Hihetetlen, hogy ez velem történik...

Kedden kezdődött a hihetetlen, bejöttem a melóba, és szinte mindenki szabin. Dolgozni kéne, de nincs kedvem. Gépezzek? Nézelődök a neten, hátha van valami érdekes olvasmány. Chat? Sok aberrált beteg ember? De így meg unalmas. Hát benézek, vannak e régi ismerősök. Nincsenek. Rámkattan egy... egy... egy személy. Nem tudom nő lehet-e vagy férfi, a regisztrációja, és a neve szerint nő.
Nem köszön, csak rákérdez. Borotválod?
Mondom igen, de csak a végét.
Hmmm. És nem lesz tőle sebes?
Erre én: Á ne is mondd, még csak másfél éve borotválom, de máris 12 centivel lett rövidebb. Nem válaszol.
Folytatom: Nem is maradt már csak 28 centi.
Húúú, neked olyan nagy?

Na elég. Lenémitom. Én vagyok a hülye, hogy szóbaállok ilyenekkel. Beszélgetek ezzel, azzal, de bevallom, unom. Lehet, hogy én vagyok unalmas, és nincs is igazán kedvem chatelni. Betegek, beképzeltek, gátlásos emberek teszik az arcukat, míg horogra nem akad valaki. Aztán a randi? Emlékszem én is beleestem hasonló esetbe. West elé letárgyaltuk, csakhogy én hátul parkoltam, tehát az ajtóból én kifelé jöttem. Körbenézek. Volt nálam két művészfotó. Ezek alapján ki is nézhetett volna valahogy. Hát nem kiszúrt a tömegben. Visszamegyünk aztán fel egy emeletet, majd leülünk egy padra. Mondja, mondja, de én azon gondolkozom, hogy lehetne őt itthagyni. Nem érdekes. Chaten nem lehet ismerkedni, és a randikból sem lesz semmi komoly. Na jólvan, gondolom, ha más nincs, hát belevetem magam abba a szájbaba munkába, hogy az énekes koldus verné bele azt a véreres kékeres hónaljmankós kacskaringós, abba a bálbajáró egyinges jába.

De nem. Rámkattant még valaki. Na lerázom őt is, aztán majd megyek utána. Az első 15 sor? Rémes. Nem értjük egymást, persze nem is a hány éves vagy honnan írsz örökös kiváltképp érdekfeszítő témákkal indítottunk. Mondom, kezdjük előröl, szia! Jó, hát előröl kezdtük. Képzelje el mindenki magának, miről beszélgettem egy vadidegen férjes asszonnyal. Ez az asszony szót nem igazán tudom összepárosítani ezzel a 25 éves gyönyörű nővel. A lényeg, hogy mivel a chatszexet egy ideig elvből kerültem, most pedig már azért nem, mert úgy érzem, maradjon meg ez a tizenévesek sportja, ha ők gerjednek erre.

Másfél órás beszélgetés után remegett a kezem, és izzadt a tenyerem. A ventillátor maximumon, és 10 percenként jártam lemosni a pofám hideg vízzel. Összegerjedtünk. A végén már azt mesélte, hogy "lüktet, és reméli tudom hol" Cseréljünk képet. Nem tartom jó ötletnek. Most fogunk csalódni egymásban. Igen, de legalább megnyugszunk mindketten nem igaz? De. Igaza van! Jobb, mint hülyeségeket álmodni emiatt. Milyen fotók vannak a gépemen. Egy szem saját esküvői fotó. Na ez majd lehűti. Sikerült. Ideiglenesen. Hát láttam én is. Szar kép. Enyém is. Ez van. Na mindegy beszélgetünk még? Most már mindegy nem? De. Negyed óra múlva megint nem bírtunk magunkkal. E-mail cím, msn, telefonszámcsere kizárva. Egyikünk sem akar kitolni magával. Na mindegy, most már menni kéne mindkettőnknek, de majd holnap még beszélgetünk nem? Hát, ja. 52 percen keresztül búcsúzkodtunk. Kis lökött. De tetszik ilyen lököttnek. És, hogy nem túl szép? Nem érdekes, beszélgetni lehet vele.

Délután mégsem bírtam magammal. Állandóan az járt a fejemben, mi történt velem, és mitől ment dupla gázon a szívizmom órákon keresztül, és miért vagyok még most is felpörögve, feldobva. Másnap reggel az eszembe jutott. "Á"... mondom felmegyek hátha ott van. Hát ott van, köszönök illendően. Keressük egymáson a fogást, majd mindketten bevalljuk azért jó lenne látni egymást. Gondoltam nem lakik messze, mindössze 8 kilométer, ennyit még elmegy a Honda. Férjnél van, nem mondja meg hol lakik. Végülis jó messze ettől a helytől...

