Lerry-avagy megismertem a gizdaseggűt

Mint a harmat, olyan zsengének tűnt – gizdaseggű - mormoltam. Az udvaron ácsorgott, szűk nadrág simult rá, pólója lengén a felsőtestén, haját a bolond Áprilisi szél borzolta.
- Szóval az öcséd? - húztam fel a szemöldökömet, és néztem kérdőn Kyrára.
- Az, de ne merj hozzányúlni, mert kikaparom a szemed!
- Jaj, de félek cicus. - Mosoly.
Kyra a szomszédlány, rendszeresen átjár segíteni a főzésben, mosásban, olyan asszonydolgokat csinál meg helyettem. Én viszont megszerelem nála a vízcsapot és huszonnégy éves létemre sok mindet megbütykölök a harmincéves nőnél, aki egy bank alkalmazottjaként dolgozik. Ennek ellenére Kyra kedves és vidám lány, leszbikus, ezért soha meg se fordult a fejünkben, hogy több lehet köztünk barátságnál, pláne, hogy én meg meleg vagyok. Amikor ez kiderült – megismerkedésünk elején -, hatalmasat nevettünk, az óta nem csak jószomszédi, de igaz, baráti viszonyban is vagyunk, Kyra nélkül, nem is tudom mi lenne velem.
- Meddig marad?
- Nem tudom - nézett ki a hatalmas, három részre osztott ablakon Kyra is. Az akácok levelei zöldelltek, a fölül kinyitott ablakon beáradt a friss, eső utáni tavasz illata.
- Az öcsém nem meleg, ebben biztos lehetsz John.
- Engem nem érdekel a beállítottsága, egyszerűen gyönyörű - fakadtam ki.
- Mennyi idős?
- Már húsz is elmúlt, csak olyan kis vékonyka. De azzal együtt csodaizmos.
- Ilyen kidolgozott, picike bicepszet, még nem is láttam, akkora, mint az alkarom.
- Igen, gyúr, mert tudja, hogy a százhetven centijével nem olyan, mint egy szekrényajtó, de valóban szépséges. Én már sokszor láttam meztelenül.
- Nem ér!
Összemosolyogtunk, amikor Lerry bejött beállt a csend, a fiút talán feszélyeztem. Hatalmas barna szemének színe nem hasonlított Kyra zöldjére, de a lágyság, amit a pillantása rejtett, az igen. Felfaltam a tekintettemmel, Kyra csak mosolygott, megrázta a hosszú sörényét, aztán neki állt bepakolni a mosogatógépbe, előkészíteni az ebédet. Szombat délelőtt volt, azt a napot nem felejtem el soha. Lerry illedelmesen válaszolgatott nekem, egymás mellett álldogáltunk a konyhapultot támasztva.
- Remélem nem túl zavaró a jelenlétem, azért örülök, hogy Kyra körül, ezen túl két férfi fog legyeskedni. – Kacsintottam, Lerry elpirult, a szája hihetetlenül vonzott, olyan halvány eperszínnel, mint amilyen csak a rajzfilmekben láthatunk.
- Délután, ha van kedved, elmehetnénk biliárdozni.
- Benne vagyok – válaszolta a fiú lazán. Ebéd előtt Kyrával összegereblyéztük az udvart, egyszintes társasházsorban élünk, két házanként elválasztva kerítéssel, repkény a vajsárga kőfalakon, akácok az udvarban, a szomszédban tölgy, egyszerűen mesés hely. Maga a kisváros is ugyanilyen romantikus hangulatú, csak néha kap el a vágy, hogy egy vad, idegen, fémszagú, városban kössek ki.
Az ebéd alatt is Lerryt bámultam, csúcs milyen szépen tűntek el a falatok a szájában.

