Hattyúdal

Muszáj újra látnom. Muszáj eggyé válnom vele. Újra. Általa vagyok nő. Ő formált. Ő mutatta meg, mi a szerelem. nem a lelki síkú, hanem a véres, az állati. A testi. Az érzéki. Soha nem fog megváltozni az érzés. Szerelem, vágy = D. Kísértem a sorsot, kísértem őt, és ő engem. Vágyom rá. Mindig. Örökké. Ő a férfi-képem, ami örökre belém égett. Érezni akarom a csókját. Az ajkait. Amint a nyelve erőszakosan utat tör a számban. Amint vadul harapja az ajkaim. Amint levetkőztet és kóstol. Amint két kezébe fogja a melleimet és sóvárogva falja őket. Amint reszket a teste a vágytól. Amint feszül a nadrágja a hatalmas erekciójától. Látni, érezni akarom, mennyire kíván. Kioldom a nadrágját, elétérdelek. Nem tud megszólalni a meglepettségtől, nem ilyennek ismert. Nem tudja, hogy ez a nő már nem az a lány, akit ő évekkel ezelőtt ismert meg és avatott fel. Ez a nő már nagyon is tudja, mit akar. Tudja, mi a kéj, tudja,hogy kell azt a legmagasabb fokon elérni, nincsenek gátlásai, nem szemérmes már, nem fél a testiség megélésétől többé. Ez a nő már felnőtt. Csak a tekintetében van még meg nyomokban az a régi lány.
Ott mered az arcom előtt. Erre áhítoztam évekig, hogy húsevő virág legyek számára, végre az enyém. Elnyelem az ajkaim között. Ízlelem, szívom mélyen, érzékien. Lüktet, duzzad a vágytól a nyelvem alatt. Ott pulzál benne az egész Élet. Kapaszkodik a hajamba, húzza, fáj. Tehetetlen, a hatalmamban van. Jajgat a gyönyörtől. Felhúz magához, nem bírja tovább. Ha még egy percig folytatom, nem tudja megadni, amiért jöttem. AMIÉRT jöttem. Anyaszült meztelen vagyok már. Ő látott először így, ez a test neki volt fenntartva az idők kezdete óta, életeken át. Az övé. Csak elveszi, ami a jogos tulajdona. Ami mindig is az övé volt. Az ágyhoz vezet, ráfektet határozottan, erősen. Ő a férfi, tudja,hogy ezt akarom. Hatalma van. A lábam közé fekszik, ujjaival utat keres. Az ölembe csókol, nyelve mélyen belém hatol. Ömlik a nedvem, miatta, érte. Csókol, szív, nyal, felfal. Őrjöngök, két kézzel kapaszkodom a hajába, elhúzom magamtól. Nem engedi. A kezeivel leszorítja a combjaimat az ágyhoz, szétfeszít, hogy még jobban hozzám férjen a szájával. Végül elenged. Most,most jött el a perc, amit évek óta vártunk, amiről álmodoztunk, amiről mindvégig tudtuk,hogy hiábavaló próbálkozás lenyomni a tudatalattinkba. Itt a másodperc, most jött el. Innen már nincs visszaút. Közeledik,már csak egy kis távolság, és végre eggyé válunk. Igen. Most... Éles, hosszú sikoly. Fáj, szaggat, kiáltanom kell. Befogadom, elnyelem izzón, az enyém végre. Lüktet, robbanásra készen. Csak mozog, harcol a jussáért, szinte büntet, amint újra és újra mélyen bennem jár. Mintha azt üzenné minden mozdulata: ezt akartad?! Ezt?! Most megkapod, nem kegyelmezek. Ordítanék a fájdalomtól és a csodától. Ő minden ízében reszket, folyik a testén az izzadság. Karmolom a hátát, azt akarom, hogy fájjon neki, hogy higgye csak el,hogy ez a valóság, nem a képzelet játéka többé. Megvonaglik, felkiált. Hadd fájjon csak! Éld át az együttlétünk minden egyes pillanatát! Ne sajnáld magad, többé nem lesz ilyen! Soha! Nincs ráadás, nekünk csak ez az egy alkalom jár. Itt és most. Szaggasd szét a bensőmet, küzdjünk meg egymással, viaskodjunk, lássuk, ki az erősebb, erre vágytunk, nem?! Magad alá gyűrhetsz, a hatalmad alá szoríthatsz, a tiéd vagyok, nincs más választásom, önként vállaltam a kínt. Adj kéjt cserébe. Késleltessük még, ha már eddig vártunk. Ne adjuk meg olyan könnyen egymásnak a gyönyört, harcoljunk még.
