Nem csak a hűségeseké...

– Három hosszú nap volt. Ilyenkor nem találom a helyem.
– Mi az a három nap? A barátom jó, ha kéthavonta hazajön három napra.
– De akkor, gondolom, ki sem másztok az ágyból…
– Dehogynem! – Hatásszünet. – Kefélünk az előszobában, konyhában, fürdőben… nem is tudok olyan helyet mondani, ami szűz maradt. Csilláron?
– Nekem az is elég lenne, ha elmenne mögöttem és hozzáérne a hajamhoz.
– Nincsenek túl nagy igényeid!
– Ez ittenre vonatkozik. Napközben ennyi a lehetőség. Kifújt!
– És az ebédidő mire való?
– Hülyülsz? Hol gondolod?
– Irattár… Ha behajolsz az alulról harmadik polcra, csak arra kell vigyáznod, hogy a fejed ne üsd be túl gyakran a felette lévő deszkába…
– Ne mondd, hogy te…
– Honnan tudnám különben? Ne felejts el zsepit vinni, de van egy picuri mosdó a sarokban, az működik ám! Ha netán poros lenne a kiskezed az iratoktól… Nem is kell megvárni az ebédidőt, ami sürgős, az sürgős!
– Egyszerűen felmegyek, behajolok a harmadik polcra… Így gondolod?
– Kifelejtettél valamit! Nehogy egyedül menj!
– De most hogy szóljak… neki?
– Megmondod, hogy három napja nem láttad már, vagy holnap lesz negyedik napja, úgyhogy nyomás kefélni az irattárba!... Ha ez nem tetszik, akkor odamész hozzá, hogy szükség lenne néhány dokumentumra, és jó lenne, ha megnézne egyet, hogy mire gondolsz, aztán majd kikeresed a többit… persze, az irattárban.
– De milyen dokumentum?
– Komolyan kérdezed? A harmadik polcon hasaló dokumentum… haha!
– Elképesztő vagy!
– Na, nyomás, mert lefoglalják előled a polcot!
– Más is szokott…?
– Szokott, szopott… van ott minden! Ja, szopáshoz találsz egy jó széket az állványok között, kényelmesebb, mint guggolva.
Virág, a 26. éves ügyintéző felszegte a fejét, csípőre tette a kezét, s amennyire az irodaház folyosóján lehetséges, felemelte a hangját:
– Mondd csak, te kivel jársz oda?
Ágnes, a 27. éves csoportvezető arca nem árult el semmiféle csodálkozást. Mert mi van abban, hogy élettársa 2-3 havi távolléte alatt, neki – közben – itthon is merülnek fel szükségletei?
– Miért is érdekel?
– Miért is titkolódzol?
– Figyelj csak! Ha kíváncsi vagy, akkor semmi közöd hozzá. De ha azt kéred, hogy hozzalak össze valakivel, akivel feljárogathatsz az irattárba, akkor először megkérdezem a pasit, hogy bevállalna-e valakit név nélkül, aztán összeismertetlek benneteket.
– Csináltál már ilyet?
– Mind a két irányban… Szólt a pasi, hogy a haverját is érdekelné a dolog, hát ajánlottam neki partnert.
– És csajszi is megkeresett? – hüledezett Virág. – Azt mondod, hogy egy csajszi odament hozzád, hogy tudsz-e olyan pasit, aki megkefélné az irattárban?
– Nem csak egy… De nagyjából így történt… Most el kell szaladnom egy megbeszélésre, de később dumálunk! – Ágnes maga elé szorította a 2-3 lapból álló, függőlegesen meghajtott iratot, amit eddig szórakozottan lóbált a kezében, s elsietett a hosszú folyosón a lift felé.

Két órával később…

Virág asztalán megcsörrent a telefon. Már a csengésből megállapította, hogy belső hívás, a kijelzőre pillantva pedig látta: S. Ágnes.
– Vége a megbeszélésnek? – kérdezte.
– Annak igen, de gyorsan lezavarok még egyet. Csak azért hívlak, hogy aztán lenne kedved együtt ebédelni?
– Kik? … Kivel? – Virág fejében még az előző beszélgetés zúgott.
– Szólj a barátodnak is! – hangzott a készülékből.
– Őt nem lehet ilyenkor zavarni…
– Akkor majd én megkérdezem, tud-e jönni – hadarta Ágnes türelmetlenül –, és talizzunk pontban fél egykor a parkolóban! Rendben?
– Jó, de… – Nem volt értelme folytatni, mert megszakadt a vonal.
Virág kölcsönt kért egy kolléganőjétől, hátha nem lehet bankkártyával fizetni, és a megbeszéltnél 5 perccel korábban a parkolóban toporgott. Úgy érezte, mintha minden fénylő ablak mögül őt lesné valaki.