Nos, csak az utcát mondta meg, és annyit tudtam, hogy szőke. Találjam meg. Minden szőke nő visszamosolyog, de a lassítás közben meg nem álltam egyiknél sem. Mind helyes. Mondom, lehet, hogy elmentem mellette? Párszáz méterre előttem gyalogol még egy szöszi. Oda kell mennem. Hát ismét gázt adtam, és odaértem mellé. Telefonált, rámosolyogtam, visszamosolygott. Megálltam, ő nem épp egyenes vonalban, de odajött. Puszi. Beülsz? Be. Te vagy az? Igen. Hova? Rád bízom. Elvittem egy kietlen helyre. És azt kérdezgette magától, mit keres ő itt, és hova megyünk, és nem is ismer, és ilyet nem szokott. Közben beszélgettünk. Nagyon tetszett. Nőies, és tud is bánni a nőiességével, és ez nem azt jelenti, hogy miniben mélyeket hajolgat. Örült annak, hogy nem bámultam, hanem a szemébe néztem, és figyeltem rá. Remegett a keze. Az enyém izzadt. Ezt meg is jegyeztem ott, és akkor. Zavarban van. Én is. De ő nem szokott.

Csörgött a telója. A férje. Tágra nyíltak a szemei.
-Kiszállok.
-Ahogy érzed.
Becsapta az ajtót, és elkezdett beszélgetni vele. Visszajött.
- Szabad ezt csinálnunk?
- Nem. Visszamegyünk jó?
- Igen, én is ezt akarom.
Egymás szemébe néztünk, és megcsókoltuk egymást, gyengéden, érzékien, a szívem majd kiugrott, de hallottam az ő szívdobogását is.
- Mi volt ez? – kérdem.
- Nem tudom.
- Nem szabad - mondom. Tudo... De már megint egymás szájában voltunk. Mit csinálsz te velem? De én ilyet nem szoktam.

Csörög a telefonom. A feleségem. Kiszállok.
-Szia!
- Szia! Dolgozol?
- Igen.
- Mikor jössz?
- Hát, amint végzek.
- Képzeld, mondja a Beni, hogy csicsijja, és hogy zebra. - Elmosolyodom.
- De jó, megint pár új szó.
- Szeretlek!
-Én is szeretlek! (a legszörnyűbb, hogy így is gondolom)
Visszaültem.
- Menni fog ez titokban?
- Akarjuk ezt titokban? (kérdem vissza).
- Nem tudom.
- Én sem.
- Miért nézed így a szemeim?
- Mert nem tudok máshova nézni. Gyönyörű égszínkék szemek, hogy világítanak a sötétben.
- Menjünk vissza.
- Igen.

Indítok, de már az ajkaimon érzem a puha száját. Finom. 10 perc után, most már tényleg mennünk kéne. Igen, ismét indítózok, a légkondit expresscoolra állítom. Bekapcsolom a rádiót. "hej muchacha, give me your cha cha" Elmosolyodunk. Vissza a városba, kiteszem egy helyen, egyetlen puszi nélkül. A számát nem tudom, az e-mailjét nem tudom. De betettem barátnak. Írjak neki? Fordított esetben azt mondanám meredek a helyzet, zavaros a csaj, ebbe inkább nem mászok bele.

Másnap. Reggel 8:12. Felnézek a csetre, ha fenn van jó, ha nincs nem jövök megint fél évig. Fél perccel előtte érkezett, nem írtam neki. Úgy gondolta, ha nem írok üzenetrögzítőre az egy jel. Hát nem írtam. Gondolta kimegy a teájáért, és ha nem vagyok, lelép. De ott voltam, írtam neki. Mondom:
- Szia!
-Szia! ... És most?
- Most nincs semmi.
- Megnyugodtál?
- Nem.
- Miért vagy itt?
- Csak benéztem.
- És te?
- Benőztem.
Arról beszélgettünk miért, és mi lehet az oka. Megszakadt a chat. Visszajöttem, nem volt itt. Gondoltam írok üzenetet. Ő is ezt tette. Mint két hülye fiatalka, egy suhanc, és egy csitri. Rövid kicsit zavaros mondatok. Majd észrevettük mindketten fenn vagyunk. Hát olvassuk el egymásét. Miért vagyunk visszafogottak? Mondom azért, mert olyan, mint amikor az ember az erdőben vadászik. Csak lassan, óvatosan, megfontoltan, és csendben, nehogy elijessze azt a bizonyos.... Igaz.
Majd egyszerre: Látni akarlak! / Látni szeretnélek. Mosoly. Most. Nem jó a kocsim! Enyém jó vágom rá. Ott, ahol tegnap.

