Ricsike és a gay tanárúr

Ricsike álmodozva ült az iskolapadban. Az fizikaórának mindjárt vége, és fiatal, jóképű tanáruk - akinek szemlátomást hatalmas farka volt, ami szerényen meghúzódik nadrágjának slicce mögött - közölte velük, hogy viszontlátásra holnap.
A tizennyolc éves Ricsinek erekciója volt. Már akkor megkívánta a tanárurat, amikor az pajkosan rákacsintott, mialatt a közlekedőedények sajátos tulajdonságait ecsetelte. Ricsike akkor már tudta, hogy László tanár úr buher. Hogy bámulja a sok fiatal csitri! Ők bizonyára arról ábrándoznak, hogy László majd ágyba viszi őket. Hogy kinyalja ifjú, bizsergő puncijukat, és új dolgokat tanulhatnak a hatalom, a felé-alárendeltetség természetéről. De ő, Ricsi, már tudja, az iskola büszkesége, a jó képességű Adonisz, hommaszexuális!

Ricsike pályája heteróként indult, ám három évvel korábban megismerte G. Andrist, akinek a faterja a MÁV telepen melózott. Egy ködös szombat délutánon kerékpárra ültek, és kikarikáztak a telepre, ahol bekukucskáltak egy lerobbant házba.
- Itt volt régebben az állomásfőnökség! - közölte Andris, és megnyalta a szája szélét. Ingerlőés erotikus volt a mozdulat.
Ricsike tétován bóklászott a putri padlóján.
- Mért jöttünk ide? - kérdezte.
- Nézd csak, mi van itt! - kacsintott Andris, aztán egy rekamié alól kihúzott egy köteg MELEGFRONT magazint.
- De hiszen ebben az újságban köcsögök vannak! - replikázott Ricsike.
- Igen... de nézd csak meg jobban.
Leültek egymás mellé a földre törökülésben, és lapozgatni kezdték a gay magazinokat. Fiúk tangában. Fiúk pucéron. Bukósisakban. Azbesztkötényben. Hatalmas farkú, izmos fiúk.

Ricsike kapisgálni kezdte a gay-életérzést, és merevedése támadt. Andris észrevette, és rögvest szájon csókolta.
A két fiú hempergőzni kezdett a földön, majd kiszabadították a farkukat, és felváltva kiszopkodták egymásnak.
Ricsikét ábrándozásából László tanár úr hangja szakította ki.
- Ricsi, gyere légy szíves, pakoljuk be ezt a közlekedőedényt a raktárba!
Ricsi boldogan somolyogva felpattant, és fenekét enyhén riszálva már sietett is a tanár úr segítségére. A többi diák már mind elhagyta a termet. Ricsike szaporázta a lépteit. Cukorrózsaszín tangája izgatón a popsijába vágott, amely már kezdett nedvesedni az izgalomtól.

Egy hete vette, mielőtt elment volna a Kék Osztriga partyjára. Jó volt, de a lényeg hajnalban következett, amikor bekokszozva valahogyan három zimbabwei fekete fiatalember lakására került. Ó, mit műveltek vele... alaposan meggyötörték kis, passzív, szőrtelen testét. A szájzugrepedése éppen csak elmúlt, erre...
Na de ez már a múlt. A jelen László! A tanárúr! Ó istenem, remélem nem értettem félre a jelzéseit...
Megragadták a közlekedőedényt, és lihegve becipelték a raktárba. Letették a lócára, majd László a sarkával belökte az ajtót. Aztán megcsóválta a nyelvét, mint egy piton.
- Te buzi vagy, ugye, fiam? - kérdezte gyengéden.
- Az volnék - felelte Ricsike remegő hangon. A nadrágjában már alig fért el a farka.
- Én is az vagyok, de nem akarom, hogy megtudják.
- Ezzel én is így vagyok, tanárúr. Ön aktív?
- Igen az vagyok, te pedig fogadjunk, hogy egy passzív kis köcsög vagy, aki imádja ha megalázzák, ha teszem azt úgy kezdetnek, szájába verik a gecit.
- Jól látja, László tanár úr! - parázslott fel Ricsike hangja, és gátlásait legyűrve már vetette is térdre magát.
- Ó igen - duruzsolta a szőke görög istenhez hasonlító, kigyúrt fizikatudor, és kigombolta az öltönynadrágját. - Ehhez mit szólsz?
Ricsike el volt ájulva. Legalább húsz centis, tisztán fénylő, ápolt fasz himbálódzott az ajkánál.
- Kapd be! Szeretsz szopni, ugye? Szopj te kis geci! Beléd verem én a hidrosztatika törvényeit!

Ricsike megérezte a buher kandüh ingerlő illatát. Amikor a vaskos lőcs az ajkának feszült, szellentett egyet az izgalomtól.
- Nanana! - szólt szigorúan László tanár úr, és belemarkolt Ricsike EMOs frizurájába. - Ott még nem tartunk, hogy seggbekúrjalak. De ha bizonyítasz... ó...igen... úgy látom, tényleg ügyes vagy! H1/h2 egyenlő y2/y1, látom, kapisgálod végre…
Ricsike lelkesen szopta a tanárúr faszát. Simogatta a heréit, és a makkon cuppogtatott vaskos, zsíros ajkaival. Tényleg elég húsos ajkai voltak a Ricsikének.
Apja (akinek íróasztala felett, amióta Ricsike az eszét tudta, ott lógott a vén vasmunkás ars poeticája: AMÍG TÉGED SZOPNAK, NEM VAGY BUZI, CSAK HA TE SZOPSZ VAGY HA SEGGBEKÚRNAK) már gyerekkorában megmondta neki: - Fiam, te buzi leszel, ilyen kurva ronda fejjel!
És lőn.
- Áá... igen... verd a szádba Ricsi...ez az... siess, várnak a tanáriban...
Ricsi bedobta magát, mélytorokmozgással cidázott, úgy pumpálva fel a gernyót a tanár úr torkából, mint a kalapács az olajat a földből.
- Jövök te kis kurva - sipított fel László, és térdei megrogytak. Ricsike pedig odaadással nyelte a sűrű, ízletes férfiszaftot.
Végül megtisztogatta a meggyötört falluszt.
- Ügyes voltál - simogatta meg László a még mindig térdelő Ricsike fejét. - Ez maradjunk köztünk. Talán lesz folytatás. De ha eljár a pofád, még szarásra sem igen fogod tudni használni a segglyukad, nemhogy másra.

Ricsike remegő térdekkel, száját törölgetve feltápászkodott, és csillogó szemekkel, és rajongó öleb tekintetével nézett a tanár úrra.
- Nekem mennem kell - mondta László, a szertár kilincsére téve kezét. - Te még maradj, és verd ki a faszod, ha akarod.
Ricsike úgy is tett. Beleverte a farkát a közlekedőedénybe.
A következő órán Klára tanárnéni használta az edényt szemléltetőeszközként, s kísérlete elején bizony furcsálkodva, tanácstalanul méregette tartalmát. Felvert-tojás-pulykaszemeiben előbb-utóbb felcsillant némi kéjes lelkesedés, s ezt maga is észrevette, ahogy szemüvege mögül önmaga frigid fejszerkezetét méregette az üveg tükröződő falán.

***

Azon az éjjelen vad, barátságtalan szél kerekedett, és Ricsikét rémálom lepte meg. Kegyetlenül pellengérre vonták az oskolában. Rettegéstől cseppfolyóssá vált testét szinte felszivattyúzták az iskolaigazgató irodájába, és ott a padlóra köpték. De az iskolaigazgató sem Dr. Dövényi volt, a vendégsegges vén piás. Nem, egy kettő húsz magas, fehér fogakkal mosolygó, kigyúrt afro-amerikai simogatta a nyakát izmos lábfejével. Meztelen volt, nyakában egy talizmán himbálódzott, és a vállára az I LOVE WILL SMITH feliratot tetoválták. Az ember mókás volt és izgató, a mosolya mégis valahogy félelmetes tűnt. Ricsike farkincája, mint mindig, most is megmerevedett, noha agyában dörömbölt a pánik.
- Kérem, ne bántson…kérem…
- Nem lett volna szabad leszopkodnod László tanár urat, te kis csikidám-fiú.
- Tudom, én kérem, én megbotlottam, én…
- Térdelj, te gyapjas seggű szuka, te férfinek se jó buzeráns.

És kezdetét vette a büntetés. Ricsike úgy érezte, zsigerei szétszakadnak, némán üvöltött az álombéli, visszhangzó folyosókon… ám reggelre kellve egy hatalmas ondótócsával a hasán ébredt.
Sírdogálva kelt fel, és elment fogat mosni.
Mily szerencsétlen vagyok én, hüppögte magában, míg megsikálta a fogait, amelyek közül a hátsókon talán még ott száradt László tanár úr spermája. Titkolnom kell az érzéseimet. A gayparádékon álarcot kell viselnem, és megdobálnak tojással. A magamfajtát fartúrónak becézik. Azok az elvakult, homofób sarlatánok. Jaj, mily szomorú az életem.

De hát az élet folytatódik. Menni kell tovább. S Ricsike, míg a táskáját a vállára dobta, és elindult az iskolába, mélyen megindulva László tanár úrra gondolt, s a közös jövőre, amely talán vár majd rájuk.