Próba, szerencse

"Bemenjek, vagy ne? Végül is mi történik, ha megpróbálom? Legfeljebb pofára esek, és hazakullogok, ahogy az eredeti tervben is szerepelt. Idegen városban vagyok, senki sem ismer." Léptem egyet a szórakozóhely bejárata felé, majd újra megtorpantam. "Vagy, ha nincs szerencsém - gondoltam - kifogok egy olyan nőt, aki nincs egyedül, és balhézni kezd a barátja." Rágyújtottam egy cigire, hogy húzzam az időt az elhatározás előtt. "Egy verekedés azért nem hiányozna. Bár lehet, most jót tenne az is. És különben is; az ember sokkal jobban bánja, ha valamit nem tett meg és kellett volna, mint ha valamit megtett fölöslegesen." Így győzködtem magam, amíg el nem fogyott a cigaretta. Végül arra jutottam, hogy körülnézek bent, aztán majd meglátom mi lesz. Ez jó taktika a döntés elodázására, de nem filozofáltam ezen, hanem inkább elnyomtam a cigit a kuka oldalán, és elindultam befelé.

A félig-meddig lakodalmas zene már kintről is jól hallatszott, odabent pedig kimondottan fülsüketítő volt a hangzás. A szórakozóhely két helyiségből állt; egy különteremből a bejárattól balra, ahol csak kis boxok voltak elég szorosan egymás mellett, a nagyobb helyiségben folyt a tényleges mulatozás. A kisteremben, a neonlámpák fakó fénye alatt több társaság próbálta ordibálva megérteni egymást, a nagyobbikban, ahol a zenekar is elhelyezkedett, úgy láttam már nem is igen próbálkoztak ezzel. Nem is értem, aki beszélgetni akar, minek jön ilyen helyre. Gyorsan továbbmentem, és megcéloztam a bárpultot a nagy teremben. Nem volt egyszerű dolgom, mert rengetegen álltak körülötte, szabályos harc alakult ki a pult egy-egy tenyérnyi helyéért, mivel ha valaki már le tudott támaszkodni, sokkal jobb helyzetben érezhette magát. A bárszékeken pöffeszkedő túlizmosított fiatalemberek kimondottan élvezték előnyös helyzetüket, és a világért sem húzódtak volna kicsit összébb, hogy a többiek jobban odaférjenek; sőt, ha valaki véletlenül is közelebb ment hozzájuk a kelleténél, olyat taszítottak rajta vaddisznókhoz méltó röfögés közepette, hogy szegény áldozatuk, inkább eloldalgott szomjasan. "Nagy barmok"- gondoltam, és agyamban egy pillanat alatt felforrt az indulat és a vágy, hogy nekik ugorjak, de aztán mégis győzött a józan ész. Nem kötekedni jöttem.

Megkerültem a harsány társaságot, hogy a másik oldalon próbálkozzak italt szerezni. Jó tíz percembe került, míg kaptam, így volt időm felmérni a terepet. Elég sokan voltak, ahhoz, hogy belekezdjek a tervembe, és amennyire meg tudtam figyelni, volt kellő egyedülálló nő is hozzá. Már csak a legfontosabb dolog hiányzott; nevezhetjük merészségnek, pofátlanságnak, vagy akár gátlástalanságnak is. Aztán ez is megérkezett egy deci vodka és egy korsó sör képében. A rövidet még a pultnál lehajtottam, szinte egy húzásra. Nem sokon múlott, hogy egyszerre ki ne forduljon belőlem, de nagy nehézségek árán sikerült lent tartanom. Csak reméltem, hogy nem sokan látták meggyötört ábrázatomat. Gyorsan leöblítettem a kellemetlen utóízt egy korty sörrel, majd ahogy egy kicsit rendbe jöttem, félrehúzódtam a terem egyik nyugodtabb sarkába. A sör is gyorsan elfogyott, és az alkohol hatása nem maradt el. Tíz perc múlva már biztos voltam benne, hogy a bátorsággal nem lesz gondom. Letettem a kiürült korsót, és szememmel pásztázni kezdtem a helyiséget első szerencsétlen áldozatom után.

Hamar rá is találtam, egy magában ücsörgő lány képében. A barátnői a táncparkett közepén ropták, és ő vágyódva nézte őket. Láttam rajta, hogy menne táncolni, de jólnevelt szemérmessége visszatartotta ettől. Ahogy a félhomályban meg tudtam állapítani, inkább átlagos volt, mint szép, de ettől még elég csinos volt, egyéjszakás kalandnak feltétlenül. Oldalról közelítettem meg, nem akartam feltűnést kelteni azzal, hogy átgázolok a táncolókon. Ahogy melléléptem, felnézett rám, és egy erőtlen mosolyt is kipréselt magából. "Most azt hiszi, hogy felkérem táncolni" - futott át az agyamon, és egy pillanatra kísértésbe is estem, hogy megtegyem. Aztán gyorsan elzárkóztam a lehetőségtől. Én is rámosolyogtam, és a füléhez hajoltam:

- Szeretnék veled lefeküdni - szólaltam meg egy pillanatnyi habozás után. Ahogy kimondtam, egyből meg is könnyebbültem; nem is volt olyan nehéz megtenni. A lány tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd pislantott egyet-kettőt, és visszakérdezett, mint aki biztos abban, hogy valamit félrehallott.
- Nem értettem, mit mondtál - kiabálta.

