Ugyanakkor ugyanazt

Peti és én már több mint két éve voltunk együtt. Még a kollégiumban ismertük meg egymást, amikor én elsős, Peti másodéves volt az egyetemen. Egy társaságba tartoztunk, eleinte barátok voltunk, pár hónap elteltével alakult csak ki köztünk valami több. A többiek szerint szép pár voltunk, mégis valami az utolsó pár hónapban már nem volt az igazi. Én otthon töltöttem két hetet a szüleimmel, eközben e-mailben és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Közben Zolival is leveleztem, aki Peti szobatársa és barátja volt. Tőle hallottam először, hogy Peti furcsán viselkedik, úgymond „csajozni akar”, emellett persze mindenféle dolgokról beszélgettünk még. Mint mindig, hiszen jó barátom volt nekem is, és ha nem is vallottuk be, de volt idő, hogy ennél többet is akartunk egymástól. Csak ezt soha nem egy időben akartuk.

A nyaralás után, mikor visszamentem, kész tények elé voltam állítva. Peti közölte, hogy összepakolta a cuccaimat, amit a szobájukban hagytam, és nem szeretne többé már velem lenni. Mit ne mondjak, a dolog földhöz vágott. Nem a szakítás fájt, hanem az, hogy két év után, nem volt képe a szemembe mondani, hogy mikor, miért döntött így, csak egyszerűen összepakolta a holmimat. Azon én magam is meglepődtem, hogy a tény, hogy már nem vagyunk együtt inkább volt megnyugtató számomra, mint fájdalmas. Peti ezek után hazament, én meg úgy döntöttem, hogy kihasználom, hogy nincs itt, és beköltöztem a helyére, amíg ő otthon van.

Este jöttek a barátaim, hogy magukkal vigyenek bulizni, gondolván biztos nagyon magam alatt vagyok. Mindenre meghívtak volna, csak ne maradjak egyedül, én mégsem mentem velük. Elmentem sétálni, egy kicsit egyedül akartam lenni. A miérten kezdtem gondolkodni, aztán egyre inkább már Zolin. Azon, hogy miért volt az, ha ketten Petivel jöttek ki értem az állomásra, neki jobban örültem, mint a páromnak. Hogy miért emileztünk minden nap, mikor Peti is csak két-három naponként írt. Még akkor is ezen járt az agyam, mikor visszaértem a sétámról. Aztán a szobába benyitva Zolit találtam ott, pedig úgy tudtam ő is bulizni ment a többiekkel.

Azt mondta visszajött, mert tényleg nem akart egyedül hagyni. Így hát magunkra zártam az ajtót, és filmet néztünk. Azt hiszem valami Bud Spencer filmet néztünk, de már nem emlékszem pontosan. Egy idő után azt mondta, feküdjek mellé. Ebben nem volt semmi furcsa, hisz többnyire úgyis az ő ágyáról néztem a tv-t, ő akár benne volt, akár nem. A karja a fejem felett volt a párnán, ám ez a helyzet valahogy észrevétlenül változni kezdett.

Először a vállát használtam kispárnának az oldalamon fekve, aztán egy idő után már nem csak a párnán volt a keze, hanem át is ölelt vele. Egyszerű ölelés volt, nekem mégis csak a szívem dobogása visszhangzott a fülemben, már nem tudtam mi megy a tv-ben, csak csendben élveztem, ahogy ölel. Nem is a tv-t néztem, hanem a testét, ami ott feküdt az orrom előtt. Magas volt, hosszú lábakkal és karokkal. Régen táncolt, és felderengett előttem a videofilm, ami egy versenyen készült és ő van rajta fekete szmokingban. Már akkor is tetszett, de ahogy most visszagondoltam rá, izgalmas feszültség futott végig rajtam.

A pólója és az öve között kilátszott a bőre, szórakozottan odacsúsztattam a kezem, és az ujjaim hegyével elkezdtem simogatni. Az érintésemre kicsit összerezzent, de nem húzódott el. Hanem ő is felhúzta a pólómat a hátamról, és elkezdett simogatni. Még mindig nem néztünk egymásra, nem szólaltunk meg, de mindketten tudtuk, mit akar a másik. Nagyon régen nem éreztem így magam, nem akartam, hogy elmúljon. Szerencsére ő sem akart megmozdulni, így még egy ideig csak az a csendes, izgató szorongás volt úrrá rajtunk, amit az ember még az első csók, vagy az első szeretkezés előtt érez. Pedig egyikünknek sem ez volt az első egyikből sem.

