyet ajtónyitás előtt kapott magára) jól kidomborodó izomzatait bámulja, izzó tekintettel.
- De meg kell értened! Neki is Miskolcon van dolga, így ez a megoldás tűnt a legésszerűbbnek.
Eközben a szobában Rita magára kapta sexi, fekete csipkés melltartóját és tangáját. ( nagyon szerette a sexi, izgató fehérneműket, tudta a férfiak megőrülnek és teljesen beindulnak tőle)
- És te komolyan azt hiszed, hogy beülök valakinek az autójába, aki az előbb nevezett kurvának?- szinte már visított, annyira dühös volt. Ki nem állhatta! Mindent gyűlölt benne! Az állandóan gúnyos mosolyát, az alakját, a mindig izzó szemét, de legfőképpen a szavait, melyek mindig az elevenébe vágtak.
- Miért? Talán nem így van?- Márk hanyagul nekitámaszkodott az ajtófélfának, kezét keresztbe tette a mellkasán és úgy nézte az öltözködő nőt. – Jobb esetben hetente, rosszabb esetben naponta váltják az ágyadat olyan férfiak, akiknek még talán a nevét sem tudod. Együtt töltitek az éjszakát, aztán a hapsi úgy ahogy jött, névtelenül távozik, te meg többet az életben nem látod.- de ekkor már harag izzott a szemében. Nem ordított, hanem visszafogottan, de határozott hangon beszélt, mint az olyan ember, aki mindenerejét összeszedi, hogy uralkodni tudjon az érzésein. Nehogy valami olyat mondjon vagy tegyen, amivel tovább ronthatná a helyzetet. De a nő ebből semmit nem vett észre. Mély levegőt véve odasétált Márk elé és egy hirtelen mozdulattal pofon vágta, majd egyet hátra lépve becsapta az ajtót az orra előtt. Márk megérintette a pofon helyét, és úgy érezte hangyák ezrei száguldoznak a bőrén. Majd sarkon fordult és mielőtt bevágta volna maga mögött az ajtót, még visszaszólt- A kocsiban várok. De remélem Barbi tudod, hogy csak a te kedvedért és nem a végtelenségig. Nem fogok egy ilyen… egy ilyen nő miatt elkésni.

Bent a szobában, a nő dühösen állt a tükör előtt és tükörképéhez beszélt.
- Mit tud rólad ez a hülye? Semmit! Az égvilágon semmit. Nem ismeri az érzéseid, nem ismeri a vágyaid.- „Ne hagyd, hogy bántson! Ne hagyd, hogy a lelkedbe tiporjon.” Suttogta egy hanga fejében. Csak nézte a nőt a tükörben és idegennek találta. Nem ismerte ezt a nőt. – Megváltoztam! Már nem vagyok az, aki voltam! – meglepetten vette észre, hogy szemében könnycseppek csillognak.
- Rita?- szólt egy lágy hang az ajtó mögül.
- Egy perc és kész vagyok! – már nem volt dühös. Csak szomorú. Letörölte a könnyeit, majd felvetette fejét és folytatta a készülődést. Fekete nadrágkosztümöt öltött a hozzáillő magassarkú cipővel. Dús és enyhén göndör, rézvörös haját is megfésülte, majd szigorú kontyba csavarta a tarkóján. Zöld szeme ismét határozottan csillogott, ahogy végignézett magán. 170 centiméterével, nem lehetett igazán magasnak nevezni, de magassarkú cipőivel korrigálta e hiányosságát. Vékony volt. Formás feneke, karcsú dereka és kerek mellei mindig vonzották a férfiakat. „Hát igen, ha a lelked és az életed egy kész csődtömeg, legalább az alakod legyen tökéletes.” - Milyen felszínesség!
- Mondtál valamit?- kérdezte Barbi, még mindig az ajtó előtt állva.
- Nem. Semmit. – azzal felkapta táskáját és kisietett a szobából.

