Ha a sors megérint (1. fejezet) 10. rész

- Egész végig itt fogunk álldogálni? - kérdezte végül.
- Ne haragudjon, nem akartam udvariatlan lenni! - felelte Daniel, majd előzékenyen félreállt, hogy beengedje a szépséges ismeretlent.
Shannon belépett a házba- tágas előtér fogadta. Nem tudta tüzetesebben szemügyre venni a berendezést, mert a férfi betessékelte a konyhába.
- Elnézést!- szabadkozott újra- Csak még nem ittam meg a reggeli kávémat.. Esetleg megkínálhatom vele?- villant fel arcán egy barátságos mosoly.
- Köszönöm, elfogadom. Még nem volt időm reggelizni sem.
- Kávé, reggeli rendel. Értettem!- szalutált nevetve.

Amíg a férfi szorgosan tett- vett a konyhában Shannon elégedetten legeltette a szemét arányos testfelépítésén- keménykötésű, széles vállán, karcsú derekán, izmos lábszárán, amely kirajzolódott a mosástól megfakult, kopott farmerján keresztül.
Daniel visszafordult és elkapta a nő pillantását. Kérdőn felvonta a szemöldökét, de csak szemlesütést kapott válaszul. Vajon mi volt ez a villanás a szemében?
Próbálta megfejteni a ki nem mondott üzenetet, de saját zavaros érzései nem hagytak lehetőséget az értelmes gondolkodásra.
Ránézett a nőre, aki láthatóan kellemetlenül érezte magát, talán a tétlenségtől, de inkább remélte, hogy miatta. Persze jó értelemben. Szerette volna hinni, hogy a lányban is megmagyarázhatatlan érzések kavarognak, azt, hogy ő is érzi ezt a megfoghatatlan, de igenis valóságos szikrát. Nem tudja a nevét - döbbent rá hirtelen.

- Hogy hívják? - kérdezte, de nem csak a nevét szerette volna hallani. Tulajdonképpen mindent. Minden egyes percet, amit nélküle töltött addig a pillanatig, amíg be nem sétált az ajtaján, de nem akart tolakodónak tűnni.
- Tessék?- nézett rá a nő kikerekedett, értetlen szemekkel.
- A nevét- nem tudom. És mást sem tudok rólad... - üzente a szeme.
Ó, Shannon Moore.- nyújtotta a kezét, hogy üdvözölje a férfit, amikor meglepve tapasztalta, hogy meleg ujjak fonják magukba az övét, és forró ajak lehel rá csókot.
- Mindenkinek így köszön?- húzta el remegő kezét a lány, hogy ölébe rejtse.
- Nem, csak a különlegesen szépeknek. - nézett rá jelentőségteljesen Daniel.
A kávéfőző sercegése megtörte a varázst. Mindketten megkönnyebbültek, nem mertek egymás szemébe nézni. A férfi lustán odasétált a pulthoz, öntött két bögrébe a forró, gőzölgő kávéból, majd az egyiket a nő elé tolta.
- Mit kér? - kérdezte, miközben kinyitotta a hűtőt. Tojásrántottát.... vagy - szemlélődött az ürességtől kongó jégveremben- tojásrántottát? Igazság szerint elfelejtettem bevásárolni, meg nem is vagyok itthon.
- A szállodák, igaz? Lefoglalják minden idejét.
Ismerte ezt. Bár kisebb cége volt, mint a férfinak- egy perc szabadidőt sem hagyott neki.
Daniel közben buzgón nekilátott a reggeli készítésének. A levegőben hamarosan tojás és sülő szalonna illata terjengett. Végül a kész ételt ízlésesen elrendezve a tányérokon az asztalra tette.