Történetek
a a
2005.11.20 | libido | Maszti | Megtekintések száma: 8480
Szerelem I/3
Mi a fene ez? – kérdezte Péter hangtalanul. Az előtte tornyosuló gépszörny semmire nem emlékeztette, amit addig látott életében. Talán csak azokra a szovjet Ural típusú teherkocsikra, amiknek böszme kerekén lovagolt még gyerekkorában. Nagyapja egy bányatelepen dolgozott, ahová gyakorta magával vitte a kisfiút.
- Tudod jól – felelte az arctalan alak, ólomszürke csuklyájában, és felmászott a képtelen magasságban tornyosuló vezetőfülkébe. Péter akarata ellenére követte őt – lábai maguktól mozogtak. Körös-körül a táj sivárnak tűnt és kihaltnak, a fiú életnek nyomát sem lelte. A gépszörny egy katlanban lapult fenyegető várakozással, s amikor Péter beült a csuklyás alak mellé, feldübörgött a több száz lóerőtől duzzadó motor.
Hová megyünk? – kérdezte Péter a szemével.
- A folyóhoz – hallotta a választ a fejében, és halálos rémület vett rajta erőt.
Ne
Ne

Az irdatlan kerekek mozgásba lendültek. A szennyvízcső átmérőjű kipufogók fekete, nyúlós füstöt okádtak ki magukból. A gép vicsorogva rontott keresztül az elhagyott, lepusztult vidéken, kopár hegyek, mérgezett fellegek kísérték útján. Péter karót nyelve ült. Aztán meglátta a folyó természetellenes, szürke szalagját egy végtelenbe nyúló, csipkézett ormú hegyvidék előterében.
Fordulj vissza – sikoltotta némán, és eltakarta a szemét.
- A halottak vize – mondta az arctalan, és felé fordította a fejét. Állkapcsai láthatatlan őröltek, magányos, szörnyű mosolyra húzódva. – Már megmártóztál benne.
Nem!
- Két élet – felelte a szörnyű alak. – Az új a régiben gyökeredzik. Merülj hát el most. Legyen vége.
Nem!
- A te döntésed – mondta még az arctalan, és a következő pillanatban már nem volt sehol. A gép vezető nélkül száguldott a repedezett síkság útjain. A folyó már egészen közel került.
Péter kétségbeesetten vetődött át az anyósülésről a kormányrúdhoz, ám érezte, hogy elkésett. Sem a kormány, sem a fék nem reagált mozdulataira. A fiú tehetetlenül lehunyta a szemét. Már nem látta, amikor a szélvédőt betöltötte a rothadó, halott víz aztán a csobbanás
(minden szétoldódik szól ébredőben)
és a hőség.
Hőség.
Nagyon meleg volt.
És akkor felébredt.

Tágra nyílt szemei a ház mennyezetére meredtek, szíve vadul kalapált. Először csak a félhomályt érzékelte – későre járhatott már. Beletelt néhány percbe, mire teljesen magához tért. Akkor a rémületét bosszúság váltotta fel. Kezdett elege lenni ezekből az álmokból.
Mi a fenének kellett neked délután lefeküdni, aludni – korholta magát Péter. Ilyen melegben szundítani többet árt, mint használ.
Hát, mondjuk azért, mert fáradt volt. Az előző esti két szeretkezés után következett a reggeli, majd a délelőtti. Utána leült írni, mígnem délután öt óra körül már képtelen volt nyitva tartani a szemét. Anna akkor nem volt otthon, elruccant a közeli faluba bevásárolni. Elmentette, amit írt – egész jónak találta – aztán kikapcsolta a gépet, és leheveredett a hálószobában. A rémálom azonban sajna ezúttal is megtalálta.
Péter felült az ágyon, és meglepetésére Annát pillantotta meg, aki egy fotelben ült a homályos szoba átellenes sarkában. Bikinit viselt, lábát felhúzta a melléhez, szeme szomorúan csillogott.

- Megint azok az álmok, ugye?
Péter nem felelt azonnal. Azon tűnődött, a lány mióta figyeli őt.
- Igen – mondta végül. Aztán hozzátette: - Néha visszatérnek.
- Minden éjjel visszatérnek – pontosított a lány.
A fiú az ajkába harapott.
- Azt hiszed, nem tudom? – kérdezte Anna, és keserűen elmosolyodott. – Fekszel mellettem, és a tested hideg, mint a jég. Nyögdécselsz. Néha motyogsz is, bár hogy mit, abból egy szót sem értek. Próbállak ölelni, ilyenkor kicsit megnyugszol. De nem mindig.
- Sajnálom – mondta Péter.
- Ugyan. Egyszer elmúlnak. Ha szeretjük egymást, elmúlnak. Ugye?
A fiú lassan bólintott. – Hiszem, hogy igen.
Hosszan, szerelmesen néztek egymásra. Anna szeméből eltűnt az aggodalom, és olyan pajzánság szikrázott fel benne, amitől Péter izzadtságtól gyöngyöző teste megborsódzott.
A lány szétterpesztette felhúzott lábait, hogy a felkínálja apró, áttetsző bikinialsója látványát kedvesének. Azután könnyedén végigsimított a mellein, és Péter látta, hogy a bimbók már meredeznek a melltartó alatt. Majd továbbment: keze a hasára siklott, és a köldöke környékét kezdte cirógatni gyengéden.

