Minden álmom II.

Na jó, este randira megyek. Au, de furcsa, legalább két éve nem voltam randin! Ráadásul Viktorral, miután már három évig együtt éltünk. Csodás… Úgy érzem magam, mint egy buta kislány, aki nem tudja mit csináljon az első randija előtt. Mindent újrakezdeni? Na, de Vicky, meg tudod te oldani, be ne rezelj! Mi volt olyan, amit nem tudtál magad megcsinálni? Na jó, volt egy pár, de azon kívül??? Akkor meg? Indulj!
Egy jól menő éttermet választott. Nem is tudom miért, nem szerette a flancos helyeket, ennek is csak a hírét hallottam. Most mégis ki akart tenni magáért, úgy tűnik. Húztam egy vörös kisestélyit, magassarkút, és fújtam magamra abból a parfümből, amit még régen vett nekem, mert nagyon szerette az illatát. Alig vettem elő, szinte teli volt az üveg.

Nekivágtam volna az estének, de ekkor csöngettek. Ki lehet az ilyenkor?
Az ajtóban egy férfi állt, aki azt állította, egy úriember busásan megfizeti, ha elvisz engem a kijelölt helyre. Taxis volt. Nagyszerű, kezdődnek a meglepetések.
Teljesen ismeretlen helyre vitt. Nem oda, ahova ígérte, az biztos. Egy hatalmas építmény volt, a sötétben nekem kastélynak tűnt, száz ablaka is világított és valahol a semmi közepén volt megtalálható. A taxis kitett a nagy lépcső előtt, majd egy ’További jó estét!’ felkiáltással elhajtott.
A lépcső tetején állt. Lenyűgözően nézett ki, és a pár nappal ezelőtti sápadtsága is elmúlt. Felballagtam a lépcsőn.
- Hölgyem… - kinyújtotta a kezét, én pedig megfogtam és jutalmul kaptam egy kézcsókot. Le sem vette a szemét a szemeimről.
Egy hatalmas terembe vezetett. Ez tényleg egy kastély. Hatalmas volt, és ragyogó. Márványból voltak az oszlopok, az ablakok a húsz méter magas mennyezetig értek, a csillár mintha üvegből lett volna.
- Hogyhogy…? - kezdtem volna bele, de a mutatóujját a számra tette.
Ahogy ott elgondolkoztam, felrémlett, hogy egyszer mesélt valami távoli gróf rokonáról. Lehet, hogy kölcsönkérte?

A hatalmas, csarnoknak beillő teremben egy hosszú asztal állt, megrakva minden féle finomsággal, amit nagy élvezettel fogyasztottunk. Mint a grófi családokban…. Ő az egyik, én a másik végén. Valahonnan felhangzott egy lágy dallam, valahol bekapcsolta valaki a zenét.
Felkért táncolni. Imádtam vele táncolni, olyan jól csinálta.
- Lélegzetelállítóan nézel ki. - mosolygott rám.
- Te is rendesen kicsípted magad… - mosolyogtam rá kacéran. Éreztem, ahogy a keze lejjebb csúszik a fenekemre.
- De csak a te kedvedért…
Tánc közben egyre inkább úgy éreztem, hogy kíván. Ahogy átölelt, hallottam minden egyes lélegzetvételét, és éreztem a szíve dobogását, a bőre pedig ontani kezdte a meleget. Beleszagolt a nyakamba:
- Isteni az illatod. - belenézett mélyen a szemembe, majd közel hajolt és megcsókolt. Erre vártam egy éve! Hogy újra érezhessem a csókját, hogy ölelhessem!
- Hiányoztál. - súgtam a fülébe, mikor átöleltem.
- Te is nekem… Mindennél jobban…

A mély, férfias hangjától átfutott rajtam a remegés, a szívem hevesebb tempóra kapcsolt, és ezt ő is észrevette. Tudta, minek a jele ez, hisz ismert, és rettentően felizgatta.
- Kívánlak… - rebegte a fülembe. Én egy pillantással a tudtára adtam, hogy ugyanúgy vagyok vele.
Megfogta a kezem, és áthúzott a termen, egészen egy ajtóig. Onnan egy folyosóra értünk. Még egy ajtó…Egy gyönyörű szoba volt, nagy, kétszemélyes baldachinos ággyal, és azzal szemben egy kandalló állt, amiben már vígan táncoltak a lángok. Úgy tűnik, számított az este különlegességére!
Magához húzott és megcsókolt. Sokkal szenvedélyesebben, mint az előbb. Lassan húzta le rólam a ruhát, apró puszikat kaptam a bőrömre, egyre többet és többet. Mindig is imádta, hogy nem szeretek kényelmes ruhában fehérneműt hordani… Most is kaján mosollyal díjazta.

Berántott az ágyba és azonnal fölém kerekedett. Hihetetlenül izgató volt, hogy ő még ruhában volt én pedig teljesen meztelenül. A karomat finoman az ágyhoz szorította, miközben egyre lejjebb kezdett csókolgatni, egyre intimebb helyeken. Ingerelt, mindenhol apró puszikkal borított el, de a nőiességem virágát még nem akarta elkényeztetni, és nagyon jól tudta, hogy el fogom veszíteni a fejem. A kezem remegett a kezeiben, annyira kívántam már, és mikor megcsókolta a nagy ajkaimat, átfutott a forróság a hátamon.
Elégedett morgást hallatott, mikor ránéztem, mosolygott. Nagyon be volt gerjedve, de tűrtőztette magát. Ugyan miért? Legszívesebben rávetettem volna magam és csókoltam volna, ahol érem, és ahogy ismertem, ő is így lehetett ezzel. Próbáltam volna kiszabadítani a kezem, de erősen fogta, közben nyelvével izgatta a csiklómat.
- Nem szabadulsz… - hallottam a kaján vigyort a hangjában. - Kihagytam egy évet, most be akarom pótolni! - démoni elszántság sütött a hangjából, megkaptam a választ.

- Szórakozik velem! - sikított egy hang a fejemben. Mikor megérezte rajtam, hogy közeledek a csúcs felé, mindig abbahagyta, egymás után játszotta le az apró kínzásait, én pedig már vergődtem az ágyon, mert még a szívem is elkezdett bizseregni, mintha vibrált volna bennem a vér. Mikor már a tizedik ilyen alkalmat játszotta el, kitéptem a kezeimet a kezéből és felpattantam. Nem érdekelt, hogy fáj-e, hogy a padlóra kerül, szomjaztam a testére, minden porcikájára. Lendületből hanyatt döntöttem a padlón és ráfeküdtem.
- Velem te ne játszadozz! - sziszegtem gonosz vigyorral. Elmosolyodott azzal a gyönyörű mosolyával.
- Ha egyszerűen megduglak, azt zokon veszed! - és máris két vállra fektetett. - Mit szeretnél, édes? - vigyorodott el. - Halljam! Mit szeretnél??
- Téged! - engedtem ki a hangomat. - Mindenestől! - akár a héja, úgy csapott le az ajkaimra, mint a fuldokló az utolsó szalmaszálra. Kit érdekeltek a gombok? Szabályosan letépte magáról az inget, hallottam, ahogy pattogtak a padlóra a gombjai. Veszedelmes szenvedéllyel csókolt, és nem volt hajlandó elszakadni az ajkaimtól, csupán addig, amíg megszabadult a nadrágjától. Pár másodperces művelet volt. Máris viszontláttam az ajkaimnál. Simogatott, szinte dörzsölt, mintha ki lett volna éhezve, és ahogy egyre lejjebb csúszott a keze, besiklottak az ujjai a nagy ajkaim közé, és szinte akadály nélkül a hüvelyembe. Belülről masszírozott, körzött az ujjaival, zongorázott rajtam, mert ismét szárnyalni kezdtem.
Féltem, ismét újra kezdi a játékot…

- Ne… - sóhajtottam fel hangosan, mikor végre elszabadultam az ajkaitól. Mélyen néztem a szemébe, alig egy pillanatra, és máris magamban éreztem. Kishíján felkiáltottunk, ordítani, tombolni tudtam volna örömömben!!
Vad volt, és szenvedélyes, gyors mozdulatokkal szeretkeztünk, de olyan jól, hogy a csúcsra érve mélyen belekarmoltam a hátába. Meg se érezte, mert őt is elragadta már a tűz, és nem figyelt semmi másra, csak rám, és a kéjre, amit okoztam neki.
Maratonfutókat megszégyenítő hevességgel vettük a levegőt, egymásba forrva, és még csak nem is a kandalló hevítette fel ennyire a testünket, hanem mi magunk.
- Én még nem éltem ki magam! - futott át az agyamon. Bármilyen fáradt is voltam, valami hajtott legbelül, hogy tegyek meg mindent érte. Nem törődtem vele eleget, és már egyszer megfizettem érte. Mikor megmozdultam, félreérthetetlenül azzal a szándékkal, hogy megint két vállra fektetem, lefogott. Mindkét kezem a padlón volt.
- Tudom, mire készülsz… - zihálta halkan. - De én nem engedem… - mosolyodott el. - Én voltam itt a nagyobb bűnös, hát megfizettem! - kiáltott fel felszabadultan. - És Isten látja lelkem, te most tényleg mindent megérdemelsz, és nem érdekel, ha nem kapok, mert megváltás, ha adhatok! - a szemeiben felcsillant az igazság, szerettem őt, őszinte és igaz ember volt. Ennyire szenvedett? A szavai máris kötődést adtak, szorosan átöleltem.

- Annyira szeretlek… - súgtam a fülébe. Támadt egy ötletem. Összeszorítottam a hüvelyem, és finom csípőmozgásokkal izgattam. Hihetetlen volt, ahogy megéreztem, ahogy a testemben keményedik a férfiassága. Szenzációs volt!
- Istennő vagy, ugye tudod!? - mosolygott rám.
- Tudom… - mosolyodtam el, és lendületesen a hátára fordítottam. Sikerült. És már nem menekülhetett. - Akkor adsz, ha adhatok! Nincs vita! - tettem az ujjam az ajkaira. Vidám huncutság járta át a tekintetét, én pedig finoman előre-hátra kezdtem hintázni az ölén. Rájöttem, ez jobb, mintha ki-be járna bennem.
Ugyanúgy fogtam le a kezét, ahogy ő az enyémet nem olyan rég, és megfigyeltem minden mozdulatát. Minden reakciója szép volt. Férfiasan gyönyörű. Ahogy a mély lélegzetvételek már hangokat csalnak magukkal, ahogy a mellkasa fokozatosan emelkedik és süllyed, minden kicsiny mozzanat feljebb tornázta bennem a kéjvágyat.
Kétszer mentem el ezekkel az apró örömökkel. Ezekkel az apró mozdulatokkal. Mikor harmadjára is éreztem a hullámokat az alhasam tájékán, már rajta is mutatkoztak a robbanás jelei.
Égszakadás, földindulás!!!! Hirtelen mindkettőnkre rátört a gyönyör, sokkal erősebben, mint azon az estén előbb bármikor. Felült, szorosan átölelt, közben mindketten árasztottuk magunkból az orgazmust. Ez az élvezet más volt, mint a többi, felemelt a föld fölé, különös érzésem támadt. Különös, de mégis szívet melengető.

A különös érzésem hosszú napokon át nem múlt el. Az az éjszaka minden álmomban felrémlett azóta, és mindig különös érzelmi felindulásokat váltott ki belőlem. Ok nélkül tört rám a vidámság, vagy rosszullét, bánat, vagy öröm, jó és rossz érzés. Mikor már sokadjára keltem arra, hogy muszáj kiadnom a vacsorát, orvoshoz mentem. És remek hírekkel tértem vissza….
Viktor izgatottan nyitott ajtót. Szerintem futva nyitott ajtót.
- Mi volt olyan sürgős??? - lihegte izgatottan.
Mindig szerettem, hogy látja a gondolataimat, nem szóltam csak átöleltem, és a kezét a hasamra simítottam. A szemében hitetlenkedés, elképedés, öröm, kiáltás, kitörés…. Kishíján hátralökött meglepetésemre. Térdre borult átölelte a derekam és a fejét a hasamra hajtotta.
Hogy a szomszéd mit gondolt, miért állok az ajtóban, miközben a derekamat ölelgeti fél óráig, nem tudom! De az biztos, hogy nem lehetett már el szakítani minket. És elhihetitek az a pillanat, és azok a szemek, azok az ölelések… Azok voltak minden álmom...