Ágnest és az őt kísérő két férfit láthatólag nem zavarta, ha mindahány szem őket nézi is az irodaházból, nevetgélve közeledtek. Virág ujjongott magában, hiszen titkos barátja időt tudott szakítani egy ebédre, így legalább nem kell megvárniuk a munkaidő végét, hogy láthassák egymást. A másik férfi valahol a szállításon dolgozik, a liftben szoktak egymásnak köszönni, de nem tud róla semmit. Mindegy is! A fő, hogy Bálint itt van!
– Húzzunk bele, mert nem sok időnk van! – vezényelt Bálint, Virág titkos szerelme, és beült a másik férfi mellé az anyósülésre.
Ágnes a hátsó ülésen megszorította kedvenc kolléganője kezét, és nevetve kihajtotta az ökölbeszorított ujjakat: Virág tenyere csuromvizes volt az izgalomtól. A férfiak még a munkával kapcsolatos dolgokat tárgyalták.
– Ne dolgozzatok már! – nyafogott Ágnes.
– Igazad van – válaszolt a túlontúl vékony, magas kolléga, és bekanyarodott a városhoz közeli panzió parkolójába. Nem állt meg azonban a bejárat mellett, hanem keresztülhajtva a betonon, egy faház mögé parkolt. – Így ni! Nem látják meg az útról a kocsit…
– Milyen figyelmetlen vagyok. – Ágnes szokatlan, nyávogós hangon szólalt meg, s a sofőrre mutatott: – Ő a barátom, Szabolcs, a mellettem látható hölgy pedig Virág. Ismerjétek meg egymást!
– De gyorsan, mert mindjárt vége az ebédidőnek! – nevetett Szabolcs. Kiszállt a kocsiból, hosszú lábaival szinte úszott a levegőben, és eltűnt a panzió épülete mögött. Mire Virág megkérdezte volna, hogy hová szaladt a kolléga, s ha már ennyire sürgős, akkor ők miért nem mozdulnak el a faház mögül, addigra a férfi már visszaszáguldott:  – Megrendeltem az ebédet. – Egy kulcsot szorongatott a markában, amivel kinyitotta a házikó ajtaját. – Igyunk addig valamit!... Részemről alkoholmentes sört, a tiétek meg itt van Áginál.
Ágnes előhalászott a kézitáskájából egy üveg vodkát, három doboz alkoholos, és egy doboz alkoholmentes sört: – Tudod, mit szoktak ehhez hozzáfűzni? – nyújtotta át az utóbbit Szabolcsnak, aki bólintott, és tenyerével jelezte, hogy ismeri a mondást.
– Hogy az alkoholmentes sörtől már csak egy lépés a guminő… – nevetett Bálint.
– Ebben nem hiszek! – Szabolcs magához húzta Ágnest, és hóna alatt átnyúlva, megérintette a lány mellét. – Van, ami nem pótolható.
Az üveget Virágnak nyújtották először, aki belekóstolt.
– Több lett benne, mint volt… – jegyezte meg Ágnes, és visszaadta a vodkát. A második kortyot már elegendőnek tartotta, s ő is beleivott az üvegbe. – A szesz fertőtlenít, de találsz itt valahol poharat, ha kell.
Hármuk között kétszer járt körbe az üveg, s az ital fele elfogyott. Bálint bontogatta a sört, és a sajátjába belekóstolt.
– Azért nincs olyan finom, mint te vagy! – Sörhabos szájával megcsókolta Virágot, aki zavartan nézett a másik kettőre.
Látta, hogy Ágnes és Szabolcs csókolóznak, kezeik egymást simogatják mindenfelé, és lassan az ágyhoz közelítenek. Megkérdezte volna Bálintot, hogy mit szól ehhez, ám a férfi csókja beléfojtotta a szót. Két ölelő kar felemelte, és könnyedén az összetolt ágyakhoz repítette. Nem látta a másik párt, de úgy gondolta, hogy ugyanúgy vetkőztetik egymást, ahogy Bálint őt. Titkos szerelme leültette az ágy szélére, és kapkodva ledobálta saját ruháit is. Egy méterre tőle ült Ágnes, ugyancsak meztelenül, széttett lába közt simogatta magát, közben ajkát nyalva nézte a végtelenül sovány férfi vékony, ám extra hosszúságú falloszát, amit gazdája lelkesen húzogat magának.
– Miért nem kapja be? – csodálkozott Virág, de az ő arca előtt már ott himbálózott Bálint pénisze.
