Történetek
a a
2009.06.12 | Zoltán1977 | Gruppen | Megtekintések száma: 19787
Naplóm 2. rész
Naplóm 2. rész

Eredeti író: Elke Metzger

1. Kamionos kaland

17 évesen még javában a lázadó tini voltam, aki mindent ki akart próbálni, amit a szülei vagy a keresztény tanítások tiltanak. Így ezen a nyáron elhatároztam, kipróbálom a kábítószert, bár ismerve annak a testre és a szellemre ható megállíthatatlan romboló hatását, csak az "ártatlannak" minősített cannabist, közismert nevén a "füvet" szándékoztam kipróbálni. A fűhöz ebben az időszakban legkönnyebben hozzájutni Hollandiában, azon belül is Amsterdamban lehetett, így hát elhatároztam, nyári kalandomat ez évben egy kis holland kirándulással kezdem.
Június közepén egy hétre meghívást kaptam Párizsba egy távoli rokontól, s így lehetőségem volt az Európa fővárosának tartott metropolis közelebbi megismerésére. Az egy hétig tartó állandó jövés-menés, rohangálás azonban kifárasztott, s ekkor döntöttem úgy, hogy hazafelé lazításképpen kihasználom az alkalmat, s átmegyek Amsterdamba.
Úgy gondoltam a legolcsóbb és egyben legizgalmasabb megoldás, ha stoppolok. Párizsban vonatra ültem, s Gonesse-ban kiálltam az autópályához vezető út szélén. Délután 3-4 óra lehetett már, tűzött a nap, s én kedvenc nyári ruhámat vettem fel: egy nagyon vékony, lenge, drapp színű dresszt, melyet sötétbarna színű virágformák tarkították. Elől gombolós volt, egészen a ruha aljáig, hátul a popsi felett kb. 5 centig teljesen kivágott. Szerettem ezt a ruhát, mert nagyon jól szellőzött, soha nem volt melegem benne, a bugyi alatt 2-3 ujjnyira lógott csak le, s hála az elülső gombsornak, tetszés szerinti mértékben nyújtott "belátást" a gombok kiengedésével.

A sors úgy hozta, hogy nem volt szerencsém aznap, kis forgalom volt az úton és a kocsik többsége csak a közeli Thillay-ba és Roissyba tartott. Az ég beborult, s egy hirtelen nyári zápor zúdult rám. A vékony ruha nem sokáig bírta, pár perc alatt teljesen eláztam. Éreztem, ahogy a hideg eső a fejemről akadály nélkül csurog le a mellemen a lábam köz. majd onnan a lábaimon végig a földre. Eleinte jólesett a hűsítő zuhany, de aztán feltámadt a szél és komolyan fázni kezdtem. Már 5 óra lehetett, mikor egy kamion közeledett. Dudált egyet, megállt, én pedig dideregve kapaszkodtam föl a vezető mellé sporttáskámmal. Kedves, ötvenes, mackós férfi volt. Mivel látta, hogy eláztam, gyorsan bekapcsolta a fűtést, majd termoszából forró kávét töltött nekem. A kimerültségtől rögtön hátradöntöttem fejem s megpróbáltam szundítani kicsit. A rádióban halkan kellemes zene szólt.

Kis idő múlva kinyitottam az egyik szemem, mert éreztem, a ruhám elkezdett száradni. Hirtelen nagyon megdöbbentem. Mivel a ruhám a hideg esőben végig begomboltam, úgy hittem, testem biztonságban van. Arra azonban nem gondoltam, hogy a víztől ennyire átlátszó lesz, s a testemhez tapadva ennyire megmutatja domborulataim. A vékony szövet teljesen rátapadt bőrömre, a hideg megmerevedett sötétbarna mellbimbóim tökéletesen láthatóak voltak így ruhán keresztül is. Megijedtem, hogy testem ennyire kitárom ennek az ismeretlen, s ráadásul nem túl kívánatos férfinak, de aztán gondoltam, a ruha úgyis hamarosan megszárad, így megszűnik a kitárulkozás. Végül is természetes, hogy a ruha az esőben átázik és rátapad az emberre. Lehunytam hát félig nyitott szemem, s próbáltam pihenni. Kis idő múlva mozgolódást éreztem, jobb szemem résnyire kinyitva láttam, ahogy a sofőr megfésüli kopaszodó fejét, majd a visszapillantó tükröt állítgatja. Mikor megtalálta a megfelelő pozíciót, szája elmosolyodott és mereven nézett a tükörbe. Láttam, hogy tekintete lefelé irányul, s ekkor lettem figyelmes, hogy ruhám alja felcsúszott, önkéntelenül széttárt combjaim között punci szőrzetem jócskán láthatóvá vált. Gondoltam, hát jó, legyen meg az öröme. Testem még mindig elég vizes volt, így combjaim nem zártam össze, hadd száradjon ott is. Mivel nyáron nagyon ritkán hordok bugyit, így a pinámra áradó levegőmozgás nem is tűnt fel, természetesnek hatott. A sofőr tovább nézett. Kisvártatva lekanyarodtunk és megálltunk. A sofőr kiszállt és a pihenőhelyen lévő boltba sietett. Kihasználva az alkalmat, elővettem sporttáskám elülső zsebéből kis piperetükrömet, s megnéztem, mi az, aminek így örül a sofőr. Elvégre egy kis szőrpamacs nem nagy attrakció. Ám mikor a tükörbe belepillantottam, elállt a lélegzetem.