Az út Miskolcig feszült csendben telt. Barbara néhányszor megpróbált beszélgetést kezdeményezni, de miután sem a bátyja, sem pedig a barátnője nem volt hajlandó válaszolni, feladta a társalgásra tett kísérleteit.


Pár héttel később

A nő, mint egy magzat, úgy kuporodott össze a hatalmas ágyban, lábát felhúzva egészen a melléig, karjával átfogva. Úgy tűnt, mintha nagyon nézne valamit a szoba túlsó sarkában, de valójában nem látott maga előtt semmit. Gondolatban messze járt. Kirúgták, mert túl messzire ment. Nemcsak hogy kioktatta a főnökét, de még jól be is olvasott neki. „Nem tehetek róla. Nem az én hibám, hanem az „övé”, Márk hibája.” Amúgy is rosszul ébredt, mert a férfi, akit este felszedett a bárban, és akivel egy csodálatos sexben volt része az éjjel, reggel már nem volt mellette. Azt hitte ő más, mint a többi, de csalódnia kellett. Aztán megjött Barbi és az idióta bátyja. „Ő tehet mindenről. Ha nem idegesíti annyira fel… Nem lettem volna olyan ingerlékeny, hogy még a főnöknek is beszóljak.” De az volt. És ennek köszönhetően ma már állástalan. Hetek óta munkanélküli. Pedig remek munkaerő volt. 24 évesen, nagyon jól értett az üzletkötéshez. Jó tárgyalóképessége volt. És mégis felmondtak neki. „Nézd Rita! Nem tűrhetem, hogy így beszéljen vaki velem az alkalmazottaim előtt. Természetesen végkielégítést kapsz, de holnap már nem akarlak itt látni.” Így kezdődött a lecsúszása. Vagy inkább folytatódott? Azóta otthon volt, már szórakozni sem járt. Nem szedett fel senkit, csak tengett- lengett a lakásban. Nem vette fel a telefont és nem volt hajlandó senkivel sem beszélni vagy találkozni. Még Barbival sem. A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejében, mikor végre eljutott a tudatáig, hogy valaki dörömböl az ajtón. Nem érdekelte. Senkit sem akart látni.
- Vagy kinyitod, vagy berúgom! Választhatsz!

