Mosaic Stories: Perverz a Déliben

Már nem emlékszem pontosan, hogy tavasz volt-e vagy ősz. Jóval a vonat indulása előtt érkeztem meg a Délibe, hogy pár napra leutazzak vidékre, a nyaralónkba. A korai érkezésnek köszönhetően szinte az összes ülőhely szabad volt még: kiválasztottam egy ablak mellettit, ahonnan jó rálátás esik majd a Velencei-tóra. Türelmetlenül az órámra pillantottam: több, mint fél órám volt még. Erre a helyzetre és a MÁV mindenki által ismert szeszélyeire felkészültem: előkapartam hátizsákom mélyéről a könyvet, amit az útra hoztam. Lábamat a szemben lévő ülésre téve, ellazulva, boldog békességben, a közeledő utazás szokott, csendes izgalmával eltelve merültem el a regény következő részében.
Már egy ideje olvashattam, mikor egy különösen érdekes gondolat ragadta meg a figyelmemet, ezért a könyvből felnézve megszakítottam az olvasást. Cél nélkül bámultam ki az ablakon... - pontosabban azt hittem, hogy a szürke égen és a szomszédos vágányon álló vörös vonaton kívül nem látok majd semmit. Lassan egy évtizede utazgattam akkoriban szeretett államvasutaink járatain, de az akkor elém táruló látvány minden azelőtti felháborító esetemet felülmúlta.
A szomszéd vonat ablakánál egy ötven és hatvan közötti férfi állt, és száját összecsücsörítve puszilgatta az üveget, míg egyik keze határozottan ágyékát takarta.
Nem is tudtam, melyik irányba nézzek [természetesen félre] elszörnyedésemben és a döbbenet első pillanataiban. Rögtön vagy 180 fokkal fordítottam el a fejem.
Időközben a többi utas is szállingózni kezdett: néhány perces megszakításokkal el-elment mellettem pár helyet kereső ember. Én eléggé hátul voltam, mentek inkább előre; nem ültek le mellém.
A kis asztalon heverő noteszemhez kaptam és leírtam azt a mondatot, ami a regényből megragadta a képzeletem. Egy percre el is felejtkeztem a szomszéd vonaton álldogáló perverzről, de sajnos a toll végét rágcsálva óvatlanul megint felnéztem: a bácsika már a nyakán simított végig, és kezét elvette ágyéka elől. Merev pénisze rögtön előreugrott: tisztán kivehettem közepes méretét és duzzadt makkját.
Fülig elvörösödve szegeztem pillantásomat a földre. Rohadtul szégyelltem magam, hogy nem gondoltam a tollrágcsálás következményére: ezzel csak még jobban felizgattam azt a mocskos állatot.
Fejemben a tudat fegyelmezett elutasítása és iszonya alatt egy gondolat kezdett fészkelődni bennem: 'nézz fel! Nézd!'
Megráztam a fejem, de az alattomos kísértés egyre jobban átjárt.
Végül felnéztem és láttam, ahogy a férfi elmosolyodik. Jobbjában tartotta a farkát: határozott mozdulatokkal gyűrte. Magyarul nekem maszturbált.  [!]
Idegesen túrtam kiengedett hajamba; ez esetben már a mozdulat kezdetén eszembe jutott, hogy csak tovább csigázom. Érdekes módon nem zavart, sőt: kíváncsi voltam: erre vajon mit lép?!
Elégedett mosoly terült szét az arcán és makkját elszorítva élvezkedett tovább. Hirtelen oldalra kapta a fejét, egy mozdulattal elrejtette a farkát és gyorsan ellépett az ablaktól. Mintha valaki elől menekült volna. A másik irányba nézve láttam, hogy pont ott szállt le egy kalauz. Két ablakkal odébb újra megláttam az öreget, ahogy ismét felfedett szeméremtesttel nem csak álldogál: csípőjét előre-hátra mozgatva imitálta, hogy éppen dug valakit, aki a vonat falának támaszkodva kutyapózban terpeszt neki.
Hőhullám rohant meg: megint le kellett hajtanom a fejemet. Basszus ilyen nincs: felizgatott egy mondhatni pedofil közszeméremsértő?!
De ösztönöm már rég túl volt a morális gátlásokon. A toll végét ismét számba véve, felnézve megint rágcsálni kezdtem. Nyíltan néztem a bácsika szemébe, akin látszott, hogy EZ a végletekig fokozta már a vágyát. Egyre gyorsabban, egyre erősebben verte a farkát. Leolvastam az arcáról, hogy már nincs messze az orgazmustól. Ekkor pedig...

...hirtelen életerős, idegen szavakat hallottam meg közvetlenül a hátam mögött. Néhány német szállt fel a vagonba és közvetlenül a hátamnál lévő négyest foglalták el! Vidáman nevetgélve pakolták fel a cuccaikat a tárolóra, elhelyezkedtek, satöbbi. Vállam mögött hátrasandítva láttam, hogy szerencsére annyira el voltak foglalva egymással, hogy engem jóformán észre sem vettek. Vékony testalkatomnak köszönhetően szinte elvesztem a nekik egyébként is háttal álló ülésben.
Az öreg még mindig ott állt az ablaknál: nehezen szedte a levegőt, sóhajtozott, mintha rögtön elélvezne. Nyerni akart még pár percet az orgazmus előtt: makkja tövénél erősen szorította a faszát.
Megint megzavartak: most négy ember ment el mellettem, tovább a mozdony felé, én meg szinte beleépültem az ölemben tartott könyvbe. Még ha észre is veszik a férfit odaát, csak fintorognak majd egyet /és nekik van igazuk!/, de ha meglátnak, ahogy kikerekedett szemekkel bámulom azt a beteg állatot, na akkor nekem annyi.
Fejemet felemelve még egyszer végignyaltam a tollon, mikor éreztem, hogy a vonat csikorogva elindul alattam. A bácsika arcát nem láttam, mikor elélvezett, de a bal kezén elkenődött fehér anyagot mutatva imitálta, hogy megcsókol. A vonat sebességbe lendülve kirobogott a pályaudvarról.

Szívem a torkomban dobogott. Éreztem, hogy picit benedvesedtem. Bárhogy akartam, nem tudtam másra gondolni, csak az öreg farkára. Ahogy mereven kipattant a takaró kéz mögül, ahogy vastagon látszott perverz ujjai között. Akaratlanul eszembe ötlött, hogy milyen érzés lett volna neki pucsítani és érezni, ahogy a kőkemény rúd belém fúródik...
Vagy mi történt volna, ha a szomszédos vonatról lerohanva betörtetett volna az enyémbe és elém állt volna álló fasszal..

Fejemet megrázva '(ez őrület!)' próbáltam lenyugodni. Kellett hozzá vagy háromnegyed óra és a dunántúli vidék gyönyörű,  szabályosan váltakozó művelt-műveletlen tájképe.


Kitisztult fejjel végre végig tudtam gondolni ezt az egészet. Ezek szerint tényleg ennyire erős a hím-nőstény vonzás ősi, örök dogmája. Már csak az a kérdés, hogy ki is volt az igazi perverz a Déliben: ő, vagy én?