Scarlett kihívása 5. fejezet – A fanatikus

Írta: YKN4949
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. április 14.
Beküldve: 2012. május 13.
********************************************************
– Szóval, hogy is hívják azt a lányt a diákönkormányzattól? – kérdeztem Kegantől még a délután folyamán, miközben a vacsoránkat készítettük. Én készítettem a tésztát és a szószt, Kegan pedig a zöldségeket szeletelte. Jól dolgoztunk együtt. Általában sokkal gyorsabban végeztünk, mint ahogy én egyedül el tudtam volna készíteni valamit magamnak.
– Miért? – nézett rám. – Azt hittem, azt mondtad, előbb a házas barátodat keresed fel.
– Nos, arról már gondoskodtam.
Letette a kést a kezéből, felém fordult, szemöldöke pedig a homlokára szaladt. Nem tudtam megállni, kacagnom kellett.
– Valóban? – követelődzött, én pedig elmeséltem neki az egész történetet. Minden egyes apró részletet. El sem tudom mondani, mennyire felizgattam ezzel. Úgy tűnt számomra, minél jobban teljesítek egy-egy kisebb kihívást, annál jobban felizgul. Amikor elkezdtük, az egész még egyrészt csak vicc volt, kétrészt reménykedés, hogy talán sikerülhet, és harmadrészt kíváncsiság, hogy képes vagyok-e rá. Úgy vettem észre, minden egyes alkalommal, amikor elmesélem neki a kalandjaimat, közelebb kerülök hozzá. Mintha már most azért könyörgött volna, hogy vigyem ágyba.
– Na és mi történt, miután lefeküdtetek az ágyba?
– Utána csak csókolóztunk, meg hasonlók. Kipihentük az egész fáradalmait. Érted. Aztán felöltöztünk, ő pedig főzött még egy adagot abból az undorító kávéból. Elmondtam neki egyszer, de csak egyszer, hogy talán jobb lenne, ha elhagyná Toddot, mert az a faszkalap sosem fogja boldoggá tenni. Eleinte habozott, de aztán azt mondta, egy időre visszaköltözik az anyjához, és kért, hogy menjek vele. Én azt mondtam, hogy haza kell mennem, felkészülni egy randira. Azt akartam, hogy rosszul érezze magát. Tudom, hogy ez borzalmasan hangzik, de rá kell jönnie, hogy nem csak Todd mellett van élet. Én is randizom valakivel, miért kéne neki ott ücsörögnie abban a lerobbant házban?
– Tényleg azt teszed? – nézett rám Kegan.
– Mit?
– Randizol ma este? – kérdezte, miközben a szájába vett egy kanál szószt, és lassan forgatni kezdte azt a szájában.
– Azt hiszem, igen – válaszoltam, és megcsókoltam őt, ő pedig visszacsókolt. Miután megettük a vacsorát, elmentünk a kampuszra, ahol Kegannek részt kellett vennie egy rendezvényen néhány extra kreditért. Nem először mozdultunk ki együtt, de bevallotta, sosem gondolt még ezekre az esetekre randiként. Aznap velem töltötte az éjszakát. Nem csináltunk semmit, csak csókolóztunk, de már önmagában az, hogy ott aludt a cuki pizsamanadrágjában és a trikójában a karjaim között, a világ legboldogabb emberévé tett.
Másnap ő kelt korábban, és bement az egyetemre. Miután én is felébredtem, lezuhanyoztam, és amikor visszamentem a szobámba, hogy felöltözzek, észrevettem egy kis cetlit az éjjeliszekrényemen. Átfutottam a rá írt néhány szót és elmosolyodtam.
„Tori Miller a lány neve. Ma este 8:00-kor lesz a Campus Baptist Action Committee* találkozója a Fipton Hallban. Sok sikert! Szeretlek. Kegan.”
Az utolsó szótól úgy éreztem, madarat lehetne velem fogatni.
Aznap este bementem az egyetemre. Mindig furán éreztem magam ott, mivel egy részem átverve érezte magát, amiért sosem lehetett esélyem bejutni ide. Beletelt néhány percbe, amíg megtaláltam a Fipton Hallt, de aztán rájöttem, hogy ez az egyik legnagyobb előadó. Pont nyolcra értem oda, és még alig voltak ott páran. Alapjában véve ez egy liberális művészeti főiskola volt, egy kis ’60-as évekbeli beütéssel, úgyhogy meglepett, hogy egy csapat konzervatív keresztényt látok itt. Nem tartott sokáig kideríteni, melyikük Tori. Kegan alaposan kifundálta nekem ezt a feladatot.
