Selyem és fiú III.

(A szerelmem. Alszik. Lassan veszi a levegőt, és én nagyon szépnek látom. Pár órája annak, hogy a hajamba markolt, belém hatolt, simogatott, szeretgetett. Mégis messze jár tőlem, egy másik világban, abban, amit én nem láthatok, amiben nem vagyok ott… talán Párizsban jár, talán egy másik nővel…)

Marie régóta nyugtalanul aludt, rémálmok gyötörték. Lánya és alkalmazottja eközben bejárta Párizst, órákig csókolóztak, beszélgettek, sugdolóztak. Szerelmesek voltak. Zsombornak Párizs egy húsz éves fiatal gyönyörű nő lett, és imádta. Lemondta a munkáit, csak azokat vállalta el, melyekben nem kellett kielégítenie testi vágyakat.
- Szeretném Nina, ha ma nálam aludnál.
- Szeretnék ma nálad aludni. – hangzott a világ legszebb válasza.

A lány lassan, finoman tanította. Zsombor érezte, hogy ez a fiatal lány, aki sokkal kevesebbet tud a szexről, mint ő, a legcsodásabb tanár. Szerelmeskedni tanult és ebben egy gyengéd, ártatlan kéz vezette. Eloltották a villanyt, csak a nyitott ablakon át beömlő álmatlan város éjszakai fénye engedte, hogy lássák egymást. A lány kibújt a ruhájából és lesegítette tanítványáét. Nem siettek, nem csókolták, érintették közben egymást. Leültek az ágyra egymással szemben, és a lány kinyújtotta a kezét és megsimogatta Zsombor arcát, nyakát, mellkasát, erős hasfalát. Csupán ujjbegyével érintette a fiú bőrét, mindenhol, kivéve azt a helyet, mely a legjobban kívánta az érintését. Combján csak a szőrt simította, lassan, olyan lassan, hogy nem lehetett tudni, gyönyört szeretne szerezni, vagy inkább kínt. A lány lehajtotta a fejét, és szemével követte saját simogató kezét, nézte a férfitestet mire, hogyan reagál. Zsombor pedig egy pillanatra sem vette le szerelme arcáról a tekintetét.

Látta, ahogyan a lány megnyalja az ajkát, hogy lassan pislog. Érezte egyetlen mozdulat bőven elég lenne, hogy vad tigris ösztön legyen rajta úrrá. Ám a lány felnézett és rajta volt a sor. Elsőként a lány száját érintette meg, lassan, gyöngéden. Majd ujjait végigfuttatta karján egészen a kézfejéig és vissza a vállára. A haját megsimította, a combját, lábfejét, derekát. A lány kihúzta magát, feszes melle megrezdült, Zsombor nem bírta ki hogy ne érintse ott is. Kezébe vette, gyönyörködött benne, kört írt le az ujjával a rózsaszín mellbimbókon. A lány pedig elégedetten széttárta a combjait, ám mégsem engedte Zsombor kezét az öléhez, gyengéden megfogta a fiú kezét és eltolta. Magához nyúlt, előbb a nagyajkait rejtette ujjai közé, majd a csiklóját izgatta, végül a csiklója és a hüvelye közötti részt, egyre erősebben, egyre beljebb hatolva magába, mintha a fiú ott sem volna. Légzése felgyorsult, szemét lehunyta és élvezte, ahogyan szerelme nézi. Zsombor figyelte a lányt, minden mozdulatot. Tanult.