Mivel már régen borotválkoztam, elég szép kis bozót nőtt a lábam között. A ruhámról és felsőtestemről lecsorgó esővíz itt, a bozótosban megrekedt, ettől a puncim teljesen átázott. Mindezt tetézte, hogy a nap már lemenőben volt és vörösesen izzó fénye pont szembe sütött. Pinám így fényárban úszott, s a vöröses fényben sötétbarna bozontosom és szeméremajkaim erőteljesen csillogtak a nedvességtől. Nem mondom, valóban lenyűgöző látvány tárult a szemem elé, szinte rávetettem magam, pedig saját testem láttam. Ekkor örökre megjegyeztem - s ezt a későbbiekben potenciális férfiak becserkészése esetén a gyakorlatban is sokszor hasznosítottam -, hogy különböző szögből nézve merőben más látványra kell számítani, s ez sokszor valóban megdöbbentő különbséget takarhat. Ezért ettől kezdve azt a kis tükröt mindig magamnál hordtam, hogy alkalom adtán meggyőződhessek arról, vajon mit is mutatok meg magamból. Hasznos tanácsként ajánlhatom minden nőnek, hogy ezt mindig tartsa szem előtt, ezzel kellemetlen perceket kerülhet el vagy kellemeseket idézhet elő, ha a helyes szöget "kínálja fel".

A látványon felbuzdulva, gondoltam emlékezetessé teszem sofőröm napját, hiszen olyan kedvesen viselkedett, s láthatóan nem volt agresszív velem szemben. Kissé lejjebb csúsztam az ülésen, ezzel feljebb tolva ruhám szegélyét. Ebben a pózban már kb. 10 centi látszott punci szőrzetemből. Combjaimat szélesebbre tártam, bal lábam a padlón hagytam, jobb combom viszont felhúztam és sporttáskámra helyeztem. Így sikerült magam bámulatosan kitárni, térdeim között majdnem egy méter volt. Szőrszálaim egy kicsit elegyengettem, szeméremajkaimat széthúztam, hogy húsomból is minél több látszódjon.

Láttam, amint a sofőr kilép a boltból, kezében vagy tíz doboz német sörrel, s továbbra is alvást színlelve karjaim magam mellé fektettem. A sofőr beszállt, elindultunk. A mosoly hamarosan visszaült arcára, s látva, hogy alszom, már nemcsak a visszapillantóból nézett, hanem néha odahajolt hozzám, s 15-20 centiről nézte a lemenő napban vörösesen csillogó, már száradó pinámat. Bár próbálta visszafojtani, forró lehelete néha megcsapta csiklóm és nedves lukam. Centiméterről centiméterre tüzetesen megvizsgálta a puncimat, szinte már úgy éreztem, megszámolja a szőrszálaimat. Mindezt nagyon izgalmasnak találtam, hiszen éreztem, erőszaktól nem kell tartanom. Karamboltól annál inkább, emiatt kicsit izgultam is, bár semmi nem történt. Hamarosan valóban elaludtam. Nem tudom mennyi idő után, de arra ébredtem fel, hogy egy erős, szőrös kéz kigombolja a ruhámat. Már a köldökömnél tartott és csak két gomb volt hátra. Ruhám már teljesen száraz volt, így nem is tapadt hozzám, s ezért nem is igazán éreztem, mikor lassan, nagyon óvatosan jobb kezével a sofőr széthúzta kigombolt ruhámat mindkét irányban. Bal kezével vezetett, s a koromsötét estében csak a szembejövő autók fénye és gyér megvilágítás nyújtott egy kis fényt. Ott ültem, elől teljesen meztelenül, továbbra is szélesre tárt combokkal. Pinám már teljesen megszáradt, mint a ruhám és az egész testem, s egyáltalán nem fáztam. Továbbra is ment a fűtés, gondolom pont ezért. Nagyon óvatos volt, egy ujjal sem ért hozzám. Kellemesen éreztem magam. Láttam, ahogy jobb kezével előveszi a farkát és verni kezdi. Nem volt rossz fasza, normálméret, eres, szép sötétvörös makkal, de sehogy sem kívántam meg. A műszerfalon lévő órára pillantottam: hajnali fél három volt. Fáradt voltam, megint elaludtam.

Mikor újból magamhoz tértem, már reggel volt, megint egy pihenőhelyen voltunk, s láttam, ahogy a sofőr a kamion felé közeledik, kezében két papírdobozzal. Magamra pillantottam. A ruhám begombolva, s még a lábam között is befedett a lenge öltözékem. Beszállt, a kezembe nyomta az egyik dobozt. Reggeli, kávé. Tankoltunk és továbbmentünk. Elcseverésztünk az időjárásról és a politikáról. Hamarosan megérkeztünk Amsterdamba. Megköszönte a társaságot és elbúcsúztunk. Arcán még mindig az a mosoly. Egy gentleman. Boldog voltam, mert boldoggá tudtam tenni egy embert, ha csak rövid időre is, s ez nekem is kellemes perceket szerzett közben. S mindez teljesen veszélytelenül. S íme, Amsterdam.

2. Amsterdam

A belvárosba érve gyorsan beadtam a sporttáskámat egy csomagmegőrzőbe, s csak egy kistáskával vágtam neki a városnak. Előtte azonban átöltöztem. Egy vékony, fehér miniszoknyát vettem fel, persze továbbra is bugyi nélkül, valamint egy világos barack színű vékony, rövid ujjú blúzt. Elkezdtem járni a boltokat és a múzeumokat. Az egyik múzeumban megismerkedtem egy 4 fős angol-skót csoporttal. Közvetlen, mókás fiatalok voltak 20-25 év között, s ők is először jártak Amsterdamban. Összebarátkoztunk és együtt megnéztük a belváros nevezetességeit.