Most én vágyom uralkodni. A hátára fordítom, fölébe kerülök. Kezeit élő kötélként szorítom a feje fölé, moccanni se tudjon. Nem is akar, élvezi a játékot. Nem érinthet meg, én irányítok. Megint magamba fogadom, ezúttal sokkal mélyebbn, amennyire az lehetséges. Élvezem a kiszolgáltatott arcát, tehetetlen ellenem. Felfal a szemével, élvezi a hullámzó estem látványát. Megkegyelmezek, elengedem a kezeit. Azonnal utánam kap, a fenekembe markol, fáj. Nem baj. Megragadja a melleimet, felül, hogy jobban hozzájuk férhessen. Harapja, szívja őket, csecsemőként öleli körbe az ajka a mellbimbókat. Az ölében ülök, ilyen közel még sosem voltunk. Az ajkára vágyom újra, csókolni akarom ezt a gyönyörűséges szájat. Karjaink abroncsként szorítják a másikat. Elég a meghittségből, újra uralni akar. Megfordít ellentmondást nem tűrőn, mögém kerül. Egyszerre állatokká válunk. Mélyen, keményen hatol belém egyetlen erős, könyörtelen mozdulattal. Felsikítok. Izzok belül, lángolok. Annyira hevesen mozog,hogy minden egyes lökésnél nekem ütődik a csípőcsontja. Ez már nem testi szerelem, hanem színtiszta üzekedés, két szerv véres ütközete. Annyira erősen rám nehezedik, hogy nem tudom tovább tartani magam, hasra kell feküdnöm. Teljes súlyával rámdől, érzem, amint a mellkasszőre dörzsöli a hátam. Csupa víz, izzad a fizikai munkától. Beleharap a nyakamba, ahogy a hímek teszik a kiszolgáltatott nősténnyel. Élvezi, hogy nem tudok mozogni, ő határoz mindenről. Félelmetes, csodálatos. Mindig is erre vágytam, a nemi szerepek teljes megélésére. Mással sosem volt ilyen. Ő férfi. Igazán Férfi. És most csak az enyém. Nem számít, mi volt ezelőtt és mi lesz holnap. Csakis a pillanat fontos. Érzem, hogy már nincs sok hátra a beteljesülésig... Soha senkivel nem voltam még, aki ilyen intenzíven élte volna meg a kéjt. Nem tudtam soha eldönteni, hogy csak én váltom ezt ki belőle, vagy mindenki más is.
Érzem, hogy közel már. Mindkettőnk számára. Már alig érzem, amit tesz. Ha tehetné, egész testével belém olvadna. Karmolja a hátam, markolja a testem, érzem,hogy már egy másik világban jár. Bennem is elindult a végső kéj folyamata, az alhasam hullámokban küldi az impulzusokat lefelé. Hallom, amint feltör belőlem egy mélyről jövő nyögés, kiáltás, valami ősi hang, amit nem ismerek fel. Ha most abbahagyná, belehalnék. De eszében sincs... Úgy érzem, egész testével belém akar kerülni, de ennél jobban lehtetlen. Valami ködön át tudatosul bennem, milyen fájdalmaim lesznek később, biztos, hogy megsérültem, de ez most semmit sem számít. Csak az a lényeg, ami most történik, ez az egyetlen, kiszélesedett pillanat.
Érzem, ahogy remeg a teste, mintha a gerincéből indulna el a vonaglás, ami másodperceken belül robbanáshoz vezet, megállíthatatlanul. Most egyikünk sem lélegzik, nem tudunk. Visszatartjuka levegőt, hogy most ordítva, üvöltve vágjon végig rajtunk a kéj, mint egy tüzes ostor, egyszerre, hogy pár pillanatra egybeforrasszon minket valahol a Nap közelében. Van egy kis idő, amikor nem tudjuk eldönteni, hol végződik ő és hol kezdődöm én. Egységélmény. Ez az, amit évek óta vártunk, ezt az érzést áhítoztuk oly régóta.
Megtörtént. Beteljesült. Nincs tovább, a pillanat elmúlt, végleg.
Most jön az üresség.