Péter nyeldekelve figyelte a lány ténykedését. Amikor Anna a szeméremdombját kezdte el dörzsölni a mutatóujjával, felemelkedett az ágyról, hogy odasiessen hozzá.
- Ne – mondta a lány határozottan. – Csak nézz.
A fiú mozdulata megakadt, végül rövid ideig tartó dermedtség után visszahanyatlott az ágyra. Érezte, hogy pénisze megmozdul bokszeralsójában. Még sohasem játszottak ehhez hasonló játékot.

Anna egyik kezével már a bikinifelső rabságából kiszabadult melleivel játszadozott, míg másikkal csuklóig elmerülve az alsójában matatott. Péter látta motozó ujjait kitüremkedni a vékony anyagon. Elképzelte, hogy mind az ötnek megvan a maga dolga: a kisujj a gátat masszírozza, a gyűrűs, - és a mutatóujj az ajkakat feszíti szét, hogy a középső ujj szabadon körözhessen a hüvely érzékeny bejáratán, a hüvelykujj pedig,
az érintésre vágyó csiklót dörzsölhesse. A fiú testét elementáris erejű vágy járta át, farka keményre duzzadt, a makk pedig kikandikált a bokszer hasítékán.
A homályos csendben a lány sóhajai egyre szaporábbakká válnak. A sötétség mindinkább ráterpeszkedett a szobára. A fiú csak homályosan látta, ahogyan a másik megemeli a popsiját, és lecsúsztatja magáról a bikinialsót.
- Kapcsold fel a lámpát – kérte Péter visszafojtott szenvedélytől ködös hangon.

Anna a kapcsoló után nyújt, és a széke mellett álló asztalilámpa egyszeriben éles fénybe vonta maszturbáló alakját. A fiú nagyon sokszor látta már meztelenül a lányt, de most beléfagyott a képe: a kitárt, meztelen combok között rózsálló ágyék - a széthúzott nagyajkak közt, a kisajkak által védelmezett hüvely csillogó rése: a popsi sötétlő lyuka: a lapos has alatti csupasz szeméremdomb szelíd ívű lankája: a mellek izgalomtól borzongó halmai, a puha vállak, és a kéjtől harmatos, mosolygó szép női arc.
- Imádlak – tört fel a vallomás önkéntelenül is Péterből.
A felelet egy mosoly volt, Madonna-édes, és várakozástól kipirult.
- Csináld te is – suttogta Anna, majd újból a lábai közé nyúlt, és feldugta hüvelyébe a középső ujját. Kéjesen felszisszent, majd mozgatni kezdte.

Péter lerúgta magáról az alsót. Pénisze gumibotként pattant elő. A makk nyílásánál már gyönyörkönnyek csillogtak. A fiú megmarkolta a rudat, és élvezettel húzogatni kezdte. Tekintetét egy percre sem vette le kedveséről: hol lucskos ágyékában motozó ujjáról, hol melléről, hol pedig a szeretett arcáról.
- Finom – lehelte Anna, és még feljebb húzta a lábait, két talpát pedig megtámasztotta a fotel karfáin. Ujjait szétterpesztve széthúzta a szeméremajkait, hogy Péter láthassa tágra nyílt vagináját.

A fiút elöntötte a reszkető forróság, úgy érezte, tagjai elgyengülnek, amint minden csepp vére a péniszébe árad. Egyre gyorsuló tempóban mozgott a csuklója, szeme előtt hol összefolyt, hol kristálytisztává élesedett Anna élvezettől bódult alakja.
Már a csúcs közelében járt, mikor meglepte a látomás, reális-élesen: egyszeriben egy mezítelen vénasszonyt pillantott meg maszturbáló kedvese helyén. Bőre ráncos és sárgás volt, mellei megereszkedettek, a bimbók elvesztek az őszülő szőrszálak dzsungelében. Szemei tisztának tűntek és szépnek, de ajkai horpadtnak, mintha nem feszítenék már fogak belülről. Érezte a szagát is: savanyú volt, vén és krónikus betegségekről árulkodó. De ami a leginkább megijesztette Pétert: az öregasszony vonásai Annáé voltak, s a karommá görbült, csúz gyötörte ujjak is ott motoztak a lábak között, ahol már…

Péter megszédült, és egy pillanatra lehunyta a szemét. Mikor kinyitotta, már ismét Annát látta, aki bizonytalanul figyelte őt. Arca kipirult volt a gyönyörtől, de az ujjak abbahagyták puncijának kényeztetését. A fiú halványan elmosolyodott, és minden erejével arra koncentrált, hogy pénisze megőrizze a merevségét. Ez sikerült is. A lány folytatta a masztit, egyre hangosabban sóhajtozott, s végül Péternek sikerült újra ráhangolódnia: egy percen belül mindketten görcsösen rángatózva, lihegve kezdtek élvezni. A csúcsponton Anna felsikkantott, mutatóujja teljesen eltűnt a hüvelyében, hüvelykujja pedig eszementen dörzsölte a csiklóját. Péter még látta hátrafeszülő, napbarnította nyakát, remegő combjait, mielőtt teljesen elborította volna agyát a kéj.

