Liliomtiprás egy csomag rágóval

Egy srác vagyok a tizennyolc-évesek közül. Mindig is, de főképpen mostanában el kezdtek érdekelni az elsős lányok. Tele vannak zsongással, mindegyikük más és más, persze sosem gondoltam arra, hogy valamelyikkel összejöjjek, de érdekelt, hogy vajon mit tudhatnak. És mit nem. Ugyanis, ha valamit nem tud az ember, akkor az kíváncsivá teszi, és ez őrültségekbe viszi. Erről szól ez a történet.

Már a gimi kapuinál voltam barátaimmal, és indultunk a megállóba, amikor eszembe jutott, hogy a rágómat ott hagytam a lányöltözőben, mert megkínáltam az egyik tündért. Mármint egy tündért a saját korosztályomból. Egy csomag rágó. Ha nem találkoztam volna aznap délután még két ismerőssel, és nem éreztem volna, hogy az ebéd - hagymaleves, és a rántott hús - a társas-kapcsolataim ellen dolgozik, eszembe nem jutott volna, hogy menjek 30 métert azért a néhány drazséért. Haverok – mivel úgyis másfele mentünk volna – elindultak, én pedig még egy utolsó, amolyan zárópoén elsütése után, – mint amilyenek a gagyi sorozatok végén vannak – nevetve indultam az öltözőhöz. Jobbra a fiúk, balra a lányok. Miután kinyitottam az ajtót, ott állt Orsi és Dóri, mondhatni a gimi egyik legjobb barátnő-párosa, mármint barátnőség-szempontból. Csak egy éve ismerkedtek meg, amikor bekerültek ide elsősként, de egy húron pendültek, segítettek egymásnak, szerették egymást, ami nagyon helyes. Persze ők is néha összekaptak, de inkább csak kis dolgokon. Most épp arról vitáztak, ami vitának nem volt ugyan nevezhető, hogy melyikük, csinosabb, de nekik igazából az számított, melyikük jobb csaj. Nem volt nehéz észrevenniük engem, és a következő, felettébb kommersz beszélgetést zavartuk le:

- Szija Tomi!
- Szia Tomi!
- Sziasztok, hát ti?
- Tesi volt az utolsó óránk, kicsit később öltöztünk át..
- Mert Orsi, azt mondja, hogy szerinte ő jobb csaj.
- Nem segítenél végre eldönteni?
- Öö én csak a rág….
- Naaa lécci!
- Na jó!

Leültem, de csak azért, hogy időt nyerjek. Mindkét lány a szívem közepében csücsült, és most mondjam meg, melyikük szebb? Amúgy is mindkettőjük stílusa annyira vonzott, hogy az érzelmeket eleve nem tudtam kizárni. Idő letelt. Mire leültem, semmivel sem jutottam előrébb, de a két lány annál inkább. Elővették kedvenc kis huncut mosolyukat, amivel sok pasinak szereztek már örömet, vagy tiporták őket a földbe, behajlították egyik lábukat, és úgy vártak a válaszra, mintha, azt kérdezték volna, hogy mennyi egy meg egy. Pedig ez a kérdés legalább olyan nehéz, mint hogy, mi Burkina Faso fővárosa. De most még azt is könnyebben jött volna ki a számon, hogy Ouagadougou. Persze miközben néztem őket nem lehetett „hű azannya” arcot vágnom, hanem fenn kellett tartani azt a látszatot, hogy a végzősöknek ez már meg se kottyan.

