Herisi - amikor aláhullnak a csersznyevirágok 1.

Mayako Senghuinak hívnak,kollégiumban lakok,15. évemet taposom. Koreában élek, kollégiumi szobatársamat Herisi Nakamiának, hívják, csodaszép lány. Az apja európai,fantasztikusan szép ötvözet lett a Koreai-Német gyerek.A szeme zöld,haja fekete, akár az enyém. Vékony, mellei meglepően nagyok, ajka akár egy rózsabimbó. Porcelán bőre makulátlan,két szeme akár a zafír.Az első pillanatban, amint megláttam, egy nagyot dobbant a szívem,azt hiszem ő a legszebb ember, akit életemben láttam. Magam is a szép lányok közé tartozom,de Herisi egzotikus szépségnek számít itt Koreában.
Sokszor ébredtem fel éjszaka,hogy olvasást színlelve bámulhassam,egyszerűen nem tudtam szabadulni Herisi szépségétől.Már attól tartottam talán szerelmes vagyok egy lányba,de már az sem érdekelt, csak nézhessem Herisi szépséges vonásait.Ő mindig is erősebb jellem volt,a barátságunk hamar elmélyült,lassan elválaszthatatlanokká váltunk.A hangját is szerettem,akár a hárfa dalolása, madarak csicsergése.
Ha valami bántott,az ő kecses vállán sírtam el a bánatomat,Herisi mindig megtudott nyugtatni.Szép hangján suttogott nekem,mint a mezők lágy virágai, simogatott,akár a koreai szél. Szavai mind a gyógyvíz,lelkemig értek,csodálatos teremtés-minden alkalommal ezt állapítottam meg róla.Sokszor vettem észre,hogy rajzórán az ő arcát formázzák a vonások,a papíron valahogy mindig Herisi köszönt vissza.
Amikor utoljára vigasztalt, éppen cseresznyevirágzás ünnepe volt, a szívemben sok remény és vágyakozás.Úgy éreztem meg kell csókolnom az arcát, kedvességből, barátságból, mert mindig mellettem áll.Puhán érintettem, kis szikrák gyúltak belsőmben,a szerelmes szív kalapált bennem.
- Mayako,ez csodálatos - rebbentek meg szemei,puha mézízű ajkait a számra tapasztotta.Elmerültem valami fantasztikusban,Herisi csak az enyém volt akkor.
Herisi megszabadított a ruháimtól, kicsi melleimet csókolta körbe elsőként. Úgy szopta,akár egy finom koktél cseresznyét,még sosem ért hozzám úgy senki. Nyöszörgésem a szoba falainak csapódott, majd aláhullott,puhán, mint a bársonyos szirmok. Herisi végig csókolta a nyakam, a vállamat,a mellem közét,a köldököm fölött, majd az apró fehérneműmre szorította mennyei ajkait.
Aztán elővett egy általam sosem látott, piros fedelű bambuszdobozt, és kivette a kincsét.Felcsatolta a péniszt,és belém hatolt. Sikoltottam a kéjtől,és a szűzességem elvesztésétől,apró ujjaim a bőrébe martak. Herisi csókolt közben puhán, nyugtatóan mormolt.
- Édesem, nemsokára jobb lesz,a következő alkalmak pedig annál is finomabbak.- Könnycseppjeim gördültek alá,de Herisi addig ringatott, míg álomba nem szenderültem.