„Ez az Ő hangja. Ez Márk hangja!” lassan kiszállt az ágyból, odaballagott a bejárati ajtóhoz, majd kinyitotta.
- Mit akarsz?- kérdezte hidegen. Végignézett a Márkon, aki most is öltönyben volt, mint akire ráöntötték úgy állt rajta. Nem tudta miért, de görcsbe rándult a gyomra. Márk szeme most is csillogott, de arcán a gúnyos mosoly helyett, meglepettség tükröződött. - Mi az? Úgy teszel, mintha még nem láttál volna. Itt akarsz ácsorogni? Nekem mindegy.- egy hanyag mozdulattal rántott egyet a vállán, majd megfordult és visszaindult a szobájába. – Hogy maradsz vagy elmész, nem érdekel. De az ajtót csukd be. - szólt még vissza. Márk belépett, bezárta maga mögött az ajtót és döbbenten nézett szét. Mindenütt kosz és levetett ruhák. A mosogatóban halomban álltak a szennyes edények. Követte a hálószobába és nézte a nőt, akit 17 éve ismer és mégis… Ezt a nőt nem ismeri. „Lefogyott pár kilót és sápadt!” – gondolta Márk. Hogy elrejtse igazi érzéseit, ismét a gúnyt hívta segítségül.
- Szarul nézel ki! Ugye tudod! Nem is tudtam, hogy szeretsz szemétdombon lakni?- és vágott egy vigyort, de a szeme nem mosolygott.
- Kapd be, Seggfej! Ha nem tetszik valami, húzd el a csíkot. De amúgy is. Nincs kedvem most beszélgetni. Főleg nem veled!
- Hát, nekem se sok. De van egy húgom. Barbara. Tudod, a legjobb barátnőd?
- Mi van vele? – kérdezte Rita, miközben visszafeküdt az ágyba.
- Aggódik miattad. – mondta Márk egyszerűen.
- Nem kell! – válaszolt mogorva hangsúllyal, amitől Márkban elszakad valami. Érezte, a harag, mint vulkánból a láva, kicsap belőle.
- Hát persze hogy nem kell! Mond milyen érzés az önsajnálatban fürödni? Szánalmas vagy! – megragadta a nő vállát és kirángatta az ágyból.
- Engedj el te Seggfej! Nincs szükségem a hülye szánalmadra!- ordította a nő, utánozva a férfit.
- Persze, hogy nincs! De tudod mit? Ha így folytatod, soha, de soha nem fogod megkapni azt, amire vágysz. – A nő csak nézett rá, szeméből először harag sugárzott, majd valami más. Fájdalom. Mély, szomorú fájdalom.
- Fogalmad sincs, mire vágyom. – suttogta halkan, miközben a férfi szemébe nézett, aki még mindig a vállánál fogva tartotta őt. Ekkor Márk haragja is elpárolgott és elkezdtek felszínre törni a hosszú idő óta titkolt érzései. Most sajnálta a nőt, akit évek óta szeretett, aki mindig csak megvetéssel és undorral fordult felé.
- Talán tudom. - mondta lágyan, majd megérintette a nő arcát és gyengéden végig simított rajta. – Biztonságra, odaadásra, szerelemre, családra vágysz. Keresel valakit, aki igazán megért téged, aki melletted fekszik, amikor reggel felébredsz. Azt hitted nem tudjuk miért szedtél fel ennyi férfit, akik meg sem érdemeltek téged?- A nő döbbenten nézett és érezte könnyek égetik a szemét. „Ki ez az ember? Hol van a mindig gúnyos és sértő Márk? Aki csak kritizálni tudja? Aki mindig csak a húga barátnőjét látta benne? Valamit nem vett eddig észre? Elsiklott volna valami fontos mozzanat felett?” – Rita, már nem vagyok az a srác, aki voltam. Felnőttem, ahogy te is. Már te sem vagy az a lány, aki valaha voltál. Egyszer, előbb vagy utóbb mindannyian felnövünk. Nő vagy én meg férfi és egyáltalán nem utállak. Sőt… nagyon hosszú ideje szeretlek és őrülten kívánlak. - ezzel lehajolt a Ritához és gyengéden birtokba vette a száját. Csókolta, majd amikor ajka szétnyílt, nyelve behatolt a melegen hívogató barlangba és ekkor nyelvük lassú keringőbe kezdett. Csak akkor váltak szét, amikor már levegőért kapkodtak. Ritában is felébredt Márk iránt a vágy, melyről nem is sejtette, hogy benne lakozik.
- Én is kívánlak - suttogta vágytól rekedten a Rita.

Most ő csókolta meg Márkot, közben nyelvével körözött az ajkán, majd gyengéden megharapta a férfi alsó ajkát. Nyelvük ismét összetalálkozott, szenvedélyük pedig egyre csak korbácsolódott.
- Ne!- szakította meg a csókot Márk.
- Ne? Te nem akarod? – kérdezte Rita hirtelen megrémülve.
- De igen! Már mondtam! De ha most megtesszük, akkor én is csak egyike leszek a trófeáidnak. Azt pedig nem szeretném. Este elutazom Londonba néhány hétre, üzleti ügyben. Míg visszajövök, lesz elég időd, hogy átgondold a kettőnk kapcsolatát.- egy percnyi hallgatás után folytatta – Állj végre a sarkadra. Szedd rendbe az életed. Keress új munkát és legfőképpen hagyj fel az önsajnálattal. –majd kiment és hangtalanul bezárta maga mögött az ajtót.

