Irodai pillangók - 1. fejezet: Lesben állva

Piszok jó érzés ám a világ egyik vezető jogi vállalatának dolgozni. Főleg, ha az illető fiatal, lelkes és kicsit is érdeklik a nők. Mert belőlük aztán van itt bőven. Egész nap itt sündörögnek körülöttem, kecsesen bedőlnek a fénymásolónál, mély dekoltázzsal hajolnak előre, amikor az éttermi önkiszolgálóban ebédet választanak maguknak, és csupa efféle finomságot művelnek, amitől minden jóérzésű férfiember megbolondul.

Igen, jó dolog itt dolgozni a Walden és Tsa vállalatnál. Persze áldozatokkal is jár: rengeteg fegyelem, koncentráció, és persze a túlórák. Gyűlölöm a túlórákat. Már senki sincs az épületben, kihalt az egész, mint egy horrorfilmben. Ráadásul még csak egy hete vagyok a cégnél, fogalmam sincs, mit hol találok, talán a legközelebbi vécéig tudok csak elbotorkálni. Mindenhol sötét, a szerencsésebbek már odahaza fekszenek és nézik a focimeccset, de a szerencsétlen újoncot meg itthagyták, hogy várja a japán ügyfelek hívását. Elvégre én ráérek...
Egy merész gondolattal kifűztem és levettem a cipőmet, majd jólesően kinyújtóztattam a lábamat. Hátradőltem karosszékemben, és behunytam a szemem egy kicsit. Végiggondoltam, mi vár otthon: egy üres hűtő, egy hideg ágy. Ennyi erővel itt is maradhatok.

Merengésemből egy magassarkú cipő kopogása riasztott fel. Gyorsan felegyenesedtem, és visszabújtattam lábam a cipőbe. Épp időben, irodám ajtaja kitárult, és Bonnie lépett be rajta. Fekete hajú, csinos, pajzán kis nő volt. Az itt-tartózkodásom hete alatt is rájöttem, hogy az egész részleg bele van bolondulva. Elég volt leejtenie valamit, a kollégák szinte verekedtek érte, hogy visszaadhassák neki. Beszélgettünk egy párszor, de nem hittem, hogy megfelelnék az igényeinek, úgyhogy nem törtem fölöslegesen magam.

De most itt volt, csillogó szemmel támaszkodott az ajtófélfának, és remegő hangon kérdezte:
- Látom, te is benn vagy még... Akarsz látni valami érdekeset?
- Mi lenne az? - kérdeztem. Reméltem, hogy elhív valahova, elkéri a számom vagy ilyesmi, esetleg a rég jó "segítséget kérek" - trükkel kezdi majd.
- Gyere velem - mondta.

Kiléptünk a sötét folyosóra, fel akartam gyújtani a villanyt, hogy lássuk, hova megyünk, de Bonnie észrevette a mozdulatom, és megfogta a kezem.
- Ne gyújtsd fel, nehogy elriasszuk őket - suttogta.
- Kiket? - súgtam én is ösztönösen, de Bonnie csak mosolygott.

Kézenfogva vezetett az irodai folyosók kusza kereszteződésein át. Egyszercsak megállt, hallgatózott, aztán levette tűsarkúját, és mezítláb lopózott tovább. Nesztelenül követtem. A forduló után egy kis előtérbe érkeztünk, egy hatalmas üvegfal mögött pedig egy tárgyaló volt, amit hetente egyszer értekezletre használtunk - erre még én is hivatalos voltam, pedig igencsak újoncnak számítottam a cégnél. Az üvegfal előtt műcserepekben buja trópusi virágok és pálmák sorakoztak - tipikusan egy csomó olyan növény, ami nem terem meg ezen az éghajlaton, de ha a HR kitalálja, hogy ez való egy irodába, akkor nem sajnálják rá a pénzt. Bonnie megint kézenfogott, és a pálmák közé húzott, így a növények levelei között már pompásan beláttunk az üvegfalon.

Odabenn, az ellipszis alakú asztalon egy férfi kefélt egy nőt. Ráadásul hátulról. Óvatosan közelebb nyomultam, hogy jobban lássak. Bonnie a kezem után kapott, visszarántott volna, de nem hagytam magam, és magam mellé húztam őt is. A jelenet mintha csak valami ócska régi filmből termett volna itt: a nő az asztalra dőlve hasalt, hosszú szőke haja szétterült az asztal lapján, szoknyája feltűrve, egyik lábszárán még ott csüngött a bugyija, a de a magassarkú cipőket persze nem vette le. A férfi hátulról tolta neki, inge kigombolva, nyakkendője félrecsúszva, nadrágja a bokájánál. Az épület csendjében még a nyögéseket is tisztán lehetett hallani.

