Halálos tavasz 2.0

Szilágyi Réka 26 éves, 8 napos, 11 órás átlagos nő. Vasárnap, hajnali fél 6-kor sétál haza az Andrássy úton. Mehetne taxival is... megtehetné. De sokkal vonzóbb volt számára (talán mert volt az egészben valami drámai, filmszerű), hogy tűsarkúban, fekete koktélruhájában sétál haza. Réka számára mindig is vonzóak voltak a nagy jelenetek. Már kamaszkorában is órákat töltött az ágyban fekve, miközben azon gondolkodott, hogy tehetné életét még bonyolultabbá, hogy abból majd valami fantasztikus komédia, tragédia vagy éppen tragikomédia kerekedjen ki. Amit aztán majd egyszer leír, elmesél az unokáinak, vagy éppen valami rendezőnek aki fantáziát lát a történetben, aztán majd megfilmesíti. Így most is bár a májusi hajnal még rettentően hideg volt ahhoz a darabka anyaghoz, amit viselt inkább kiosont az aktuális egyéjszakás kalandja lakásából, egy cetlit hagyva maga után, ahelyett, hogy megvárta volna a reggelt, amíg szépen taxit hívnak neki, akár még meg is reggeliztetik és megelégedetten, boldogan távozhatott volna, mindenféle rosszérzés nélkül.

Réka egy ingatlanirodánál dolgozott mint értékesítő. A maga módján csinos nő volt, különös érzékkel megáldva ahhoz, hogy a kényes pontjait is előnyére fordítsa. Nagy zöld szemeiben mindig ott táncolt valami kacérság és szenvtelen bujasággal tudta rázogatni hosszú vörös haját. A cégnél mindig neki sikerült a legtöbb üzletházat, lakást eladnia: nem véletlenül. Ügyfelei általában jóképű 30-as, 40-es egyedülálló férfiak, akik mindent megtettek volna azért, hogy elnyernék a lány kegyeit, hogy a nyélbeütött üzlet után ágybavihessék, vagy akár valami több is lehessen a dologból. És Réka nem is ellenkezett. Életfilozfiája ilyesmi lehetett: `nem fekszem le azzal akit szeretek, és nem szeretem azt akivel lefekszem`. Így nem sebezhették meg, legalábbis ő így gondolta.

Ezért is nem ellenkezett, mikor előző éjjel Iván, a jóképű üzletember, a legújabb étterme megnyitópartyja után meginvitálta a lakására mégegy pohár borra. Réka tudta, hogy tetszik a férfinak, de amíg a szerződést nem írták alá a hely megvásárlásáról, addig nem engedte közel magához. A szabály az szabály: senkivel nem fekszik le, csak miután eldőlt az üzlet sorsa. Így nem érezte magát ribancnak, vagy kihasználva. Maximálisan elégedett volt az életével: a körúti lakásával, a barátaival, a munkájával. Nem volt hiányérzete legalábbis nem tudott róla.

Arról sem tudott, hogy később, azon a májusi napon, amikor hajnali fél 6-kor, 26 évesen, 8 naposan és 11 órásan sétált haza az aktuális szeretője ágyából, teljesen megváltoztoztatja majd valaki életét, anélkül, hogy bármit is tett volna. Épp az Opera környékén jár és egy utcaseprő a Halálos tavaszt dúdolja mellette. `Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte. Egy csillagos, mély, forró, május este.` Réka (vonzódása révén a filmbeli jelenetekhez) imádta a régi magyar filmeket, Karády Katalint meg szinte példaképének tekintette, így az utcaseprő dudorászását is égi jelnek tekintette, hogy az élete a legjobb mederben halad. Az oktogonnál aztán úgy döntött elég hideg van ahhoz, hogy felszálljon a hatos villamosra, ahelyett, hogy lesétálná azt a három megállót. Mert hát az igazi hősnők sosem náthásak és nem fáj a lábuk a tűsarkú cipőben. (Legalábbis nem ismerik el.) Az ébredező körutat elnézve Réka úgy érezte, hogy minden úgy tökéletes, ahogy azt valahol, valaki kitalálta...