Az elmúl hetek nagyon nehezek voltak, de… túl van rajtuk. Talált új munkát és lépésről lépésre haladva, végre összeszedte magát. Most ott ült a kanapén és idegesen várta, hogy Márk megérkezzen. Félt és izgatott volt egyszerre. Nem kellett sokáig várakoznia, a csengő néhány perc múlva megszólalt.
- Pillanat!- kiáltott, majd mély lélegzetet véve ajtót nyitott. És ekkor kihagyott a szíve egy ütemet. Márk ott állt előtte, mint mindig, most is öltönyben és szexisebb volt, mint valaha, szeméből pedig sütött a vágy. – Szia! Gyere be!- szólalt meg gyenge szinte elfúló hangon.
- Szia! – válaszolta a férfi miközben belépett és figyelte a távolodó nőt. Nem volt rajta melltartó a fehér, pászos ruha alatt, ami éppen a térde felett végződött. A ruha egyik pántja lecsúszott a vállára. Mezítláb volt, a haját pedig kontyba csavarta. Márk meg sem tudott szólalni a látványtól. Érezte, ahogy a férfiassága elkezd merevedni. Lassan oda ment Ritához, lehúzta a ruha másik pántját, majd gyengéden megcsókolta a nyakát ott, ahol egy ér hevesen lüktetett. Rita úgy érezte, a szíve mindjárt kiugrik a helyéből. Olyan hangosan zakatolt, hogy azt hitte a Márk is biztosan hallja. A férfi felemelte a fejét és kibontotta a nő kontyát, a rézvörös zuhatag pedig szétterült a vállán. Szemük egymásba kapcsolódott és ekkor, mintha mindkettőjükben elszakadt volna valami, egymásnak estek. Mint két vad, csak őket a vágy hajtotta. Szájuk összeért nyelvük pedig pergő táncba kezdett. Mint, akik az életükért küzdenek, úgy rángatták le egymásról a ruhát, míg végül meztelenül álltak egymással szemben. Csókolták, simogatták egymást, ahol csak érték, miközben a szenvedély egyre nagyobb lángra kapott bennük.

- Várj, Rita!- szólt lihegve a Márk, Rita pedig értetlenül nézett. – Lassan akarok veled szeretkezni miközben birtokba veszem a tested… - hangja elhalt. Nagy levegőt vett majd kifújta. Férfiassága már szinte fájt, annyira kívánta a nőt. De megálljt parancsolt magának. Tudta, minél jobban késlelteti testük egybe olvadását, annál nagyobb lesz a hatás. Felemelte a nőt és gyengéden az ágyra fektette. Ismét megcsókolta, a keze pedig bebarangolta a nő ismeretlen tájait. Elidőzve az egyik, majd a másik mellénél. Körkörösen simogatta kívülről befelé haladva, majd elérve a bimbókat hüvelyk és mutatóujja közé csippentve morzsolgatta azokat, mígnem teljesen megkeményedve meredeztek előre, mint a dombtetőn kitűzött zászló. Kezét szája, nyelve is követte.

Szinte kínzó lassúsággal kényeztette először az egyik majd a másik domborulatot. Szopogatva, majd szívogatva a csúcsot. Rita beletúrt a férfi barna hajába és felsóhajtott. Érezte, ahogy a gerincében lassan elindul azaz ismerős érzés, ágyéka pedig nedvesedni kezd. A férfi ismét a száját kereste, csókolta. Nyelve körbejárta ajkát, majd útnak indult a nyakán, érintve a vállát, elidőzve a kulcscsontján. A nő egyre mélyebbeket sóhajtott, már nem látta a szobát. Csak Márk létezett. A férfi nyelve tovább siklott a testén, bebarangolva a két domb közötti völgyet. Közben keze simogatta a nőt. A karját, vállát, bordáit, hasát, majd elért a vékony csíkra borotvált szőrzetig. Végül megtalálta a kincset rejtő dombot. Ahogy végig simított rajta, Rita egy hangos nyögés kíséretében adta a Márk tudtára, mennyire jó, amit csinál. Márk ujjaival szétnyitotta a szeméremajkakat, másik kezét pedig végighúzta a feltárulkozó nyíláson. Meglepetésére puncija már teljesen nedves volt. Lábat széttárva közéjük telepedett, majd kezét nyelve követte. Gyengéden belenyalt a punciba, majd hüvelyét kezdte el kényeztetni, nyelvével lassú köröket rajzolva. Közben keze rátalált a megkeményedett csiklóra. Izgatta, majd két ujja közé véve, morzsolni kezdte.