Ismét közelebb hajoltam hozzá, de ezúttal ujjaimmal elhúztam a füle elől szép szőke fürtjeit, és megismételtem a mondatot, kissé tagoltabban és hangosabban. Arca először fehérre váltott, majd mélyen elvörösödött, amiből rögtön tudtam, hogy ezúttal nem értett félre. Ahogy mondani szokás; ha pillantással ölni lehetne...
- Mit képzelsz, te mocskos, perverz disznó, menj a jó büdös francba, különben.... - a többit már nem vártam meg. Sarkon fordultam, mielőtt dühe tettlegességig fajulna, de azért nem túl gyorsan, nehogy menekülésnek tűnjön a dolog a kívülálló szemlélődők számára. Egy kilőve.

Innentől kezdve már nem volt megállás. Ha egyszer megtettem, akkor meg tudom tenni még egyszer, aztán még egyszer, addig, amíg össze nem jön, vagy be nem verik a fejemet. Próba szerencse. Rövid idő alatt még négy lányt rohantam le az előbbi technikával, és az előbbi eredménnyel, bár egyiktől majdnem kaptam egy pofont is; csak gyorsaságomnak köszönhettem megmenekülésemet. Bár az idő szorított, mivel meg volt a veszélye, hogy az öt lány közül valaki értesíti a biztonsági őröket, vagy férfiismerőseit, hogy egy részeg pasas zaklatja, úgy gondoltam, meg kell pihennem, és erőt kell gyűjtenem a következő menetre. A bárpultnál viszonylag kevesen voltak, így gyorsan beálltam még egy korsó sörért. Ahogy a soromra vártam, elém került a következő prédám. Azt hiszem, az alkohol hatására kissé vérszemet kaptam, és már kicsit sem aggódtam a visszautasítástól.

Leendő áldozatom háttal állt nekem, csak karcsú csípőjét, hátközépig érő hollófekete haját, és meztelen karjait láttam. Látni akartam az arcát is - már csak azért is, hogy biztos legyek benne, nála még nem próbálkoztam - így törni kezdtem a fejemet, hogyan szerezhetném meg egy pillanatra figyelmét. Szerencsémre nem kellett ezzel sokáig foglalkoznom, mert magától felém fordult. Édes mélykék szempár nézett rám, csak egy másodperc erejéig, de tudtam, el vagyok veszve. Megköszörültem a torkomat, mire újra rám pillantott. Szám szóra nyílt, de - mintha az előbb nagykanállal habzsoltam volna merészségemből, úgy éreztem teljesen felemésztettem már - nem jött ki hang a torkomon. "Mondjál már valamit, te hülye!" - utasítottam magamat, de hiába. A lány elmosolyodott, s bár nem hallottam mit mond, ajkai mintha sziát formáztak volna, aztán ismét a pult felé fordult. Valaki ekkor meglökött hátulról, kizökkentve némaságomból. Közelebb húzódtam a lányhoz, és megszólítottam:

- Ne haragudj, kérdezhetek valamit?
- Nem haragszom, kérdezz nyugodtan! - felelte Mona Lisa-t megszégyenítő mosolyával.
- Szóval... - egy pillanatra ismét hezitálni kezdtem. Bíztatóan közelebb hajolt hozzám, fejét kissé elfordítva, hogy jobban hallja mondandómat. "Talán most nem kellene elszúrnom a dolgot ezzel a hülyeséggel."- gondoltam. De mégis.
- Szóval, volna kedved szeretkezni velem?

Ahogy ezt kimondtam, ereimben újra adrenalin áradt szét, izmaim megfeszültek, hogy idejében ugorhassak félre a pofon elől. Hiába, nagyszerű dolog ez a természet, mi mindent belénk nem plántál a létfenntartás érdekében. Azonban csak nem érkezett tenyér arcom felé. Viszont a lány mosolya még szélesebbre húzódott. "Na most mi lesz?"- gondoltam.

- Tehát te vagy az - mondta a kérdésemhez mérten nyugodt hangon.
- Mi vagyok én? - kérdeztem vissza, és azt hiszem meglehetősen bamba képet is vághattam, mert a lány felnevetett.
- Aki minden nőhöz odamegy, hogy ágyba citálja. Két barátnőmre is majdnem a frászt hoztad, alig bírtam lenyugtatni őket.
- Én nem akartam megbántani senkit. - szabadkoztam frissen jött bűntudattal - Bocs, ha ...
- Jól van, nyugodj már le, - szakított félbe - azért nem rettegnek összebújva a sarokban. Különben mindig így szoktál ismerkedni?
- Nem, nem igazán, tulajdonképpen ez az első alkalom.

Kissé zavarba estem a lány pillantásától. Szinte biztosra vettem, hogy belelát még a vesémbe is. Próbáltam én is kitalálni, mire gondolhat, s megállapítottam, valószínűleg arra, hogy "ez a szerencsétlen igen el lehet keseredve, ha ilyenekre vetemedik".