Tori Miller eszméletlenül szexi volt. A környezetéből pedig csak még jobban kiemelkedett. A legtöbb lány kissé pufók volt, aki pedig nem, az egy valóságos troll. Tori viszont magas volt és karcsú. Legalább 175 centi, és ránézésre alig több, mint 50 kiló. Hosszú vörös haját lófarokba fogta, barna szemei pedig csillogtak a lámpafényben. Egy természetes kisvárosi szépség volt. Nagy mellei voltak, talán C-s méretűek. Egész lénye valami mágneses vonzerőt árasztott. Amikor pedig beszélni kezdett, az egész testem beleremegett. Rögtön megkívántam őt. A terem hátuljában ültem le, és vártam. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Tori viszi a hátán az egész találkozót. A többiek szinte csak nézni jöttek.
– Szép estét mindenkinek! – kezdte enyhe déli akcentussal. – Kezdjük a találkozót egy imával!
Az egész csoport elmormolt egy imát, majd a titkáruk felolvasta az előző találkozó jegyzőkönyvét, majd sorban megtárgyaltak minden apró-cseprő ügyet. Úgy éreztem, mindjárt elalszom, de aztán ismét Tori lépett a pódiumra.
– Rendben. Ma este nem fogok elrabolni tőletek sok időt. Mindannyian szeretnénk korán hazaérni, hogy figyelemmel kísérjük a polgármester-választási vitát. – El sem hittem, hogy komolyan gondolja. – Csak egy dolgot szeretnék gyorsan elmondani. Jelenleg is a városházán van egy rendelet, ami nem kapott nagy hírverést, de nagy hatása lehet ránk, mint polgárokra, és talán az egész világra. A városháza arról dönt, hogy engedélyezze-e, vagy sem az azonos neműek kapcsolatát.
Elhallgatott egy pillanatra. Ez a hír engem is érdekelt. Mindig is jó ötletnek tartottam a dolgot.
– Ahogy én tudom, az Úr nyíltan állást foglalt ebben a kérdésben. A homoszexualitás helytelen. Amit ezek az emberek tesznek, az undorító és utálatos. Nem azért vagyok itt, hogy azt állítsam, minden homoszexuális ember gonosz, vagy szükségszerűen rossz ember. Ők csupán eltévelyedett lelkek. Nem tudják, hogy azzal, hogy azonos neműekkel létesítenek kapcsolatot, halhatatlan lelküket veszélyeztetik. Nem veszik észre, hogy amit tesznek, az maga a gonosz, ami tönkreteszi Isten ajándékát, amit nekünk adott. A testünk nem játékszer. Templom, ami arra szolgál, hogy Isten hű katonái legyünk. Nem akarok többet beszélni erről, mert tudom, ha ezt tenném, nem tudnám megállni, hogy üvöltve kelljek ki ez ellen a gyalázat ellen. Én csak… én csak annyit akarok, hogy az emberek megértsék. Ezt nem mondhatom el az órákon. A liberális professzoraim lerontanák a jegyeimet, csak hogy elkendőzzék azt a tényt, hogy a meleg házasság káros a családoknak és káros Amerikának. Köszönöm – fejezte be, és leült.
Amilyen kicsi volt a tömeg, olyan hangosan éljenzett, mire Tori ismét felállt, és úgy mosolygott a többiekre, mint egy győztes politikus. Úgy viselkedett, mint egy jövendőbeli alabamai kongresszusi képviselő.
Az ülést berekesztették, és a diákok elkezdtek kiszivárogni a teremből. Tori még egy ideig a pódiumnál maradt összepakolni a holmiját. Elérkezett az én időm. Ennél a feladatnál úgy éreztem, az ég egy adta világon semmi esélyem nem lehet, csak ha hazudok. Bizonyos voltam benne, hogy ez a rakás „keresztény katona” a szart is kiverné belőlem, ha megtudja, hogy leszbikus vagyok. Szóval egy kicsit szégyenlősnek tettetve magam lépdeltem oda a pódiumhoz, próbálva úgy kinézni, mint egy frissen érkezett gólya.
– Hello! – szólaltam meg félénk hangon. Tori egy pillanatra meglepettnek tűnt, de aztán rám mosolygott, és felém nyújtotta a kezét. Ha így mosolyog rám, akár minden nap degeneráltnak és undorító féregnek hívhat. Ez elárul egyet s mást az erkölcsi érzékemről, de nem érdekel.
– Üdv – válaszolt. – A nevem Tori Miller, és én vagyok a CBAC elnöke. Új tag vagy?
– Nos, remélem, az lehetek.
– Itt van a jelentkezési lap – nyújtott felém egy formanyomtatványt és egy tollat. Aláfirkantottam, és visszaadtam neki. Úgy éreztem, mintha ezzel valamilyen módon elárulnám a saját „fajtámat”. Majdnem felkacagtam, de egyszerűen nem tudtam napirendre térni a dolog fölött.
– Szóval, mi lesz a következő esemény? – kérdeztem. Ez nem ígérkezett egy gyors menetnek. Időre volt szükségem.
