Újra a tanyán 1.

Visszatérés
Emese egyrészt az eldöcögő tájat nézte, ami egyre csak fogyott a vonat mellől, másrészt a koszos ablak tükrében azt a családapát, aki lapos pillantásokat küldözgetett felé.
Úgy érezte, mintha a világ túlsó végéről utazna, sok-sok év után térne haza, pedig még egy év sem telt el azóta, hogy felkerekedett, sőt időközben háromszor meg is látogatta az otthoniakat. A néhány napos otthonlét mindig újra rádöbbentette, hogy nem hiányzik ő már a létszámból, anyja és élettársa jól elvannak nélküle is.
Minden kisebb lett, minden közelebb került, mint valamikor, de ez csak a tárgyakra vonatkozott, az emberekkel kapcsolatban hatalmas távolságokat fedezett fel.
Egyszerűen nem lelte a helyét, igyekezett hamar visszatérni a városba, de ott se nagyon találta fel magát. Annak ellenére érzett folyamatos honvágyat, hogy a barátnői, és sok új ismerőse mind az új környezethez vonzották.
A kalauz firkantott valamit a menetjegyre, de szeme Emese combja és melle között cikázott, mintha nem tudna választani.
– Mintha választania kellene! – mosolygott magában a lány. – Ha tudná, szegény kalauz, hogy én legalább annyira élvezem ezt a meleg, simogató tekintetet, mint ő!..
Emese nem változott a szűk egy év alatt. Ugyanúgy büszkén viselte női díszeit – a látványosan kitüremkedőt éppúgy, mint a diszkréten a bugyijában lapulót –, ahogy az elmúlt nyáron, amikor gyötrődve várta, hogy mikor mutathatja már meg a parton annak a két fiúnak, akik rendszeresen ott bámulták az eget hanyatt fekve, és unalmukban, vagy gyámoltalanságukban masztiztak.
Az átellenben terpeszkedő családapa időnként úgy mozdult, előrehajolt, mintha az ablakon nézve ki, mintha a felhőkre, vagy a zöldes-sárgás tájra lenne kíváncsi ilyenkor, de tekintete egyszer sem kifelé irányult: a lány combjai között nézegette újra meg újra a hófehér bugyi feszülő zónáját.
Emese ezen is mosolygott, és ha nem ült volna a fülkében egy, a férfihez tartozó nő, az ölében egy alvó, 2 év körüli kisfiúval, akkor széttette volna a lábát, hadd csorgassa amaz a nyálát és mindent, ami kikívánkozik. Így csak néha-néha – mintha a vonat ütemes zakatolása váltaná ki – meg-megbillentette egy pillanatra, majd gyorsan visszazárta. Egyre kíváncsibb lett, hogy vajon a családapa fér-e még a gatyájába. Tapasztalata szerint régóta előnedvektől kínlódik a szerencsétlen.
A vonat gyorsabb sebességre váltott, minta az eddigi cammogást szeretné behozni.
Tíz hónapot volt távol, leszámítva a néhánynapos látogatásokat.
Első hetekben csodálta a lányokat – korábbi barátnőjét, Ditkét, és a két vadonatújat: Beát és Dorinát –, később a rajongása teljes egészében Dorina felé irányult, miközben éjjelente boldogan bújt Ditke karjai közé. Amikor a lányoknak elfoglaltságuk akadt, ő átment egy másik szobába, vagy tovább a harmadikba, esetleg kiszorult a konyhába, pedig szívesen maradt volna, és úgy vette észre, hogy a vendégek többsége se bánná.
– Még mit nem? – fortyant fel Bea, amikor egy alkalommal felvetette neki, hogy elege lett az állandó költözésből, egyik szobából a másikba. Azt már nem is merte mondani, hogy ő is bevállalna egy-két pasit.
Irigyelte a lányokat, mert hiába hangsúlyozzák unos-untalan, hogy ez csak munka, ő örömmel kivenné a részét belőle. Legfeljebb nem vallaná be, hogy élvezi, ha már munkának kell felfogni a dolgot.
Két olyan alkalom adódott, amikor – Dorina szavai szerint: – neki is jutott, és még két esetben kikerülhetetlenné vált, hogy Emese is részt vegyen a vendégek kielégítésében.
– Ne gondold, hogy rendszert csinálunk ebből! – hangzott el utólag mind a négyszer a másik három lány szájából. Mintha csak összebeszéltek volna!
A legelső eset ottléte első hétvégéjén történt. Bea sok jégkockára töltögetett különféle italokat – különös érzékkel úgy válogatta meg a sorrendet, hogy a sokféle szín nem keveredett össze –, közben elgondolkodva jelentette ki:
– Párzási időszak lehet, mert mindenki bejelentkezett.
Dorina, lábát a fotel karfáján nyugtatva, kezében egy vaskos könyvvel, közömbösen bólintott, zavartalanul olvasott tovább. Egyetlen tanga volt az összes viselete, de az a rikító piros szín még jobban kiemelte bőrének egyenletes, krémszerű barnaságát. Mellbimbói a könyv irányába meredtek, lapos hasán még ebben a kicsavarodott helyzetben sem fedezhető fel egyetlen dekányi felesleg.
