Marko 1. - Életem kiterített (nem kártya) lapjai

Marko vagyok, 17 éves meleg fiú. Passzív. A nemiséggel való hovatartozásomra akkor jöttem rá, amikor a tornaórákon nem tudtam levenni a szemem, egyik-másik fiú osztálytársamról. Bár már gyerekkoromban voltak jelei.
Éjjelente elcsentem a húgom babáit, fésülgettem, öltöztettem őket pont, ahogy ő nappal. A fiús játékok nem érdekeltek annyira.
Esténként, amikor már mindenki aludt belopóztam a húgom szobájába, és kölcsönvettem a kis szoknyácskáit. Magamra húztam őket, nagyon jó érzés volt. Amikor már a fodros
ruhában voltam, a babaházhoz osontam és birtokba vettem. Hát azt hiszem így kezdődött.
Lány akartam lenni. Tudtam, hogy nem helyes, de minden vágyam az volt. Irigyeltem is a húgomat, a ruhái, a játékai miatt. Úgy éreztem én is vagyok olyan szép, mint ő, nekem is olyan ruhák járnának. Lakkos pántos cipő, virággal, fodros kalap az én
fejemre is. Valóban hasonlítottunk egymásra, annál is inkább, mert ikreknek születtünk!

Persze később már tudtam, hogy nem stimmel velem valami, a vágyaimat megpróbáltam véka alá rejteni. Nem volt könnyű, de valahogy elevickéltem. Kiskamasz koromban kezdődtek újra a nehézségeim, amikor az éjszakai merevedések és
magömlések rendszeressé váltak. Erőszakoltam az agyamat, megpróbáltam lányokra gondolni. Cicikre, bugyikra, női testekre.
Emlékszem, egy Playboy újságot is megvettem dugiban az egyik osztálytársamtól, a félretett zsebpénzemből. Alig lehettem tizenhárom éves. Elemlámpával a takaróm alatt nézegettem, a csupasz női testeket. Mindhiába. Nemhogy merevedésem nem volt, még csak bizsergést sem éreztem.
Csak akkor, ha azt képzeltem, én vagyok azokban a szexis alsóneműkben, és hozzámér egy férfi. Párszor próbáltam kapcsolatot is kialakítani lányokkal, de ha hozzájuk
kellett érnem, szabályosan rosszul lettem. Így feladtam, és azt mondtam legyen, ahogy lennie kell.
Most sincs ez másként, harmadikos vagyok a gimnáziumban. Szívesen beszélgetek a lányokkal, úgy érezem velük hamarabb és könnyebben megtalálom a hangot, érdekel a divat a női dolgok, és a lényeg, a fiúk.
A szüleim rendes emberek, egy kertvárosi, családi házban élünk. A húgommal is jó a kapcsolatom, akinek néha most is beosonok a szobájába, amikor nincs idehaza, és megnézegetem a fehérneműit. A fiókjában turkálok óvatosan, nehogy észrevegye.
Külsőre átlagos a testalkatom, nyúlánk, farmerben, pólóban járok, mint bármelyik másik fiatal, szerencsére nem látszik, hogy milyen is a belsőm. A lányok között népszerűségnek örvendek, mert az arcom, a hajam, ugyanolyan szép, mint a testvéremnek, Evelinnek.
Nagy álmom, hogy elcsábítsak egy nagyon férfias fiút, aki irányít és azt teszi velem, amit szeretnék. De nem tudom, hogy létezik-e ilyen fiú, férfi. Az idősebb pasik is lázba hoznak, de csak az izmosabbak, jóképűek, a fiatalok közül viszont nemcsak az izompacsirtákra dobban meg a szívem. Egy lágyabb sráccal is összeismerkednék feküdnék, amilyen én vagyok. Az olyant is kívánom. Tartós partnerre vágyom, de néha olyan merevedésem van, hogy bármibe belemennék.

Az egyik nap vacsora után, Evelin egy fiút hozott fel hozzánk. Anyáéknak is bemutatta Eriket, velem is kezet fogott, ahogy kell. Akkorákat dobbant a szívem, amikor összeért a bőrünk, hogy azt hittem, a többiek is meghallják.
Nem tudtam róla levenni a szemem, egyszerűen őrjítően nézett ki. Magas, izmos, széles váll, megnyerő arc.Olyan határozott nézéssel, hogy a húgom majd összecsuklott, csak a tekintetétől is. Vörös volt Evi arca, és vigyorgott, akár a tejbe tök, itta minden szavát Eriknek, aki, mint említette utolsó éves az egyetemen.
A látogatásai gyakorivá váltak otthon, és én éjjelente már róla álmodoztam. Rá gondolva vertem ki a farkam, az arcára, az erős karjára, a rekedt hangjára gerjedtem.
Álmaimban engem csókolgatott, és én voltam, az akit kefél. Merthogy Evelint dugta rendesen. A húgom elég korán elkezdett fiúzni, a szüleim tiltása ellenére. Anyuék végül úgy döntöttek, hadd csinálja, amíg jól tanul, csak az volt a kikötésük, hogy védekezzen és ők is ismerjék-lássák az illetőt.