Közben pedig gyötrő vágyat érzett, szinte fájt, annyira égette belülről az alhasát. A lány felkiáltott, közel hajolt és homlokát a fiú vállára pihentette, aki érezhette a forró levegőt, amit kilehelt. Gyönyörűnek találta. Nina lehajolt a fiú ölébe és puha arcához ért a meleg, kemény férfiasság. Lassan, hosszan nyalogatta, majd erősen, úgy akár egy éhes macska a friss tejet. Zsombor érezte, hogy nincs messze a teljes gyönyör, simogatta a lány vállát, nyakát. Nina felült, hátrarázta a haját és a fiú kezét a nyáltól csillogó árván hagyott tagra tette. A két összefonódó kéz lassan kezdett mozogni együtt, fel-le, fel-le, egyre gyorsabban. A lány szép keze diktált, de Zsombor a forróságtól már nem érezte melyik a sajátja, melyik a lányé, kéz, szívverés, nyöszörgés, sóhaj… már mind egy volt. Nina megcsókolta a férfit, aki olyan hevesen csókolt vissza, hogy önkéntelenül gyorsított. Zsombor hátravetette a fejét, elöntötte a kéj és üvöltött, mint az oroszlánok. A lány boldogan, elégedetten nézte. Sokáig csókolóztak és ölelték egymást. Nina aludt el előbb.

Reggel Zsombor, a világ ura, a legszebb nő mellett ébredt és késve kísérte el szerelmét a táncórára. Egyetlen pillanatra sem vette le róla a kezét. Nézte a szép gömbölyű fenekét, a ruhája vonalát, a lába ívét, a ruganyos mozgását. Büszke volt.

Délután Marie-val találkozott, aki a kávézóban várta, kialvatlanul és dühösen ült, így már cseppet sem hasonlított Ninára.
- Alex, tudom, hogy a lányommal jársz.
Marie próbált higgadt maradni. Sikerült:
- Kérlek, hagyd őt békén. Nem olyan való hozzá, mint te. Fiatal még ehhez és tiszta, az ő tisztasága téged nem mos fehérre! Értsd meg. – hangja kegyetlen és hideg volt.
- Szeretném, ha többé nem dolgoznál nálam, azt nem tudom megtiltani, hogy az eddigi nőkkel találkozz, de én többé nem akarlak látni. – Maire felállt és elment. Marie az acélkék…
Zsombor hosszan nézett maga elé, újra és újra elismételte a szavakat, amiket hallott. Fájt a feje. Párizsba jött, a szerelemért, Nináért. Aki a Minden, ő Párizs, a szépség, és szereti! Nem hagyja el pont most. A többi nem érdekelte, a munka, Marie, a nők, pénz hidegen hagyták.
Zsomborra négy óra bizonytalan várakozás várt, sötétben, a nyitott ablak előtti földön, szemben az ajtóval.

Nina eljött! Vacsorázni mentek, utána sétálni. A lány sokat mosolygott, Zsombor pedig elfelejtett minden rosszat. Alig várták, hogy kettesben lehessenek, bezárják a lakás ajtaját, kizárjanak mindent mást. Zsombor vetkőztette a lányt, aki mohóbb volt, mint előző éjjel. Alig várta, hogy szájába vehesse a férfit: nyelvét, ujját…

Nina letérdelt, levette a fiú nadrágját, csókolta a lábát: a lábszárát és a combja belső felét. Látta maga előtt a kemény férfiasságot és bevette lassan a szájába, nyugodtan csókolta, gyengéden. Érezte, ahogy a Zsombor megérinti a mellbimbóját, és körkörösen simogatja őket, mint múlt éjjel a sötétben. Nagyon kívánta, azt akarta, hogy hatoljon belé, tegye magáévá.
Zsombor könnyedén húzta fel magához és feltette az ágyra négykézláb. Nagyon lassan hatolt belé, centiről centire, hogy jól érezhesse, és a helyére került világában minden. Mozgott benne és érezte ez a gyönyörűség most örökké fog tartani, ha mégsem, hát ő úgy fogja érezni! Simogatta a mellét, a fenekét, ráérősen, nem sietett. Keze Nina ölébe csúszott és fürgén, ütemesen jártak az ujjai a csikló és a hüvely között, pontosan úgy, ahogyan azt a lánytól látta. Nina lassan élvezett el, sóhajtott és szorította hüvelyével a fiút. Majd jött a második orgazmus sokkal gyorsabban, és Zsombor ágyéka megállt benne, csak keze dolgozott tovább…