A filmben épp reklám kezdődött, a hangja felrázott a csendből minket. De csak egy pillanatra. Ránéztem, és megállt a kezem, ahogy az övé is. Pár másodpercig csak néztünk egymás szemébe. Aztán megcsókoltuk egymást. Életem legszebb csókja volt. Lassú, de határozott és abban a pillanatban nem létezett más a világon, csak mi ketten. Közben magára húzott és átölelt mindkét karjával. Simogatott, ahol csak ért, magához szorított és éreztem, hogy kíván. Én is kívántam őt, annyira, hogy szinte már fájt. Oldalra gurultunk, így én is hozzáfértem. Levettem róla a pólót és izmos mellkasát csókoltam, miközben a hátát finoman végigkarmoltam. Ez tetszett neki, hátrahajolt, így a hasát csókoltam tovább, de a nadrágja vonalánál megálltam, nem akartam semmit elsietni. De ő sem.

Ahogy abbahagytam a csókolgatást, felhúzott magához és még egyszer megcsókolt, majd ugyanezt folytatta a nyakamon, és a melleimen is a pólón keresztül. Kezébe vette őket, és mosolyogva azt mondta, mindig is tudta, hogy pont a tenyerébe illenek. Én is elmosolyodtam, levettem a pólómat, a melltartómat és a szemében láttam, hogy így is elképzelte már őket. Megfogta őket, és közéjük fúrta az arcát, kicsit borostás volt, amitől kellemes bizsergés futott végig a gyomromon át az ágyékomig. Körbecsókolta őket, minden sietség nélkül. Csodálatos volt. Mindeközben én a hajába túrtam, a hátát simogattam és vissza. A melleimről lefelé indult, a hasamon rajzolt a nyelvével karikákat a köldököm köré. Utána pedig a nadrágot húzta le rólam. Minden érintése egy kis áramütés volt, amitől csak még jobban lángra kaptam. Miután a zoknimat is ledobta végignézett rajtam, én „ártatlanul” mosolyogtam rá, mire sóhajtott egyet, és visszafeküdt mellém.

Újra csókolózni kezdtünk, közben pedig a belső combomat simogatta. Vigyázott, nehogy a szeméremajkaimhoz érjen, amivel már lassan az őrületbe kergetett, mégsem hagyta abba. Aztán a lábaim közé térdelt és a csókjaival kísérve a bugyim is lehúzta rólam. Visszafelé is követte az előző útvonalat, míg végül a puncimhoz ért. Éreztem meleg leheletét, majd végtelen lassúsággal végignyalt. Azt hittem abban a pillanatban elélvezek, megfeszült a testem, de ő lefogott és tovább mozgatta a nyelvét. Egyre gyorsabban, miközben a melleimet simogatta. Aztán egyszer csak megéreztem az ujjait magamban, csodálatos érzés volt. Lelassított, és onnan kezdte megint újra. Ívbe feszült a testem, ahogy játszott vele. Tudta, hogy húzza a végsőkig, megkínzott, de csodálatos kínok voltak. Most már végigkísért, és csodálatos orgazmust éltem át vele. Miközben igyekeztem megint megnyugodni, nem hagyta abba a kényeztetést, és lassú mozdulatokkal nyalogatott. Ilyet még senki nem tett velem és csodálatosan új élményben volt részem.

Elindult a testemen felfelé és közben kuncogva jegyezte meg, hogy nem merte remélni, hogy vagyok olyan szenvedélyes, mint az álmaiban. Mielőtt megkérdeztem volna, hogy milyennek képzelt az álmaiban, gyengéden megcsókolt, úgyhogy utána már nem is akartam megkérdezni. Folytattuk egymás simogatását. Belemarkoltam a fenekébe és magamhoz szorítottam, hogy megtudjam érdeklem-e még. Persze nem merült fel bennem, hogy elmúlt volna a vágy, de jó volt látni a meglepetést a szemében. Gonoszan rámosolyogtam és megkértem, hogy feküdjön hanyatt. Elvigyorodott, mint aki tudja mi vár rá, és megtette, amit kértem.

Először levettem róla a nadrágot, hisz ő még nem vette le. Lehet, hogy a mondás szerint a kis ember jár nagy bottal, de ez is egy impozáns példány volt. Ahogy visszamásztam hozzá, tudatosan végigsimítottam a mellemmel és a testem többi részével is a farkát. Láttam, ahogy élvezi az érintést, ösztönző volt. Megcsókoltam, és közben hozzádörzsöltem a nedves puncimat a farkához. Megvonaglott, magához ölelt és a fenekembe markolt. Amikor elengedett végigcsókoltam a felsőtestét, aztán a belső combjait. A lábai közül felnézve rá láttam a vágyat a szemében, és a várakozást. Nem is hagytam sokáig magára, a tövétől kezdve végignyaltam a farkát, a makkját már a számba véve a végén. Rekedtes sóhajtás szakadt fel belőle, mikor a herezacskóját a kezembe vettem, és a nyelvemmel elkezdtem játszani a makkja körül. A másik kezemmel lehúztam a bőrt róla és a számba vettem. Éreztem, ahogy lüktet, és ahogy a heregolyói összehúzódnak. Elkezdtem mozgatni a számat le-fel, a nyelvemmel köröztem a makkja körül és a kezeimmel masszíroztam közben. Élvezte, kicsivel később mégis leállított. Azt mondta, nem így akar elmenni.

Megint maga mellé húzott, csókolóztunk, ölelkeztünk, mert mint mondta, szeretne egy kicsit lenyugodni. Hanyatt feküdt és maga fölé vont, én meg lassan beleereszkedtem a farkába. Csodálatos volt magamba fogadni, ahogy a csípőmet markolva még húzott is maga felé. Aztán lassan elkezdtem mozogni, a mellkasán támaszkodtam, nemsokára már csak nyögdécselni tudtam, és saját hangom is csak tovább hergelt. A tempón egyre fokozva éreztem, ahogy repülök a semmibe. Nem tartott vissza, én meg már nem tudtam megállni, elélveztem. A vállára zuhanva pihegtem ki magam, közben ő simogatott. Aztán megéreztem, hogy még mindig bennem van. Rászorítottam, ő felszisszent, de már tudta, hogy készen állok. Csókolózva kezdünk el együtt mozogni, egyre gyorsabban, láttam, hogy nincs már messze, és most nem akartam magammal foglalkozni. Kicsit feljebb emelkedtem, hogy több mozgástere legyen, és ne törjem meg a ritmusát. Ahogy elélvezett én kezdtem piciket mozogni rajta, mire megfogta a derekamat és így irányított. Többször is végigrángott a teste mire kinyitotta a szemét és rámnézett. A mellkasára feküdtem és hallgattam, ahogy megnyugszik a szívverése és a légzése. Magához szorított, megcsókolt. Az érdeklődése nem lankadt még, és én sem akartam itt abbahagyni.

Hanyatt fektetett, megfogott egy kispárnát és kérdőn rámnézett. Mosolyogva bólintottam és megemeltem a csípőmet, ő pedig alá rakta a párnát. Fölém hajolt, adott egy röpke csókot, aztán lassan belémhatolt. Lassan, amilyen mélyre csak tudott, aztán egy pillanatra megállt, és elkezdett mozogni. Fantasztikus érzés volt, ahogy csinálta. Hamar megtaláltuk a mindkettőnknek megfelelő ütemet. Egy kis idő után felemeltem a lábamat, amiből megértette, hogy mit akarok. A vállára vette a két lábam, így még mélyebben éreztem őt magamban, és ő is izgatóbbnak találta a helyzetet. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig, megint elindult bennem az a szorító érzés, ami egyszercsak majd felrobban, és akkor megint valahol a csillagok közt leszek. Viszont most Zoli is közel volt már. Egy picit még fokozott a tempón, még mélyebbre hatolt, aztán éppen mikor remegve megállt bennem, én is elélveztem. Egyszerre értünk vissza, rám nézett, és még alig kaptunk levegőt, de már megcsókoltuk egymást, mintha még soha nem tettük volna.

Csak feküdtünk, és néztük egymást egy szó nélkül. Ő az arcomat simogatta, én meg nem tudtam mást tenni, mint mosolyogni. Nagyon jól éreztem magam a karjaiban, kiscicaként bújtam hozzá. Csillogott a szeme, ahogy rámnézett, boldogságot olvastam ki belőle, ahogy szerintem az enyém is azt tükrözött. Így aludtunk el.

Másnap reggel egy üzenet várt az asztalon. Megijedtem, hogy ő nincs sehol, de csak reggeliért ment le. Aztán elment dolgozni, és én egyedül maradtam a szobában. Gondolkodni nem tudtam, és nem is akartam igazán a dolgokon. Ő hozta meg a döntést, hogy nem lenne fair Petivel szemben a dolog, ha most folytatnánk. Ennyiben maradtunk. Azóta már nem vagyunk azok a barátok, mint előtte. Nem beszéljük meg titkainkat, mint régen, valami elmúlt azzal az éjszakával. Nem bántam meg, mert még most is észreveszem, hogy néha rajtam felejti a szemét, és ilyenkor beleborzongok a pillantásába. Úgy érzem egyszer a jövőben még lesz olyan, hogy Zoli és én együtt.

Már csak ki kell várni, hogy megint ugyanakkor akarjuk ugyanazt.