Karmazsin Folyó - Első fejezet

Figyelmeztetés és megjegyzések: A prológus sikerén felbuzdulva, íme az első fejezet. A burkolatlan szexualitás és a vulgaritás még mindig jelen van a szövegben, találtam bőven szóismétlést is. Az első fejezet sem gyerekeknek való, az olvasásból kifolyó mentális, morális, potencia- és egyéb zavarokért, károkért továbbra sem vállalok felelősséget. A bátraknak kellemes olvasást! ^_^

– Azt mondta, hogy ennél alább nem adja az árat – támaszkodott öklével a pultra Jetta.
A kopasz, tetovált fejű vevő végigmérte a kidolgozott női testet, majd vicsorogva sziszegte a fogai mögül:
– Megveszem.

A Motoros Barbárok eléggé agresszív csürhének bizonyultak. Agresszív és primitív csürhének. És szerencsére épp kifogytak a lőszerből, ezért csak zenélgettek. Persze azt is a maguk primitív és agresszív módján. Miután a kuncsaft távozott, Jetta megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Most már elmennek, ugye? Nem akarok még egy éjszakát átvirrasztani.
– Valószínűleg igen. Vagy, ha ők nem, akkor majd mi távozunk, este.
– Nem egy rossz ötlet. Ezek nem tűnnek elég értelmesnek ahhoz, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve ne kíséreljék meg szétverni a kocsit.
– Hát igen. De legalább jó sokat vettek, és egész jó árakon.

A déli nap fényesen tűzött le az égből. Ameddig csak a szem ellátott, kősivatag. Egy ekkora pusztaságot lehetetlen lenne a fúziós energiával működő járművek nélkül átszelni. Az asztalnyi kőre támaszkodó Ryana zordan méregette a fennsík peremén táborozó motoros csapatot. Micsoda ostoba egy bagázs – fintorodott el keserűen. Egész nap csak motoroznak, és arra várnak, hogy agyonverhessenek valakit. Szánalmas… – húzta el a száját egyre jobban.
– Hé, kicsim! Mi ez a „szarba tenyereltem, és lenyaltam” pofa?
A dromedár állatnak egyetlen, vörös taréj futott végig a fején. Dagadó izmairól meztelen nőalakok mosolyogtak vissza Ryanára.
– Kopj le – sóhajtotta unottan a nő.
– Pedig én fel tudnálak dobni.
– A platóra, egy menetre? Kösz, de most fontosabb dolgom van.
– Hö-hö… Van stílusod. Ez zsír.
– Fegyverem is van.
– Az fasza dolog. Nekem is van. Megmutatod?
– Ha nem akarod, hogy használjam is, akkor csatlakozol a haverjaidhoz, és messziről elkerülsz a jövőben.
– Mér’? Há’ nem jövök be?
Ryana még egyszer végigmérte a böhömnagy őstulkot, majd a tag szemébe nézett a gyakorlott „kicsi vagy te ahhoz, édes fiam” pillantásával.
– Na? Odajössz a csapathoz?
– Nem. Remélem, elég érthetően fogalmaztam.
– Öh… Hülye kurva! – böfögte oda a férfi, majd visszatrappolt a többiekhez.
– Uram-atyám, hogy ezek milyen sötétek… – jegyezte meg magának Ryana.
– Hmm… – mordult fel egy újabb férfihang mögüle. Unottan hátrapillantott, hogy megtudja, ki az új zaklató, azonban legnagyobb meglepetésére egy egészen normálisan kinéző – bár erősen borostás – férfi méregette őt, szakadt, fekete bőrdzsekiben és halálfejes napszemüvegben.
– Te meg mit bámulsz? – vetette oda neki.
–A segged.

