Mese

Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy öreg király, aki nagyon szerette volna feleségül adni a lányait valakinek, ugyan is érezte, hogy tartalmas élete a végéhez közeledik...
Jöttek is kérők sorban, de a királylányok mindenkit sorra kikosaraztak. A három királylány gyönyörű volt. A legidősebb Barna hajú, nádszál vékony, kedves arcú és vidám természetű; a középső fekete hajú, kissé vad természetű, de ő is szépséges; a legkisebb szőke volt, bájos, de néha hisztis és makacs. Viszont abban az egyben egyetértettek, hogy a kiválasztott lovagnak különlegesnek kell lennie.

Eközben egy aprócska faluban, hogy három fiatal fiú betért egy kocsmába. Ahogy mulatoztak, és iszogattak, odalépett hozzájuk egy öregasszony, és beszélt nekik a királylányokról. A történet végén azonban intett a fogadósnak, hogy kísérje fel a legényeket az emeleti szobákba. Mikor a fiúk rádőltek az ágyra, az öregasszony ráfordította a kulcsot a zárban. A legények kicsit meglepődtek, de már annyira részegek voltak, hogy nem nagyon foglalkoztak a vénasszonnyal, egészen addig, míg az meg nem rázta magát, abban a pillanatban, nyoma sem volt a vénasszonynak.

Egy csodálatos teremtmény állt előttük. Tündér lehetett, mert hosszú ezüstös haja volt, smaragdzöld csíkokkal, a teste tökéletes volt, semmi hibát nem tudtak találni benne, és virágillata volt. Csak egy leheletnyi vékony selyemkendő takarta a testét. Ami a fiatalok legnagyobb ámulatára lassan hullott le a földre végigsimítva a csodás lény minden porcikáját. A legények rögtök kijózanodtak, és csak lesték, hogy mi történik. A tündér odahajolt hozzájuk, és forró csókot lehelt mindegyikük ajkára.

Lassan lekerültek a ruhák a legények formás testéről is. Magas, izmos és nagyon szép arcú ifjúk voltak. A tündér lefeküdt az ágyra, és hagyta, hogy a tökéletes férfiak kényeztessék. Az egyik a melleit a másik az arcát, a harmadik a puniját. A kezdeti simogatás vad szeretkezésbe torkollott. A tündér lassan elővette hatalmas lüktető férfiasságukat, és játszadozni kezdett velük, a játék végén pedig kegyetlenül eljuttatta a fiúkat a csúcsra. Az elsőt vadul szopni kezdte, gyúrta a heréit és varázslatos erővel, szinte kényszeríthette az orgazmusra. Aztán a másik két ifjú következett. Az egyiket bevezette tündéri punijának rejtelmeibe, míg a másikat a fenekébe erőltette bele. A fiúk ordítottak a kéjtől, és olyan hamar elmentek, mint még soha. A tündér pedig csak mosolygott, s mindezt rezzenéstelen arccal élte át, mintha nem élvezte volna... Ő tündér férfiakhoz szokott.

Mikor már mozdulni sem bírtak az egyébként erős, fiatal legények a tündér gúnyos kacajjal visszaváltozott az öregasszonnyá és elviharzott a szobából. A három ifjú pedig mély álomba merült.
Reggel a nap első sugarai fájdalmasan tűztek be a fogadó törött ablakain. Hőseink lassan útnak indultak az Óperencián is túlra a három királylányhoz. Már nem is érezték az előző éjszaka nyomását. Frissebbnek és erősebbnek érezték magukat, mint eddig valaha.

Hét nap és hét éjjel gyalogoltak, amikor elérkeztek az Óperenciás-tengerhez. A tenger partján pedig ott állt az öregasszony három sárkánnyal. "Ugye tudjátok, hogy mit kel tennetek, ha át akartok jutni?" kérdezte az öregasszony. Az ifjú kalandorok megörültek, hogy újra a tündérrel tölthetnek egy csodás éjszakát. A tündér azonban jó szórakozást kívánt, és ott hagyta a fiúkat a három hatalmas nősténysárkánnyal…

Törték a fejüket a fiatalok, hogy hogyan lehet kielégíteni három ilyen hatalmas tűzokádót. Majd úgy döntöttek, hogy gyorsabb, ha összefognak, és hárman esnek neki egy sárkánynak. Fárasztó és cseppet sem kellemes munka volt a hatalmas fenevadakat csúcsra juttatni, a legények csak ujjazták, és dugták vadul őket, majd másnap délre végeztek is a sárkányokkal. S mikor a kimerültségtől az utolsó sárkány-orgazmus után a földre roskadtak, a hálás nőstények gyengéden nyalogatni kezdték újdonsült gazdáik hímvesszejét. Mikor hőseink új erőre kaptak, a sárkányok gyengéden a hátukra ültették őket, és már szálltak is át velük az Óperenciás-tengeren túlra.