Estefelé elhívtak egy étterembe, mert már nagyon megéheztünk. Felmentünk az emeletre, ahol az utcára néző fal csupa üveg volt, bár sötétített, így csak mi láttunk ki. Alattunk a keskeny sétálóutca forgatagát bámultuk, s közben ettünk, ittunk, mulattunk. Az emeleten csak mi öten voltunk a gyéren megvilágított helyiségben. Két angol, egy skót srác volt, és egy nagyon csinos, fekete hosszú hajú skót lány, úgy 22-23 éves lehetett. A fiúk mind hétköznapiak, semmi különös. Már sokadik sörünknél tartottunk, mikor előkerült a skót srác, Ted zsebéből a fű, egy kis zacskóból. Cigit sodort belőle és elkezdtük szívni. Körbeadtuk, hogy míg egyikünk benntartja a füstöt, addig se égjen hiába az értékes anyag. Eleinte nem sokat éreztem. A hangulat már így is oldott volt, a skót pár hosszan smárolt, a vöröses hajú fiú a lány hátát simogatta bal kezével a fehér blúz alatt, s néha hátulról előre nyúlva a bal mellét markába kapta és markolászta. A lány láthatóan felizgult és hevesen csókolta részeg pasiját. Bár igazság szerint mind részegek voltunk. A másik két srác, az angolok, Fred és Jimmy engem környékezett meg. Közöttük ültem a padon, combjaimat kissé széttártam, térdeim úgy kb. 25-30 centire voltak egymástól. Fehér miniszoknyám felcsúszva, éppen hogy kilátszott alóla feketén sötétlő punci szőröm. A fiúk persze észrevették, s eleinte lopva, majd egyre hosszabban nézték a lábam közét, miközben beszélgettünk. Nem lehetett nagy látvány nekik, annál inkább a velem szemben ülő skót párnak, akik totálban láthatták, s mivel az ülőhelyek viszonylag magasan voltak és az asztal fölötti lámpa is pont rám világított, minden bizonnyal maradandóbb nyomot hagyott emlékezetükben a látvány.

Mindketten csillogó szemekkel nézték, s a lány is izgatottan kacsintott néha rám. A mellettem ülő srácok viszont - immár észben tartva a különböző pozíciók lehetőségeit - a blúzom közé bámultak. Barack színű blúzom felső gombjait már előre kigomboltam, így ülve majdnem a köldökig nyitva volt, s barna bőröm enyhén csillogott a melegtől. Bár ebben a pózban nem sok látszott belőlem, néha jobbra-balra, előre-hátra hajolva fel-fel bukkant az egyik mellem és meredező bimbóm, nem kis örömet szerezve a két oldalamon ülő fiúknak. Ez a mozgolódás már vagy egy órája tarthatott, mikor úgy sikerült forognom, hogy bal mellbimbóm kinn maradt véletlenül. Mivel további mozgással nem sikerült "visszahúznom" blúzom rejtekébe, gondoltam akkor egye fene. A srácok egyébként is kigombolt ingben voltak a meleg miatt.
A beszélgetés témája már egy ideje a fű és a szex körül forgott, mikor a skót fiú kigombolta a lány blúzát és a füves cigi füstjét a bal mellbimbójára fújta. Ekkor mindannyian egy hangos "Igen, igen" kiáltást adtunk, majd a srác ezen felbuzdulva szájába vette a lány mellét, és vadul szopni kezdte. Már a harmadik ciginél tartottunk, s nagyon jó kedvünk volt, szinte mindenen nevettünk. Ted kitartóan csókolta, nyalta, szopta a lány melleit, egyszer az egyiket, aztán a másikat, s szinte csak annyi időre hagyta abba, amíg beleszívott a cigibe. A lány, Kate közben felhajtotta miniszoknyáját, és fehér bugyiján keresztül simogatta a pináját. A beszélgetés tovább ment, majd szóba került, hogy Kate tud a puncijával cigizni. Pár perces unszolás után, mikor hozzákerült a cigi, Kate félrehúzta a bugyiját, és a füstölgő cigit bedugta a pinájába. Egy ideig így ült, mozdulatlanul, s mindannyian mereven néztük a teljesen leborotvált punciból kilógó, füstölgő füves cigit. Megtörve a csendet, Jimmy megszólalt:
- Szívd, szívd!
S ekkor, láss csodát, Kate izmai dolgozni kezdtek, s valóban, a borotvált pina elkezdett pöfékelni. Néztem Kate arcát: szemei becsukva, nedves szája félig nyitva, halk, de folyamatos nyögések. Mikor már a cigi a vége felé járt, Jimmy odahajolt, kihúzta a lány puncijából, s a nedves végét bekapva még egy utolsót szívott belőle, majd elnyomta. Ezt az izgalmas bemutatót egy kis tapssal díjaztuk.
Ted sodort még egy cigit és közölte:
- Most rajtad a sor!

Meglepődtem, s bár izgatott voltam és tetszett az ötlet, mégis azt mondtam:
- Nekem szőrös a pinám és félek, hogy meggyullad.
Erre mind elnevettük magunkat, kissé szokatlanul a fű hatása miatt. Jimmy megszólalt:
- Végignyalom a puncidat és akkor nem fog lángra kapni!
Még mielőtt bárki reagálhatott volna, vagy egyáltalán eljutott volna az agyunkig, amit mondott, letérdelt elém, megfogta a térdeimet, hátradöntött a padon, szélesre tárta a lábaimat, majd a többiekhez fordulva közölte:
- Valóban, nagyon szőrös a pinád! - s ezzel azon nyomban rá is vetette magát.
Vadul nyalta. Kívül-belül alaposan végignyalt, s tényleg, a sok nyáltól megint lucskos voltam az utolsó szőrszálig, mint előző nap délután az esőben. Így valóban nem kaptam volna lángra! Már percek óta nyalt, most már lassan, komótosan, élvezettel, nem kapkodva, mikor kezdtem felfogni mi is történik. Ránéztem az új barátaimra: Ted tágra nyílt szemekkel bámulta Jimmy ütemesen mozgó fejét, közben jobb kezének három ujjával gyors iramban mozgatta ki-be Kate puncijában. A lány egyenesen a szemembe nézett, közben mosolygott és hangosan nyögdécselt. Fred megfogta a blúzomat, kigombolta végig, lehúzta rólam és az asztalra dobta. Nekiesett a melleimnek, kezeivel, szájával, nyelvével kényeztetett.