Ryana először nem tudta, mit válaszoljon, mert elakadt a „főbe lövöm” és a „kibelezem” alternatívák között.
– Nyald ki, ha már úgyis ott vagy – válaszolta gyűlölettől villanó szemmel a nő, majd visszafordult a többieket nézni.
– Akkor pucsíts, szivi.
Ryana arca rákvörösre változott, és elöntötte a méreg.
– Hogy mit!? – pördült meg, és már bekészült egy elsöprő erejű ütésre, amivel tuti padlóra küldheti ezt a parasztot.
– Ha azt akarod, hogy kinyaljam… – mosolyodott el kajánul – akkor pucsíts.
– Ismételd meg… – sziszegte a fogain át Ryana, és még jobban ökölbe szorította a kezét.
– Told ide a picsádat… – pillantott át fogait kivillantva a férfi a szemüvege fölött. Acélkék tekintetében Ryana szemének szikrázó zöldje tükröződött – „Remélem, elég érthetően fogalmaztam.”
– Ne akard, hogy beléd eresszem a tárat…
– Mármint ezt? – vette elő a férfi a farzsebéből a nő pisztolyát – Figyelhetnél jobban is, kicsim.
– Add vissza!
– Vegyél rá! – mosolyodott el kacéran a férfi – én tudok kapásból két utat is, de te biztos a nehezebbet választod.
Ryana előrevetődött, ellőve magát a kőtől. A pasas jól mozgott. Ahogy kikerülte a támadást, rácsapott egyet a nő fenekére.
– Rossz kislány!
–Mi a kurva…!? – tántorodott meg Ryana, majd fordulásból lendítette ütésre az öklét. „Jól van, bazmeg… Te akartad!”
Azonban a férfi ismét kitért előle.
– Csibém, ez édeskevés lesz! – kacagott fel a Motoros.
– Én nem vagyok senki csibéje! – üvöltötte el magát torkaszakadtából Ryana, és tiszta erejéből nekivetődött…
…és a földön landolt. A felkavart portól elkezdett köhögni.
– Figyelj édes, szerintem ne erőltesd. A végén még kárt teszel magadban.
A nő azonban felpattant, és ismét támadott. Ahogy a férfi kitérni készült előle, kinyitotta a tenyerét, és a képébe szórta a port, amit felmarkolt, majd meglepetésből kirúgta a fazon lábát, aki hangos puffanással terült el. A pisztoly elrepült, és ahogy földet ért, elsült. A golyó sercegve vitte keresztül a nő haját, aki a történtek ellenére is gyorsabban kapcsolt, mint a másik, és egy becsúszással felkapta a fegyvert.
Azonban a férfi keze mégis továbbhaladt, és Ryana seggén állapodott meg.
– Pucsíts – mosolygott a képébe a fazon, majd megmarkolta.

– Ryana! Mit művelsz? – Kérdezte zavartan Arina a köréjük gyűlt tömegből.
– A… Arina? Én… ez itt… a pisztolyom…
– Csak annyit kellett volna mondanod, hogy „kérlek”… – támaszkodott a könyökére a fickó. Látszólag nem zavarta az, hogy az emberek gyűrűt alkotnak körülöttük.
– Hé, főnök! – vigyorodott el az előbbi izomagyú – Jó bőr?
A férfi elmélkedő arcot öltött magára, majd még egy kicsit megmarkolászta Ryana popóját:
– Jó feszes! Bár ráférne egy nyalá…
Ryana hatalmas pofont kevert le neki, majd ugyanabból a lendületből leverte a fenekére tapadt kezet is, és felállt.
– Perverz fasz!
– Hisztis kis szűzlány.

Ryana agyában teljesen felment a pumpa. Anno éppen azért veszítette el, mert halálra idegesítette, hogy ezzel szekálták. Hirtelen felrántotta a férfit a földről, és egy jól irányzott balhoroggal ismét a földre küldte.
– Ühh… – köpött ki egy kis vért a Motoros – Aki így pofán tud baszni, az tutira nem szűz…
Ryana már éppen készült visszamenni, hogy kitapossa a beleit, de Arina a vállára tette a kezét, és figyelmeztetőleg megszorította.
– Ryana… Elég.
– De…!
– Elég! És ezt én mondom.
Ryana tudta, hogy ez mit jelent. Még mindig Arina volt a rangidős.
– Most menj vissza a kocsihoz, és váltsd le Nittyt a főzésben.