Mintha napok óta éhezne, mohón kapta be a felkínált testrészt. De hiszen éhezik is a férfi társaságára, nyomorúságosan kevés az a napközbeni futó érintés és észrevétlen mosoly, és az a heti egy-két alkalom, amikor el tudnak szökni, hogy kölcsönlakásban, vagy az autóban együtt legyenek. Élvezte, hogy örömet okozhat Bálintnak, és – csak most jutott el a tudatáig, hogy – egy cseppet sem zavarja a másik pár jelenléte.
– Nemcsak nem zavar, de borzongató, ahogy itt vannak mellettünk. – Ráért gondolkozni, mert sokszor tapasztalhatta az autó másik ülése fölé hajolva, hogy a férfi órákig is képes élvezni az orális kényeztetést. Szeme sarkából látta, hogy amazok is itt tartanak, s Ágnes a vékony falloszt a feléig sem képes bekapni. – Nem is akarnak ebédelni? Nem is akartak? Ez van helyette? Nem, mintha bánnám… – Kolléganője háttal felmászott az ágyra, Szabolcs utána. – De jó! Én is akarom magamban érezni!... – Ám a másik pár 69-es pózban helyezkedett el. – Így is jó, én is akarom! – Ő is hátrahúzódott, és kinyújtott karral hívta titkos szerelmét. Ők is oldalt fordultak…
– Annyira szexi, ha a fiúk összeteszik a feneküket! – kiáltott fel Ágnes felkönyökölve, és megsimogatta saját partnere, majd Bálint hátsóját.
A férfiak egyszerre mozdultak: távolabb csúsztak egymástól.
– Hú! Mint akiket darázs csípett! – Ágnes átkapaszkodott mindkét férfin, és óriás, barna szemeivel rácsodálkozott barátnőjére, ahogy az hangtalanul engedte szájába Bálint falloszát, hogy aztán nedvesen újra kieressze. – Megkóstolhatom? – Éppen csak egy puszit lehelt rá, s már vissza is húzódott a saját oldalára.
Virág csillogó szeme mosolygott a közjátékon.
Szabolcs eközben a hátára fordult, így visszaérkező partnere végigcsúszott a mellkasán, hasán, majd megemelkedett, és óvatosan ráült a falloszra.
– Én is így akarom! – gondolta a másik lány, és a barátnőjétől ellesett mozdulatokkal Bálint fölé ereszkedett.
Egyszerre mozogtak, és ezen egyszerre kacagtak fel.
– Egy fejhosszal Virág vezet…
– Mellbedobással Ági…
Virág ámulva, kicsit irigyen nézte barátnőjét – s legszívesebben összekapaszkodott volna vele –, aki annyira fesztelen volt, szemérmetlen, mintha nem lenne állandó barátja, élettársa, aki valahol külföldön tartózkodik… Aztán elszégyellte magát, hiszen ő ugyanilyen szégyentelenül nézi, ahogy labdáznak barátnője mellei, s ahogy jár ki-be az a valószerűtlenül vékony, de nagyon hosszú pénisz. És ugyanolyan lovagló mozdulatokkal élvezi Bálint testét, ahogy Ágnes Szabolcsét.
– Hm? – pislantott rá Ágnes felhúzott szemöldökkel. – Nagyon elgondolkodtál…
– Csere? – kérdezte Szabolcs.
– Benne vagyok. – Ágnes átemelte a lábát, és gyengéden lesegítette barátnőjét is a szomszédban. Egy pillanattal később, immár szemközt, Bálint falloszára ereszkedett, és nevetve tolta barátnőjét a másik nyeregbe.
Virág valahol nagyon mélyen érezte a hosszú falloszt, ezelőtt sosem tapasztalt még ilyet. Most nem merte utánozni Ágnest – aki teljesen rásimult Bálint testére, és engedte, hogy a férfi szabadon mozogjon –, ő megmaradt a saját irányításnál.
– Maradandó élmény lesz. – Jobb szó nem jutott eszébe, és csak mosolygott lázasan, kipirulva.
A férfiak, mintha csak összebeszéltek volna, egyszerre kezdtek el sóhajtozni, nyögni, és Virág is érezte, hogy a végét járja. Aztán mégis Ágnes nyöszörgött legelőször, szemét becsukva, tátott szájjal, és őt követték a többiek.
Hamar belekóstoltak még a sörbe, sebtében – fél-fél perc alatt – lezuhanyoztak, majd további két perccel később leadták a faház kulcsát a recepción.
– Nem bántad meg, hogy eljöttél velünk ebédelni? – kérdezte visszafelé a kocsiban Ágnes.
– Dehogy bántam! Visszamennék meg egyszer… – Virág belepirult a mondatba.
Szabolcs rámosolygott a tükörből:
– Ha van kedved, gyere fel egy óra múlva az irattárba!
Bálint is hátrafordult az anyósülésben:
– Vagy gyere fel velem két óra múlva…