Történetek

Rég figyelte őt. A lány feküdt, a szeme nyitva, de nincs benne többé tűz. Minden szürke körülötte, csak a bőre hófehér. Minden szürke körülötte, csak egy piroslik, a vér. Az eső pereg, kopog a kövön, csobban a tócsa közepén. Nem mozdul a szél, a vér és a halál szaga lassan terjed szét. Körülötte minden matt és szürke, nem csillog más, csak szemében könnye. S most ráemeli a lány üres tekintetét, melyben a szenvedés lakik még. Az ajka lassan mozogni kezd, és ő megérti, mit akar a lány. Kitárja szárnyait, és odarepül hát. Csőrével lassan, mélyen a lány húsába tép, s hosszú árkot váj. Hófehér karját vörös patakok futják át. A szemébe néz és látja, egy pillanatra végre boldog, majd kihuny lelkének utolsó fénye.
Halva fekszik a lány.
Átvette gyötrelmét, de a gyilkolás mámorával felszáll…
Nem lel többé békét a madár.