Miután Ryana távozott, Arina odament a férfihoz:
– Mi történt itt?
– Rover észrevette, hogy rossz napja van a kicsikének… meg akarta vigasztalni. Az meg elhajtotta. Gondoltam, hátha így kiadja magából, és lenyugszik.
– Ostoba ötlet volt… Az életével játszott…
– Nem szokásom. Jóval többet is kibírtam már.
– Ki maga egyáltalán?
– Ron. Ron, a Dingó. Kegyed pedig…
– Arina. Arina Foxx.
– És… szabad tudnom a kis fúriáét is?
– Inkább kérdezze meg tőle maga, Mr. „Dingó.”
– Nem szeretném a vacsorátok ilyesmire pocsékolni.
– Igaz.
– Nagyon ráférne már egy férfi.
– Ezt ne hangoztassa neki – fúrta Arina a tekintetét Ronéba.
– Miért? Előbb-utóbb csak beismeri.
– Most előbb halna meg, minthogy ezt megtegye.
– Bocs, de lövésem sincs, mire akarsz kilyukadni…
– Arra – húzta szűkre a szemeit Arina –, hogy alig több, mint egy hete egy egész osztagból kivehette a részét, és vélhetőleg most nem vágyik hasonló élményre.
– Pedig egyértelműen vágyik valamire. Lehet, hogy tévedtem.
– Valószínűleg. Most pedig kérem, térjen vissza az embereihez. Ne szítsunk még nagyobb ellenségeskedést.
– Oké. Azért bármelyikőtöket szívesen látjuk a tűznél.
– Rendben. Majd tudatom a többiekkel is.

– Az a fickó, Ron… – szólalt meg Arina.
– Nem érdekel, kicsoda – torkolta le a nőt Ryana, majd felszeletelt még egy paprikát.
– Meg akart vigasztalni.
– Hát, kurvára nem ért hozzá.
– Végül is… jól esett neki behúzni, nem?
Ryana kacéran elmosolyodott.
– De mennyire – majd elgondolkozott – Ugye nem akarod velem elhitetni, hogy azért kötött belém, hogy megverjem?
– Nekem ezt mondta.
– Hazudik.
– Valóban úgy gondolod?
– Csak meg akar dugni. Mind egyformák.
– Te soha nem kívántál még meg férfit?
Ryana megvágta az ujját, és sziszegve vette a szájába.
– Nyem. Nyem uagyok ah a hajta.
– Akkor lehet, hogy…
– Mihoda!? – dülledtek ki a nő szemei, majd kitépte az ujját a szájából – Arina! Te nem vagy magadnál!
– Óh… én nem úgy…
– Akkor hogy? Mégis, hogy a picsába lehet ezt másképp gondolni!?
– Ah…! A leves!
Ryana egy gyors mozdulattal leemelte a rezsóról a lábast, és megkeverte a tartalmát.
– Komolyan, Arina, néha olyan hülyeségeket tudsz mondani!
– De mégis, mire gondoljon az ember?
– Hogy a tököm tele van azzal, hogy minden kibaszott köcsög az én kurva seggemet akarja a bűzhödt faszával szétbaszni!