Kisidő múlva felálltam, letoltam magamról a miniszoknyámat, lerúgtam a cipőimet, felültem az asztalra, hátamat nekidöntöttem az üvegfalnak, térdeimet felhúztam, combjaimat pedig olyan szélesre tártam, ahogy csak bírtam. Kisméretű asztal volt, pont ott ért véget, ahol a pinám volt. Éreztem, ahogy kicsöpög Jimmy nyála és a saját levem keveréke, majd lecsöppen a padlóra. Ott ültem tehát, teljesen meztelenül, csöpögő puncival, fűtől és sörtől teljesen belőve egy amsterdami étterem felső emeletén, miközben az ablakon kinézve figyeltem az alattam elterülő utca késő esti forgatagát, ahol német turisták hangoskodtak, japánok kattogtatták, egyszer használható, eldobható fényképezőgépeiket és színes bőrű bevándorolok árulták portékáikat: füves cigit, LSD-t, pornóújságokat, Amsterdamos baseball-sapkákat. Csak néztem kifelé és mosolyogtam, közben az asztal előtt cserélődtek az emberek: Jimmy, Fred majd Kate és Ted is. Nem tudom mennyi ideig tarthatott, de sok kört mentek az újonnan szerzett barátok. Jimmy megszólalt:
- Lemegyek valamelyik boltba gumiért.
Bár nem lehettem teljesen magamnál, de megszólaltam:
- Nincs baszás, csak nyalás.
Nyelvek és ujjak cserélődtek, 2-3-4, néha holland sört öntöttek a pinámra, hogy még jobban nedves legyen. Hatalmas orgazmusokon estem át egymás után, egyikből ki, másikba be, s közben néztem a turistákat. Hogy ők mennyire különböző amsterdami élményekkel térhettek haza! Egyszer, mikor éppen Kate volt soron, miután befejezte, lecsúsztam az asztalról, a lányt leültettem az egyik székre és én is vadul nyalni kezdtem. Már majdnem meztelen volt, csak a fehér blúza maradt végig kigombolva és a cipője. A srácok mind kigombolt ingben és lehúzott sliccből kiálló, kőkemény fasszal álltak és várták sorukat. Leszbikus élményem azelőtt sosem volt, de Kate punciját úgy nyaltam, mintha az életem múlott volna rajta. A lány szaftos levét mind felnyaltam, aztán megint felültem az asztalra, szétraktam a lábaimat, és jöhetett a folytatás. Kate-et mind a hárman megkúrták többször is, a gecit mindig a melleire, szájába, arcára, hajába és hasára spriccelve. Én gumi nélkül továbbra sem akartam, túl kockázatosnak tartottam. Egyébként sem bántam meg, mert életem egyik leghosszabb orgazmus sorozatát éltem meg aznap este. S ekkor rájöttem: a füves cigi valóban felszabadítja gátlásainkat, sokkal inkább, mint az alkohol vagy bármi más.

Aztán egyszer csak elkezdtünk öltözni, rendbe szedtük magunkat és lementünk az emeletről. Hajnali három óra múlt. Röpke 7 órát töltöttünk ott, s mint kiderült, azt hitték már rég elmentünk fizetés nélkül, s különben is az emeletre ritkán szoktak felmenni vendégek. A vacsora és az italok felszolgálása után teljesen megfeledkeztek rólunk. Nagyot mosolyogtam magamban, nem baj, legalább nem zavartak meg minket. Elköszöntünk, s én még aznap reggel felültem a vonatra, hogy hazajussak. De az már egy másik történet. Mindenesetre ezzel a kalanddal is gazdagabb lettem.

3. Hazautazás 1.

Felszálltam hát a Bécsbe menő gyorsra. Ruhámból áradt a sör, a füves cigi és tegnap esti férfiak szaga, ezért kimentem a WC-be tisztálkodni és átöltözni. Úgy döntöttem, csak egy fehér pólót veszek fel és szandált. Megnéztem magam a tükörben: nyáriasan, lengén, amolyan "strandosan" vagyok öltözve, kivéve talán azt, hogy ismét bugyi nélkül. A póló viszont elég hosszú volt, éppen a fenekem alá ért, tehát álló helyzetben mindent takart. Az anyag nem volt átlátszó, bár viszonylag vékony volt, ezért mellbimbóim kihegyesedtek. Gondoltam ez így elég is, úgyis aludni akarok. A vonat már elindult, gyorsan kerestem magamnak helyet. Nem volt nagy választék; a vonat ugyan csak félig volt utasokkal, de bárkik közé nem akartam ülni. Találtam egy fülkét, ahol egy jól szituált, hatvan körüli, kissé pocakos, kopaszodó férfi ült. Mint később kiderült, Bécsben élő német üzletember. Újságot olvasott. Rajta kívül nem volt senki a fülkében. Beléptem, köszöntünk egymásnak, majd leültem vele szembe az ablakhoz. Így üldögéltünk némán: ő olvasott, én meg néztem ki az ablakon félig lehunyt szemmel.
Egy idő után gondoltam én is előveszek egy könyvet olvasni. Felálltam, megfordultam, előrehajoltam az ülésen mellettem lévő sporttáskámhoz, s elkezdtem benne kotorászni. Közben persze, s ezt tudtam jól, az öreg orra előtt kibukott a póló alól a meztelen popsim, s annak közepén a szőrös pinám egy része. Talán fél percig tarthatott az egész, megtaláltam a könyvet, megfordultam, s leültem vele szembe, vissza a helyemre.
Elkezdtem olvasni. Szemem sarkából láttam, elvörösödött, s nehezen vette a levegőt. Mindezt álcázva ugyan, tovább olvasott. 10 perc múlva megkérdeztem tőle:
- Lehúzhatom kissé az ablakot? Mert nagyon melegem van.
Habogva felelte:
- Csak nyugodtan, kisasszony.
Felálltam, odafordultam az ablakhoz, felnyúltam és résnyire lehúztam, hogy egy kis huzatot csináljak. Ahogy felnyúltam, pólóm felcsúszott és előbújt a puncim. Mindez pedig nem több mint fél méterre az öreg orrától. Az ablak, szokásához híven, beragadt, s így elidőztem egy darabig, míg sikerült leráncigálni. Szemem sarkából figyeltem, ahogy a jólöltözött úriember tágra nyílt szemekkel néz a hasam alá, majd szemüvegét megigazítva közelebb hajol, és úgy szemléli a pinámat. Hihetetlen meddig merészkedett, szinte csak centikre volt attól, hogy az orra megérintse a szőrszálaimat. Ekkor meglazult az ablak és végre lecsúszott.
Leültettem és folytattam az olvasást, ahogy az öreg is, jobb lábamat viszont most felemeltem, az ablak alatti fűtőrácsra helyeztem és combomra könyökölve folytattam az olvasást. Így egy kényelmesebb pozícióba kerültem, arról nem is szólva, hogy így a puncim megint láthatóvá vált. Ennél a kalandnál rá kellett jönnöm, hogy nekem a legnagyobb élvezetet az nyújtja, amikor számomra ismeretlen férfi kitartóan nézi a pinámat, lehetőleg jó közelről, miközben én úgy csinálok, mintha aludnék - lásd Kamionos kaland -, vagy semmit sem sejtenék, mint most. Ez az érzés szinte önmagában orgazmust idéz elő bennem, s minden alkalmat megragadok mind a mai napig, hogy ilyen csodás élményben részesüljek.

