Nincs barátság, csak szerelem...

Fél éve dolgoztak egy helyen. Szinte azonnal szemet szúrt neki.
Szandra pajkos tekintete, stílusa akkor teljesen elvarázsolta. Azóta jobban megismerték egymást, egyvalami nem változott. A szikra kettejük között még mindig megvolt, mint akkor az első pillantás alkalmával.
Hogy miért nem történt, azóta semmi? Nos jó kérdés. Fogalma sincs. Talán féltek elrontani a barátságot, ami kialakult közöttük? Talán attól féltek kiderül, túlságosan is összeillenek és még egyikük sem akarta lekötni magát? Vagy talán kapcsolatukban ez a kellemesen bizsergető érzékiség volt olyan izgalmas.

Elhatározta, ezen a hétvégén ennek végre utána jár, úgyis itt az év végi vállalati buli, ennél jobb alkalom nem adódhat. Nincs több haladék, nincs több visszakozás. Lépni fog. Elvégre férfi lenne, vagy mifene…
- Fél fizetésem odaadnám, ha most tudnám miről, vagy inkább kiről ábrándozol! – borzolta össze az érintett nevetve a haját.
- Biztos vagyok benne. - paskolt játékosan Szandra fenekére - Te mióta ütöd bele az orrod mások dolgába?
- Jaj, ne már…- ült le vele szemben, keze közé támasztva arcát, és őszinte érdeklődéssel várta a választ. – Az a csinos szőke az emeletről? Vagy az a karcsú vörös? Akarod, hogy beindítsam a képzeletüket? Esetleg mindkettőnek???
Hangosan nevetett ezen a feltételezésen, de örömre igazán az adott okot, hogy figyelve a lány szemét, félelmet és szomorúságot fedezett fel benne.
Türelmetlen várakozással nézett a Szombat elébe, mert már tudta a választ.
Az örök ellenség. Az a bizonyos „vajonmitgondolhatrólamvagyvelemkapcsolatban” bizonytalanság.

Szándékosan később érkezett, amit persze a lány kellően felháborodva vett tudomásul.
- Daniel! Már azt hittem elfeledkeztél rólam.
- Lehetetlen – simogatta meg az arcát
Szandra szeme elkerekedett, ami egyértelműen arra utalt, nem hagyja hidegen érintése. Hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt, magához ölelte és gyengéden belecsókolt a nyakába, majd, mint aki jól végezte dolgát tovább ment, a terembe a többiekhez, de még látta Szandra fátyolos tekintetét, árulkodó pihék égnek meredését a karján.
Természetesen nem tudott kikapcsolni. Ő járt a fejében, milyen volt érezni az illatát és bőrét, a szájával. Nagyot sóhajtott és önkéntelenül megrázta a fejét, hogy kitisztuljon.
- Talán máris többet ittál volna a kelleténél? – lépett mellé a lány.
- Nem. - nézett bele a szemébe – Próbálok kiverni valamit a fejemből, de nem igazán sikerül.
- Elmondod?
Egy másodpercig azt gondolta nem, nincs itt az ideje, de szinte azonnal rádöbbent, nincs miért titkolóznia, elvégre ma azzal az elhatározással érkezett, tiszta vizet önt a pohárba.
- Lehet meglepő, amit mondok. Egy ideje nem tudok nem RÁD gondolni folyton, és nem éppen plátói gondolatok ezek.
Szandra szemei elkerekedtek, picit el is pirult.
- Jesszus – fordult el zavarában.
- Megleptelek?
- Mondhatnám, hogy igen, de hazudnék. Már vártam, mikor jön el ez a nap. Vagy hogy mikor döbbensz rá te is, ahogy Én, ez, amit érzünk, több mint barátság. Mégsem voltam erre felkészülve azt hiszem. Legalább is nem ilyen hirtelen.– nevetett.
- Akkor ne ragozzuk túl. Buli után hazakísérlek. A többit meglátjuk.