– Ööh… zavarok? – nézett be Jetta, bár kissé sokkolta, amit hallott.
– N-nem, dehogy… – felelte Arina – Épp menni készültem – azzal el is tűnt.
– Hülye picsa – morogta az orra alatt Ryana.
– Miért mondod ezt?
– Miatta vagyunk ilyen szarban.
– De nem ő tehet arról, hogy rajtunk ütöttek…
– Nem a rajtaütésről beszélek, hanem arról, hogy erre a tetűre főzök, ahelyett, hogy szétrúgnám azoknak a kibaszott punkoknak a seggét!
– Akkor menj, és rúgd szét – felelte komoran Jetta – de ne sózd már annyira azt a levest!
– Jaj… te jó ég! Bocs… lehet, hogy tényleg jobb volna, ha átvennéd.
Jetta odaállt, és visszatette a levest a főzőlapra, majd elkezdte kevergetni. Ryana már éppen ki akart menni, de a nő utána szólt:
– Mellesleg… szép volt, amit délután levágtál. Komolyan tetszett.
– Izé… kösz – mosolyodott el zavartan Ryana, és kilibbent az ajtón.
„A faszomat… nem vagyok leszbikus!”

– Hé, Ron… – lépett a férfi vállára Ryana. A tűz körül ülők rosszallóan pillantottak fel a táncoló lángokról.
– Mondd… mi a neved?
– Ryana. És most: nyalj! – azzal – egy kecses csípőmozdulat keretében – odafordította a fenekét a férfihoz.
– Na jól van – csusszant ki a nő lába alól Ron – Gyere, játsszuk le! – azzal felállt, és a nő szemébe nézett.
– Mi van? Nagyobb a szád, mint a farkad?
– Nem éppen. Akarod, hogy bebizonyítsam? – húzta kacér félmosolyra a száját a férfi.
– Gyere, és vedd el…
– Gyere te, látom, ma nagyon tüzes vagy.
Ryana előre szökkent, és a férfiba ollózott, aki azonban védte a rúgásokat, majd elkapta a lábakat, és a bal hóna alá fogta. A nő gyors mozdulattal ellökte magát a földtől, és a lendületet felhasználva behúzott neki egyet. A szorítás a lábán megszűnt.
– Uh, te tényleg nem szarakodsz… – nyerte vissza az egyensúlyát Ron.
Ryana kihívó tekintetében igéző elevenséggel táncolt a tábortűz aranyló lángja. A férfi egy pillanatra elmerült benne, azonban ez a pillanat is elég volt ahhoz, hogy a nő elsöprő támadást mérjen rá: egy jól irányzott rúgással oldalba kapta, és Ron elterült.
Ám a Dingónak ennél jóval több kellett, hogy beadja a derekát. Felpattant, és könnyedén hárított egy ütéskombinációt. Alig tett pár lépést hátrafelé. Viszont a harc hevében nem vették észre, hogy milyen közel van a sziklaperem, és – mikor Ryana végre ismét földre küldte Ront – a férfi ügyes mozdulattal átlendítette maga fölött a nőt, aki reflexből megmarkolta a bőrdzsekit, majd mindketten eltűntek. A táborra vészterhes csend ülepedett.

Ron és Ryana egymás gallérjába csimpaszkodva gurultak le a sziklás domboldalban vagy jó háromszáz méteren át. Amikor Ron agya kezdett helyreállni, és felfogni a környezetét, először egy terepszínű nadrágot pillantott meg. Azután a hozzá tartozó, a köveken szétszakadt, fehér trikót és a kikandikáló, horzsolásokkal tarkított bal mellet is. Végül felismerte a kacér, diadalittas vigyort is. Ez Ryana.
Szerencsére a hegyoldal eléggé lassan változtatta a szögét, és csodával határos módon minden kiszögellést sikerült elkerülniük. Bár Ronnak ettől még kurvára fájt a feje, és mérget vett volna arra is, hogy a csaj se járt jobban. Azonban őt ez szemmel láthatólag nem zavarta. Pedig csúnyán felhasadt a bőr a bal szeme fölött, és a duzzadó húsból apró vérpatak fakadt. Csak most vette észre, hogy ő a hátán fekszik, a nő pedig a feje fölött térdel, terpeszben.
–Nyalj… – vigyorodott el megszállottan Ryana.

