Ronin 2.

Mályvaszín lepelbe vonta a szobát hajnal fénye a sötétítőfüggönyökön keresztül. Két alak feküdt az ágyon, vékony takaró alatt. Először a lány mozdult. Kinyitotta a szemét, látta, a fiú még alszik.
Pajkos mosoly futott át az arcán. Megemelte a takarót a fiú csípőjénél, s kíváncsian kukkantott alá. Majd tekintetét keze követte, azt pedig a feje.

Mikor a fiú ébredezett, előtte azt álmodta, hogy valami kellemes meleg veszi körül odalenn.
S felébredve tényleg azt tapasztalta, hogy a takaró alatt a lány feje ütemesen mozog rajta. Fellibbentette a fátylat reggeli merénylőjéről, s a lány rámosolygott, miközben intenzíven szopta a farkát. A fiút a gyönyör környékezte, s egyszeriben nagyot élvezett. A lány addig ki sem engedte a szájából, amíg az utolsó cseppet ki nem szivattyúzta belőle.

Ezt már a fiú se hagyhatta annyiban. Felragadta kedvesét, megölelte-megcsókolta, szenvedélyesen forrtak egybe az ágyon. Majd lejjebb csúszott, miközben ajaki apró csókokat szórtak a lányra. Fejét a lány ölébe hajtva kortyolta annak édes nedveit. S nyelvének szorgalma hamarosan sikert aratott, a lány kéjes sikolyok közt szállt el messzire… Mindeközben a fiú is új életre kelt.

Feljebb csúszva ölük találkozott, s a vessző hamar utat talált a nedves barlangban. Vágyódva vonaglottak egymáson, míg szenvedélyük egyszerre csúcsosodott ki egy izzó orgazmusban.
Néhány perc pihegés után, egymást még mindig átkarolva mosolyogtak egymásra, merültek el egymás tekintetében.
- Jó reggelt, kérsz kávét? – kérdezte a lány.
- Ezek után? Köszi, rámférne.
S boldogan caplattak meztelen a konyhába…