Harminchat fénykép

Harminchat fénykép

-------------------------------------

Írta: MasonLane ©
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>
2006. december

*************************************

Amikor Adam Blaine meghallotta a levélnyílás kattanását, az ajtóhoz ment, és felvette a leveleket, amiket a postát hozott. Két szórólap, egy számla és egy nagy boríték. Adam örült, hogy kivette ezt a napot, félretolta a többi levelet, és a nagy borítékhoz látott. A felesége dolgozott, úgyhogy nyugodtan megvizsgálhatta a tartalmát. Leült, kinyitotta, és kivett belőle egy hosszú levelet. Ez állt benne:

"Tisztelt Mr. Blaine!

Mellékelten küldöm a három tekercs fotó képeit, amit a múlt éjszaka készítettem. Az utasításai alapján fekete-fehér filmet használtam. Nem értem, miért részesítette előnyben a fekete-fehér változatot a színessel szemben, de követtem levele instrukcióit.
A fényképek kissé szemcsésre sikerültek, ami szinte kiemeli a történeteket. Hogy ön miért akarja ezeket látni, az nem az én dolgom. Két vagy három ilyen fénykép a világ bármelyik bírósága előtt elegendő lenne egy váláshoz. Azt is kifejezetten kérte, hogy hraminchat képet készítsek. Ön bizonyára szereti büntetni önmagát, Mr. Blaine.
De rátérek a történtekre.

A múlt éjszaka, amikor a képeket készítettem, követtem feleségét, amikor elindult otthonról. Egy sarokkal arrább parkoltam, és betartottam a megfelelő távolságot. először azt hittem, csalódni fogok, mert a felesége oda ment, ahova önnek is mondta. Egy bárba a Hetedik sugárúton. De úgy tizenöt perc elteltével egy magas, kopaszodó férfival hagyta el a bárt, aki úgy huszönt-harminc éves lehetett. Beszálltak a felesége kocsijába, és elhajtottak. Megint követtem őket.
Úgy tíz percig mentünk, a város nyugati felébe. Feljegyeztem, hogy hova mentek, és egy kissé továbbmentem. Szerencsére pár sarokkal arrébb találtam egy parkolót. Gyalog jöttem vissza, és elrejtőztem az árnyékban. A nyakamba vettem a fényképezőgépemet.
Ahogy a házhoz értem, egy autó közeledett, és el kellett bújnom egy bokor mögött. Egy magas, hosszú hajú, 30-35 éves férfi szállt ki belőle. Felsietett a lépcsőn, és kopogás nélkül bement.

Elhelyezkedtem a nappali ablaka alatt. Óvatos voltam, nehogy meglássanak. A mögöttem lévő ház sötét volt, a kocsifelhajtó üres. Feltételeztem, hogy nincs otthon senki. Egy vastag örökzöld fa pont jól eltakart. Neki is dőlhettem a törzsének, és figyelhettem, hogy mi történik a nappaliban. szerencsémre, vagy az ostobaságukra, mind a két függöny a helyén maradt, nem húzták be őket.
Most jön a munkám azon része, amelyet egyáltalán nem élvezek. De mindenről be kell számolnom, ami történt. A házban az ön felesége, a férfi, akivel eljött a bárból, a férfi, aki az előbb érkezett, és egy izmos, göndör hajú férfi, aki nyilván a ház tulajdonosa volt, meztelenre vetkőzött. Ahogy a nappalira közelítettem a gépemmel, megremegett a gyomrom. Remélem, megbocsátja nekem, Mr. Blaine, de az ön felesége a legszégyentelenebb kurva akivel a balsors összehozott.
Bár a képek kissé szemcsések, jó mutatják, hogy feleségével mind a három férfi orálisan, vaginálisan és análisan is közösült. Ezeket gyakran egyszerre is végezte. Észreveheti, hogy egyik férfi sem használt óvszert. Úgy tűnt, ez a feleségét egyáltalán nem érdekli, remekül érezte magát.
Egyáltalán nem vagyok prűd, Mr. Blaine, de komolyan megkérdőjelezem a felesége erkölcsösségét. Nem is szólva semmit három "szeretőjéről." Idézőjelbe tettem a szót, mert csupán szarkasztikusan használtam. Az akkor éjjel történteket egyszerűen csak állatiasnak lehetne leírni.

Majd’ megőrültem, mikor láttam, hogy a felesége nem egy, nem kettő, hanem mind a három férfivel anális szexet létesített, aztán amikor kihúzták, a szájához emelte a szerszámukat. Ha csak belegondolok, elundorodom.
A felesége azt is nagy örömmel engedte, hogy a férfiak szendvicspózban hatoljanak belé. Amikor az egyik beléélvezett, kihúzta, és egy másik foglalta el a helyét. Elég sokáig cserélgették így egymást.
Amikor az órám szerint jó négy óra elteltével befejezték, a felesége úgy nézett ki, mintha spermában fürdött volna. Az utolsó képeim jól mutatják a hölgy kielégültségét. A történet mind a négy szerplője felment az emeletre. Miután egyenként visszajöttek, nyilvánvalóvá vált, hogy mindannyian lezuhanyoztak, hogy eltüntessék az esemény bizonyítékait. De a fényképeimmel nem számoltak.
Zárásképpen annyit tennék még hozzá, hogy sosem láttam még ehhez foghatót, Mr. Blaine, és remélem, hogy nem is fogok. Ennyi fájdalmat, szenvedést és féltékenységet egy férfi sem érdemel.
Kérem, fogadja őszinte részvétemet. Felkért erre a munkára, és én elvégeztem. Sajnálom, hogy látnia kellett ezeket a képeket. Sok szerencsét kívánok a válásához.

Üdvözlettel:

Mike Nabors

Metro Nyomozóiroda"

Adam Blaine figyelmesen végigolvasta a magánnyomozó levelét. Aztán lassan, módszeresen végignézte mind a harminchat fényképet. Majd leült a számítógépéhez, és gépelni kezdett. A következőket írta:

"Tisztelt Mr. Nabors!

Mellékelem a költségeit fedező összeget, ahogy megegyeztünk.
Köszönöm professzionalitását és gondosságát. Külön köszönöm, hogy figyelembe vette a fekete-fehér képekre vonatkozó kérésemet. Pontosan ilyen képeket szerettem volna kapni.
Ami a harminchat képet illeti, ez afféle szimbolikus szám lett ovlna. Két napja volt a harminchatodik születésnapom, és éreztem, hogy a feleségem valami különlegeset tervez. Kiderült, hogy igazam volt.
Köszönöm a remek munkát!

Őszinte üdvözlettel:

Adam Blaine

U. i.: Miért akarnék elválni?"