Otthon elintéztem a laptopomon egy-két fontos dolgot, az előszoba tükrébe nézve csodálkoztam, mennyit vigyorgok saját tükörképemre, borzasztóan vártam a délutánt.
Lerry hasonló ruhát viselt, mint kora délelőtt csak még csinosabban nézett ki, a segge megőrjített, igyekeztem annyit nézni, amennyit csak tudtam. A kiskocsma ahová vittem, klubhangulatú, sok ismerőssel ráztam kezet, egy páran - amikor Lerry nem látta -, rám kacsintottak és mosolyogva böktek a fiú felé a fejükkel. Azt hitték a pasim, és végül is tervben volt.
- Nem szereted a sört? - láttam, hogy birkózik vele.
- Nem nagyon - felelte illedelmesen.
- Mivel tudnám feloldani a görcsödet? – ekkor a háta mögé álltam, éreztem a hőjét, ő a biliárdasztalra tenyerelt, én pedig a keze mellett tettem le az én tenyereimet, így közrefogva őt. Az illata áradt az orromba, az arcvize leginkább kesernyés-lime, egy csöppnyi fahéjjal.
A szívverésem szerintem duplájára szökött, egyből ágaskodni kezdett a farkam.
- A görcsömet? Miből gondolod, hogy van? - lehajtotta a fejét, úgy mormolt, az asztal posztójának zöldjét bámulta. A fantáziám csapongani kezdett elkezdtem arra gondolni, mi lenne, ha a nyakába csókolnék, a farkamat a kemény kis seggének nyomnám…Hú, de beindultam.
- Olyan szótlan vagy. – hajoltam közel az arcához.
- Miről beszéljünk? Alig ismerlek.
- Hát, ezen könnyen segíthetünk. - És megtettem. A leheletem, a forró szám a nyaka bőrén.
Tudtam vízválasztóhoz értem, vagy marad, vagy elfut. Maradt, de a teste megfeszült. Az ujjpercei elfehéredtek, ujjai szétterpesztve görcsösödtek a zöld felületen.
- Nem jó ötlet - mondta halkan.
- Nem? - csókoltam újra.
- Nem hinném. – A kezem ekkor merésszé vált, alig láthatóan előrecsúszott Lerry ágyékára, nagyon merev kis micsodát éreztem. A szemem felragyogott, fogott rám a fiú.
- És akkor ez?
- Menjünk a mosdóba. – slisszolt el mellettem oldalt, kiszökött, akár valami csikó. Utána loholtam, az arcom piroslott, lángolt mindenem, olvadozva csöpögtem a srácért.
A piszoár mellett ácsorgott, kezét keresztbefonta a mellkasa előtt.
Megálltam előtte, nagyjából a vállamig ért, lenéztem rá, ő föl. A környezet, vagy, hogy ki van bent, egyikünket sem érdekelte.
- Tudtad ugye, hogy meleg vagyok, Kyra elmondta?
- Igen el, már rég. És a fényképedet is láttam egy közösségi oldalon, Kyra mutatta.
- Tetszem?
Lerry nem válaszolt, megnyalta a száját és félre nézett, mint aki azon agyal, minek kérdezek tőle ekkorra marhaságot.
- Gyere - fogtam kézen, húztam magam után az egyik megüresedett fülkébe. Lehajtottam a WC deszkát, és csak néztük egymást.
- Voltál már férfival?
- Keresztkérdés?
- Szóval, igen?
- Minek fontos ez?
- Érdekelsz.
- Csak…gondolatban.
Ekkor már hajtottam le hozzá a fejem, megkóstolni az ízét, nem is vágytam másra. A remegések ráztak minket, liftezett a gyomrom várakozássaltelin, csodálatosnak éreztem minden pillanatot. Tudtam, hogy mindent elronthatok a nyomulásommal, a fiú nem olyan, akivel csak egy alkalmi szex a mosdóban és annyi, többet akartam tőle, meghódítani. Nemcsak Kyra miatt, valahogy úgy éreztem helyesnek.
Puhán csókoltam, csak a száját, meg-megállva, és borzolva a haját.
- Annyira jó vagy - nyögtem közben, ágyékomat neki feszítve. Az első nyelvezés után ott lihegtem, nem akartam ajtóstul a házba rontani. Pedig annyira kemény már nem is tudom mikor voltam utoljára, Lerry teljesen beindított.
- Menjünk ki, sétáljunk.
- De én azt hittem, hogy…
- Mit, egy numerát itt? Annál sokkal igényesebb vagyok, te pedig többet érdemelsz.
- Ez rendes tőled, csak…én nagyon…
- Szerinted én nem? Annál jobb lesz, amikor majd segítünk egymáson.

Folyt. köv.