- Figyelj csak-nézett rám Evelin egyik nap, reggeli közben, amikor csak ketten ültünk az asztalnál.
- Te nem szégyelled magad, hogy meglestél minket kefélés közben?- a villa megállt a kezemben, a rántotta felett, a fülem tövéig elpirultam.
- Á nem, én nem...- kezdtem, de elég szerencsétlenül hatottak a szavaim.
- Ne is tagadd, megláttalak tegnap a tükörben.
- Jól van- mentegetőztem. - Tényleg figyeltelek titeket pár pillanatig, mert én is éppen fürödni akartam, csak akkor vettem észre, hogy ott dugtok, amikor már kinyitottam az ajtót. - Nem volt valami erős kifogás, de hirtelen nem tudtam mit mondani. Az igazat mégsem vallhattam be, hogy Erik fantasztikus, izzadságtól csillogó testét néztem, a dinamikus lökéseit, a feszes és formás fenekét, a csillogó haját, ami a kefélő mozdulatok alatt ide-oda libbent.
- Jó bocs...Nem fog többször előfordulni, ígérem.
- Ajánlom is te kis lökött. Tudod, kedvem lenne felpofozni. Tulajdonképpen, te miért nem szedsz, már fel valakit?- Hugi rám nézett, őszintén és kérdőn. Tisztaság és őszinte csillogás villant a tekintetében. Olyannyira, hogy majdnem bevallottam neki
a másságomat.

De nem tudtam ledönteni a falat, amit a titkom köré emeltem. Pár percig csak álltam, és vergődtek a gondolataim, viaskodtam saját magammal, de aztán, csak lehajtottam a fejem.
- Még sosem láttalak lánnyal. - folytatta. - Ne mondd, hogy csak én tetszem?- Ha tudta volna az igazat! Kimentettem magam és valósággal elmenekültem, onnan.
Ezután az eset után, csak messziről lestem epekedve Eriket, egyre inkább a betege lettem, majdnem meghaltam a féltékenységtől. Amikor rámosolygott Evelinre, vagy
megfogta a kezét, azt hittem belehalok. Nemsokára a szemem alatt karikák sötétlettek, lefogytam, és a mosoly ritka vendég volt az arcomon.
Anyuék is kérdezték mi a bajom, de én kitértem a válaszadás elöl. A sok tanulásra és a tavaszi fáradságra fogtam mindent.

Amikor éjszakánként a húgom halk sikolyai átjutottak a szobám falán az volt a legrosszabb. Lelki szemeim előtt láttam őket meztelenül összefonódni, szinte hallottam Erik ziháló nyögését, én magam is éreztem az erős ujjai játékát a bőrömön. Ilyenkor sosem bírtam ki, anélkül, hogy magamhoz ne nyúljak.
A kezem végig siklott a meztelen mellkasomon, keményre simítva a mellbimbómat, az érzékeny bőröm ami simogatásért kiáltott egészen felforrósodott. Majd rendszerint lassan, centiméterről-centiméterre haladtam lefelé az ujjaimmal. A göndörödő, szőke,
lágy szőr alatt elidőztem, várakoztattam saját magamat, az egekig felkorbácsolva a saját vágyam.
Aztán amikor már nem bírtam tovább, minden porcikám reszketett, csak akkor siklottam lejjebb.
A duzzadt vesszőm tetején ilyenkorra már mindig ott csillogtak az elő nedveim, élvezet volt szétkenni a makkom tetején. A szám szabályosan megduzzadt és általában ezekben a pillanatokban haraptam be az alsó ajakamat. Néha suttogtam is Erik nevét,
többször egymás után, jól esett kiejtenem a szót, így még közelebb éreztem magamhoz őt.
Amikor a hosszú, vékony ujjaim körbeölelték a péniszemet, mindig vártam egy kicsit.
Nem kezdtem el azonnal mozgatni a bőrt, csak szorítottam, majd ernyesztettem a markomat. Ilyenkor sokszor addig kínoztam magam, amíg a gerincem ívbe feszült, az ágyékom pedig előrefelé lökődött.
Ez volt az a pont, általában, amikor elkezdtem a bőrt végre mozgatni, lassan, majd egyre gyorsabb tempóban. Egy idő után, rászoktam arra, hogy az egyik ujjamat, miután
alaposan benyálaztam, a fenekem kényeztetésre használjam.
Köröztem a luk körül, majd a mutató ujjam végét, bedugtam a lukba. Csak a felső ujjpercemet, de már ez is maga a mennyország volt. Így élvezkedtem éjjelenként, és Erik arcával az agyamban, és nevével az ajkaimon merültem álomba.

Két hónap múlva eljött a nyári szünet és a szüleim, miután elláttak minket kellő felvilágosítással, intelemmel, és öleléssel, autóba szálltak, és elhagyták az otthonunkat két hétre. Nyaralni mentek csak ketten, hogy kicsit együtt turbékolhassanak. Nem bántuk húgival, sőt, amikor eltűnt az autó a szemünk elől, csak pici ponttá zsugorodott, egyszerre kiáltottuk el magunkat Evelinnel.
- Éljen a szabadság!
Ugráltunk akár a gumilabda, és evés után, rögtön izgatottan kezdtük el szervezni, a teljesen szülői felügyelet nélküli szuper házibulinkat.
Összetettük a zsebpénzünket a húgommal, és a végeredmény elég kecsegtető lett.
Cinkos mosolygások között állapítottuk meg hogy a két hét alatt, legalább két házibulit fogunk tartani.
A szervezkedést, listaírással és nagy bevásárlással, folytattuk, és én ekkor még nem tudtam, hogy az első titkon tartott otthoni buli lesz az, ahol először megtapasztalom a homoszexualitás részegítő élményét.


Folyt köv.