Ron nagyot nyelt. „Ennek már a fele se tréfa, baszd meg…” – majd egy gyors mozdulattal a nő vállaira lendítette a lábait, és mielőtt az bármit reagálhatott volna a meglepetéstől, felsőtestével előregördülve a földre taszította. Ryana fuldokolva kapott a torkához, a férfi pedig – az alkalmat kihasználva – bokáig lehúzta róla a nadrágot.
–Mi…!? – nyögte Ryana, de Ron bokái még mindig erősen szorították, és az övéi túlzottan fel voltak húzva ahhoz, hogy lendületet vehessen.
A férfi lába hirtelen engedett, és kicsúszott a teste alól. Értetlenül nézett föl fektéből a hold fényében térdeplő férfira.
–Rendben van – felelte az, színlelt lemondással a hangjában – te nyertél.
Majd megmarkolta a nő fenekét, és kéjesen végignyalta a punciját. Ryana félig felhúzott lábai a férfi fejére szorultak.
–Ne… – nyögte elfúló hangon, de valahol érezte, hogy ő is ezt akarja.
Ron nyelve halk, csatakos surrogással mozgott fel-alá, mélyen beleöltve a nő vaginájába. Ryana halk sóhajok közepette simította végig a férfi fejét beletúrva a hajába, az ágyékához ölelve őt.

A lihegést lassan felváltotta a kéjesen doromboló, hosszú nyögések sora. Ron élvezte a helyzetet. Tudta, hogy a nő úgy érzi, győzött. Ryana csípője lassan elkezdett körözni. A férfi szerszáma megmerevedett. Itt volt előtte ez az isteni bige, terpesztett, és megadta magát neki, miután győzedelmeskedett felette. Egyszerre voltak vadász és áldozat.
–Mmmhhaaahhhh… – sóhajtott fel kéjesen Ryana, és még jobban magához szorította a férfit – Nyalj… igen… iiiigen… mmmhh… aahhh…
A nő sóhajai egyre gyorsultak, és Ron egyre jobban érezte a nő pinájának az ízét. Finom falat a kicsike, az egyszer biztos. Fűszeres, de finom.
Ryana érezte, ahogy a testén eluralkodik a gyönyör, és hullámokban áramlik végig rajta a remegés. Artikulálatlanul felsikoltva markolta meg és préselte magához a férfi fejét, a nyelvét, ami úgy lesi a kegyeit, mint egy jól nevelt kiskutya.
Miután a nő orgazmusa alábbhagyott, és Ron végre levegőhöz jutott a fejét most már erőtlenül simogató kezektől, egy cuppanós puszit nyomott Ryana csiklójára, aki boldogan felkacagott, majd egy simítással lefejtette kezeit a férfi fejéről.
–Mehet még egy menet? – vonta fel kihívóan a szemöldökét Ron.
–De ne másszunk vissza – nevetett pajkosan Ryana.