4. A kiállítás

Legnagyobb ilyen jellegű élményem nem hiszem, hogy túlszárnyalható. Egy francia kisvárosban szerveztek kiállítást egy osztrák fényképész barátom aktfotóiból. Érdekesség képen megkért két lányt, a barátnőjét és engem, hogy mutassuk meg magunkat, hadd hasonlítsák össze a tárlat látogatói a képeket a valósággal. A falra akasztott képek között volt két lyuk a falon, ahol a fotós barátnője mellei, majd úgy tőle 5 méterre az én széttárt puncim volt látható, amolyan glory hole stílusban. A rések éppen csak annyira voltak kivágva, hogy testrészeinket jól lehessen látni. A lyukak fölött viszont sötétített üveg volt, amin mi kiláttunk, s erről a nézelődőknek fogalmuk sem volt. Mi azonban tökéletesen láttunk mindenkit, ahogy szemügyre veszik "kiállított tárgyainkat", sőt mi több én az érdekesebb részeket videóra is vettem. Ez már jócskán az én borotvált időszakomban volt, de fotós barátom kérésére, a tárlat idejére újból megnövesztettem szőrzetemet, s csak az utolsó nap, a kiállítás zárónapján jelentem meg borotváltan, néhány visszatérő látogató nagy örömére. Az egy hétre tervezett kiállítást meg kellett hosszabbítani a nagy érdeklődésre való tekintettel, s így három hétig volt heti 6 nap, napi 5 órában közszemlén "legrejtettebb kincsem". A megoldás egyébként kényelmes volt, a fal mögött egy bársonyfotelban heverve evés, ivás, tévézés, cseverészés közben gyorsan telt az idő.

Habár a belépő nem volt olcsó, így is tömegesen jöttek az emberek: férfiak, nők, házaspárok, fiatalok, öregek egyaránt. Némelyikük többször visszatért. Egyszerre 10 embernél többet sosem engedtek a terembe, így nyomorgás nem volt és kényelmesen szemügyre lehetett venni a kiállított tárgyakat. Itt valóban lehetőségem nyílt legmélyebb vágyam kiélésére, ráadásul kamatostul. Bár hozzáérni nem lehetett a tárgyakhoz, s erről a teremőr gondoskodott, sokszor megesett, hogy a fejmagasságban elhelyezett szőrös pinámhoz bizony hozzáértek a túl közelről vizsgálódó, szaglászó orrok, ajkak. Ilyenkor az őr mindig figyelt, milyen a reakcióm: volt egy lámpa, amit ha felkapcsoltam jelezte, hogy zűr van, nem akarom az alak közelségét. Általában valóban csak szemlélődtek. Az állandó gyönyör miatt a puncim szinte mindig állt az illatos lucsokban, s így tényleg ritka élményt nyújtottam az idelátogatóknak. Időnként, mikor már nagyon csöpögtem, a helyes, izmos, fiatal, teremőr odajött és egy törülközővel szárazra törölt. 10 perc múlva azonban már megint nedves voltam. Néha, amikor épp nem volt senki a teremben, nyelvével "törölt" szárazra. Rajta kívül csak három pasinak engedtem meg, hogy kinyaljon: egy ősz hajú, bár még mindig vonzó férfinak, kinek fantasztikusan járt a nyelve, s szinte mindennap visszajött vagy nyitáskor, vagy záráskor, plusz két fiatal srácnak, amolyan 17-19 év körülieknek, akiket szimpatikusnak találtam, s akik szintén többször visszajöttek. Rajtuk kívül még volt egy csinos nő, aki a férje előtt hosszasan megujjazott, s együtt nyalogatták-szopogatták le a levemet a nő ujjairól.
Ez a kaland tehát - nem csoda - maradandó nyomott hagyott bennem. Az ilyen anonimitás csodás dolog.

