Metélés, emlék felidézés..

10 körül ébredtem, hétvége volt a szokásos pihenések napjai. Kedvesem még durmolt mellettem akár egy kiscica, ám mégis nőiesen elbűvölő. Felkeltem, nem tudtam tovább tétlenül feküdni, meg gondoltam kedveskedek neki, amúgy is fárasztó hete volt, s így a karácsony felé közeledve a vásárlások rengetegében, lejárt lábak forgatagában, szüksége van rá. Óvatosan bújtam ki a közös paplan alól, majd lábaimat a földre helyezve andalogtam a konyha felé tervezetett utamon, ajtó halkan becsuk, ám mégis zajt csapok a kilincsről lecsúszó kezemmel.
Upsz, de látom csak átfordult a másik oldalára, pillantásom-levettem róla, most már jobban odafigyelve hajtottam be az ajtót, kis rést hagyva.
Ásítva, nyújtózok egyet félúton, s mégis a fürdő felé veszem az irányt.

Fel kell frissülnöm kissé, belépve köntösöm után matatok, kicsit reszketek így pucéran, de a frottír hozzám simuló szálai, már adnak némi melegséget. A mosdókagyló elé állok, önmagam tükrébe nézve veszek tudomást kócos hajamról, kissé nyúzott arcomról, hidegvíz kell, s már engedem is ki a város vizét. Két tenyeremet teszem a csobogás alá, s húzom arcomra az üdítő frissülést. Nedves pillámon, arcomon csordul le minden egyes csepp az öblös kagylóba. Egy picit még hagyom megszáradni, de türelmetlenségem erősebb, törölköző felé nyúl jobb kezem, szárazra dörzsölöm ábrázatom, az éberség elér, mintha más ember nézne vissza. Önmosoly, s irány a konyha, kávé, tea, meg valami harapnivaló. Odaérve, csomóval zárom be köntösöm nyílását, forralni kezdek, kenyeret pirítok, mézért, vajért kutatok. Lassan minden elkészül, tálcára kerül az étek, a tea, finom mindezeknek az illata.

Valami még hiányzik, ja a kiskanál, ebből is kell kettő, aztán már megyek is hálószobánk felé lábammal lököm meg az ajtót finoman, beérve leteszem kedvesem éjjeliszekrényére, könyvét odébb taszigálva nehézkesen, csörömpölve, fel is ébred álmából, kezével megpróbál elérni, s magára húzni, de nem fog sikerülni, csak a csókjáért tudok lehajolni.
Szép reggelt neked! Szólt a köszöntés.
Neked is te, te..
Ne is folytasd, inkább ülj fel, és egyél valamit, hoztam neked finom reggelit. Vajjal kéred a pirítóst, vagy kérsz rá mézet is? Van joghurt is, ha azt kívánod!
Elkényeztetsz, ugye tudod?
Csak sejtem, na de tényleg mit kérsz?
Először is csókot, aztán pirítóst vajjal, mézzel meg a joghurt is jól fog esni!
Hú de megéhezett valaki! Talán nem kéne annyit szerelmeskedni, nem gondolja hölgyem?
Bolond vagy! Derűs nevetés az arcán.

Megkenem a kenyeret, a vajat húzom el rajt hosszan, majd a mézet terítem el rajt.
Ő, pedig már a teát kortyolja, mint aki Szaharában tévelygett volna.
Parancsolj csendült csók a falat előtt, s már ropogtattad is a szádba adott íz harmóniát. Én a kávémat szürcsöltem, amíg te elfogyasztottad ízletes reggelidet. Az utolsó kortyokat nyeltem a fekete levesből, aztán vettem is le a joghurtról a ráolvasztott fóliát. Barackos, és a mézes kanál ízletesebbé tette minden egyes szádba adott falatot. Mintha egy gyermeket etetnék, de mégis már érett nő volt, finom idő szőtte ráncai cseppet sem zavartak, hisz nem a külső jegyek voltak, amikbe beleszerettem, hanem az embersége, kedvessége, szeretettel teli énje, kislányos bája, olykor buja vadsága fogott meg benne, jó, hogy itt lehetek vele az ágy szélén ülve.
Min jár az eszed? Tejbajusszal a szája szélén imádni való volt.
Egyél csak, különben is teli szájjal nem beszélünk!
Magához húzott, szenvedéllyel csókolt.
Hééé! Visszakoztam kedvesen..
Még van pár falat, kikanalazom az utolsó tejes maradványt is, majd a szájában tűnik el a kiskanál domború része.
Kérdés rázza meg agyam barázdáit..
Miért vagy körülmetélve, nem is mondtad még?
Lepillantok ölembe, a köntösből kitüremkedő péniszemre, mintha szégyenlős lennék, ráhúzom a köntöst, te nevetve nyalogatod le a szád szélén lévő foltokat.
Elmesélem neked, érdekes történet…

A napra nem is emlékszem, csak a kórházra, urológia, fehér ajtó, jellemző kórház szag, bajuszos ősz hajú pasi, dünnyögő hangokkal szól hozzám, én a vizsgáló asztalon fekve hallgatom.
Meg kell műteni, bár visszahelyezhetnénk a bőrt a megfelelő helyre, de mivel gyakori problémává nőtte ki magát, így a műtétet javasolom!
Édesanyámra néztem kissé ijedt szemekkel, középiskola első osztály, serdülő korom szexuális tudatomra ébredés környékén.
Ha úgy gondolja doktor úr, hát azt hiszem nincs más választás.
Sopánkodva tekintek nemi szervemre, mi lesz most szegénnyel??
Nem lesz gond, mondja a doktor.
Nagyon remélem gondoltam magamban.
Eljött a nap, kissé feszült voltam, hányinger fogott el, kérdezték, kell e nyugtató, de erős akartam lenni!
Nem köszönöm, jobban leszek nemsoká.
A kórházi ágyon ültem, apám mosolygott, anyukám aggódással nézte fehérre sápadt arcomat.

Jött a nővérke: feküdj rá a másik ágyra!
Engedelmeskedtem, közben szomorkásan megtettem az elvárt mozdulatokat. Toltak le a műtőbe, jobbra majd a liftbe be, te jó ég mi lesz most! Leérve, kihúzták ágyamat jómagammal, s kezdtem egyre inkább félni az előttem álló sebészeti beavatkozástól, bár tudtam sok ilyet végeztek már, de hát mégiscsak féltve őrzött testrészemről van szó!!
A műtőbe toltak, ahol már vártak, mint feladatot.
Rutinműtét nem lesz gond szólt a doki.
Szólni sem tudtam az izgalomtól, a takaró alatti meztelenségem további kínt gerjesztett bennem, hisz voltak egypáran, mindenki a farkamon fog merengeni, nagyon jó mondhatom!
Kiszolgáltatottságom, majdnem könnyeket szült, de visszafojtva próbáltam erőt venni magamon.
Menni fog!! Nem lesz gond!!! Rutin műtét az isten szerelmére!!
Az injekciót meglátva a rémület lett úrrá rajtam. Pont oda fogja bökni! Mi a francot keresek én itt???
Késő…

A tű, fájdalmasan hasítja át a bőrt péniszem mellett közvetlen, a hideg vasat próbálom meg szorítani, ordítani tudnék a fájdalomtól, de hát már nem vagyok ovis!
Tűrni kell, nagy gyerek vagyok már!
Szike a kezében, villan a fényben, hát már csak ez kellett!
Mi van, ha részeg? Mi van, ha másnapos? Mi van, ha megcsúszik a kés?
Majd kérdést intéz, amit értek, de miért kérdezi nem is értem.
Akarja látni?
Másra se vágytam! Akarom? Én? Mit????
Azt aztán nem, így is örök emlék marad, már csak az hiányzik, hogy a vérben áztatta péniszem nézzem!
Nem szeretném, erőtlenül, ijedtséggel telve válaszoltam.
Jött a paraván, visszagondolva akár egy színházfüggönye persze zöld színben pompázott akár a körülöttem lévő emberek, maszkkal az arcukon. Csak lennék már túl rajta!
Az érzéstelenítő kiváltotta a hatását, elkezdtek a munkára koncentrálni.
Munka…