Szabó Zsombor 30 éves, 117 napos és 9 órás korában az egyik barátja kiállítás megnyitója utána biciklizik a lakása felé. Hogy biciklizne az túlzás...eléggé ittas ahhoz, hogy csak lassan kóvályogjon a kerékpárt maga után vonszolva. Zsombor grafikus volt, igazi művészlélek. Elegendő öntudattal rendelkezett ahhoz, hogy csak olyan munkát vállaljon el, amilyet szívvel lélekkel hajlandó elvégezni, így még 30 évesen, felnőtt férfiként is három másik fiatal, egyetemista sráccal lakott egy albérletben a Blahánál. Félszobájában alig volt hely, mindent elborítottak a rajzok, festmények, tervek, azonban a fény is olyan gyér volt, hogy dolgozni is csak nehezen lehetett. Ő ezt nem bánta, vagy ha bánta is nem mutatta jelét. Kissé neurotikus volt mind mindenki, aki alkot valamit de érzelmeit, vágyait, idegeskedései tárgyát is a művészetben vezette le.

Zsombor életében a nők nem játszottak túlzottan kiemelkedő szerepet. Volt ugyan pár kapcsolata, de a korban hozzá illő nők (még a szakmabeilek is) már gyerekre, családra vágytak, vagy éppen megunták, hogy rá állandóan várni kell, hogy vele `sosem lehet megjelenni semmilyen eseményen`, hogy a pénztelenség miatt nem tudta őket elvinni sehova meg hogy hetente háromszor-négyszer lerészegedett. Igen, Zsombornak különös tehetsége volt ahhoz, hogy kifogja az anyagias nőket, így egy idő után ráunt, de az alkoholizmusát nem tartotta problémának. `Nincs abban semmi rossz, ha néha jól érzi magát az ember`. Kiábrándult a szerelemből, túlértékeltnek tartotta a kapcsolatokat. Ez azonban bizalmatlansággal és rejtett sebezhetőséggel is párosult. Családjával csak elvétve tartotta a kapcsolatot. Szülei és testvérei Szegeden éltek, a bátyja orvos volt, a huga közgazdász. Azzal még nem is lett volna semmi baj, hogy grafikus a végzettsége, azonban az apja nehezen bírkózott meg a tudattal, hogy a 30 éves fiának nincs állandó keresete, felesége vagy várandós barátnője. Az anyja az apjával nem mer szembeszállni, de számtalanszor könyörgött neki, hogy költözzön haza, csatlakozzon a családi vállalkozáshoz (nyílászárókat gyártottak), de Zsombor hajthatatlan volt. A művészvilágban elismerték a tehetségét, ő pedig bízott abban, hogy hamarosan jön a nagy áttörés, és megkapja azt a megbízást, amit a legnagyobb boldogsággal tud majd elvégezni. Úgy volt vele, hogy ameddig tudja fizetni a csekély összegű lakbért, cigire, fűre és alkoholra volt pénze minek aggódjon.

Zsombor már majdnem hazaért. Reggel 6 óra környékén csak elvétve találkozott egy két emberrel, vasárnap hajnalban a legtöbben még az igazak álmát aludták, csak néhány hajléktalan és utcaseprő szállingózott az utcán. És egy nő. Éppen az aluljáróból lépcsőzött fel. A legszebb nő volt, akit valaha látott. Hosszú dús vörös haja, telt idomai voltak. Egy rövid fekete ruhában jött valahonnan. Zsombor lefagyott. Megállt a biciklije mellett és csak nézte, tágra nyílt szemekkel, ahogy a lány szembe jön vele. Az a nő volt, akit mindig látott álmaiban. Az egyetlen, akivel kapcsolatban még biztos volt. Akiben újra bízhatott. Amilyenre mindig várt. Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy kerékpárjával teljesen elállta az utat, így csak arra eszmélt, amikor egy hang megszólította:

- Ne haragudj! Arrébb állnál egy kicsit? - A legédesebb hang szólt hozzá és a legszebb zöld szempár nézett vele farkasszemet. Nem tudta mit mondhatna. Bocsi! De hallod amit mondok? Minden rendben van veled? Zsombor tisztán hallotta, amit a nő mond, de nem tudott rá válaszolni. A szavak formálódtak az elméjében és mégsem tudta kimondani őket. A lány kotorászni kezdett a táskájában, majd elővette a pénztárcáját: Figyelj, itt van 500 Ft. Vegyél belőle magadnak enni, vagy inni, vagy nemtudom. Csodálkozással és szánalommal vegyes arckifejezéssel a kezébe nyomta a bankjegyet, majd az úttestre kisétálva kikerülte a mozdulatlanná dermedt férfit. Zsombor szeretett volna utána szólni, hogy ő nem hajléktalan, nem szorul rá a segítségére, de már késő volt. A nő köddé vált.