Indulok. Megint remeg a kezem. Hát ott van ismét. Jobban tetszik, mint a múltkor.
- Kicsípted magad?
- Nem, csak jöttem. Gyere fel hozzánk.
Mondom: - Biztos?
- Igen biztos.
- Csak beszélgetni ugye?
- Igen.
Felmentem, idegen lakás. Beszélgettünk sokat... Dehogy sokat... 3 percig bírtuk. Lassan, gyengéden, érzékien csókolt. Észre sem vettem, és máris a zuhany alatt voltunk. Egy. Kimentünk, megtörölgettük egymást. Ilyet többet nem szabad. Nem. Mi lenne, ha ők csinálnának ilyet. Nagy hiszti, veszekedés, stb, stb.
Nappali.
- Kérsz valamit?
- Téged.
Kettő. Ez mitől ilyen jó? Vajon neki is jó? Liheg, pedig ilyen lassan nem hittem volna, hogy képes vagyok rá. De mégis. Neki is jó lehetett.

Nem tudom a nevét se. De ő sem az enyémet. Mit érzek? Én hülye vagyok. Mekkora fasz vagyok. Állat vagyok. De szemét vagyok. hm... Simogatjuk egymást, és iszonyú jól esik. Egymásra nézünk, és simogatjuk egymást. Remeg a kezem.
- Szerinted öregség? - kérdezem.
- Biztos! - vágja rá két levegővétel között.
Ez miért történt? Én szeretem őt, ugye hihetetlen? Én is szerelmes vagyok az én páromba.
- Ilyen ugye nem lesz többet?
- Ezt már megbeszéltük egyszer, és látod mi lett belőle.
- Igazad van. Mi lesz, ha meglátnak a szomszédok?
- Majd szépen rendbehozzuk magunkat, nem kísérsz le, és az ajtóban megállsz, én pedig visszaszólok, hogy bármi probléma jelentkezik ismét hívjatok.
- Jó, ez jó.
- Nem akarok menni, de mennem kell.
- Nem akarom, hogy menj, de titokban kell tartanunk.
- Igen.

Előszoba.
- Adhatok búcsúcsókot? - kérdezi halkan. Ne follyunk a részletekbe, három. Leszakadt a fogas. Ezt mivel magyarázod? Csináljuk meg. Csavarhúzó, uj tipli, porszivó, jobb, mint új korában. Porszívóval a kezében egy szál fehér köpenyben... Hm... De otthon is van egy, és ugyanilyen szép, és odaadó. Mégsem elég? Jelek szerint. Nem érdekes, megyek, és nem is gondolok erre többet. Hazamegyek, orkán szerű szél, eső. Szörfdeszka be, vitorla be, és irány a tó. 4 óra kőkemény szörfözés. Legyőzni az elemeket, hasítani a vizet, néha kiugratni. Sok a szörfös, de az ember szinte végtelenül egyedül érzi magát. És gondolkodik. Egy dologra tud gondolni. Kettőre. Rá. És, hogy nem-e a másik árbócrudat kellett volna hozni, mert ez nagyon recseg az erős szélben.

Enyhül a szél. Kimegyek, a többi szörfös fasz dumája elviszi a gondolataimat, nevetek rajtuk. Pakolás, haza. Vacsorával várt rám. Megettem, fürdés. Fehér köpeny van rajta. A picsába... Feláll. Hulla vagyok, a kezeim megnyúltak, az alkarom bedurrant. És fel vagyok pörögve a történtek miatt. Odainvitálom magam mellé, megcsókolom. Húúú, mi van veled? Mutatom - felelem. négy. Ő is piheg. Mekkora vagyok, be lehetne aranyoztatni igaz? Mekkora szemét vagyok. Erre simogat és dicsér. Közben mindkettőre gondolok. A délelőttivel ennyi volt, nekem ez az élet kell. 21:00-tól reggel 7-ig alszom. Felébredek, ránézek az órára 7 óra. Melóban kéne lennem. Összekapom magam gyorsan 7:30ra beérek. Nincs gebasz, senkinek nem tűntem fel. Leülök, e-mailek. Ismét beindul a pörgettyű ott belül. wéwéwépont, nem! Nem megyek fel csetelni. Felállok, dolgoznom kell, megyek. Visszanézek a TFTre. wéwéwépont_ponthu. Nick, pass, nincs fenn, egy új üzenet. Rákattintok. Hasonló történet a külön töltött időben, csak ő fitnesezett 3 órán keresztül, és tiszta izomlázas. Zavaros, de őszinte mondatok. Szíve szerint nem ezt írta volna, de nem akarja, hogy bármit is elrontson egy rosszul időzített buta kis szócska. Pedig ha tudná... Erre belép. Na! Ma hideg maradok, és kimért. Úgyis ennyi. 1 óra múlva az öcsém lakásán vagyunk, és nem bírunk magunkkal. Kártyáztunk csak természetesen...

Nem látom értelmét leírni a részleteket, ez a nő elvette az eszemet, és mindezt úgy, hogy szerelmes vagyok a feleségembe! Nem tudhatja meg senki. Ma még csak csütörtök van. Eddig bírtam titokban tartani.