5. Hazautazás 2.

Vissza a vonathoz és az öreghez. Mindketten olvastunk tovább, ő az újságot, én a könyvet, mikor egyszer csak felállt és kiment a fülkéből, a WC irányába. Sporttáskámból gyorsan előkaptam a tükrömet, s magam elé tartva megnéztem, mi is látszik belőlem. A hófehér póló alatt sötétbarna szőrrel borított pinám szép kontrasztot nyújtott. Szeméremajkaim megduzzadtak és vörösesen csillogtak nedvemtől. Megnyugodtam: most sincs szégyenkezni valóm. A tükröt eltettem és lehunytam a szemem, a pozícióm persze megtartva: felhúzott jobb láb, póló alól kibukkanó nedves, duzzadt szeméremajkak. Kisvártatva kinyílt a fülke ajtaja, s lehunyt szemem alól kipislantva láttam, az öreg jött meg, s visszaült a helyére.
Vagy fél órát ülhettünk így, én alvást színlelve, ő meg kitartóan a puncimat nézte. A nyitott ablakon befújt a szél. Jólesett a pinámat bizsergető folyamatos szellő. Valahogy megint nagyon szabadnak éreztem magamat. Lassan fékezni kezdett a vonat, s megálltunk egy állomáson. Felemeltem a fejemet, hogy megnézzem, hol vagyunk. Nem tudtam megállapítani, csak azt, hogy egy kis faluban, és megkérdeztem az öreget. S így elkezdtünk beszélgetni. Megtudtam: német üzletember, 62 éves, most Bécsben él. Továbbra is bonyolít üzleteket, de már inkább csak utazgat bánatában.

Kellemesen elbeszélgettünk, s közben lenyugodott. Már nem zihált annyira, arca sem vörösödött, bár a látkép nem változott! Én magamon éreztem, hogy libidóm óriási; a puncim nagyon-nagyon lucskos volt, éreztem, ahogy a lé lefolyik a fenék lyukamhoz és szép kis tócsát képez az ülésen. Annak ellenére, hogy a szél folyamatosan fújt, nem tudtam felszáradni.
- Jövő héten megyek Stockholmba – mondta -, s ha van kedve, csatlakozzon hozzám.
Ezzel átnyújtott egy névjegykártyát. Az út hátralévő részén érdemleges esemény nem történt. Azonban ez a kaland az egyik legemlékezetesebb volt. Hogy miért is? Hamarosan kiderül.

6. Az üzleti találka

Hanst végül is csak egy hónap múlva hívtam fel, remélve, hogy már visszatért Svédországból. Meg gondoltam ne higgye, hogy olyan könnyen igent mondok bármire. Viszont fiatal voltam, kíváncsi és kalandvágyó, így hát felhívtam. Sajnálta, hogy nem kísértem el, de sebaj, pár nap múlva lesz egy fontos üzleti tárgyalása, arra kísérjem el. A partnert meg kell fűzni mindenképpen, s egy kedves, bájos fiatal nő már fél győzelem. Kicsit haboztam, aggódó kérdéseket tettem fel, de megnyugtatott: feladatom csupán annyi, hogy titkárnőként szerepeljek. Modora és stílusa megnyerő volt, jó humor is társult hozzá, vicceket is mondott telefonon. Végül is igent mondtam.

Így egyik nap Hans irodájában találtam magamat, nem messze a Mariahilfertől, a Theobaldgasse utcában, Bécs belvárosában. Felvettem a legszebb ruhámat, bár így is szégyenkeztem, mikor beléptem az ízléses, csillogó-villogó, modern irodába. Féltem, hiszen ide az én lenge nyári blúzom és a miniszoknyám nem illik. Hans azonban megnyugtatott:
- Jó lesz így, semmi baj, készítsen elő ásványvizet, kávét, szendvicset, a vendégek hamarosan megérkeznek.
Két középkorú, olyan 40-es, öltönyös férfi állított be, egy olasz és egy francia üzletember, egy olasz-francia vegyesvállalat tulajdonosai. A tárgyalás elkezdődött. Rideg, komoly pénzügyi és kereskedelmi vita folyt, s látszott, Hans elveszti a talajt a lába alól. Néhány segítségkérő pillantást vetett rám. Hirtelen nem tudtam mi tévő legyek, hogyan segítsek rajta, hisz nincs üzleti tapasztalatom. Adott volt viszont egy bájos, fiatal, hosszú barna hajú, vékony, mosolygós lány. Ezzel kell kezdenem valamit. Felálltam az asztal mellől és megkérdeztem a vendégeket:
- Kérnek egy csésze kávét lazításképp?
Válaszul az egyikük azt felelte:
- Igen, tartsunk egy kis szünetet.

Kimentem a konyhába, behoztam az előre elkészített kávét, odaléptem az olaszhoz, s teletöltöttem a csészéjét. Mindeközben persze bevetettem magamat: vele szemben állva mélyen előrehajoltam. Homokszínű vékony nyári blúzomon mély dekoltázs volt, s tudtam, ilyen helyzetben kicsi, formás, kemény melleim teljes totálban látszanak. Sokszor gyakoroltam ezt otthon a tükör előtt, így az egyetlen üzleti ruhámat mesteri módon tudtam használni. Megjegyzem behajlás nélkül is hatásos volt a ruha, hiszen a vékony anyagon keresztül szépen látszottak meztelen melleim körvonalai, sőt a bimbóim is hegyesen álltak. Az "erőfeszítés" nem volt hiábavaló, meghozta a kívánt eredményt: elvörösödött fej, zihált légzés, buta mosoly az arcon. Nyomtam egy nagy mosolyt feléje, majd mindezt megismételtem a franciával is. Leültem kettejük közé egy székre, mindkét lábamat felhúztam, de szorosan összezártam. Még nem jött el az ideje, most érjék be a hosszú, barna, meztelen lábaimmal. Kissé oldalra dőltem viszont, s úgy helyezkedtem, hogy a bal mellem kilógjon a blúzomból.