- Elég radikális egy megoldás, nem gondolod? - folytatta ugyanazon a nyugodt hangon, mint ahogy elkezdte - Hány nőt kérdeztél már meg ma este? Tízet, tizenötöt?
- Á, annyit nem. Te vagy a hatodik - válaszoltam, tudva, hogy teljesen igaza van, és azt, hogy soha a büdös életben nem teszek ilyet.
- És mit csinálsz, ha valaki igent mond? - kérdezte némi éllel a hangjában, amit nem tudtam mire vélni.
- Szerinted?
- Ennyi pia után még képes lennél bármire is?
- Tulajdonképpen sokat nem is ittam, csak egy sört, meg egy deci rövidet.
- Értem - bólintott, aztán maga elé nézett egy ideig, azt hittem, befejezte a társalgást, de újra hozzám fordult - Miért vagy ennyire beindulva?

"Hát igen, helyben vagyunk" gondoltam. Most meséljem el neki, hogyan telt a délutánom, és hogyan süllyedtem le addig, hogy szerencsétlen nőket szólítok le?

- Hosszú történet.
- Foglald össze! Röviden, tömören, csak a lényeget - gyönyörű, tengerkék pillantását az enyémbe fúrta - Menni fog?
- Miért érdekel?
- Csak úgy. Érdekel, mi zajlik le az emberek fejében. Hogy mi a motiváció. Nos?

Kezdtem magam kínosan érezni. Nem elég, hogy hülyeséget csináltam, még számon is kérik, rajtam a miértjét. Úgy gondoltam, ideje rövidre zárni szenvedésemet.

- Nem válaszoltál a kérdésemre. Nem beszélgetni jöttem, hanem kefélni. - mondtam mogorván - Akarsz vagy sem?

A lány egy pillanatig hallgatott, és kifürkészhetetlen tekintettel nézett rám.

- Fura egy fazon vagy te, hallod-e? - mondta aztán, de mosolya újra a régi volt.
- Nézz körül! A férfiak kilencvenkilenc százaléka ugyanazt akarja itt, amit én is.
- Csak ők kissé kifinomultabb módszerekkel dolgoznak. A nők nem szeretik, ha kurvának nézik őket.
- Igazad lehet.
- Hogy hívnak?
- Mi?
- Ez nem volt túl bonyolult kérdés. Csak mond el a neved!
- Ádám.
- Én meg Éva vagyok.
- Most szórakozol velem?
- Megmutassam a személyimet?
- Nem szükséges.
- Mehetünk?
- Hová? - kérdeztem meglepve.

Újra felnevetett, ajkai mögül kivillant hibátlan fogsora.

- Hát te aztán tényleg nem vagy semmi! Végigkérdezed az összes nőt, hogy megdughatod-e, aztán ha valaki igent mond, elfelejted, mit kérdeztél.
- Oké, menjünk - mondtam hitetlenkedve, aztán kissé óvatosan körbepillantottam - De nem kellene együtt kimennünk. Tudod, csak hogy ne nézzenek kurvának.

Éva elgondolkodott egy pillanatra, majd a fülemhez hajolt.

- Igazad van. A diszkó mögött van egy játszótér, várj meg ott a hintánál - miután ezt kimondta, arca hirtelen haragossá vált, hátrébb lépett, és úgy fölpofozott, hogy majdnem hanyatt dőltem. Elképedtem a hirtelen váltástól, és egy pillanatig nem tudtam mi is a helyzet. Aztán otthagytam a rajtam vigyorgó tömeget a pultnál és kifelé indultam.

Megkerültem az épületet, és a kivilágítatlan parkon átvágva eljutottam a mondott helyre. Fölültem egy korlátra, és éppen azon töprengtem, hogy tényleg utánam jön-e a lány, amikor két alakot láttam közeledni. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy Éva átvert, és maga helyett két verőlegényt küldött, hogy ellássák bajomat. De csak egy ittas párocska vergődött át a magas füvön hangos nevetgélés közepette. Egyenesen felém tartottak, egymást szorosan átölelve, illetve leginkább tapogatva. Akkor vettek észre, amikor a korlát másik végéhez értek. Egy darabig csak néztek rám, mintha valami kísértetként bukkantam volna elő a földből, aztán a fiú szó szerint a korlátnak támasztotta az enyhén dülöngélő lányt, böffentett egy nagyot, és megszólalt.

- Figyelj öreg! - itt újabb böffentés következett, valószínűleg sört ihatott - Mi itten most baszni fogunk.
- És hol érdekel az engem?

A srác láthatóan meglepődött flegma a válaszomon, miközben a barátnője már a sliccénél matatott. Aztán a lány lecsúszott - pontosabban térdre esett - és szakszerű mozdulatokkal elővette a fiú farkát a nadrágjából, majd minden teketória nélkül eltűntette szájában a még puha nemi szervet.
- Nem érted, faszfej, húzzá’ a picsába! - nyögte ki a srác, miközben belemarkolt a lány hajába és meglehetősen vadul rángatni kezdte csípője irányában és vissza.
- Eszem ágában sincs. - feleltem higgadtan - Én voltam itt előbb.
- Engem nem zavar - szólt közbe a térdeplő hölgy teli szájjal, fejével ütemesen bólogatva.
A fiú felszisszent.
- Ne fogazzál, hülye picsa, kussolj és szopjál. Te meg azt csinálsz, amit akarsz, hülye perverz kukkoló.