–Főnök! – rontott be ajtóstul a csapatszállítóba Jetta, majd zavartan torpant meg a látványtól: Nitty kéjesen pucsítva lovagolt Jeremy hímtagján, közben háta ívben hátrahajlott.
Egyszerre fordultak a nő felé, és a lány a gyönyör és a kétségbeesés mimikájának lehetetlen egyvelegével nyögött fel, ahogyan teste négyszer-ötször megvonaglott az orgazmustól. Jeremy Arcáról is igen nagy meglepettség áradt, és Jetta akaratlanul is észrevette Nitty feneke alatt az ugráló heregolyókat.
– Főnök… én… vagyishogy Nit… akarom mondani… – Jetta agyában minden összezavarodott, de összeszorította a szemét, és helyre tette a gondolatait:
– Ryana és a motoros vezér lezuhantak a völgybe.
– Micsoda!? – ugrott fel Nitty, azonban a hangos cuppanásra egyből összekuporodott, és az arca rákvörösre változott.
– Hogyan? – kérdezte Jeremy számonkérőn, miután felült és gondosan elrejtette a vesszejét a paplan alá.
– Megint összeverekedtek…
– Bassza meg… mint egy ötéves… Most azonnal indulunk, és felhozzuk őket.
– Öm… azt hiszem, az nem szükséges… szólalt meg pironkodva Arina.
– Már hogyne lenne az? – kérdezte felháborodva Jeremy.
– Jól vannak…
– Attól még nem maradhatnak odalent.
– Úgy értem – vörösödött el egyre jobban Arina –, jól érzik magukat… együtt.
– Oh… ho-hogy úgy… – pislogott zavartan Jeremy – Akkor hadd legyen meg az örömük. Majd egy óra múlva, amikor kezd hideg lenni.
– Rendben… – bólintott Arina, majd elsomfordált.
– Te pedig – mutatott Jettára a férfi – legközelebb kopogj, ha ki van téve a „ne zavarj!” tábla…
– A… a tábla? – pislogott értetlenül a nő, majd megnézte az ajtó külső oldalára akasztott lapkát.
Nitty puncijából lassan csöpögött az ondó, és kezdett fázni is, ezért inkább bebújt Jeremy mellé, és átkarolta.
Jetta – még mindig zavartan – rájuk csukta az ajtót.

– Tudod… – kezdte Ron, ahogy tarkóra tett kézzel, a földön fekve a csillagokat nézte – egész ügyesen verekszel.
Ryana elmosolyodott.
– Egész ügyesen álltad – felelte kacéran.
– Az a szerencséd, hogy hagytam magam.
– Neee… most fáradt vagyok, hogy elölről kezdjük.
– Azért mondtam – kuncogott fel gonoszan a férfi.
– Ez aljas húzás volt.
– Ha a túl akarsz élni ezen a senki földjén, nem szabad visszariadnod a legaljasabb húzásoktól sem.

A nő nem felelt, mérlegelte a szavakat.
– Itt a gyengéket elnyomják és eltapossák. De aki elég erős, az talpon marad, és az emberek köré gyűlnek, hogy vezesse és megvédje őket.
– Van benne igazság – felelte Ryana – De nekem vannak elveim. Engem tisztességes embernek neveltek, és nem tudnék megtámadni karavánokat, ahogyan azt ti is teszitek.
– Mi csak fizetséget kérünk azért, hogy a területünkön átkelnek. A kereskedők persze más tészta. Azok mindig durván bevédik a cumójukat, és tuti van a ti tankotok alatt is pár kiló plasztik, ami egy gombnyomásra képes elsöpörni egy húszméteres körön belül mindent.
– Jeremy sohasem… – ellenkezett volna Ryana, de jobban belegondolva, Jeremy ritka nagy geci volt, és simán kinézte belőle, hogy eltitkoljon előlük egy ilyen „apróságot.”
– Mellesleg miért tartotok vele?
– Mi… nos… Neki köszönhetjük, hogy élünk. És… mivel ő mentett meg minket, ezért a tulajdonává váltunk. Végülis így sokkal kényelmesebb, és nem nagyon korlátoz minket semmiben…
– Ha te mondod… mindenesetre előbb lennék egy Pörölyharcos talpnyalója, mint egy kereskedő verőembere.
– Nekem se tetszik a dolog. Kurvára nem. De Amíg Arina azt mondja…
– Mi a fasz köze van Arinának ahhoz, hogy mit csinálsz?
– Semmi. Illetve… erről nem beszélhetek.
– Miért nem? Hadititok, vagy mi?
Ron nem gondolta komolyan, de Ryana akaratlanul is úgy vette.
–I gen.
A férfi arcáról lassan lehervadt a mosoly. A nő észrevette, hogy hibázott, de a férfi megelőzte.
– Katona vagy?
– Nem látszik rajtam?
– Errefelé egy ruha semmit nem jelent. A ruha egy eszköz, ami véd a hidegtől és a sérülésektől. És melyik seregből?
– Az Egyesült Földi Légióból.
– Értem. Régen én is ott szolgáltam. És még a csapatból páran.
– Dezertáltatok?
– Innen nem jutnak ki a jelek, a bolygó elektromágneses torzítása miatt. Tulajdonképpen, aki ide lekerül, azt kapásból eltűntként kezelik, míg nem jelentkezik. De gondolom, ezt te is tudod.
– Persze. De nem válaszoltál a kérdésemre.