Mikor lenézett a földre, egy névjegykártyát pillantott meg az utcán. Valószínű akkor hagyhatta el a lány, amikor a pénztárcáját vette elő. Zsombor felvette és elolvasta: `Szilágyi Réka, ingatlanügynök`. Rajta volt még egy email cím és egy telefonszám. A kártyát gyorsan a zsebébe rakta, majd az 500 ft-ot odaadta az egyik közelben ácsorgó kéregetőnek. Nem tudta eldönteni, hogy a találkozás kijózanította-e vagy csak mégjobban megrészegítette. Abban azonban biztos volt, hogy minden megváltozott. Felpattant a biciklijére és sietősen hazatekert.

Délután 3-kor ébredt fel. Rosszul aludt. Csurom víz volt és a teste forró. Folyatamosan a nőt látta maga előtt. Rékát. Rékát, ahogy beszélt, énekelt, táncolt. Evett és aludt. Ahogy szeretkezett. Látta álmaiban ruhában és meztelenül. Kiment, hogy lezuhanyzik. Üres volt a lakás, a többiek nem voltak Budapesten. Szinte jéghidegben tusolt, mégis forrónak tűnt. Visszament a szobájába. Kitárta az ablakot, elszívott egy füves cigit, majd az asztalon talált vodkával leöblítette. Visszafordult, Réka ott ült az ágyon. Behunyta a szemét, kinyitotta, Réka szemben állt vele. `Még biztos álmodom. Ez nem a valóság.` Visszafeküdt az ágyába. Újra elaludt, Rékával a karjaiban. Pár órával később felébred. Nem tudta mennyi az idő, nem is érdekelte. Tudta, hogy már nem álmodik. Ott volt a lány, meztelenül feküdt a mellkasán. Megcsókolta. Szeretkeztek, majd újra elaludtak. Éjszaka felébredt, Réka az ágyában volt. Lapot, grafitot vett elő és lerajzolta, ahogy a nő fekszik. Majd lefestette, ahogy a körúton sétál. Rajzlapot, razlap után, festővásznat festővászon után koptatott. Számolatlanul készítette a képeket a lányról. Elvesztette az időérzéket, nem tudta hány nap telt el az első találkozásuk óta. Nem hallotta az ajtókopogást, a telefoncsörgést, a csengetéseket. Egy éjszaka felriadt és már csak mindenhol Rékát látta. Rékákat. Mindenhol ott voltak, belemásztak az elméjébe, a testébe, nem tudott szabadulni tőlük vagy nem is akart. Elvesztette a józan ítélőképességét, nem ismerte már azt a szót, hogy realitás. Magához ölelte Rékát és kiment a szobából a konyhába. Ott volt Réka, megcsókolta. Kirontott a lakásból, Réka követte. Rohanni kezdett céltalanul, ki a világból, ki az életből. Péntek este volt.

Szilágyi Réka 26 éves, 12 napos, 16 órás átlagos nő. A konyhájában ül, kávét kortyolgatva híreket olvas. Rákattint a hivatkozásra, mely egy halélesetről számol be.
`Szombat hajnalban egy 30 éves férfi holtesttére bukkantak a budai alsórakparton. A művészvilágban elsimert Sz. Zsombor valószínűsíthetőleg alkoholmérgezésben halt meg. A helyszínelők több alkoholos üveget is találtak a test mellett. Feltételezhető, hogy a férfinek pszichiátriai problémái voltak, ugyanis a rendőrök több mint 50 festményt és rajzot találtak, amely feltehetőleg ugyanazt a nőt ábrázolja. A nő a legtöbb képen meztelenül, szexuális aktus közben vagy halottan látható. A körülményeket még vizsgálják.`
A cikk alatt két kép is található. Az egyik egy régebbi kép a férfiról, a másik pedig a rajz, amin egy vörös hajú, fekete ruhás nő sétál fel egy aluljáróból. A kávéscsésze szilánkjaira törik a padlón...