Ennyiben maradtunk. A lánynak elég rendesen meg kellett dolgoznia a szájában lévő farkat, az alkohol az csak alkohol, ugyebár. Az ember minél többet iszik annál nehezebben áll fel. Aztán ahogy mégis sikerült neki, a srác mind mélyebbre nyomta a lány torkába, ami a lányban erős ellenállást keltett; kapálózott, és ütögette barátját rendesen, ám ő nem foglalkozott vele. Vesztére. A lány egy óvatlan pillanatban kiszabadult, és annak rendje és módja szerint lehányta a srác nadrágját.

- Te hülye picsa, olcsó kurva, te....

Az első elcsattant pofon után közbeavatkoztam és félrelöktem a harcias fiatalembert. Először azt hittem nekem támad, de aztán - valószínűleg felmérve az erőviszonyokat - inkább távozott hangosan szidva a lányt, engem, meg minden felmenőnket és rokonunkat. A lány felé fordultam.

- Hogy hívnak?
- Viki - válaszolt küszködve a hányingerrel.
- Figyelj Viki! Mennyit ittál?
- Nem tudom - felelte már sírva.

Egy fához vezettem előredöntöttem, kezeit a fa kérgére téve.

- Állj terpeszbe!
- Meg fogsz dugni?
- Még csak az kéne. Csak így nem fogod lehányni a saját nadrágodat. Dugd le az ujjad.

Viki szó nélkül engedelmeskedett, és hamarosan öklendezni kezdett. Ekkor érkezett meg Éva, akiről közben meg is feledkeztem. Elég furcsán nézett rám.

- Látom, addig sem unatkoztál - mondta ironikusan. Én gyorsan vázoltam neki a helyzetet, mielőtt tényleg félreérti.
- A csaj az előbb hányta le a barátja nadrágját.
- Igen, azt hiszem vele találkoztam az imént. Ki ez?
- Vikinek hívják.

Éva felemelte a lány fejét, hogy megnézhesse az arcát.

- Jézusom, de szarul nézel ki!
- Ismered?
- Aha. Itt vannak a barátnői, mindjárt szólok nekik - ezzel ismét magamra hagyott a pórul járt lánnyal.

Kisvártatva többedmagával tért vissza, az egyik vele érkező lányban szerencsétlenségemre felismertem első áldozatomat. Ahogy meglátott, amint a magatehetetlen lány fölé hajolok, egyből rám támadott. És bizony nem sajnálta fegyverként bevetni tekintélyes hosszúságú körmeit sem. "Te szemétláda, mit műveltél vele" harci kiáltással esett nekem, én pedig patthelyzetbe kerültem, mivel nem mertem elengedni Vikit, attól tartva, hogy fejjel esik neki a fának. Így csak egy kézzel tudtam védekezni, nem túl sikeresen; mire leszedték rólam a dühöngő nőszemélyt, már jó pár karmolás nyoma égette arcomat. Miután Éva tájékoztatta a tényállásról, abbahagyta az óbégatást, de továbbra is úgy nézett rám, mintha magam lennék az Antikrisztus.

Végre elkísértük őket egy taxiig, és kettesben maradtunk Évával.

- Ott egy másik taxi - intettem a parkoló irányába.
- Itt lakom tíz percre - rázta a fejét Éva - Menjünk gyalog. Vagy ennyire sürgős?

Elengedtem füle mellett epés megjegyzését.

- Egyedül laksz? - kérdeztem, mert biztos akartam lenni benne, hogy mára több meglepetésben nem lesz részem.
- Nem, de külön szobám van.
- Az jó.

Elindultam Évát követve. Hosszú, ősöreg fákból álló platánsor alatt sétáltunk egymás mellett, pár percig néma csendben. Mindkettőnknek volt min gondolkoznia. Leginkább azon, hogy mit is mondjunk a másiknak. Végül Éva szólalt meg.

- Azt mondtad, van egy hosszú történeted arról, hogyan is kerültél a diszkóba. Amíg odaérünk, elmondhatnád. - ezzel belém karolt, én pedig igyekeztem visszavenni lépteim hosszából, hogy követni tudjon.
- Valójában nem is olyan hosszú. Három hónapja kezdődött. Akkor kezdtem el az Interneten chatelni, miután szakítottam addigi barátnőmmel. Rá egy hónapra megismertem egy lányt. Sokat beszélgettünk, úgy tűnt, nagyon jól megértjük egymást. Előbb-utóbb szóba került a személyes találkozás is. Megbeszéltük a részleteket, én pedig kivettem itt egy szobát. Ma délután találkoztunk először, és utoljára is.
- Annyira ronda volt? - kottyantotta közbe Éva.
- Nem, nem, ellenkezőleg. Meg is lepődtem, hogy milyen szép, mivel előtte nem küldött magáról képet. Egy kávézóba beszéltük meg a randit. Beszélgettünk pár órán keresztül, és közben fizikailag is egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ő nagyon bejött nekem, és azt hittem én is neki. Végül felmerült, hogy menjünk a szállodai szobámra. Hát itt kezdődtek a bonyodalmak.
- Nem állt fel? - Éva kissé lassított léptein, és játékosan elhúzódott tőlem - Mert ha így van...