Eleinte csak kissé, majd fokozatosan előbukkantottam a mellbimbómat is. Éreztem a blúz vágásából, hogy a bal mellem teljesen szabadon van. Éreztem a huzatot is rajta, mely az ablakon fújt be a szobába. Közben beszélgettünk mindenről: időjárásról, tetszik-e Bécs, milyen ajándékot visznek haza, stb. Hans ekkor már nem volt a szobában, az egész szünet alatt a folyóson cigarettázott. Mint utána elmondta, a meggyőzést rám bízta, s nem akarta, hogy zavarban érezzem magamat. Hát nem voltam zavarban. A beszélgetés közben láttam, hogy nem mernek egyenesen ránézni a látványra, csupán lopva próbálnak egy-egy pillantást vetni a mellemre. Elhatároztam, segítek rajtuk. A beszélgetést próbáltam úgy irányítani, hogy míg egyikükkel beszélek, addig a másik tüzetesen szemügyre vehet, s így felváltva mindketten jól kiélhetik magukat a látványban. Az egész beszélgetés jó fél óráig is eltarthatott, és mindhárman nagyon élveztük, de gondoltam jöjjön már be Hans is és fejezzék be a dolgot. Felálltam a székből, közben jól előrehajoltam, megigazítottam a szandálomat is, hadd nézzék addig is a melleimet. Kimentem a folyosóra, szóltam Hansnak és folytatták. A tárgyalást most már hamar lezavarták és megegyeztek, öt napon belül választ adnak. Elmentek, majd később mi is, s búcsúzáskor Hans megköszönte a közreműködésemet.
- Sokat segített - mondta -, bár még nincs lezárva az ügy.

7. Az üzleti vacsora

Pár nap elteltével közölték Hansszal: lenne még pár apróság, amit meg kell beszélniük. Hans ekkor úgy döntött, meghívja őket vacsorára Bécs egy csodálatos éttermébe, s telefonált, hogy meghív engem is.
Meleg nyári este volt, fekete miniszoknyát vettem fel, egy fátyolszerű, szinte teljesen átlátszó, ujjatlan blúzt és egy fekete kardigánt rá, hogy ne legyek olyan hivalkodó. Az étterem kellemes volt, romantikus megvilágítással és gyertyákkal az asztalon. Érkezésünkkor Hans megkérte a pincért, vezessenek minket egy nyugodt sarokba, ahol nem zavarnak minket és nyugodtan lefolytathatják a tárgyalást. Leültünk, rendeltünk, elkezdtünk beszélgetni. Mármint a három férfi, én csak mosolyogtam a velem szemben ülő franciára. Mellettem Hans ült, vele szemben az olasz. Ittunk, ettünk, beszélgettünk, én meg az előétel és a leves után levettem a fekete kardigánt.
- Leveszem, mert nagyon melegem van.
A francia bólintott, majd mikor meglátta a melleimet az átlátszó blúzon keresztül, fülig vörös lett. Tudtam, hogy a látvány lenyűgöző, hiszen ebben a blúzban ilyen világítás mellett még a mellbimbón lévő szőrszál is látszana, már ha lenne persze. Hans később elmondta: olyan volt, mintha nem is lett volna rajtam semmi, olyan tisztán látszott minden. A gombokat nem is gondoltam ki, tudtam, a hatást úgysem lehet növelni, meg amúgy is, látták már a meztelen melleimet, ez újdonság nem lenne számukra, ezért valami mást kellett kitalálnom. Tűnődtem, vajon mi a fenét lehetne csinálni ebben a szituációban, mikor nagy meglepetésemre a megoldást a szemben ülő francia leendő üzletpartner kínálta fel.

Lábával az asztal alatt hozzáért a lábamhoz, egyszer-kétszer, majd egyre határozottabban kezdett simogatni a lábával. A szemébe néztem, ő meg pár másodperc múlva a melleimre nézett, közben a lábával folyamatosan simogatta a lábfejemet és a combjaimat. Megjött a főétel is. A pincér szintén észrevette, amit kellett, hiszen nehéz lett volna nem észrevenni a kőkemény mellekből kiálló merev bimbókat. Széles mosolyom megnyugtatta: nem kell rám szólnia, tudom, mit csinálok! Az ételt eszegetve egyik kezemmel lenyúltam az asztal alá és felhúztam a combomat simogató lábfejet. Felhajtottam a miniszoknyámat, majd a lábfejet a pinámhoz nyomtam és elkezdtem dörzsölgetni velem a csiklómat. Bugyit természetesen most sem vettem fel, úgyis csak akadályozott volna. Közben persze ettünk, ittunk, beszélgettek. S mivel egy kézzel bajos enni, valamit ki kellett találnom, meg amúgy sem akartam magamra vonni a figyelmet túlságosan. A zoknit egy mozdulattal lehúztam a francia lábáról és nagyujját betoltam a lucskos puncimba. Akaratlanul is, de felszisszentem, olyan jól esett. Bár kicsit kényelmetlen volt a lábujj - és persze rövid - olyan nagyon fel voltam izgulva, hogy ez a pár centi is elegendő volt.

Szisszenésemre persze felfigyeltek mindhárman, s Hans és az olasz csak most vette észre, mi történik. Eddig azt hitték, csak a melleimet mutogatom. Én zavaromban csak szélesen mosolyogtam rájuk és kértem Hanstól még egy kis francia vörösbort. Éreztem azonban, hogy - bár nem jellemző rám - most nagyon elvörösödtem, s az izgalmat próbáltam a vörösborra fogni. Ők persze láthatóan nem hitték el. Úgy éreztem kicsit elrontottam a dolgot, hiszen Hans nem akarta ezt ilyen nyíltan, csupán lopva, mintha véletlen lenne az egész. De szerencsére nem. Mesterkélten ugyan, de mosolyogtak egyet, majd tovább beszélgettek, közben persze néha-néha lepillantottak a lábaim közé és a melleimre. Én két párnán ültem ugyan, de kissé hátracsúsztam a széken, hogy a szemben ülök, biztosan lássák a történéseket. Kicsit zavartan, de mosolyogva visszatértem az evéshez. A férfi határozott mozdulattal elkezdte a lábujját ki-behúzogatni a pinámban. Lassan, finoman, komótosan, élvezettel, miközben hevesen tárgyalt Hansszal. S ez így ment 10-15 percig, néha gyorsított, néha lassított a tempón, kihúzta a puncimból és a csiklómon kezdett körkörös mozdulatokba, nyomkodta, dörzsölte, pöckölte, a szeméremajkaimat masszírozta. Fantasztikusan járt a lábujja. Visszafogottan, néha apró, halk nyögéssel el is élveztem. Ezt Hans és az olasz észre sem vette, de tudtam: nekem máris megérte eljönni erre a vacsorára! Nem átlagos, abszolút egyedi szex élményben részesültem, s mindezt persze teljesen veszélymentesen! Bátran tudom ajánlani védekezésben nem tapasztalt lányoknak.