– Nos, ebben a hónapban négy programunk lesz. Most vasárnap megyünk tüntetni az abortusz klinikára. Következő héten egy rallin veszünk részt, támogatandó Cantwell polgármester újraválasztási kampányát, következő héten az egyetemi nőszervezet éves biztonságos szex rendezvényére megyünk tüntetni, aztán pár nappal később pedig a kampusz könyvesboltjába, mert néhány transszexuális író jön dedikálni – sorolta. Minden egyes ponttól megborzongtam, de mosolyt erőltettem az arcomra. Azon merengtem, ezek a vitatott írók miért az egyetemi könyvesboltba járnak dedikálni, és nem hozzám. El kell majd intéznem néhány hívást.
– Szent… Habakuk – nyögtem, átkozva magamat, amiért majdnem Isten nevét használtam káromkodás gyanánt ez előtt a fanatikus előtt. – Jelentkezhetnék mindegyikre?
Tori őszintén meglepettnek tűnt.
– Általában térden állva kell könyörögnöm, ha valakit el szeretnék hívni ezekre a dolgokra. Jó tudni, hogy vannak még emberek, akik kaphatók a kihívásra.
– Hidd el, ha ez nem lenne kihívás, itt se lennék – kacagtam, hülyén érezve magam, amiért olyasmivel viccelődök, amit úgysem ért meg senki. – Azt hiszem, mint Isten hű katonája, nem dönthetek csak az alapján, hogy mit akarok és mit nem. Ha az Úr azt kéri, menjek egy abortuszklinikára, akkor egy abortuszklinikára fogok menni. Ha egy biztonságos szex rendezvényre küld, én ott leszek.
– Köszönöm – nézett rám meghatottam. – Végre valaki, aki megért. Tudod, ha Isten azt akarná, hogy az élet könnyű legyen, nem tartanánk itt. Az életnek nehéznek kell lennie, és neked meg kell birkóznod vele. Közben meg ez a szekuláris társadalom azt hirdeti, minden jó lesz, ha azt teszed, amit jónak tartasz. De ez nem Isten útja.
Rájöttem, mi fogott meg benne annyira. Nem az, amit mondott, hanem az a szenvedély, amivel előadta. Taszító szavai semmivé foszlottak, és csak a szemében égő tüzet láttam. A szenvedély egy egyedi tulajdonság, ami millióképpen megnyilvánulhat. Ha valaki nagy elánnal hisz valamiben, azt az elhivatottságot átfordíthatja bármi másba is, ha akarja. Én pedig reménykedtem, hogy valami sokkal emberibb irányba terelhetem Tori lendületét.
– Nos, most el kell mennem a barátomékhoz, hogy együtt nézzük a polgármesteri vitát. De akkor vasárnap találkozunk, ugye? – kérdezte, én pedig bólintottam. Egy barát. Egy pasi. Na ez aztán tényleg kihívás lesz. De miközben a kocsim felé sétáltam, rájöttem, ez egy olyan kihívás, amibe boldogan adom bele minden erőmet.
***
A hét hátralevő része a megszokott rutin szerint ment. Sok munkám volt. Az estéket a boltban töltöttem, rendezgettem a könyveket. Néha Kegan is eljött, hogy kisegítsen. Néha pedig csak eljött, hogy mellettem legyen, miközben csinálja a háziját, én pedig dolgozom. Kegan segített abban az elhatározásomban is, amit már évek óta fontolgattam. A bolt csak egyszintes volt. Felette négy szoba volt, a plafonig telerakva ócska könyvekkel és az öregember személyes holmijával. Már régóta terveztem, hogy kitakarítom, de sosem volt hozzá elég akaraterőm. Kegan viszont megígérte, hogy segít. Úgyhogy együtt vetettük bele magunkat. Találtunk is néhány érdekes könyvet, amit érdemes volt megőrizni.
Mielőtt észrevettem volna, elrepült a hét, és máris vasárnap volt. Már korán felkeltem, és az egyetem felé vettem az irányt. Úgy intéztem, hogy Torival mehessek, mivel ötletem sem volt, hol lehet az abortuszklinika. Elmentem a kollégiumához, ő pedig bepattant a kocsimba, és már mentünk is. Egy rakat transzparens volt nála. Alig fért be minden.
– Hello, Scarlett – mosolygott rám. Meglepődtem, milyen vidám, annak ellenére, hogy azért megyünk, hogy feldühödve ordibáljunk pár fiatal lányra, akiknek nincs hova fordulniuk.
– Hello, Tori. Szóval, készen állsz?
– Természetesen – válaszolta. – Két transzparenst is csináltam. Én viszem azt, amire az van írva „A gyerek nem választás”, neked meg jut az „Abortusz = Gyilkosság”.
– Király – válaszoltam. – Ki lesz még ott?
– Hát igen. Ez a probléma. Próbáltam mást is beszervezni, de mindenki más meccset néz ma, a lányok pedig mind leckét írnak. Szóval nekünk, kettőnknek kell elboldogulni. De jobb is így. Ha kis csoportban kell mennünk, legalább a legkeményebbek legyenek ott!
– Engem keménynek tartasz? – Meglepett, de próbáltam úgy tenni, mintha hízelegne a megjegyzés.
– Ó, igen. Jövőre az alelnökségért is indulhatnál. Amit mondtál, amikor jelentkeztél, aztán amiről beszélgettünk telefonon… Meggyőztél, hogy komolyan gondolod – nézett rám gyönyörű szemeivel. Hihetetlen volt a belőle áradó szenvedély. Nem is emlékszem rá, miről beszéltünk telefonon, de ezek szerint az az anti-abortusz szarság, amit levágtam, hihető volt.
– Oké, Scarlett! Akkor vessük bele magunkat! – mondta Tori, mintha legalábbis egy helikopterből készülnénk kiugrani Vietnám kellős közepén. Megragadta a transzparenseket, és kiszálltunk a kocsiból, miután megálltunk a klinika előtt. Volt egy krétával felrajzolt vonal az ajtótól nem messze. Nyilvánvalóan készültek a tiltakozókra, és igyekezték kijelölni a határokat. Szívesen hoztam volna magamnak széket, mert a tervek szerint hatig itt leszünk, de Tori azt mondta, a katonáknak mindig menetelniük kell.
Hosszú ideig álltunk a klinika előtt, és nem történt semmi. Ez viszont lehetőséget adott, hogy beszélgessünk egy kicsit. Meglepett, hogy ha el tudom terelni Tori figyelmét a szokásos dumájáról, nagyon is jó fej tud lenni. Ezt meglehetősen ironikusnak találtam. Beszélgettünk a családjáról és az otthonáról Kentucky-ban. Volt egy lova otthon, amit nagyon szeretett. Jó volt látni a kedvesebb oldalát is. Nagyon megértő volt, amikor elmeséltem, hogy az anyám kidobott otthonról. Persze a leszbikus dolgot elhallgattam. Aztán, miután odaordított valamit egy megrettent lánynak, Tori mondott végre valamit, ami okot adott egy kis bizakodásra.
– Tudod, van az a csapat. Azok az „Isten utálja a buzikat”-fajták. Úgy értem, értelemszerűen én is úgy gondolom, hogy Isten rossznak tartja a homoszexualitást, de nem hiszem, hogy Ő gyűlölne bárkit is. Úgy hiszem, nem szabadna bántanunk az embereket, mert nem ez a módja, hogy meggyőzzük őket, ne legyenek melegek.
Nem volt sok, de egy kis reménysugarat jelentett, hogy talán mégis van esélyem. Azonban amikor az abortusz került szóba, megmakacsolta magát.
Csak három lányt láttunk bemenni a klinikára egész nap, Tori pedig fanatikusan vetette bele magát az ügybe, igyekezve meggyőzni a lányokat, hogy forduljanak vissza. Nagyon energikus volt, de a lányok nem törődtek vele. Mindannyian bementek, majd egy kis idő múlva, Tori megvető pillantásától kísérve, távoztak. Minden „veszteséget” nagyon a szívére vett. Mire a klinika bezárt, már majdnem sírt is.
– Egyszerűen nem értem, hogy tehetnek ilyesmit egy ártatlan gyerekkel – mondta.
Legszívesebben vitába szálltam volna vele, hogy lássa a dolog másik oldalát is, de végül csendben maradtam.
– Isten útjai kifürkészhetetlenek – válaszoltam. – Bizonyosan oka van ennek is. Talán ezzel is meg akar nekünk tanítani valamit.
Nem hittem abban, amit mondtam, de úgy tűnt, Torit meggyőztem.
– Igen. Azt hiszem, igazad van – vidult fel egy kissé. – Tudod, Scarlett, egész nap olyan nyugodt voltál. Azt hiszem, jó csapatot alkotunk. Én vagyok a tűz, te meg a jég. Alig várom a jövő hetet. Nagy sikerünk lesz a rallin.
Azzal visszamentünk a szállására. Már odaléptem volna hozzá, hogy megcsókoljam búcsúzóul, de uralkodtam magamon. Ő pedig csak búcsút intett, és becsukta maga mögött az ajtót.
***
Kegan egész éjjel kacagott. Azt mondta, nem tehet róla, de nem tudja megállni, hogy kacagjon, amikor elképzel, ahogy a melegek és az abortusz ellen tüntetek az utcán. Végül már én is együtt nevettem vele.
***
A következő néhány hét egyfajta tudathasadásos állapotban telt. Egyrészről részt vettem a republikánus rallin és tiltakoztam az „ingyen gumit”-kampány ellen az egyetemen, hogy együtt lehessek Torival. Egyre többször nevezett az alelnökének, annak ellenére, hogy sosem választottak meg, és még egy beszédet is kellett tartanom Campus Women’s Organizationnél¬** tartott tiltakozáson. Másrészről pedig minden időmet lefoglalta a bolt és a padlás takarítása annak a lánynak a társaságában, akibe – egyre inkább úgy éreztem – szerelmes vagyok.
Úgy három nappal a könyvesbolti tüntetés előtt Kegannel befejeztük a munkát a boltban. Találtam pár értékes könyvet, és felfedeztem egy fürdőszobát is odafent, amiről eddig nem is tudtam. Rájöttem, ez a padlás egy nagyon jó lehetőséget rejt.
– Már gondolkozom egy ideje valamin, Kegan – mondtam.
– Mi az? – hagyta abba a fürdőszoba falának súrolását. Hátrafogta a haját, és egy bandanát kötött a fejére. Egy flanel pólót viselt egy öreg, szakadt farmerrel. Észbontóan gyönyörű volt így.
– Nos, ez az emelet még legalább néhány tucat négyzetméterrel nagyobb is, mint a mostani lakásunk odaát. Arra gondoltam, szerezhetnénk valakit, aki kialakít egy konyhát abban a szobában, kipofoznánk a helyet, hogy ide lehessen költözni. Megspórolhatnánk egy kis pénzt, a rezsi meg a felére csökkenne. Mit gondolsz?
– Egy saját lakás, he? – kérdezte, mire én felnevettem.
– Valahogy úgy. Ja.
– Lenne hely számomra is ebben az új lakásban? – kérdezte. Jó érzés volt, hogy ezután is szeretne velem maradni. De éreztem, hogy emögött sokkal több rejlik.
– Persze – léptem oda hozzá. Ő átölelt és megcsókolt. A mennyekben éreztem magam, hogy magamon érezhetem a teste melegét. A szívem hevesebben vert.
– Na, folytassuk! – mondta, és nyomott még egy csókot a számra.
Belevetettem magam a munkába, és hamarosan találtam is néhány asztalost és vízvezeték-szerelőt, akik megígérték, hogy átalakítják a kis boltomat. Szerettem volna ott lenni, hogy segítsek a tervek kidolgozásában, és megbizonyosodjak róla, minden rendben halad, de aznap este volt a tüntetés. Otthagytam Kegant magam helyett. Nem voltam benne biztos, hogy a munkások örülnek neki, de engem felizgatott a gondolat, hogy a kedves kis Kegan basáskodik a nála kétszer idősebb és háromszor nagyobb férfiak fölött.
***
Az egyetem könyvesboltjában egy szerző-olvasó konferenciát tartottak másnap egy transszexuális íróval, aki most mutatja be az új kötetét. A vendég már korán reggel megérkezett, úgyhogy Tori úgy gondolta, a legjobb, ha letáborozunk a bolt előtt, hogy biztosak legyünk benne, hogy amikor az a nő (vagy férfi, mert Tori jobban szeretett így utalni rá) megérkezik, ott legyünk, hogy a tudtára adjuk, nem látjuk itt szívesen.
Csak pár perccel érkeztem korábban a bolthoz, mint Tori. Már este kilenc volt, az egyetem pedig teljesen kihalt. A klubházakban partikat szerveztek, aki pedig nem ott volt, az is valahol a kampuszon kívül csámborgott.
Amikor Tori megérkezett, megkért, hogy segítsek neki felállítani a sátrát. A tákolmány elég nagy volt ahhoz, hogy mindketten elférjünk benne a holminkkal együtt. Aztán felállítottunk két kinyitható széket a sátor előtt, és megettük a magunkkal hozott vacsorát beszélgetés közben.
Igazából nagyon kellemesen telt az este. Sokkal inkább kempingezésnek tűnt, mint csatára való készülésnek. Még egy pizzát is rendeltünk magunknak. Sokat beszélgettünk, és kiderült, Tori nagyon szereti az egyetemet, még annak liberális szemlélete ellenére is.
– Van néhány tényleg helyes professzorom is – tette hozzá.
– Dettó – válaszoltam, mire ő elkezdett a pasikról beszélni, én meg próbáltam kitalálni valamit, hogy valami hasonlót összehazudozhassak, de nem jártam sok sikerrel. Hamar ráunt a dologra.
– Nos, ha korán akarunk kelni, el kéne tennünk magunkat holnapra. Kiteszem ezt a kis szenzort a járdára. Ha valaki erre jön, riasztani fog minket, úgyhogy tudni fogjuk, mikor kell kelni – magyarázta, én meg hevesen helyeseltem.
Bemásztam a sátorba, mialatt Tori elhelyezte a kütyüjét, majd bezipzárazta a bejáratot, miután behuppant mellém. Igazából kissé szűkös volt a hely. Leterítettünk egy takarót a földre, arra pedig egy másikat, és mindketten a kettő közé bújtunk. Hangulatos volt. Már épp elhelyezkedtünk, amikor ráeszméltünk, milyen meleg is van odabent.
– Pedig kint csak 25 fok van, de itt olyan, mintha szaunában ülnénk – panaszkodtam.
– Ja. Azt hiszem, ezt inkább télre találták ki. Bent tartja a testhőnket, hogy semmiképp ne fagyjunk halálra. De csak ez az egy sátram van – magyarázkodott, legyezve magát a kezével.
– Nos, azt hiszem, én inkább levetkőzöm – mondtam, és már toltam is le a nadrágomat. Aztán a pólómtól is megszabadultam, és ott ültem egy szál fehér trikóban és vörös bugyiban. Láttam a kíváncsiságot Tori szemében, ahogy rám nézett, de aztán csak megrázta a fejét és elfordult.
– Nos? Jobb? – kérdezte.
– Határozottan.
Lassan ő is levette a sortját, majd a felsőjét is. Ő is vörös bugyit viselt, de neki a trikója is vörös volt. Látszott, ő sem visel melltartót. Lenyűgözött, ahogy ruhája anyaga a melleire tapadt. Látszott rajta, ő is kényelmesebben érzi magát, de aztán hirtelen elszörnyedve nézett rám.
– Mi az? – kérdeztem. Már megijedtem, hogy észrevette, mennyire benedvesedtem.
– Neked tetoválásod van? – hebegte. Lepillantottam, és megláttam azt a jing-jang szimbólumot a derekamon, amit még a 16. szülinapomra csináltattam egy hamis személyivel. Akkor még jó ötletnek gondoltam.
– Ja, igen – válaszoltam.
– Nem szabadna tönkretenned a testedet, amit Istentől kaptál. Ha azt akarta volna, hogy valami tintafolt, vagy ilyesmi legyen rajtad, odatette volna. Én már a köldökpiercingtől is rosszul vagyok, még ha a fülemet ki is lukasztattam – mondta szikrázó szemekkel. Szóvá akartam tenni nyilvánvalóan gyantázott lábait, arra hivatkozva, hogy akkor Isten azt is akarta, hogy neki szőrös legyen a lába, de aztán rájöttem, ez semmit nem segítene a helyzetemen.
– Tudom – válaszoltam inkább. – Még azelőtt csináltattam ezt a tetoválást, hogy rátaláltam volna az Ő útjára. Ha most ajánlanák fel, biztos elutasítanám.
– Ó, értem – nyugodott meg.
– Van egy másik is – vallottam be.
– Tényleg? Mutasd! Mutasd!
A hangja már sokkal inkább érdeklődőnek tűnt, mint dühösnek, úgyhogy úgy döntöttem, eleget teszek a kérésének. Gyorsan lehúztam a trikómat, és ott ültem Tori előtt egy szál bugyiban. A szemei elkerekedtek, és tátott szájjal bámulta a melleimet.
– Látod? Ez a rózsa itt a bal mellemnél – mutattam. Akkor csináltattam, amikor teljes egészében enyém lett a bolt. Úgy emlékszem, kicsit be voltam csípve akkor.
– Te jó ég, Scarlett! Azonnal vedd vissza a trikódat! – szakította el a tekintetét Tori a melleimtől.
– De olyan meleg van – tiltakoztam. – Plusz, csak mi vagyunk itt, lányok. Ki látná meg?... Szóval, mit gondolsz a másik tetoválásról? Úgy értem, most már eszembe sem jutna megcsináltatni, de azóta eléggé megkedveltem.
– Azt hiszem, ha mindenképp választani kellene, ez nem egy rossz darab – vallotta be. A mellbimbóim már keményen meredtek előre, amin a legkevésbé sem segített, hogy Tori mereven bámulja a testem.
– Én is így gondolom – válaszoltam.
– Most már feküdjünk le! – szakította félbe a beszélgetést, és gyorsan bebújt a takaró alá, a párnájára fektetve a fejét. Elfordult tőlem, és kikapcsolta a zseblámpát. Magamban vigyorogtam, és én is bebújtam a helyemre.
– Jó éjt!
– Jó éjt! – válaszolta remegő hangon, majd határozottabb hangon hozzátette: – Istenem, segíts!
Gyorsan megfordultam fektemben, és a hátát bámultam. Odabújtam hozzá, és éreztem a feszültséget a testében.
– Néha félek elaludni. Még akkor is, ha a saját ágyamban vagyok, biztonságban. Nem baj, ha közel bújok hozzád? Az erőt ad.
Éreztem, hogy kissé felenged.
– Kérj erőt Istentől! Bújj csak közelebb!
Jó érzés volt megértő hangját hallani. Még közelebb húzódtam, és átöleltem a derekát. A bőre forró volt, és éreztem, ahogy a teste ismét megfeszül az ujjaim érintésétől a hasán, és ahogy érezte a mellbimbóimat a hátához érni. Egy ideig, meggyőződésem szerint, azon gondolkodott, vajon rá akarok-e mozdulni, de aztán bizonyára elhitette magával, hogy tényleg csak ilyen gyerekes vagyok, úgyhogy ismét megnyugodott, és átadta magát az álom hívásának.

Csendben feküdtem mögötte, közel húzva magamhoz, úgy egy óráig tartva így, míg a légzése egyenletessé nem vált, és minden erő kiszaladt a testéből. Vártam még egy fél órát, majd lassan feljebb toltam a kezem feszes hasán, be a felsője alá. Ujjaim hegye a melléhez ért. Egy pillanatra megálltam, figyelve a reakcióját, de ő zavartalanul aludt.
Óvatosan még tovább toltam a kezemet, és ujjaim közé vettem a mellbimbóját. Meg sem mozdult az érintésem hatására, úgyhogy tovább folytattam. Bimbói hamar megkeményedtek munkám eredményeként, úgyhogy óvatosan a tenyerembe fogtam a melleit, és elkezdtem masszírozni. Felnyögött álmában, és hátrébb húzódott. Tovább masszíroztam a melleit, különös figyelmet fordítva bimbóira. Még mindig nyögött, és a teste remegett álmában. A fejét arrébb fordította. Gyönyörű volt, ahogy csukott szemekkel élvezte az érintésem, miközben haja betakarta az arcát. Előre hajoltam, és gyengéden megcsókoltam a nyakát. Ott tartottam a számat, és tovább masszíroztam a melleit.
Elengedtem a melleit, és gyengéden átfordítottam a testét. Így már a hasán feküdt, mély álomban. Óvatosan az ujjaim közé fogtam a bugyiját, és lassan lehúztam róla. A feneke egyszerűen tökéletes volt. Megfogtam a két combját és közelebb hajoltam, úgy, hogy az arcom már csak alig egy arasznyira volt az ánuszától. Éreztem átnedvesedett puncija illatát.
Kidugtam a nyelvem, és megérintettem vele a segglukát. Olyan lassan és óvatosan köröztem, ahogy csak tudtam, beszívva illatát, és hallgatva, ahogy felnyög. A puncija egyre nedvesebb lett, ami adott egy ötletet. Még egyszer utoljára megnyaltam a fenekét, majd a bal oldalamra feküdtem, a könyökömre támaszkodva, és a jobb kezem óvatosan betoltam Tori alá, megérintve a punciját. Hallgattam ziháló légzését. Miután ujjaimra elég nedve fojt, kihúztam alóla a kezem és a fenekéhez érintettem. Feszültsége felengedett, és ujjam lassan benyomult a lukába. Olyan volt, mintha a teste megpróbálná szopni az ujjamat. Egy ideig mozgattam benne a mutatóujjam, majd betoltam mellé a középső ujjamat is. Óvatosan mozogtam benne, egyre mélyebbre és mélyebbre tolva az ujjamat. Meglepett, mennyire hevesen rázkódott a teste, követelődzően szívva magába az ujjaimat. Aztán amikor éreztem, hogy a teste túlságosan remegni kezd, kihúztam az ujjaimat, és megérintettem a punciját.
– Istenem – nyögött fel hirtelen, és kinyitotta a szemét. – A fenébe is, Scarlett! Mit művelsz?
– Annyira feszült vagy, kicsim – duruzsoltam, gyengéden masszírozva a fenekét.
– Feszült vagyok – nyögte, és letette a fejét a párnájára.
– Csak próbálok segíteni neked ellazulni. Túlhajtod magad. Intézni a CBAC minden ügyét… Ez túl sok, hogy egy kis segítség igénybe vétele nélkül csináld. Én nem vagyok jó szónok, vagy adminisztrátor. De segítek, ahogy tudok.
– Ez… ez nem helyes, Scarlett. Ez szembe megy mindennel, amiért harcolunk.
Megálltam egy pillanatra. Az ereimben megfagyott a vér. Semmi ötletem nem volt már. Nagy bajba kerültem. Az egész kihívásom forgott most kockán.
– Azt akarod, hogy abbahagyjam? – kérdeztem, igyekezve zavartnak és szégyenkezőnek hallatni a hangomat.
– Nem – válaszolta gyorsan, és hozzám nyomta a csípőjét. Ánusza az ujjaimhoz szorult. – Nem volt még, hogy annak ellenére is akartál valamit, hogy tudtad, hogy rossz?
– De igen, bébi – válaszoltam, és ismét masszírozni kezdtem a fenekét. Folyamatosan beszélt, amikor a nyögései nem szakították félbe. Beszélt a belső küzdelméről, amit szenvedélyes vére vív az elméje ellen. Beszélt a szexuális szükségleteiről és a lelkiekről, amelyek folyamatos konfliktusban álltak egymással. Mondta, hogy el akarja már veszíteni a szüzességét, de utálja is magát ezért. Mindeközben pedig a feneke éhesen rászorult az ujjaimra.
– Tori! – kezdtem. – A szex Isten ajándéka. Ha csak a szaporodásról szólna, akkor csak bizonyos emberekkel és bizonyos esetekben éreznéd szükségét, és nem lenne ilyen jó. Ha rossz lenne, nem tette volna ilyen élvezetessé az azonos neműekkel is. Nem tette volna lehetővé, hogy maszturbáljunk. Csak akarnia kellett volna, hogy másképp legyen, de nem tette. Szerinted Isten csak viccelődik velünk, hogy ilyen gonosz tréfát űz?
Felnyögött, és beharapta alsó ajkát.
– Jesszusom! – nyögte. – Nem. Isten szeret minket. Nem ártana nekünk szándékosan.
Egyre keményebben mozgott az ujjamon.
– Szereted az ujjamat a seggedben? – kérdeztem, mire a szemei elkerekedtek.
– Imádom.
Tovább izgattam, mire ő óvatosan átfordult a hátára, és rám nézett. Megérintette a fenekében dolgozó ujjaimat, de nem húzta ki. Látszott rajta, hogy élvezi. A bimbói keményen meredeztek, a punciján pedig csillogott a nedvesség.
Egyre keményebben mozgattam az ujjaimat a fenekében, és csupaszra borotvált punciját bámultam. Előre hajoltam, és megcsókoltam szeméremajkait, mielőtt becsúsztattam volna közéjük a nyelvemet. Úgy mozgattam a nyelvem a puncijában, ahogy az ujjamat a fenekében. Az ujjai közé csippentette a mellbimbóit, és izgatta őket, miközben engem bámult. Élvezettől fátyolos tekintettel figyelt. Beletúrt a hajamba, és gyengéden irányított.
Alig telt már el egy kis idő, mire az orgazmus keresztülszáguldott a testén. Az egyik pillanatban még nyaltam a punciját és ujjaztam a fenekét, a másikban pedig már nyögött, és az egész teste rázkódott. Miután elmúlt, lihegve feküdt mellettem, én pedig óvatosan kihúztam az ujjamat a fenekéből, és adtam egy utolsó csókot a puncijára.
– Te is szeretnéd kipróbálni?
– Igen – mondta, és éreztem a hangjában a régi szenvedélyt, ami viszont most egyenesen felém irányult. Felült, és a földre tepert. A könyökömre érkeztem, és széttártam a lábaimat. Fölém kerekedett, és mellei az enyémeknek feszültek. Felnyögtem volna, de ő az ajkaimra tapasztotta az övéit, és a számba dugta a nyelvét. A bal kezével megfogta a tarkómat, a jobbal pedig a puncimat izgatta. Úgy éreztem, mindjárt szétrobbanok a vágytól.
Lassan áttolta a kezét az ánuszomhoz. Tudtam, hogy ki akarja ő is próbálni azt, amivel az imént én szereztem örömöt neki. Nagyon óvatos volt, és csak a mutatóujját használta, de mégis gyorsan beerőltette az ujját a fenekembe, mire én hangosan felnyögtem. A mellbimbóimat szopogatta, miközben folytatta a munkáját. A hüvelykujjával a csiklómat izgatta, gyengéden végigkaristolva rajta a körmével. Feltörő nedveim már átáztatták a takarót alattunk. Annyira felizgatott, mint még egy nő sem korábban. Testem minden porcikája vibrált, ahogy az ujja a fenekemben mozgott. Úgy csókolt, mintha csak a süllyedő Titanicon lennénk, és ő ki akarná használni az utolsó pillanatokat is.
A leghevesebb orgazmus tört rám, amire csak emlékezni tudtam. Mindenem remegett, és attól féltem, valaki meghallja a sikolyomat, és odajön megnézni, mi történik. Úgy tűnt, mintha a gyönyör egy örökkévalóságig tartott volna. Próbálva lecsendesíteni, Tori a számra nyomta az övét. Lassan kihúzta az ujját a fenekemből, és átölelt. Hevesen csókolt, amíg az orgazmusom el nem múlt.
Hosszú ideig csak feküdtünk ott. Halkan beszélgettünk a semmiről, és csókolóztunk. Egymás karjaiban aludtunk el, miközben a puncijaink egymáshoz préselődtek. Amikor az éjszaka közepén megszólalt a riasztó, Tori gyorsan kikapcsolta, adott nekem egy szenvedélyes csókot, és tovább aludtunk egymás karjaiban.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Isla Lang Fisher alias Tori Miller.
* Campus Baptist Action Committee: Szabad fordításban „a kampusz baptista akcióbizottsága”.
** Campus Women’s Organization: Szabad fordításban „a kampusz nőszervezete”.