Feddőn ránéztem, mire huncutul elmosolyodott, jelezve, hogy valójában ő sem gondolta, hogy így lenne.

- Akkor folytathatom? - Éva bólintott, és ismét hozzám simult - Tehát felmentünk a szállodába. Nem akarok belemerülni a részletekben, a lényeg annyi, hogy belekezdtünk a dologba, egy darabig minden tökéletesnek tűnt, aztán egyszer csak előhúzott egy selyemkendőt, és a kezeimet lekötözte az ágytámlához. Tisztára, mint az Elemi ösztönben. Ezután olyan erotikus táncot lejtett előttem, hogy nincs az a férfi, akit őrületbe ne kergetett volna vele. Aztán szépen fölém térdelt, azt hittem, hogy a java most következik. Végülis nem is tévedtem nagyot. Mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, megkérdezte, hol tartom a pénztárcámat, mert el fogja vinni az összes pénzemet. Tudta, hogy nem kevés van nálam, látta a kávézóban. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy a bankkártyámat máshol szoktam tartani, különben elég nagy bajban lettem volna.

- És ott hagyott az ágyhoz kötözve?
- Ott. Egy órába került, mire kiszabadultam.

- Ó, te szegény! - kezdett el együttérezni velem, de valahogy olyan érzésem volt, hogy igazi sajnálat nincs a hangjában. - Most már értem, miért voltál ennyire felindulva, hogy kefélhess. Bosszút akarsz állni a nőkön, ugye?

Kicsit meg kellett rágnom kérdését, mielőtt válaszoltam volna neki. Lehet, hogy nem is téved olyan nagyot? Tényleg bosszút akartam állni a szebbik nemen, ilyen módon visszafizetni neki megaláztatásomat? Évára néztem, ahogy csendben a járda egyenetlenségeire figyelve lépked szorosan mellettem. Ő lenne bosszúm alanya? Tényleg csak azért alakult volna így az egész este, hogy önbecsülésemet kicsinyes módon szerezzem vissza? Éva, látva habozásomat, megállt, és szembe fordult velem, de karját nem húzta ki az enyémből, így egész közel került hozzám. Válaszra várt. Ekkor jöttem rá, hogy már régen nem csak a szexről szól az egész. Sem neki, sem nekem. Jól esett testének érintése, és éreztem, ő is élvezi közelségemet. És tudni akarta, hányadán állunk is egymással.

- Talán így volt. De már nem érdekel az egész. Most...

Nem tudtam, hogyan folytassam, hogyan mondjam el neki, hogy mennyire tetszik, és sokkal többet is el tudnék képzelni vele, minthogy lefeküdjünk egymással, sőt már az sem érdekelne, ha ma meg sem történne, csak állnánk itt egymást félig-meddig átölelve, míg ki nem hajnalodik. Olyan vonzalmat éreztem irányában, amit meglehetősen rövid ismeretségünk egyáltalán nem indokolt volna. És mégis. Erősebben magamhoz húztam, nem ellenkezett, így gyorsan hozzá hajoltam és egy csókot adtam a szájára. Mintha meglepte volna a dolog, fejét elhúzta előlem, de karja szorítását erősebbnek éreztem, mint előtte. Rám nézett, mélyen a szemeimbe, mintha bele akarna látni a fejembe. Talán sikerült is neki, sokan mondják, hogy nem tudom leplezni gondolataimat. Most ő hajolt hozzám, és visszacsókolt. Ajkai puhán tapadtak enyéimre, nyelvünk érzéki játékkal fonódott egymásba, hol visszahúzódva, hol ismét keresve a másikét. Hosszan csókolóztunk az utcai lámpa platánfa levelek által megszűrt fénye alatt. Hosszan, és mind hevesebben egymásba kapaszkodva, tapogatózva, simogatva a másik testét, mintha ott helyben szeretkezni akarnánk. Bevallom nekem meg is fordult a fejemben, hogy a szemközti park bokrainak árnyékában megbúvó padhoz viszem Évát, hogy ott legyünk egymáséi, de inkább türelemre intettem magam. A várakozás csak még jobban felcsigázza vágyunkat, hagyjuk hát kiteljesedni a maga idejében.

Éva, mintha megérezte volna gondolataimat, lassan kivonta magát ölelésemből.

- Már nem vagyunk messze - mondta.

Átkaroltam karcsú derekát, és tovább indultunk. Igaza volt, néhány-száz méter után befordultunk az egyik négy emeletes ház felé. Éva beütötte a kaputelefon nyomógombjain a kódot, és a bejárat egy halk zizegéssel és kattanással kinyílt. A második emeletig mentünk, ahol megálltunk a középső ajtó előtt. Éva a táskájába nyúlt, én közben az arcát figyeltem, ami mind gondterheltebbé vált, ahogy kutakodott. Felkapcsolta a folyosó világítását, és úgy nézte végig a retikül tartalmát. Végül összehúzott szemöldökkel rám nézett, és nagyon halkan ezt mondta:

- A Beánál maradt a kulcs.