Aztán már csak arra eszmélt, hogy a lány hozzábújik, és végigcsókolja testét. Ajkai a hasára siklottak, és lenyalogatták az odafröccsent spermát. A fiú szórakozottan simogatta Anna haját, és elmerült gondolataiban. Végül magához ölelte, és gyengéden ringatta, míg csak meg nem hallotta gyenge szuszogását. Félresimított egy hajtincset az alvó arcából, és egy darabig gyönyörködött a kedves vonásokban. Egy idő múlva gyengéden lefejtette magáról az ölelő karokat, és meztelenül kisétált a teraszra. Az ajtóból visszanézett. Gyönyörűnek találta a lányt.
Most még az, szólalt meg egy hang a fejében.
Még sokáig lesz az.
De nem örökké.
Nem.
Péter sóhajtva kihalászott egy cigarettát az ablakpárkányon lévő dobozból, leült egy székre, és figyelni kezdte az éjszakai tavat. Megnyugtatták az ismerős neszek, a hűs levegő. Enyhe szellő kerekedett, a víz halk kottyanásokkal ostromolta a partot. Az esthajnalcsillag lassan eltűnt az égről. A tó másik oldalán ragyogó fények legtöbbje kialudt, vagy elhalványult. A világ pihenni tért.

Péter elnyomta a cigarettáját, s egy újabbra gyújtott. Kibontott egy Heinekent. Csak ült, dohányozva és sörözve, gondolatai bizonytalanul keringtek fejében, mint golyók a biliárdasztalon. Fiatal lányokra gondolt, feszes testükre, mohó ágyékukra s ragaszkodó karjaikra. Aztán fátyolra, díszes menetre. Majd gyerekekre, vitákra, sivár hétköznapokra. Aztán minden szürkébe váltott és feketébe, és agya kiürült, miként a szíve is. A Heinekenes doboz ott maradt az asztalon, még félig tele sörrel. A cigaretta kiesett Péter ujjai közül, és a földre hullt. A fiú elaludt. Utolsó érzéki benyomása már nem is kép, csak egy szag volt: a vénség, öregség szaga, az elkopott vágyak és a közelgő elmúlás poros, korhadó kipárolgása.
Hasonló írások
Hozzászólások
(4) libido
2005-11-21 14:55:46
Igen, a kilencrészes sorozat minden részében igyekszem valamit kifejezni a sexen túl - na semmi húdemély dolgot, csupán ismerős érzéseket, fűszer gyanánt. Most küldöm be a negyediket. Márkanevek pedig miért ne szerepelhetnének egy történetben? Itt ugyan semmi szerepe nincs annak, miért pont Heineken, de akkor is.
(3) mandula
2005-11-20 17:11:15
Érdekes írás,tetszett.A realitás:az idő mindenki felett múlik..üzenem Péternek....
(2) lököttyúk
2005-11-20 06:51:53
Gondolkodtam mi történt ezzel a Péterrel? Mi az, ami miatt a félelemtől is fél? A múlt. És persze, a szerelem most. Pedig már azon is tűnődtem, hogy a félelem inkább a mű valódi címe...na meg a kettő lehet ugyanaz.
Szinte minden benne van az eddigiekben, ami az emberben olykor megfogalmazódik. A testet féltés, rettegés a kötöttségtől, a szürkévé válástól, a monotóniától, a féltékenység, az öregség, a halál... a horrorisztikus képek itt nagyon találóak, még csak nem is túlzóak.
Amikor nagyon boldog az ember, felfoghatatlanul az, féltve mindezt megszólal a pesszimista én, meddig tart ez? Úgyis végetér...mert minden. Lesz nemulass, lesz rossz, ne örülj ember. És ez megöli a jelen szépségét is akár. Mintha az örömhormonokban tobzódó agy így kompenzálna és köpködné ki a túl sokat.
Ja, túl sok szót szórtam ide, ezek csak az én gondolataim, hülyeségek talán.
Szóval a mű címe elfogadva: ez a szerelem.
"Élj a mának" - mondja a költő, ez is művészet, nem lehetetlen, viszont szintén meg vannak a maga zsákutcái.
Elgondolkodtató volt na.
Grat. és kösz.
( heineken?- ez mi a fenét keresett itt? - egy filmben gúnyos vigyor ülne a képemre - hja fizetett reklám, na mindegy, nézzük tovább a filmet...)
(1) Mellesleg
2005-11-20 00:00:00
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak