Nagyon furcsán éreztem magam, az elmúlt két hét zsongott agyamban. Az már biztos, hogy 80 éves vagyok, de, hogy hol és miért, az egekben vagy egy új dimenzióban azt még nem tudom. Az is biztos, hogy újraélem életem, csakhogy visszafelé. Mintha az önéletrajzomat lapoznám hátulról előre. Minden nap a reggellel kezdődik, de éjfélkor 48 órát zuhanok, előre. Vagy hátra? Már nem is tudom. Ez vajon mire jó? Át fogom élni a 3. világháborút, az már biztos és semmit sem fogok tudni tenni ellene. Unalmas lesz, hiszen a forgatókönyv az agyamba van karistolva. Most itt jön velem szembe a hófehér hajú Marika, majd szépen elsétálunk egymás mellett, ahogy szoktunk. NEM-nem, most meg fogom hívni egy hűsítőre, lássuk, mi történik. És úgy tettem. Szinte, nem hittem a fülemnek, majdhogynem szerelmet vallott, pedig már ő is túl volt a 70-en.
Hát ez mégsem olyan rossz, mint ahogy gondoltam, legalább a szerelem, szex és erotika mezőit újraélhetem. Sőt, most már tudom, amit kihagytam, nem fogom elmulasztani, amit megbántam ne tegyem s így duplán, triplán szerethetek és szeretkezhetek. Lelkem ünneplőbe öltözött, és alig vártam, hogy visszanyerjem férfiasságomat. Már csak 30 év és "újraéledek" dörzsöltem tenyerem, de addig is van mit tennem, tanulni a női lelket, testet, majd gyakorolni mindezt, hogy mire 32 leszek, ami akkor a legjobb volt, a leges legjobb legyen. Addig már csak 48 év van hátra, vagy előre?? Hmm?!
És eljött a nap. Már ismertem minden rezzenését, sóhaját, kívánságát, feltételét. Nem féltem kezemmel bőrét érinteni, lelkemmel lelkébe mászni, majd egy kicsit elhagyni, hogy érezze hiányom, hogy utánam nyúljon, visszahúzzon. Én tudtam minden pillanatban, mi következik s egyre feljebb, és feljebb másztunk a súlytalanságig. Ott melleit fogtam bimbóit harapdáltam, nyelvemmel kelyhe kéjét korbácsoltam. Az orgazmusok sorozatát testéből kicsalva de magamtól azt megtagadva. Ő szorított és húzott, talán még karmolt is, de azt akkor és ott nem éreztem. Benne voltam s, Ő bennem volt, lelkünk összeért és összeforrt. Egy hullámhosszon rezegtünk, zizegtünk, rezzentünk, mint viharban a meztelen gyáva. Mindent, múltat s jövőt elfeledtünk. Ott én is elélveztem, de nem kifelé. Csengett a hang a fülemben: befelé élvezz! El ne szórd magvaid! Úgy majd kezdheted elölről.
Szünetet tartottam, éreztem a lüktetést a gerincem tövében, de tudtam, hogy menni fog, hiszen már kétszer is sikerült "életeimben". Koncentrálni kell nagyon, nagyon a légzésre, hogy le ne lassuljon, mert akkor vége a dalnak. A forró láva folytatta útját komótosan, már a péniszem tövében fortyogott. Még nem, nem szabad elzárni, hadd jöjjön egészen makkomig, s majd ott kell a parancsszó a milliós hadnak. És beindult a lüktetés, az a rohamos, amit hölgyem is tudott, mi is az s jelezte karjai szorításával, csípője mozgásával, hangjával, lihegésével, bőre pirosodtával arcán, nyakán, hüvelye gyűrűi hullámoztak, mondván együtt megyünk, együtt vagyunk. És élveztem a kéjt, a diadalt, mindkettőnket, hogy nem elélveztem, de visszaélveztem magamba, köszönettel az indiai tanároknak, ott folytattuk, ahol abba sem hagytuk.
Újra és újra sikerült, és már éjfél felé járt az óra de nem bántam, mert tudtam, ugyan holnap indul a repülőgépe, (ami nekem a tegnap volt,) de majd a tegnapot is újraéljük nemsokára, (ami nekem a holnap lesz), s így van még kilenc napunk az ismerkedésig. Csak egy kis idő kérdése.