Hidegzuhany. "Talán mégis az utcai padot kellett volna választanunk" - futott végig az agyamon a kósza gondolat.

- Most mit csináljunk? - kérdezte tanácstalanul, miközben bűnbánó arccal közelebb lépett, és hozzám simult teljes testével.

Aggodalmam egy pillanat alatt elszállt, annyira jó volt így a karjaimban tartani ezt a csodálatos teremtést. Nem válaszoltam, hiszen erre a helyzetre nem voltam igazán felkészülve. "Álljunk neki itt, az ajtó előtt? Ilyenben még úgysem volt részem. Lépcsőházban szeretkezni. Hmm. Miért is ne?" Eddig jutottam gondolatban, és már neki is láttam volna a megvalósításának, amikor Éva hirtelen megragadta a kezemet, és maga után vonszolt, tovább a lépcsősoron. Egészen a legfelső emeletig szaladtunk. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert itt is volt három lakásajtó, nem fogtam fel, miért lenne jobb itt, mint két emelettel lejjebb. Aztán rájöttem, ahogy Éva elkezdett felfelé mászni a tetőnyílás felé vezető vaslétrán. Elhúzta a reteszt, amiről hiányzott a lakat, aztán meglepetésemre a törékeny alkatú lány könnyed mozdulattal felnyomta a súlyosnak tűnő csapóajtót. Lentről izgatottan figyeltem, ahogy kerek feneke lassan eltűnik a tetőnyílásban, aztán utána eredtem a csábító idomoknak.

A tető teljesen lapos volt, csupán a kémények kiemelkedő tömbjei törték meg a simaságát. Éva megvárta, míg felérek, aztán az egyik ilyen kémény felé vette az irányt, ami közelről már csak egy sima betonlap volt, kéménynyílás sehol. Kicsit eltöprengtem rajta, hogy akkor mi célt is szolgálhat ez a téglatest formájú idom, de Éva nem hagyta, hogy sokáig foglalkozzak vele. Leültetett a betonra, és lábamat az övéivel közrefogva átölelt. Fejem a melleihez szorította, én pedig élvezettel adóztam a női test kellemes puhaságának, miközben kezeimmel fenekét gyűrögettem. Leereszkedett az ölembe és csókolózni kezdtünk, ezalatt hangos - legalábbis nekem annak tűnt az éjszaka csendjéhez mérten - nyögésekkel nyugtázta, ha kezem érzékeny pontra tapintott a trikója alatt a melleivel való ismerkedésem közben. Mivel melltartót nem hordott, azzal nem kellett bíbelődnöm, és egyszerre bársonyos bőrét simogathattam. Mellei nem voltak túl nagyok, inkább pont kézre álltak, bimbói pedig ingerkedően keményedtek ujjaim között. Éva gyors mozdulatokkal hámozott ki ingemből, és apró tenyerével mellkasomat simogatta, néha körmeivel karcolgatva bőrömet.

Lassan felkelt rólam, ajkait még mindig az enyémre tapasztva, és másodpercek alatt megoldotta nadrágszíjamat, mire észbe kaptam, már péniszemet szorongatta. Én sem voltam rest, gyorsan lehúztam róla nadrágját. Éva a vállamra támaszkodva lépett ki belőle, és egyidejűleg csipkés tangájától is megszabadult, aztán trikóját is áthúzta a feje fölött.

Tudtam, hogy ez most nem az elnyújtott előjáték ideje, mindketten a gyors kielégülésre utaztunk. Nadrágom után nyúltam, és rövid, de annál türelmetlenebb keresgélés után előrántottam a pénztárcámat. Még mielőtt kinyitottam volna, baljós előérzet szállt meg, ami egyre fokozódott, ahogy hiába kutattam végig a tárcát. Aztán bevillant. Amit keresek az a szállodai szobám éjjeliszekrényének fiókjában maradt. Gondosan odakészítettem, hogy kéznél legyen, amikor kell. Éva döbbenten nézett rám, láthatólag nem akarta elhinni, hogy ennyire hülye vagyok, de hamar megbizonyosodott róla.

- Nincs nálam óvszer - nyögtem ki.

E rövidke mondat bőven elég volt ahhoz, hogy a nemi vágy mindkettőnkből elszálljon egy pillanat alatt. Éva pucér fenékkel lehuppant mellém a betonra, aztán elkeseredett arccal rám nézett.

- Hát ez tényleg nem az én napom - mondtam neki, magam elé meredve.
- De nem is az enyém - válaszolt.

Leginkább sírni lett volna kedvem, de aztán végiggondoltam a történteket, és különös módon röhögni kezdtem magamon. Nevetésem rövidesen átragadt Évára is, és együtt nevettünk egyre hangosabban és felszabadultabban, pucéran, a négyemeletes ház tetején. Lehet benne igazság, hogy a nevetés orvosság. Dühöm, csalódottságom, amelyet sorsom felett éreztem, és minden negatív érzés hamarosan elpárolgott belőlem, és Éva csillogó szemeibe nézve, tudtam, hogy ő is hasonlóan érezhet.