- Jó nagy farka van - súgta a fülembe Bonnie, amitől egy kicsit összerezzentem. Láttam rajta, hogy csillogó szemmel nézi a jelenetet, és kiszáradt szájjal nagyot nyelt. A tárgyalóban a férfi egészen ráhajolt a nőre, úgy kefélte, mint valami gép. Egész izgató látvány volt, éreztem, hogy keményedni kezd a szerszámom. Belemarkolt a combjába, és a fülébe lihegett, az is lehet, hogy súgott neki valamit, de azt nem lehetett rendesen kivenni. A nő feje megmozdult, mintha bólintott volna. A pasas leállt, hátralépett, kezébe fogta a farkát - tényleg jó nagy volt neki -, megcsapdosta vele a nő fenekét, a nő pedig felkacagott, ezt még innen, az üvegfalon túl is hallani lehetett. A férfi mondott valamit, mintha kötekedne a nővel, megint megcsapdosta a farkával a popsit, aztán simított rajta egy párat, és megint berakta a nőnek, ezúttal nagyon finoman, és lassan mozogni kezdett benne.

- Átrakta a seggébe - súgta Bonnie. Látta, hogy kérdően nézek rá, úgyhogy folytatta: - Láttam már őket máskor is. Egy kis cumizás az asztal alatt, egy kis nyalakodás az asztalon, aztán lovaglás, és végül hátulról nyomják. Mindig ez a recept - vont vállat.
- Szóval kilested őket, mi? - súgtam neki, ő meg mintha kicsit elvörösödött volna, már amennyire így a félhomályban, a növények között ki tudtam venni.
- Még jó, hogy... - súgta a fülembe, és forró lehelete picit felpezsdítette a véremet. - Egy ilyen jó kettyintést...

A férfi közben odabent kezdett rákapcsolni. Keményen baszta a nő fenekét, nagyokat nyögtek mindketten, a nő még sikoltozott is. Biztos hozzászoktak már, hogy ilyenkor nincs senki az épületben. A pasas kiegyenesedett, két kezével széthúzta a nő fenekét, és vigyorogva gyönyörködött a látványban. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi, hogy a farka ki-be jár a két félgömb között. Ettől persze mégj obban feszülni kezdett az ágyékom, ösztönösen is odaképzeltem magam a nő mögé. A férfi elengedte a nő húsát, rácsapott egy nagyot, még keményebben kefélte, egyik kezével a hajába markolt, másikkal a melleit fogta át, és úgy rántotta magához.
- Ez nagyon kemény... - súgtam Bonnie fülébe, akinek egyre jobban csillogott a szeme.
- Szerintem valami pornóban láthatták ezeket - válaszolt, de közben végig őket nézte. - Ott nyomják így... Főleg a végén, figyeld csak meg!

A párocska egyre hevesebben zihált, a nő hátulról a pasas nyakába markolt, úgy mozogtak, mint két dugattyú. A nő felkiáltott, a férfi pedig mintha csak erre várt volna, jó mélyre döfött, teljesen felnyársalta a nő segglyukát. A nő teste vadul remegett, halkan kiáltozott párat, aztán az asztalra omlott. Bár eléggé félhomály volt, látszott, hogy mindketten teljesen leizzadtak. A férfi ráhajolt, óvatosan mozogni kezdett benne.

- Most jön a kedvenc részem... - mondta Bonnie, félig-meddig magának.
A nő mintha magához tért volna, feltápászkodott, kihúzta magából a férfi farkát, megfordult, és letérdelt. Rutinosan szorított rá a dákóra, és verni kezdte. A férfi az asztalba kapaszkodott, és behunyt szemmel élvezte a kényeztetést. A nő egyszer-kétszer a szájába is engedte, de nem nagyon dolgozott rajta, valószínűleg csak megnyálazta, hogy jobban csússzon. Keményen verte a faszt, látszott rajta, hogy tudja, mi kell a csúcshoz. És a férfi nemsokára fel is nyögött jó hangosan, megremegett, és a nő arcára spriccelt. A nő tovább verte, de mostmár kicsit finomabban, és a melle fölé tartotta a szerszámot, oda engedte a következő adagokat. A végén még megnyalta, a férfi pedig elégedetten sóhajtott fel.

Miközben a párocska felöltözködött, én is kihátráltam a növények közül. Próbáltam megigazítani a nadrágomat, hogy ne látsszon ágaskodó szerszámom, de szerencsére Bonnie már el is sietett. Még láttam, ahogy a folyosó végén visszaveszi tűsarkú cipőjét, visszafordul, és búcsút int. Aztán eltűnt, és én is gyorsan visszasiettem a saját irodámba. Visszaültem a székembe, hátradőltem és elmosolyodtam. Jó hely ez, érdekes kalandokban lesz itt részem.