Ninán harmadszor is átfolyt a gyönyör. Úszott benne, fényesnek látta a szobát és megremegett a lába. Zsombor erős, forró lüktetést érzett, de még nem a sajátját. A negyedik orgazmusnál Nina felnyögött, el akarta lökni a fiút, szinte már fájdalmas volt a kéj, kezei alig bírták rázkódó testének súlyát, és úgy érezte ennél több gyönyört, nem bír ki. Zsombor fél kézzel, erősen tartotta és elkezdett újra mozogni benne, újra értelme lett az édes kínnak. Az ágy hangosan, gyorsan csapódott a falhoz, a szobában elfolytak a tárgyak, az utca zaja szívveréssé változott… csak egy hang hallatszott: egy női nyögés: „gyere”… és Zsombor ment… talán az égig!

A táncóra után egy nagyon boldog, kielégített lány otthon ebédelt, melyre anyja vendéget hívott: egy szőke, csinos nőt. Virginie-nek hívták.
És Nina már a levesnél megtudott minden kegyetlen igazságot: Zsombor mivel keresi a pénzét, mennyit kap egy éjszakáért, hány nő tartozik az elégedett kliensek közé, köztük a szőke vendég is, aki többször feküdt le vele, minthogy meg tudná számolni így hirtelen…
Nina sejtette, hogy oly nagyon tisztelt anyja, sem lehetett távol a mocsoktól, hiszen a részleteket túl pontosan ismerte.
Az ebéd végére megszűnt minden, úgy érezte súlya pontosan huszonegy grammal kevesebb lett…

Este szállt fel egy gépre, senki sem tudta meg, hova.

Zsombor két hétig próbálta megtalálni Ninát, kutatott barátok után, akik nyomra vezethetnék, de nem talált semmit, hiába várta meg a táncórák végét, a lányok nem tudták hova ment a lány. Marie nem állt szóba vele, tudomást sem vett róla. Zsombor pedig beteg lett, a teste hideg verítékben úszott és negyven fokos lázban égett, haza kellett hát jönnie. Orvosokhoz járt, de nem tudták megállapítani, pontosan mi baja…

Majd nyár lett újra, Zsombor pedig újra erős és vonzó. Egy napos Váci utcai délutánon Ninára emlékeztettem, ezért hazáig loholt utánam. Egészen megijesztett. Találkozót kért, azt mondta, pont olyan lányra van szüksége, mint én, szinte könyörgött. Találkoztunk hát, elmesélt mindent és én a részese lettem a történetnek.
Én, a tökéletes Nina-pótlék.
Nina és én… hasonlít az arcunk, az alakunk, a mosolyunk. Imádott és gyűlölt tükörképem a lány, aki nem is ismer, talán soha nem is fog. Mégsem állhatok a helyére, nem is akarok. Én másképp szeretek, engem másképp kell szeretni… magamért… Mert én nem tudok japán mesét, mert én többet, máshogy nevetek, megköszönöm a mikrónak, ha felmelegíti a vacsorám… és mert én azt hiszem, akkor, ott… maradtam volna Párizsban.

Zsomborral könnyű az élet, a beszélgetés, a szeretkezés. Szerelmünk fehér zene, melyet csak akkor lehet szépen táncolni, ha a szerelmesek értenek hozzá: vigyázva, nagyon figyelve, szinte óvatosan, mintha üvegből lenne a táncparkett. Nappal majdnem az enyém, az élet napsütötte felén élünk, ő és én. Este, ha csókol, ölel, szinte az enyém… de éjjel, mikor alszik, éppen úgy, ahogy most - bár azt hiszem, lassan hajnalodik, és én egyre jobban fázom -… messze jár tőlem, egy másik világban, abban, amit én nem láthatok, amiben már nem vagyok ott… talán Párizsban jár,
talán az igazi Ninával…