Hatalmas szárnycsapásaikkal nem kellet sok idő, és újra földet értek. A király kacsalábon forgó palotája épp az Óperenciás-tenger partján, az üveghegy lábánál állt.
Mikor a három vitéz berepült az udvarba a sárkányokkal, a király egész udvarnépének tátva maradt a szája. A sárkányok pedig megrázkódtak és egyszeriben három táltos, egyszarvú paripává változtak. A legények betértek a fogadóba, és meghagyták a kocsmárosnak, hogy vezesse be a lovakat az istállóba.

Eközben a királylányok híreket kaptak a szobalánytól a három idegenről. Rögtön fel is izgultak, és alig várták a különleges lovagokat. Miközben a szolgálólány mesélt nekik, mind a négyen vígan iszogattak. Lassan kezdett melegük lenni, és levetették selyem hálóingjüket, mivelhogy már lefekvéshez készülődtek. Ahogy az édes bor kezdett a fejükbe szállni, úgy lettek egyre kacérabbak és pajzánabbak. Simogattatták magukat a szobalánnyal, és közben kéjesen sóhajtoztak. Egyszer csak kopogtak az ajtón. A fiatal lovászfiú volt, a szolgálólányt kereste, mert dolga volt a konyhán. Benyitott, de mikor meglátta a négy meztelen gyönyörűséget az ágyon, rögtön elfeledkezett a szakácsnő üzenetéről, és lassan közeledett az egymásba feledkezett lányok felé. Ahogy közeledett az ágyhoz, úgy kerültek le róla a ruhadarabok. Izmos háta, fényes barna bőre és iszonyatosan nagy férfiassága volt. Elkapta az egyik királylányt, a középsőt, az visított az izgalomtól. Végül testvérei leszedték róla a lovászfiút. „Csináld vele!” mutattak a szolgálólányra. „Velünk nem lehet együtt akárki, de ha ügyesen megdugod a szobalányt, akkor kinyalhatsz minket.”

Több sem kellett a legénynek, vadul elkezdte dugni a szobalány puniját. Nem először voltak már így együtt. Tudta mi a jó a lánynak. A hercegnők meg elmélyülten nézték a szexet és közben ujjaikkal, saját testüket térképezgették. Nem telt bele fél óra a szolgálólány zihálva elment, de mielőtt a lovászlegény nekiállt volna kielégíteni a királylányokat, dörömbölni kezdtek az ajtón. Egyre hangosabban. A hercegnők bebújtak selyemágyukba, a lovászfiú pedig úgy meztelenül, limbálódzó fasszal kinyitotta az ajtót. A vendégek a messzi földről jött vándorlegények voltak, és jöttek, hogy elnyerjék végre méltó jutalmukat. Mindhárman választottak egyet a királylányok közül, és lassan elkezdték e mese fináléját…
A királylányok magukból kivetkőzve kezdtek őrjítő erotikus táncba az ifjú hősök legnagyobb örömére. A szobalány és a lovászfiú a pásztoróra után lassan eltűnt a szobából, de a hangok elárulták, hogy a kastély valamelyik lépcsőfordulójában újra egymásra találtak.
Eközben a hálószobában már mindenki meztelen volt. A legkisebb királylány a kiválasztottjával a pihe-puha díványon feküdt egymáson, a kis hercegnő kezében ott meredezett lovagja hatalmas dákója. Óvatosan húzogatta rajta a bőrt, közben másik kezének ujjai vadul masszírozták a makkját. A lovag hörgött a gyönyörtől eközben három ujját is a királylány puncijába nyomta.

A vastag perzsaszőnyegen a középső királylány legénye feküdt, a lány fordítva görnyedt rajta. Ajkai szívták vadul a lovag férfiasságát, e közben puniját a fiú arcára tapasztotta. A lovag pedig vadul nyalni kezdte, közben szerelme melleit gyúrta.
A legidősebb hercegnő pedig a baldachinos ágyon feküdt széttett lábakkal, és várta, hogy végre befogadhassa a vitéz lüktető kőkemény dákóját. A legény nem váratta meg a lányt, lassan beléereszkedett, közben szenvedélyes csókot váltottak, majd ki-be mozgott a királylányban, míg végül a szobában mindenki elélvezett…

Másnap hét országra szóló lakodalmat csaptak, és még most is boldogan dugnak, ha meg nem haltak…