Ron megköszörülte a torkát.
– Ez a bolygó szabad. Ide a valóságban nem ér el a Légió vagy a Mars Lovagrend marka. Ennek a bolygónak saját törvényei vannak, és ő maga uralkodik a lakói fölött.
Ryana elgondolkodott az elhangzottakon.
– Nem akarok ennek a faszkalapnak a gennyes markában megdögleni.
– Szállj ki.
– Nem tehetem!
– Arina miatt?
– Nemcsak ő… mindhárman… Ő, Nitty és Jetta is. Nem akarom őket elveszíteni.
– Értem.
– Lassan el kéne indulnunk visszafelé. Lehet, hogy aggódnak miattunk.
– Ide hallom a kacagásuk. Szerintem tudják, hogy jól vagyunk, és várnak.
– De ha őket hallani idelent… akkor… – Ryana lassan elpirult.
– Hehe… na igen. Van egy olyan érzésem, hogy holnap majd el kell mesélnem nekik mindent, különben nem hagynak békén.
– M-mindent?
– Mindent, ami érdekli őket. De nem hinném, hogy az foglalkoztatná őket, hogy miről beszéltünk.

Ryana tovább nézte a csillagokat.
– Tudod… ezt szívesen folytatnám veled. Ezt az egészet. Nem gondoltam, hogy van köztetek értelmes ember is. Bocs azért, ahogyan veled és a barátoddal viselkedtem.
– Tulajdonképpen csak fel akartalak dobni, mert olyan búskomor voltál…
– Azaz ez a ma esti egy jó kaland volt mindkettőnknek – sóhajtott Ryana – de véget is ér, amint visszamegyünk a táborba. Bassza meg. Megint kihasználtak.
– Nem kéne így lennie…
– De végülis már kezdem megszokni, hogy mindenkinek csak a testem kell – folytatta ironikus mosollyal a nő.
– Kapd be.
Ron azon kapta magát, hogy Ryana a kigombolt nadrágja fölé hajol, és a dákója végét szopogatja.
– H-hékás…! – hebegte a férfi meglepetésében, de a nőt csak még jobban felkorbácsolta az erőtlen ellenállás.

A férfi a könyökére támaszkodva próbált felkászálódni, de Ryana olyan jól végezte a dolgát, hogy a testéből lassan elszállt az erő, és a feje hátrahanyatlott.
Élvezettel morogva és sóhajtva adta meg magát a nő ajkainak és ölelő nyelvének. Ahogy érezte, hogy közeledik a csúcshoz, csak annyit tudott kinyögni:
– …Ryana! – majd a két másodperccel később telelőtte a nő száját. Ahogy az élvezet alábbhagyott, és kitisztult a feje, Ryana kéjesen végighasalt a testén.
– Ez jól esett – válaszolta a nő, majd letörölte a nyálat az ajkáról, és elégedetten a férfira mosolygott.
– Kicsim… – felelte még mindig zihálva a férfi.
Ryana kuncogni kezdett, majd kacagásban tört ki. Aztán lassan elkezdtek peregni a könnyei, és nevetése sírásba fordult.
– Nem akarom, hogy ez az éjszaka véget érjen! – fúrta a fejét Ron mellkasába.
A férfi átölelte, a nő zokogását pedig lassan elnyomta az álom.