..:: One Night In Bangkok 4. - Lola DeFlavie Dalmeza Úrnő ::..

***

Nagyot nyögtem én is, szinte megvadulva haraptam, szívtam a húsos ajkakat, és a kis gyöngyöt, amikor a gyönyörű nő letérdelt mellém, és ajkai közé vette szerszámomat...
És akkor beugrott.
Ez a nő, Veronique Bellissime, a franciák kém-csodája, az egyik legjobb bérgyilkos, akit a hátán hordott a Föld... A legjobbak legjobbja...
Aki most éppen az én farkamat gyötri kicsiny nyelvével, és olyan izgatóan néz fel rám...

Aggódtam.
Lent vártam Ricardo motorjánál, és csak számoltam a perceket. Nekitámaszkodtam a Harleynak, és felhúztam a fekete bőrruhám zipzárját.
Féltettem Ricket, mint mindig. Ricardo, ha tudnád... - sóhajtottam magamban.
- Mikor jösz már, Gyönyör Herceg? - ejtettem ki az ajkaimon akaratlanul is a szavakat. Lehunytam a szemeim, és Őt láttam magam előtt. Mennyi ideje már, hogy ismerjük egymást. És mégsem történt semmi... Elszomorodtam.
Dalmeza Úrnő, szedd össze magad! - utasítottam rendre a bensőmet, de mint mindig, most sem fogadott szót. Legördült egy könnycsepp az arcomon.
- Nézd meg magad, Dalmeza Úrnő... Egy FÉRFI miatt sírsz. - nagyot sóhajtva vetettem át a lábam a Harlie nyergén, és ráhasaltam. Cipőim sarkai éppencsak karcolták a betont. A karjaimra hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem.
Ricardot láttam a szemem előtt, amint...
- Gyűlöllek, DeLizia Duca ! - nyögtem fel. Rick játszott a szemem előtt... Velem játszott, mint művész a hangszerén...

...Odalépett hozzám, és ujjbegyeivel végigsimította az arcomat. Lehunytam a szemem, és élveztem azt a fajta forróságot, amit már régen nem. Ujjai most nyakamat becézték, s tértek egyre lejjebb és lejjebb. Ujjai nyomát ajkai követték, és minden feszültségem, félelmem semmivé foszolva robbant ki belőlem egy sóhajjal.
Meztelen voltam. Hogy hogyan, nem érdekelt, s nem is akartam tudni... Csak a Herceg létezett most, aki most törődik velem. Meddig? Ez a kérdés nem számított.
Megkeményedett bimbóm kényeztette lassan, éppen csakhogy, mint ahogy pillangó cirógatja meg a nyíló rózsaszálat.
Szám kiszáradt, érzékeim, pulzusszámom az egekbe szökött. Hirtelen vadultam meg.
- Kívánlak, Ricardo DeLizia Duca...- nyögtem ajkai közé.
Férfias teste hozzám simult, éreztem vágyát meztelen csípőmnél. Testem lángra gyúlt. Ölem nedvtől csillogott... Villámcsapásként ért a keze, mely most a csiklómat izgatta.
Meginogtam. Vállába kapaszkodva élveztem egyre beljebb nyomuló ujjait. Csókolt, nyelvem nyelvével táncot járt.
- Akarlak, Gyönyör Herceg! - haraptam meg a fülcimpáját.

Rick felkapott, felültetett a Harleyra, és szétnyitotta combjaim, mely most szégyentelenül, gyönyörre várva csillogott. Hátam a hüvös nyeregnek feszült, s amikor megéreztem a forró párát a bokámnál, szinte ájulva nyögtem fel a gyönyörtől.
Nyelve, s ajkai nedves utat hagyva maguk után érték el szeméremajkam szélét... szemem lehunyva vártam a folytatást. Megremegtem...
S akkor a másik bokámnál éreztem a kemény, de mégis puha, selymes ajkakat.
Testem gyönyörért vonaglott előtte. Szomjaztam az édes érzésre...
S amikor elérte csillogó kelyhem, fáradtan adtam át magam a pillanatnak.
Kezei oldalamat, és melleimet becézgették, ajkai szemérmem kóstolgatták. Most akartam... Azonnal!

...De a gyönyör váratott magára, mint ahogyan a Gyönyör Herceg is. Mint mindig.
Hiába kergetem magam megrészegítő ábrándokba.
Fáradtam nyitottam fel a szemem, és merengtem el a sötét éjszakában.
- Merre vagy már, Gyönyör Herceg ?