– Csak ne egyszerre jöjjenek! – Ditke tucatnyi bugyit hozott a fürdőszoba irányából, és a szúnyoghálós ajtón kilépve, az erkélyen teregetett. – Már kettő is sok egyszerre, egymás után meg legalább minden harmadik után meg kellene pihenni! – zúgolódott befelé fordulva.
– Öregszel – jegyzete meg Dorina, miközben lapozott.
Emese nem szólalt meg, de elképzelte a pasikat, amikor csengetnek, zavartan belépnek az ajtón, aztán össze lehet futni velük a folyosón, ahányszor action előtt és után zuhanyozni indulnak. Szinte máris érezte azt az ismerős bizsergést, ami mindig elkapja ilyenkor.
– Kedden kifogtam egy olyan szériát, hogy mindegyiknek elég volt bepucsítani, aztán megvárni, hogy végezzen. Letettem a fejem a párnára… De tényleg négy vagy öt ilyen volt egymásután! Akár szundítani is lehetett volna egyet… – Dorina felé fordulva folytatta – vagy olvasni.
A barna szépség lefelé borítva letette a vaskos regényt:
– Egyszer valaki megkérdezhetné, hogy én mit szeretek! Mire levetkőzöm, már annyi ideje se marad némelyiknek, hogy betaláljon a nunimba, csak összeken. – Kinyújtotta a kezét egy színpompás italért, ráérősen belekóstolt. – Két ilyen pohár után különösen bosszant, hogy sorozatban ellövöldözik a töltényeiket, nekem meg nem jut egy kis élvezet.
– Segítek én! – szólalt meg Emese, a piros bugyi közepére irányuló tekintettel. – Most? Vagy hamarabb?
Dorina készségesen félrehúzta az apró anyagot, egy pillanatig felfedve összeszorított, akaratos ajkakhoz hasonlító, rózsaszínben játszó punciját, de mire Emese odalépett volna, felállt a süppedős fotelből:
– Gyere, átmegyünk! Szeretem a kényelmet és a kölcsönöset… – Arckifejezése azonban egyszeriben visszaváltozott a hűvösen-elegáns, megszokottá, mert csengettek a bejárati ajtón.
Ditke hamarjában egy pomponlány-szerű ruhát kapott elő, és futtában megnézte magát a tükörben, Dorina könyvjelzőt tett a lapok közé és megrázta a haját, ennyivel befejezettnek is tekintette a készülődést. Bea hosszan meghúzott egy narancssárga innivalót tartalmazó üveget, és az állkapcsát ide-oda mozgatva tornáztatta, nyújtózkodott, majd a szekrény felé lépkedett, valami, alkalomhoz illő mez után nézve.
Emese nem készülődött, ehelyett hosszú léptekkel a bejárati ajtóhoz sietett, és beengedte a két vendéget.
– De jó segged van! – Egyikük harsány röhögés kíséretében megmarkolta a lány nevezett testrészét, míg a társa, ismerve a járást, az egyik kisszobában vetkőzni kezdett, még az ajtót se csukta magára.
Ditke – combtőig piros-fehér ruhában – kilépett az előszobába, s csak az Emesét tapogató férfit látta, akit némán bevezetett a másik kisszobába.
Emez, akinek jelenlétéről Emesén kívül más nem tudott, meztelenül, farkát húzogatva álldogált a nyitott ajtóban.
– Kihez jöttél? – lépett elé a lány, két ujjával megérintve az átlagos méretű, ám igen formás szervet.
– Hozzád – válaszolta a farokhoz nőtt pasi.
A lány leguggolt, térdével közrefogta a szőrös lábakat…
Ebben a pillanatban jelent meg az ajtóban Dorina. Emese nem vette észre a néma lépteket, csak annyit érzékelt, hogy a férfi már nem rá figyel, hiába közelít a szájával…
– Szia – súgta a barna szépség, mire a férfi kettőt húzott a saját farkán, és fehér folyadékkal áztatta Emese arcát…
A vonaton ülve, utólag sem tűnt valami felemelő élménynek. Effélét érezhetnek azok a csajok – vélte Emese – akik szopizzák a pasit, miközben az pornófilmet néz.
– A francba! – szaladt ki a lány száján, mire a fülke utasai meglepetten kapták fel a fejüket.
A pasi hamarjában visszavonta kutakodó tekintetét Emese ruhája alól, ugyanakkor az unott arckifejezésű nő gyanakodva pillantott párjára. Felébredt a kisgyerek is.
Zavarában a férfi elkezdett pakolni, leemelte a csomagokat. Ahogy az sejthető volt, a nadrágja elején egy apró nedvességfolt árulkodott az utazás viszontagságairól. Emese egy óvatlan pillanatban bekukkantott a saját bugyijához, vajon ott látható-e valami, s ugyanazzal a mozdulattal – kihasználva a takarást – egy puszit lehelt a pakolászó férfi farka irányába, amitől annak zavara és merevedése is megugrott.