Kb. úgy néztem, mintha két tájképet mutattak volna. Orsi egy homokfújta dimbes-dombos tájra emlékeztetett, mindenhol lekerekített vonalak, hibát nem nagyon lehetett találni rajta. Dórinál már nem beszélhetünk dombokról, valami iszonyatos gyűrődés hozhatott csak létre ilyen Everestet überelő formákat mell tájékán. Szerencsére a derék alatt ezek a folyamatok nem indultak be. Az arcuk egészen eltérő volt, Orsinak tipikus baba arca volt, olyan, akit Isten amikor teremtett napokig csiszolgatta a legfinomabb csiszolópapírral, és tökéletest akart alkotni. Sikerült. Dórinál ez teljesen másképp történt. Olyan hangozhatott el, hogy készítsünk olyat, aminek üzenete van, és ennek eredményeképp a kislány kissé kiélt fejet tudhatott magáénak, viszont minden férfi tudja, hogy ez milyen üzenetet hordoz. A nők meg sejtik. Ja, és vissza a geológiához. Az arcukon két égszínkék tó kapott helyet, amiben, hogyha vittem volna úszónadrágot, napokig el lehetett volna lubickolni.
Felálltam, odaléptem Dórihoz, miután mondtam, hogy először még megnézem a szemeiket.
Lefele kellett néznem, hogy Dóri felfelé néző tekintetével találkozhassak. Megérte.
Köztünk ebben a helyzetben öt centi volt, és nem tudom, mi indíttatta a lányt – valószínű a kíváncsiság -, de a hiányzó centiket enyhe lábujjhegyre-állásával pótolta. Ajkaink találkozásának élményét mindketten kis szemlehunyással fokoztuk, majd vége szakadt. Ezután Orsira néztem, és mintha kimondtam volna, hogy a csókokat is össze szeretném hasonlítani, odalépett, ki kezeivel átölelt, és megcsókolt ő is. Aztán egy másodpercre észbe kaptam, hogy „hé micsinálsz?”, de ez csak annyira volt hatásos, mint amikor egy autópályán 250-nél bekötjük az övet. Mivel nincs értelme, ezért elhagyásával legalább az élvezetet növelhetjük, úgyhogy, megkérdeztem, hogy „mit szeretnétek lányok?”.

Dóri ekkor valahol a sliccem fogai között kutakodott tekintetével, és ahogy picit kinyitott szájával tette mindezt, nem volt kétséges, hogy ő mit szeretne. Orsi valamennyivel talán mást szeretett volna, ő a szemembe nézett, és amikor Dórit néztem akkor is legfeljebb a mellkasomig jutott. Ő mint kiderült szűz volt, Dóri már nem, de neki nagyon rossz volt az első. Én, mintha két telefont hoztak volna, hogy szereljem meg őket mert az egyiknek megbolydult a PIN-kódja, a másiknak meg csinálni kéne egyet, azt mondtam, hogy először Te jössz, és közben Dórira néztem.

Érdekes volt, hogy ők is úgy viselkedtek, mintha ez nem az lenne, ami. Orsi leült a padra, és csak nézett ki a kis gyönyörű, ártatlan kis buksijából. Dórit átöleltem, és hosszan megcsókoltam, érezni akartam, hogy ő mit gondol. Nem sikerült. Ugyanazt éreztem, mint amikor ránéztem, úgyhogy megfogtam popsiját, és magamhoz húztam, hogy érezze, hogy megkapja, amit szeretne. Egy idő után a csókok nem találták el a száját, sokkal inkább az arcát, majd a nyakát, és ekkor letekintettem. Na most eddig vagy vak voltam, vagy annyira mégsem, de hogy én még egy atombombát sem vennék észre egy nő dekoltázsában az biztos. Pedig itt kettő is volt, és bármikor robbanhattak, és ebben a pillanatban én hirtelen vagy Hiroshima, vagy Nagasaki szerettem volna lenni, de leginkább mindkettő.

Lefektettem szépen a leányt, a kis trendi toppján keresztül adtam egy-egy csókot melleire, aztán lehúztam róla, és úgy vetettem magam a munkába. Még sosem próbáltam meg sárgadinnyét egyben bekapni, épp itt volt az ideje. Persze nem ment, de a próbálkozásaim igen tetszettek a lánynak. Egyszerre egyet vettem kezelésbe, körbe-körbe nyalogattam, nyelvemmel a bimbót simogattam, miközben a kezem a másik szépségen járt. Mármint a másik mellen. Orsi a padon ült, figyelt, tanult. Mellei után délebbre indultam, nyelvem bejárta az egész hasát, köldökét, majd akadályba ütköztem. Szoknya, sikerrel levetve, pillanatok alatt vagy 40-ezer forintot ledobáltam a lányról ruha formájában. Amit utána láttam, az valahogy sokként ért, fekete csipke tanga, elöl átlátszó. Nem a tanga a legjobb dolog, de közel áll hozzá. Közel. Lehúztam, majd a lábfejétől visszavezető úton végigcsókoltam a lábát, combjának a belső felét, és visszaértem.