Nyelvét lassan bedugta a hüvelybe, mire Rita, hangosan felnyögött. Majd szája és keze helyet cserélt. Nyelvével a csiklót és környékét ingerelte, mely nagyon érzékeny volt. Ezalatt egy majd két ujját dugta be a kincset rejtő barlangba. Keze ritmikus mozgásba kezdett. Rita egyre nagyobbakat sóhajtott, végül légzése szaggatottá vált. Érezte már nincs messze az orgazmus. Fejét ide-oda dobálta, kezével megszorította Márk vállát és ekkor elélvezett. Néhány perc múlva légzése lassan visszatért eredeti ritmusába, szemét pedig kinyitotta. Márk egyik kezére támaszkodva feküdt mellette és nézte Ritát. Szemük találkozott, majd lassan végigpásztázta Márk testétét. Tekintete megállt, ahogy elérte a keményen duzzadó férfiasságot. Szemét keze, szája is követte. Egyik karjával a hátára döntötte Márkot, majd hevesen megcsókolta. Keze végig simított mellkasán, hasán majd megállt a meredező vesszőn. Hallotta, ahogy Márk felszisszent. Felnézett, a férfi pedig kinyitotta a szemét. Pupillája kitágult, és a vágy szinte perzselően sütött belőle. Rita lehajolt és nyelvével megérintette a makkot. Nyelve szelíden körözött rajta, míg kezébe fogta a heréket.

Lassan simogatta, morzsolta őket. Szája szétnyílt és centiről centire befogadta a duzzadt hímvesszőt. Először nyelvével simogatta, majd lassan szopni kezdte. Szája ritmusosan dolgozott, melyet egyszer kétszer megszakított, hogy néhány erőset szívjon rajta. Rita még csak pár perce kényeztette, mikor Márk megragadta a vállát.
- Hagyd abba! Nem bírom tovább!- úgy érezte mindjárt elélvez. Túl sokáig fogta magát vissza. Ritát a hátára döntötte, szétnyitotta a lábát és miközben szenvedélyesen megcsókolta behatolt az oly régóta vágyott barlangba.

Egyszerre sóhajtottak fel. Rita átkulcsolta a lábával, majd elkezdték az ősi táncot, amit az ösztön irányított. Néhány lökés után Márk kihúzta vesszőjét, megfordította Ritát, aki kezével megtámaszkodott, miközben hátulról beléhatolt. Testük gyors ütemben mozgott, egyikőjük sem emlékezett már arra, hogy lassan akartak szeretkezni. Mindkettőjükben, elszabadult a szenvedély. Az a mély, ősidők óta férfi és asszony között tomboló már-már állatias szenvedély. Így zuhantak az örvénylő mélység felé, ahol megszűnik a külvilág, ahol megszűnik a nő és a férfi, ahol lebomlik a határ két ember között.

A nap éppen felbukott a látóhatár mögött és vérvörös színével világította meg az ébredező várost, amikor Rita felébredt. Kinyitotta a szemét és érezte, hogy melegség járja át a szívét. Kinyújtotta a kezét és megérintette a férjét. A férje. Márk. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer ez lesz az ő viharos kapcsolatukból. Ha valaki egy éve azt mondja neki, hogy egy év múlva férjnél lesz, akkor simán kiröhögi. Ha valaki azt mondta volna, hogy Márk lesz a férje, akkor valószínűleg belehal a röhögésbe.
És mégis.
Megérintette a férfi arcát, aki kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt!
- Neked is… - olyan béke és nyugalom szállta meg, amiről azt hitte, neki soha sem lehet benne része.