Üzenet az 1001 éjszakából...

Hiányzol. Annyira, hogy már szinte fáj. Vágyom arra, hogy itt legyél mellettem. Hiányzik az érintésed, a csókod, a cirógató leheleted a nyakamról. Hiányzik a hangod, a sóhajod... A vágytól égő szemeid... Hiányzik az a csodálatos világ ahová csak a karjaidban léphetek be, ami csak a miénk: az Ezeregyéjszaka birodalma.
Emlékszel? Az első mesére? Amikor először fogtad meg a kezem? Még most is végigfut valami rajtam, ha erre az érintésre gondolok. És emlékszem arra, hogy égtem a vágytól, hogy megcsókolj. Én nem mozdultam. Nem akartam elrontani semmit. És egyszer csak megtörtént... Egy tizenéves kis fruska remeg ennyire az első csóktól, mint ahogy én tettem ezt, közel a harmadik X-hez. Akkor még nem tudtam, hogy lesz-e folytatás, és azt sem tudtam, hogy Te leszel a hercegem, akinek éveken át fogok mesélni.
Imádlak. És tudod, hogy mennyire hiányzol?

Végre... Hallom, ahogy belépsz az ajtón. Hallom a lépteid, ahogy a fürdőszoba felé közeledsz... Kinyitod az ajtót... Rám mosolyogsz... És állsz előttem... És csak nézel... Vágytól égő szemekkel.Tudom, hogy én is hiányoztam Neked. Majd odahajolsz fölém. Megcsókolsz. Kisimítasz egy nedves fürtöt a arcomból. Gyere, súgom a füledbe, majd egy lassú mozdulattal felállok, és segítek minél előbb kibújni a ruháidból. Lassan elmerülünk a habokban. Szorosan átölelsz. Az ajkaink egymást keresik. Nyelveink lassú táncba kezdenek. Kezed a mellbimbómmal játszik. Megremegek az érintésedtől. A nyakam csókolod... Újra és újra megremegek. Sóhajok hagyják el az ajkam. Imádlak, édes, súgom a füledbe. Vágyom arra, hogy magamban érezzelek.

Egy mozdulat és miközben hosszú csókod nyomok az ajkadra, beleülök a vágytól ágaskodó farkadba. Mindketten megremegünk. Majd hosszabb ideig mozdulatlanul maradunk, szorosan átölelve egymást. Imádom ezeket a perceket. Ilyenkor azt érzem, hogy megszűnik körülöttünk minden, és mi is megszűnünk létezni. Aztán megcsókolsz. Felnyögsz az élvezettől, miközben néhány szorító mozdulattal simogatom a farkadat. Megmozdulsz. Egyszerre mozdulok Veled. Csókolom az ajkad. És újra mozdulunk. És velünk mozdul a víz. És az is simogat... Gyorsulunk. Tudom, hogy túl soká vártunk erre a pillanatra. Tudom, hogy most nem kell megállni... Egyre gyorsul a lélegzetünk, egyre őrültebben szorítjuk egymást, ajkamat halk sikoly hagyja el... Imádlak. És mégegyszer imádlak, és még sokszor imádlak... Odabújok hozzád... Hátulról átölelsz. Belecsókolsz a nyakamba. És lassan elcsendesedik körülöttünk minden. Jó Veled, így szótlanul összebújni. Érezni a tested, ahogy hozzám simul... És tudni azt, hogy még nagyon, nagyon sok mese vár ránk... És ez az éjszaka még el sem kezdődött.