Egyszer finoman, lassan végignyaltam, és oldalranézve láttam, hogy a lány, a földbe akar megkapaszkodni, több, de mégis inkább kevesebb sikerrel. Úgyhogy, folytattam, még lejjebb mentem, közben kezeim a hasán melleim jártak, aztán kezeimet is lehúztam, és kicsit széthúztam, kivillantva a rózsaszín fellegvárt, és bár íze nem teljesen passzolt, én mégis arra a kis tejszínes-epres nyalókára gondoltam, ami a kedvencem. Előkerült a kis csiklója is, amit a nyelvem hegyének gyors mozgásával jutalmaztam, és a lány hosszú sóhajok közt ment el. Látszott, hogy nem tudja hova tenni ezt az érzést. Orsi eközben már rég a szoknyája alatt kutakodott, szűz évei maszti-tanulmányait sikeresen felvonultatva. Már attól féltem, elélvez mielőtt hozzáérek.

Dóri, orgazmusa után felhúzta magát az egyik padra, és figyelte, ahogy Orsiról lehúztam a ruháit, majd lefektettem, és fölétámaszkodtam, lent hozzáigazítottam magam, de még nem tettem meg. Itt volt az ideje a fürdésnek. Kék szemeiben úszkáltam, és kutattam, hogy vajon mit gondolhat ez a lány, és csak egy nagyon kis bizonytalanságot éreztem benne, amit egy csókkal csillapítottam. A lány becsukta szemeit, és már tudtam, mire gondol. Úgy érezte, egy franciaágyon vagyunk egy velencei szobában, halk zene szól , a nyitott ablakon a nyugvó nap sugaraival együtt zajnak nem mondható hangok szűrődnek be, persze kint áll a fehér ló, én pedig most jöttem a lovagi tornáról. És megtörtént, és valószínű csak a lány képzelőereje mentette meg a fájdalomtól, és attól, hogy elítélje, ami történik vele.

Apró sóhajok százai hagyták el a kis ajkát, közben a hideg kőről felültem a padra, és ő az ölemben keresett, és talált. Mikor már nem bírta, miközben én popsiját öleltem rámborult, és kimerülten szuszogott. Azért mégiscsak tesi órájuk volt ezelőtt. Finoman leszállt, miközben Dóri odajött, letérdelt a hideg, nedves kőre, és átkarolta csípőm, és próbálkozott. Ő még banánt nem próbált meg egyben bekapni, de próbálkozott, és tudja, hogy ez nekem jó, viszont meglepődésemre Orsi is ide kuporodott, nézte egy picit, ahogyan Dóri tett-vett, majd amikor ő pihent, Orsi kap a lehetőségen, és még milyen jól kap, ha be. Nekem se kellett sok, látták rajtam, hogy valami készül, és mindketten kinyitották szájuk, aki kér, kap. Valami kegyetlen abszurd kép erről a helyzetről arra a madárra asszociálni, aki fiókáit eteti, beteg gondolat. Becsukott szemek, és kielégített vágyak jellemezték akkor azt a szobát, ahol eddig a bugyicserén kívül más izgalmas – férfiszemmel - nem nagyon történt.
Lenéztem jobbra, ott hevert a földön a rágó, felvettem, és megkérdeztem:
- Kértek rágót?
Két kaján mosoly, két beteljesült álom

Egy hónap múlva levél, tárgyalás, végzés, és ítélet. 6 év. Ez neked, aki ezt most olvassa, két igen egyszerű szó, nekem 2189 napot jelent egy olyan zord helyen, mint a tornaöltöző, amiért kapom. Elvesztettem mindazt, amit „kint” építettem, amikért álmodoztam, életem egyik legfontosabb szakasza esett ki. Megérdemeltem, kíváncsi voltam. Egyetlen reményem a bűnbocsánat.