Éreztem a kezeket, amik ott mozogtak, ügyeskedve babráltak, még ha nem is fájt.
Markoló kézfejemnek dőlt az egyik nő, úgy nézte a folyamatot. Kés makkom alatt, törlés, varrás miegymás, hamar végeztek, mégis oly sok időnek tűnt minden egyes perc.
A doki meg kacsintott, minden rendben!
Hát köszi, ez számomra most édeskevés!
Még szép! Mi lenne, ha nem?
Toltak ki a műtőből, a liftbe érve megjegyzi az ápoló, nagyobbítást nem kértem? Jobb lesz ám a sex, kacsint rám ő is.
Haha rohadt vicces, a legkevésbé sem vagyok humoros hangulatomban!
Ő meg itt poénkodik a faszomon, már bocsánat, de ez nem a legjobb alkalom!
Azt nem kértem válaszoltam erőtlenül. Szüleim aggódva vártak.
Minden rendben? Jól vagy?
Persze, jól vagyok, kedvtelenül motyogtam, majd fejemet elhajtva aludni akartam.
Elég, elég, hagyjatok békét! Másik napot akarok!
Miért nem tudok normális férfi lenni? Miért kell mindez?
Levágtak egy darabot amúgy sem eget rengető péniszemből, aludni, aludni, ez hagyott most nyugodni!

Éjjel felébredtem takarómon vért szemléltem, ekkor néztem rá megcsonkításomra először, kötésbe ágyazva pihent, átvérezve.
Én ezt nem bírom, új ágynemű kell, ha fene fenét eszik is!
Felkeltem a nővéreket kerestem, tv-t bámulva nézték, aztán rám mit akar ez a gyerek?
Csókolom, új ágyneműt szeretnék, mert kicsit összevéreztem, a tehetetlenség ordítani tudott volna, de nagy nehezen jött a segítség, én közben kimentem a wc-re könnyíteni. Piciny izmaim, serkentésével próbáltam megoldani vizelet problémámat, de fájt minden csepp, összehúzódás, és ernyedés. 5 percbe tellett, míg sikerült.
Visszaérve, új ágymenü fogadott, de nehezen jött álom a szememre, agyaltam szexuális életemen, mi lesz most? Egyátalán menni fog? Mit szól, majd egy nő? Jó hát a pornófilmben is így szerepelnek a férfiak, ok de itthon azért ez mégsem annyira megszokott.
Forgolódás, fájó himbálózás, csak tudnék végre elaludni.
Nehezen, de sikerült, másnapra ébredve, meredtem a semmibe, majd a mellettem lévő idős úr beszédbe elegyedett velem, kedves volt, s próbált jobb kedvre deríteni, kicsit meg is nyugodtam. Kérdezte, kell e valami a büféből.
Köszönöm semmi feleltem.

Jött a nővér, vérnyomásmérés, szép feneke elővillant az átlátszó köpenye alól, s az a nőies fehérnemű, fodrozott csipkék tánca, huhh szem becsuk, ezt most neee!
Odajött a készülékkel a kezében, felültem majd kérte, nyújtsam ki a kezem, a művelet elvégzéséhez le kellett hajolnia kissé, önkénytelenül is odatévedt a szemem.
Nem vett fel melltartót, kicsi, de szép mellei, merevedésre sarkalták bebugyolált testrészemet.
Rózsaszín bimbók, az arca kedves, mondhatni hibátlan vonalak, azok a szép barna szemek, rövid haj, tincsei a füle mögé tűrve, nagyon fáj, el kell fordulnom.
Nehezen tudtam terelni minden gondolatot, képzelgést, és tévelygést.
Visszanéztem, még nincs vége, szerettem volna most az egyszer e látványtól megszabadulni.
Pedig csodás volt, péniszem minden mozzanata fájt, mi van, ha észreveszi?
Talán nem tűnt fel neki semmi, a fájdalom szerencsére segített merevedésem lenyugvásában.
Betegtársam is megjött, hozott nekem banánt. Banánt! Erről is mi jut eszembe?

Lennék már otthon, gondoltam magamban, majd a köszönöm szépen szavak hagyták el ajkamat, s játszi mosollyal, tettem be fiókomba a gyümölcsöt. Egy kis séta talán jót tenne, megkérdem az őszes urat, nincs e kedve hozzá.
Van a folyosó végén tv..
Jó! Menjünk akkor.
Elindultunk, egész lassú léptekkel haladva, a folyosó végéhez közeledve, voltak páran, valami szappanopera ment, hát nem valami érdekfeszítő, oldja talán, amúgy sem felhős kedvemet.
Nem telt el sok idő jött egy másik nővér kérte fáradjak vele a kötözőbe.
Engedelmesen követtem minden lépését, lassan odaértünk, de figyelmes lettem az ott várakozó leánycsapatra, hirtelen nem fogtam fel mit is keresnek itt, aztán a kuncogásokból, s pirult arcokból rájöttem, az én arcom talán még vörösebben pompázott, jött is a kérdés..

Megnézhetnék a lányok? Tudja növendékeknek, minden folyamatot el kell sajátítaniuk.

Én azt elhiszem, de pont rajtam? Mi vagyok én? Próbababa? Több mint kínos!
Hát ne haragudjon, nem szeretném, remélem, megérti. Válaszoltam kissé feldúlva.
Persze érthető, mosollyal az arcán nyugtázta döntésemet.
Bementünk, felfeküdtem a fehér ágyra, majd letoltam a nadrágom, ő közben babrált valamit az asztalon, fejemben meg villództak a gondolatok. Ez sem lehet valami kellemes munka!
Más micsodáját tapogatni, egyátalán hozzá érni. Kínosabbnál kínosabb szituációk.

Te meg már nevettél az ágyon felülve, pedig az előbb még csendesen hallgattál.
Szép mondhatom, de én is nevettem már magamon visszagondolva az emlékekbe.
Szóval ápolta gyengeségemet, letörölte az alvadt vért, a műanyag kis varratcsomók ácsingóztak benne, rossz volt így látni, próbáltam jajveszékelés nélkül tűrni, de nehezen ment.
Sosem bírtam a fizikai fájdalmat, úgy ahogy kellett volna.
Végül elnyerte a mostani formáját.. tártam ki a köntösöm, kissé zavartan..
Nekem tetszik, sőt meglehetősen kívánatos, s már a kezedbe került kitárgyalt férfiasságom.
Az érintés során, merevedésem következett, ajkaidat fontad rá, s tüntetted el a szádban.
Szemet behunyva mélyültek el sóhajaim, szerettem benned, hogy néha a tettek mezejére léptél, szavak nélkül reagáltál, most éppen bujaságoddal. Lüktetésem nem hagyott alább, hajadba túrtam, élveztem minden egyes nyelvmozgást, az újabbnál újabb fejmozgást. Elfeküdtem, hagytam magam átadni, fejemet forgatva a szenvedélyes játéknak, egyre gyorsabban és gyorsabban folytattad, az őrületbe kergetve markoltam a paplant, ajkamat nyöszörgésék hagyták el.

Már majdnem elélveztem, mikor abbahagytad, s rám néztél.
Értetlenül nézhettem, fejemet felemelve fekhelyünkről, kezemmel simogattam meg arcodat, amit elragadott az adni vágyás öröme.
Direkt kínzol?
Emlékszel a fagyira?
Nedves ajkaidat nézve, az élvezetet élvezve, nehéz volt minden szó, nem is feleltem, csak hátradőltem, tovább lüktettem a kezedben, fokozódó, le fel táncoló férfiasságom türelmetlenül várta a folytatást. Nem maradt el, megint eltűnt a forró leheleted katlanjában, pár perc múlva, kilövellésem előtt emelted fel tágra nyitott ajkaid, késő volt te is tudtad, s ondóm a nyitott nyíláson tört be, érezve ízemet mohón helyezted vissza a szoros zárat, s így lövelltem még párat, csak nyelted minden cseppemet, hangosan adva tudtodra orgazmusom gyönyörét, amíg el nem ernyedtem teljesen, addig nem engedtél el. Hasam tájékára adtál röpke puszikat, majd fejedet helyezted rá, így pilledtem, s fogadtam önzetlen szereteted, amit mindig nehéz volt fogadnom, mert én is szerettem volna adni, sokszor jobban is, mint kapni, de tudtam, nem kell sok idő, s újra ébred az éledő.

velvet soap