- Ebből már nem lesz kefélés - böktem ki.

Éva mutató és hüvelykujja közé csippentette erősen lankadó férfiasságomat, kissé felemelte, majd nagyokat bólogatva hozzátette:

- Hát ezzel biztos nem.

Ezen újra nevethetnékünk támadt. Átkarolta derekamat, fejét a vállamra hajtotta, és úgy kacagott csilingelő, kedves hangján, amit annyira megkedveltem az elmúlt alig másfél órában. Valahogy akkor és ott már nem is zavart, hogy egy kívánatos, meztelen nő ül mellettem, akit mégsem tehetek magamévá. Utólag ugyan furcsa volt, hogy az orális szex, mint lehetőség fel sem merült bennünk, de nem igazán bánom, hogy végül is így alakult a dolog.

- Szinte semmit sem tudok rólad - mondtam, mikor kissé lecsillapodtunk.
- Ahhoz képest itt ülök melletted ádámkosztümben - felelte mosolyogva.
- Talán inkább évakosztümben, nem? - javítottam ki.
- Mire vagy kíváncsi?
- Mindenre, ami veled kapcsolatos. Előszöris, hogy miért jöttél el velem.

Közelebb bújt hozzám, testének buja közelsége elégedettséggel töltötte el lelkemet. Kezemet csípőjére helyeztem, és miközben beszélt, figyelmemet megosztottam mondandója és karcsú derekának tökéletes íve között.

- Miért, miért! Micsoda kérdés! - kezdett bele tettetett szemrehányással, amivel, úgy hiszem, kérdésem fölötti zavarát igyekezett leplezni. Itt egy hosszabb szünetet tartott, s bár éreztem, hogy a bizonytalansága nem nekem szól, hanem helyzetünk furcsaságának, nem sürgettem, hogy kifejtse indokait.
- Szóval, tulajdonképpen... szóval már elég régen voltam férfival.
- Régen?

Felsóhajtott.

- Aha. Lassan fél éve.

Nehezemre esett elhinnem, hogy egy ilyen szép lány hat hónap alatt nem talál senkit magának. Kétségeimnek hangot is adtam.

- Ez azért nem olyan egyszerű. Kedvem lett volna hozzá, és akadt is volna jelentkező, de valahogy egyikkel sem jutottunk el odáig. Pedig a fősulin azért elég nagy a választék, de azért azt meg nem akartam, hogy könnyűvérű kurvának nézzenek.

Örültem őszinteségének, és nem akartam elkomolytalankodni a helyzetet, nehogy megszakadjon irányomban tanúsított bizalma, így csak okosan hallgattam, és bólogatva ittam szavait.

- Ezért is mentem oda hozzád - folytatta.

Ezen meglepődtem, mert egészen idáig azt hittem, hogy én voltam a kezdeményező fél. De ahogy jobban végiggondoltam a dolgot, rá kellett jönnöm, hogy tévedek. Láthatta rajtam a csodálkozást, mert magyarázkodásba fogott.

- Amikor a lányok mutatták, hogy ki az, aki zaklatta őket, úgy gondoltam megragadom a lehetőséget. Csak egy egyéjszakás kalandot akartam. Valakivel, akivel többet aztán nem találkozom. És külsőre is viszonylag bejöttél.

Ahogy az utolsó mondatot kimondta, már tudta, hogy nem kellett volna, de már késő volt. Én pedig felháborodást mutattam, hogy kissé rájátsszak szerepemre.

- Viszonylag?! Tudom, hogy nem vagyok egy matyóhímzés, de viszonylag!
- Jól van, na. Nem így akartam mondani, ne forgasd ki a szavaimat. Nem is gondoltam, hogy ennyire hiú vagy. Tetszettél, na, csak nem akartalak képen udvarolni. Most már jobb a férfiúi büszkeségednek? Különben is, úgy néztem, igazából te voltál az, akinek teljesen mindegy, hogy kivel...

Nem hagytam neki, hogy befejezze kirohanását, és elmerüljön felháborodásában, magamhoz húztam és megcsókoltam Durcásan elhúzódott, de nem hagytam, hogy eltoljon magától. Ellenállása gyorsan megtört, és mind szenvedélyesebben "tűrte", hogy ajkait ostromlom. Végül újfent eltolt magától, de egyáltalán nem haraggal.

- Ha nem tudjuk befejezni, jobb lenne, ha el sem kezdenénk - mondta vágytól rekedtes hangon.

Csak ekkor vettem észre, hogy én is elég láthatóan reagáltam le a helyzetet; ismét kemény erekcióm támadt, ami ezúttal már annyira feszítő volt, hogy azt hittem soha nem is fog lecsillapodni. Éva váratlanul felpattant, aztán úgy, ahogy volt, anyaszült meztelenül a tetőajtó felé vette az irányt. Utána siettem, és még pont láttam, ahogy leér a negyedik emeletre, világos bőre szinte világított a folyosó sötétjében, aztán pár pillanat múlva eltűnt szemem elől. Nem lehetett távol egy-két percnél tovább, nekem mégis hosszúra nyúlt a várakozás, annyira érezni akartam újra a közelemben. Végre feltűnt a létra aljánál, és ahogy felfelé lépkedett, valami sötét tömeget vettem észre a kezében, de figyelmemet jobban lekötötte melleinek rezdülése, ahogy egyre közeledett hozzám. Két pokrócot hozott. Megörültem neki, mivel az éjszaka a nyári meleg ellenére kezdett egyre hűvösebbé válni, és a feltámadó enyhe szél is csak fokozta a hideg érzést. Éva leterítette az egyik pokrócot a betonlapra, majd ráültetett engem is és ölembe fészkelte magát, a másikat pedig körénk tekerte, hogy csak a fejünk látszódott ki belőle.

Kellemes melegség vett körül minket, aminek csak egyik tényezője volt a vastag takaró; szorosan a másikba fonódva melegítettük, vagy még inkább hevítettük egymást. Tudtam, hogy ez így nem lesz jó, mert éreztem, hogy a vágy ismét a hatalmába kerít, és már egyre kevésbé voltam biztos benne, hogy meg tudom tartóztatni magamat. Nagy rizikó. Óvszer nélkül, egy lánnyal, akit csak aznap ismertem meg. Tudtam, hogy hülyeség, amire készülök, de már egyre kevésbé tudtam tisztán gondolkodni, pedig az alkohol már rég felszívódott szervezetemben, de volt helyett más mámorom: Éva bőrének illata, tapintása, íze, karcsú teste, amely szinte belesimult tenyerembe, ölének forrósága, amit már túlontúl közel éreztem magamhoz. Aznap már túl sokszor korbácsolódott fel szenvedélyem, és a minduntalan sikertelenség kezdett frusztrálttá tenni. Lassan már nem érdekelt semmi veszély, vívódásom a józanész és az ösztöneim közt, kezdett az utóbbi javára eldőlni. Gondolataimat ez a nyüglődés annyira lekötötte, hogy nem vettem észre, amint Éva a pléd takarásában egy kis csomagot bont meg. Remegő kézzel ragadta meg férfiasságomat, és a gumit a csúcsára illesztve, finoman rásimította az óvszert.

Mosolyogva nézett a szemembe, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy hála istennek, ma már nem kell több kétséges kimenetelű tettet végrehajtanom. Éva kissé feljebb csúszott rajtam, szemérmével könnyedén rátalálva meredő férfiasságomra, aztán egy gyors mozdulattal ráereszkedett. Hangos nyögése belehasított az éjszaka csöndjébe, egy vadgalamb megriadva, ijedten gurgulázó hanggal repült át egy másik háztömbre. Éva combjait amennyire csak tudta szétfeszítette, hogy minél mélyebbre kerülhessek benne. Megmarkoltam derekát, hogy mozgásra kényszerítsem, de nem volt szükség ösztönzésre. Arcomat mellei közé fúrtam, miközben a lány csípője vad, kiéhezett táncba kezdett rajtam, szinte el sem távolodva tőlem, inkább mintha minden mozdulatával egyre jobban magába húzott volna.

Két percig sem tartott, amíg hangos nyögdécseléssel kiadtuk magunkból az aznap éjszaka - és az elmúlt hónapok során - felhalmozódott feszültségét. Éva levegőt kapkodva, hevesen dobogó szívvel borult rám, aztán lassacskán kezdett elernyedni. Visszahúztam magunkra a lehullott plédet, és homlokomat vállának támasztva tartottam kezemben a pihegő lányt. Ahogy a takarót eligazítottam a hátán, még félig merev férfiasságom megmozdult hüvelyében, amire újabb hullámban futott végig a testén az élvezet, nem olyan erősen, mint az imént, mintegy visszhangként első orgazmusára. Hosszú ideig maradtunk így, egyikünknek sem akaródzott szétszakítani egybeolvadt testünket. Végül hanyatt feküdtem a betonkockán, Éva rám simult, fejét mellkasomon pihentetve, és rövidesen elaludtunk.

Madárcsiripelésre ébredtem, és arra, hogy minden porcikám elzsibbadt. Éva csendesen szunyókált rajtam, és különben csekély súlyát most mégis nehéznek éreztem. Ledobtam magunkról a takarót a földre, és óvatosan, hogy fel ne ébresszem, letettem a lányt, majd én is mellé feküdtem. Már egyáltalán nem volt hideg, a nap már régen felkelt, mert a tízemeletes házak fölül vetette ránk sugarait. Nem takartam be Évát. Üdítő volt szemeimnek a gyönyörű lány kecses, formás teste. Néztem kisimult arcát, ahogy halkan szuszogott mellettem, és megnyugvással töltött el jelenléte, de egyszersmind kétségek is támadtak bennem, hogy túl fogunk-e lépni az egyéjszakás kalandon. Hiszen még alig ismertük egymást. Próbáltam nem beleélni magamat a folytatás lehetőségébe, de azért a reményt nem adtam fel teljesen. Hiszen ki tudja, lehet, hogy éppen ő az, akit nekem teremtett a sors, s talán nem volt véletlen a viszontagságok sora, mielőtt találkoztunk. Akármit is vártam a jövőtől, akkor és ott boldognak éreztem magam.

Aki idáig eljutott az olvasásban, az megérdemel egy üveg sört.