Ezzel közelebb hajolt, leheletnyi csókot nyomott a szájára és otthagyta.
Táncoltak és beszélgettek, időnként másokkal is, de egyszer sem feledkeztek meg a másik jelenlétéről.
Hallgatagon, mindketten a gondolataikba merülve haladtak Szandra lakása felé. Daniel többször járt már nála, ha késő esti mozi, vagy szórakozás után hazakísérte Őt. Sokszor képzelte, vajon mi lenne…
Végre beléptek a lakásba. Daniel nem habozott. Magához szorította Szandrát, és olyan hévvel kezdte el csókolni, hogy amaz szinte levegőt sem kapott. Szó szerint fuldoklottak a vágytól.
- Nem hiszem, hogy kibírom a hálószobáig. – suttogta a lány fülébe, aki kéjesen felnyögött.
- Nem is kell. Érezni akarlak. Kívánlak.

Ebben a pillanatban elszabadult Danielben a vadállat. Most azonnal akarta Őt. Másodperceken belül szabadult meg a ruháiktól. Tépte, nyúzta ahol érte, repültek a gombok, recsegett az anyag a keze alatt.
A kanapéra zuhantak. Daniel, Szandra előtt térdelve, hangosan zihálva csókolta szinte egyszerre a lány nyakát, mellét, ágaskodó mellbimbóját. Keze már a csiklót simogatta, ujjai befurakodtak a hüvelybe.
Szandra eltolta a kezét, határozott mozdulattal magába csúsztatta Daniel szerszámát, és a lába közé vette derekát.
Őrült tempót diktáltak.
Hosszas vágyakozás után nem érdekelte őket holmi előjáték. Gyors levezetést akartak. Szandra szaggatott légvétellel súgta erőtlenül:
- Igen…igen…igen…

Már Ő is érezte, hogy jön, jön, közeleg az a lávakitörésszerű érzés, és elborítja. Ágyékát nekifeszítette a lányénak, úgy lövellte bele orgazmusa nedveit.
Lehunyt szemmel, lihegve és boldogan az átéltek hatásra ölelték egymást.
Daniel magához szorította Szandra csípőjét, felállt, és kényelmesen elhelyezkedett vele a kanapén. Egy milliméternyi rést nem engedett maguk közé, nem szállt ki belőle.
Szeméből gyengéden simogatta ki rakoncátlan tincseit, ujjai arcát, nyakát, száját cirógatták, amit a sajátjával cserélgetett de a lány keze sem volt tétlen.
Beletúrt a hajába, gerincén felfedezte az idegvégződéseket. Csókolta, simogatta, szája neki is Daniel nyakára vándorolt, leheletfinoman ingerelte a pihéket egészen a füle tövéig, míg azt nem érezte, kezdi újra kitölteni a hüvelyét.
Érezte a fiú simogató kezeit a mellén, derekán, csípőjén át a fenekén. Egyre határozottabban érezte izgalmát, ezért finoman mozogni kezdett rajta.
Daniel homályos tekintettel nézett fel rá.
- Kikészítesz…teljesen megőrjítesz.

Diadalmasan dőlt hátra, hogy a átadja magát a kényeztetésnek, miközben egy percre sem hagyta abba a ficánkolást rajta.
A fiú pedig élvezettel térképezte fel Szandra minden apró négyzetcentiméterét. Felfedezte Ő is erogén zónáit. A mellén sokáig időzött, majd lejjebb csúsztatva kezét, az alhasát kezdte cirógatni, egyre közelebb kerülve érzékeny pontjához. Végre megérintette kiemelkedő csiklóját. A lány az ajkába harapott, hogy elfojtsa kiáltását.
- Ne fogd vissza magad drága. Hallani akarom, ahogy élvezed…
Megnyálazta az ujját, és először gyengéden simogatta körbe - körbe. Szandra nem kapott levegőt a gyönyörtől. Daniel lábába kapaszkodva, fejét hátravetve egyre erőteljesebben mozgott, Ő pedig kissé lejjebb csúszott, hogy azt a bizonyos pontot is elérje. Sikerrel, mert a lány szinte vergődött az ölében. Egyre hevesebben mozogtak, ajkukat értelmetlen dadogások hagyták el, újra elvesztették a fejüket, és már csak egy számított. A gyönyör.
Lassan simogatva ébredtek tudatukra, egymás szemébe nézve és érezve, ez a vágy, amit éreznek, soha nem múlik el.