Persze ezzel azért nincs vége a történetnek. Az evést befejezve kértem még egy pohár bort Hanstól, majd hátradőltem a falhoz. Lenéztem a pinámra és láttam, hogy jócskán kikerült az asztal fedése alól, a gyertya fénye is gyönyörűen megvilágította. Úsztam a lében, szeméremajkaim hatalmasra duzzadt, ekkorának még jómagam sem láttam őket soha, csiklóm ultra érzékennyé vált, egyszóval minden szuper volt. Miniszoknyámat felhúztam egészen a köldökömig, nehogy bármit is takarjon. Hátradőltem tehát a széken, lehunytam a szememet és lassan kortyolgattam a bort. Ahogy így üldögéltem ott, az amsterdami élmények jöttek elő emlékezetemből. Étterem, lehunyt szemek, kábulat, széttárt combok, az ujjazás hangos cuppanásai, a szőrszálak dörzsölésének hangja. És persze a lé, az örökké csobogó patakom, a nyögések, sóhajtások és élvezet. Ezen az estén két orgazmusom volt. Sokáig, nagyon sokáig tartónak tűnt, bár igazából 15-20 percnél tovább nem tarthatott. Mikor a fejem kezdett kitisztulni, arra figyeltem fel, hogy a beszélgetés leállt, már csak a puncim hangjai szólnak. Kinyitottam a szemet. A három férfi meredten nézte a lábam közét, a lábujj hevesen járt ki-be a pinámban, a lábfejen végigfolyva csöpögtem le egészen a padlóig. Ez már a második orgazmusom után volt, puncim már sajgott a hosszú igénybevételtől. Az asztalunk mellett állt a pincér is, tőlem jobbra, talán egy méterre sem, és onnan nézte, ahogy egy ártatlannak tűnő, tini lányt nagyon megujjaz a lábával egy francia, öltönyös úriember Bécs egyik legszebb éttermében. Nem mindennapi látvány volt, valóban! Aztán a tempó lelassult, a férfi is belefáradt már. Megállt, kihúzta a lábujját a pinámból, talpával még masszírozott egy kicsit, majd vége lett. Egy darabig csak néztem a puncimat, majd szalvétával kitöröltem magamat. Mosolyogva végig néztem a négy férfin. Megtapsoltak, a pincér nyomott egy puszit az arcomra egy "Köszönöm" kíséretében. Hans fizetett, megigazítottam a miniszoknyámat, felhúztam a kardigánomat és leléptünk.

A vacsora ezzel véget ért, a felek megállapodtak, az olasz és a francia aláírták a szerződést és mindenki boldog volt. Én pedig egy hatalmas élménnyel megint gazdagabb lettem a teljesen biztonságos szex területén. És persze életem meghatározó felismerése is ehhez az alkalomhoz köthető: egy nő, bájai bedobásával bármit el tud érni, akár üzleti szinten is, ráadásul úgy, hogy nem kell dugnia senkivel, ha nem akar, s mégis hatalmas erotikus élményben lehet része. Csupán elhatározás és bátorság kérdése. Lányok, asszonyok, jövőtök a ti kezetekben van! Bátorság!

8. A fordulópont

"Hát ezzel is megvolnánk"- mondhatnám az üzleti vacsorás élményre visszaemlékezve. De nem. Ez ugyanis mérföldkő volt az életemben. Ekkor határoztam el, hogy ha már úgyis imádom az erotikát és szeretem mutogatni magamat szűk társaságban, akkor ettől kezdve úgy csinálom, hogy a javamat szolgálja. Hiszen ha amúgy is mutogatom a pinámat idegen férfiak előtt, miért is ne mutogassam olyanoknak, akik pályámat, karrieremet pozitív irányban befolyásolni képesek, akik jólétemet, boldogulásomat elősegítik? Nem szándékoztam a jól bevált kefélős módszerhez folyamodni, mert a puncimba csak olyan faszt engedek, aminek a gazdáját szeretem. Szerelem nélkül nincs baszás. És az idők során rájöttem, ez épp elég is. A férfiak hallatlanul könnyen irányíthatók. Legtöbb esetben elég volt számomra egy kis pinavillogtatás, egy mellbimbó kikacsintása, és az út már szabad is volt. Ha élveztem, szabadabbra engedtem a gyeplőt. Kúrni viszont csak baráttal. A többieknek marad az ujjazás, a nyalás, a borotválás, a különféle játékok, és persze a látvány. És ez pont elég.
Egy hét múlva találkoztam újból Hansszal. Nagyon hálás volt, hogy - bár kissé szokatlan megoldást választva -, de végül is meggyőztem a kuncsaftokat és összehoztam az üzletet. Hálából felajánlotta, hogy elvisz bárhová, évente többször is, csak válasszak úti célt. Én pedig, kihasználva az alkalmat, rávágtam:
- Marokkó!
Hasonló írások
Hozzászólások
(1) Mellesleg
2009-06-12 00:00:00
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak