TST 5. rész

Ötödik fejezet


A századfordulón épült Tűzoltóegyleti épületbe nem fért be a légkondicionáló berendezés, ezért a néhány éve végzett felújítás során az épület mellett egy nagyméretű konténerben helyezték el. A sötét furgon ide tartott, világítás nélkül, lopakodva. Szorosan mellé állt, majd a hátulján levő létrán egy macska mozgású férfi kúszott fel. A kocsi tetejére állva éppen elérte a szellőző szívónyílását, és egy halkan sziszegő palackot akasztott a peremére. Belógatta a kürtőbe a sustorgó csővéget azután lemászott. A furgon műszerfalán világító órát figyelő három férfi, rövidesen gázálarcot húzott és hamarosan könnyedén átlendültek a kerítés felett. Ketten a kamionok felé indultak, a harmadik az udvarra nyíló ajtón át belépett az előtérbe. Végig nézte a mellékhelyiségeket, van-e bent valaki? Nehezen lenne megmagyarázható, hogy éjszakai szükségét végezve, miért alszik el valaki a klotyón. Szerencséjükre mindenki a pihenőhelyen mély, bódult alvásba zuhant.

A hírközpont falán levő kulcsostábla elé lépett, és vigyázva, hogy semmit ne mozdítson el, előhúzott a zsebéből egy Polaroid fényképezőgépet. Készített egy képet, majd lekapta az udvari kapu feliratú kulcsot. Kiérve intett a kamionok felnyitását befejező kollégáinak, és kapkodás nélkül kinyitotta a kaput. Az autók motorját csak annyit járatták, hogy a minimális féklevegő meglegyen, azután a lehetőségekhez képest halkan kigördültek. A Polaroid képet maga elé tartva visszaillesztette a kulcsot a táblára, majd ahogy érkezett, a kerítésen átlendülve távozott. Elzárta és leakasztotta a palackot levette a gázálarcot és beült a furgonba. Rövidesen a városból a hegyek felé vezető úton hajtottak, kerülve minden feltűnést.

Eva felvillanyozódottsága egyszeriben lelohadt amint, késő este hazatérve a két hortyogó alakot megpillantotta. Jó ideig tett-vett a lakásban, szándékosan csapkodva, mire Steve felébredt. Látva, hogy Peter alszik, elnézést kért és hazabotorkált tovább aludni.
A lány másnap elújságolta Peternek, hogy a medika barátnővel kiokoskodták, bizonyos hullámhosszú sugárzások okozhatnak mutációt az agyban, de erről bővebbet az egész egyetemi könyvtárban sem találtak. Felrótta a fiúnak, hogy mély álomba zuhanva találta őket, amikor Peter a homlokára csapott és felkiáltott:
- Tudom! Tudom! - Eva minden rosszalló arckifejezése ellenére a telefonhoz rohant és felhívta Stevet.
- Halló! Steve? Tudom, hogy milyen módszerrel lopták el a kamionokat... - kapkodva mesélte el az esti látomását.
- Hé! Te hólyag! Itt vagy még? - figyelt fel a döbbent csendre.
- Persze, persze! - hangzott a válasz hamarosan.

Már értem miért mondta a személyzetből mindenki, hogy semmit nem tud, és nem látott-hallott szokatlan dolgot! Két apróság viszont még tisztázatlan előttem, kik voltak, honnan jöttek a furgon utasai, és mi az ördögre kellett nekik a két kamion? Bár, ha jobban belegondolok, az előző víziódnál azt mondtad, hogy a környezetvédők miatt álltak be az udvarra. Mi a csoda lehetett a rakomány?
- Azt még nem tudom. - nyögte búsan Peter.
- A biztosítónak bemutatott szállítólevelek szerint, elektronikai részegységek voltak a raktérben, és csak a rakomány értéke miatt volt szükségük zárt udvarra, - gondolkodott tovább hangosan Steve - továbbá, hivatalosan egy szó sem esett arról, hogy kommandósok is voltak a helyszínen. A minisztériumban pedig nem hallottak semmiféle Mc Carthy ezredesről!

- Csak nem szeánszot ültök ismét? - kesergett Eva amikor Steve este újra megjelent. Egész napjuk kellemesen telt, Peter kedves, aranyos, szolgálatkész volt. Most nagyon nem örült a behemót barátnak.

Már nem látszottak a város fényei. Az elöl haladó kamion szusszanva fékezett. - Megcsináltuk! Megcsináltuk! - lelkendezett az utolsó kocsiból kiszálló fiatalabb férfi, majd elcsendesedve nézte ahogy a furgont vezető társuk a szakadék felé kormányozta az alapjáraton ketyegő, sebességbe tett járművet és kiugrott az utolsó pillanatban. Némán bámulták amíg csörömpölve-csattogva, port verve leért az aljára.
Eltartott néhány másodpercig mire a leszakadt akkumulátort rövidrezáró lemezdarab felizzott és a megrepedt tartályból szivárgó üzemanyag belobbant. A terhelő bizonyítéktól megszabadulva tovább hajtottak a nehézkes járművekkel. Egyiküknek tűnt csak fel a hegygerinc bozótjában megbúvó katonai terepjáró.
- Csak el ne késsenek! - gondolta aggódva és bőszen tekerte a volánt.

Peter a látszólagos ellentmondás ellenére is, mintegy jelenlevőnek érezte a tudatát. Koncentrálva azon igyekezett, hogy ne a kamionok mozgását kísérje figyelemmel, hanem a terepjáró legyen tudatának célpontja. Meglepődve látta az időközben elindult járművet néhány száz méterrel lejjebb megállni egy olyan kamion mellett, amelyre nemrégiben a városban sétálás közben Steve azt mondta, hogy az a terrorista elhárítók mozgó harcálláspontja, a technika minden vívmányával felszerelve.

A terepjáróból kiugrott egy tiszt a mellén lifegő távcsővel és fellépdelt a lépcsőn. Bent számítógépek pityegése, mikrofonok előtt ülő emberek mormolása hallatszott.
- Mr Mc Carthy! Aggódom! Beláthatatlan diplomáciai bonyodalmak keletkezhetnek, ha az akció nem sikerül! - a kis köpcös fontoskodva sietett elé.
- Nézze attasé Úr! Elmondom Önnek is akárcsak tegnap este a nagykövet Úrnak, hogy röviden miről is van szó. - a Mc Carthy fedőnevű tiszt magában lemondóan legyintett._
- Az Önök országába irányuló fegyvercsempész maffia leleplezése a felső kapcsolatok miatt nem megoldható. Tudomásunkra jutott, hogy a szomszéd völgy elhagyott bányaalagútjában hónapok óta működő terrorista központban, az éjjel elrabolt kamionokban levő hadielektronikai részegységeket és alkatrészeket ma délelőtt átadják a megrendelőnek, aki nem más, mint az önök hatalomra törő belügyminisztere. Az elképzelésünk szerint, a megfelelő időben látszólagos tűzharcba bonyolódunk a terroristákkal majd egy beépített emberünk az egész alagutat berobbantja. Így egyszer, s mindenkorra le van a gondunk erről a fegyvercsempész bandáról, és nem fordulhat elő, hogy megveszik a bírót, aminek az eredménye az lenne, hogy fél év múlva az egész bagázs a Bahamákon nyaralna.

- Ön megörült?! Hiszen ez közönséges gyilkosság! Erről nem volt tudomásom! Egyszerűen megöl legalább tizenöt embert, csak mert mások a nézeteik? Még a védekezés lehetőségét is elveszi tőlük. Ártatlan védtelen embereket ölni, ez felháborító !
- Ártatlan? - csattant fel az ezredes - Az ártatlanok azok voltak akik a múlt hónapban a pályaudvaron nyaralni készülve a vonatjaikat várták, de koporsóban végezték mind a hetvennyolcan! Vagy akiket se szó se beszéd, a levegőben repülőgépestül felrobbantottak, csak úgy, figyelemfelkeltésből! Védtelenek? Van abban az alagútban annyi fegyver, hogy egy kisebb ország hadügyminisztere sírva borulna a keblünkre ha megkaphatná! Nyugtassa meg a lelkiismeretét, hogy ez megtenni szükséges rossz. Üljön le ide a monitor elé és figyeljen. Itt a műholdról érkezett kép számítógéppel utánszinezve és a műhold frekvenciájának megfelelően öt másodpercenként frissítve, azaz ön öt-másodpercenkénti álló képet lát. Ez a filccel jelölt vonal az alagút bejárata, a járművek itt fognak eltűnni a műhold elöl.

Az alagút bejáratánál álló őrszemek aggodalmasan pislogtak hol az égre, hol az elmúlt hónapok alatt is gondosan gazosan tartott útra.
- Most kell érkeznie a megrendelőnek! - fontoskodott az egyikük.
- Aha! Az áru meg ott jön! - biccentett a másik és a vállán lógó Uzit hátracsapva, nekifeszült az útakadálynak amit néhány méterrel beljebb állítottak fel, hogy a műholdas megfigyelőknek ne szúrjon szemet. A csikorogva félretaszított acél X-ek egy harckocsit is megakadályoztak volna, hogy csak úgy hip-hop berobogjon, most azonban csendben rozsdásodtak tovább a fal mellett. A nagy járművek pilótái lekapcsolt lámpákkal szinte alapjáraton gurulva haladtak el a vasgubancok mellett, ügyet sem vetve az örökre. Az utolsó teherautó is beért az alagút takarásába, és hangos szusszanással megállt az összes járgány. A vezetők kiugráltak és a fal mellé készített, harminc percig minden gázt elnyelő tartályokat ráhúzták a kipufogó csövekre így megspórolva a szellőzés feltűnést kelthető beindítását. Alighogy a kamionok tovább gurultak, apró helikopter tűnt fel a völgy mögötti erdő felett. A pilóta, mint egy kamikaze szinte beleszállt az alagút tátongó nyílásába és csak ott tette le a gépet. Mire a rotor leállt, a két utas a felvert por ellenére is az alagútban igyekezett befelé. A pilóta sietve egymásra fordította a rotor lapátjait és az őrök segítségével betolta a gépet a vasgubancokon belülre.

- Jön a műhold! Mindenki takarásba! - harsant a figyelmeztetés.
Az örök, mintha lerohanástól aggódók parancsait teljesítenék, gondosan visszaráncigálták az útakadályokat és sűrűn az erdőt vizslatva posztoltak. Nem vették észre a fák között megbúvó terepszínruhás kommandósokat, akik matt festésű páncélöklök összeszerelésén fáradoztak, mellettük pedig már két indításra kész Stinger rakéta várakozott. Aprólékosan, gondosan, szinte ráérősen céloztak.

Először a két Stinger indult és beszáguldottak a sötétlő nyíláson, majd alighogy eltűntek, egyszerre négy páncélököl szisszent.
Az őröket váratlanul érte a támadás. Annyi idejük alig maradt, hogy a két közeledő rakéta tolósugara elöl a fal tövébe ugorjanak. Egyikük egy tizedmásodpercet késett - lángoló felsőtesttel szobormereven térdelt- nem maradt ideje eldőlni. A négy robbanótöltet egyszerre találta el a bejárat tartó pilléreit. A két Stinger is célba ért és a hegy inogtató morgással dübörgéssel állt ellen a belsejét rágó hatalmas erőnek. Tartópillér híján a bejárat mennyezete beszakadt, s felette hatalmas kőlavina indult meg.

Néhány perc múlva elült a por és az alagút bejáratát csak annyi különböztette meg a hegy többi részétől, hogy ott még nem nőtt ki a bozót. Az erdő élővilága a döbbent csend után hangos zsivajgással tért napirendre az eset felett.
Az árokból zúgó fejjel tetőtől-talpig porosan kikászálódott egy férfi aki egyenesen a kommandósok felé indult.
A még sokáig feszülten figyelő sötétruhások szó nélkül mutattak irányt a harcálláspont felé. Egy kis terepjáró várt rá, amelybe beülve a sofőr azonnal indított.
Mc Carthy ezredes jelentkezem! - lépett be néhány perc múlva a speciális kamion parancsnoki kabinjába.
Hagyjuk ezt a titokzatoskodást Ron, - szólt a legdíszesebb egyenruhát viselő - végeztünk, leszámoltunk velük. Leadom a jelentést a belügyminiszter úrnak, azután felejtsük el ezt az egész borzalmat.

Ez az! Ezért tusolták el tehát az egész ügyet, hogy szép csendben leradírozzák a terroristákat, de nehogy politikai botrány kerekedjen - lelkendezett Peter, szinte élvezve új képességét.
Mire Peter idáig jutott a mesélésben jócskán este lett. Eva kényszeredett mosollyal mutogatva próbálta Stevet kitessékelni, de az örömében nem látott - nem hallott és kiváltképpen nem volt udvarias. Határtalanul feldobódva tervezgetni kezdtek.
Előszedjük az irattárból az összes megoldatlan - felderítetlen ügyet és szépen begyűjtjük a rossz fiúkat. - Harsogták lelkesen.
Eva kézzel lábbal integetve próbálta magára vonni figyelmüket - Mit fog szólni a rendőrség, hogy Három őrült fiatal az egész apparátus több évi munkáját csak úgy hipp-hopp lepipálja. Ne feledkezzünk meg a tökéletes bűntényt elkövetőkről sem, akikről lerántjuk a titokzatosság fátylát. Vajon ők hogyan viselik, reagálják le a hirtelen leleplezés istencsapását? - aggodalmaskodott Eva beletörődve a megváltoztathatatlanba.

Folyt. köv.