Gyógyulás

Már megint veszekednek a szomszédban, Béla és Ági, de mi megvagyunk angyalom és ez a lényeg. Másnap a liftben lefele menet, kinyögte Béla, válóper a civakodás neve. Kár, mondtam, pedig szép az asszonyod, úgy tűnt, jól összeilletek. Akkor baszd meg! Viharzott ki a liftből. Hú-ha, gondoltam, ennek már fele sem répa!? És úgy is történt. Egy hétre rá, nem láttuk Ágit többé. Mármint, hogy hosszú hónapok múltán botlottam bele egy kávézóban. Hát Te? Hogy vagy? Nagyon jól, sőt egyre jobban. S nem telt sok időbe, mire szavakká vált a mindig is jelenlévő vonzódás. Keblek voltak azok a mellek, ahonnan a retinám szívta be az optikai élvezetet. A szó, legelnek szemeim, tán a legpontosabb, mert bizony legelő volt az ott, az éhes vándor számára. ...........De miért is csalnám meg asszonyomat, jól megvagyunk mi. .........Akárhogy is, egy hétre rá már keféltünk hevesen, vadul, minden keretet felrúgva.

Párnára izgalmi nedvek, sperma, ahogy jött, keblekre, takaróra és jött a lebukás is. Jött a kellős közepén, mikor az egyik leghevesebb ütem, a lovaglás formáját öltötte. Azon vettem magam észre, hogy Ági leugrott rólam, ruháit kapkodva maga elé. Hitetlenül néztem az ágy alól kibuvó asszonyomra és a kukri jellegű késre a kezében. Éppen egy mosolyt akartam volna orcámra erőltetni s talán Ági vérfagyasztó sikolya hamarabb jutott el tudatomig, mint a tény. Asszonyom villámgyors mozdulattal megragadta, lenyisszantotta meredező farkamat, majd kárörvendően vihogott, faszommal kezében diadaltáncot járva. Ági továbbra is sikongatott, én pedig üvöltöttem míg el nem ájultam. Egy szanatóriumban tértem magamhoz. Fájdalommal a lábaim közt, gyönyörű nővérkékkel körülvéve. Mind a négyen hófehér mini egyenruhában, mosolyogva reám. Kettőjük szőke, egy fekete, egy vörös hajú. Dundi az egyik szőke, nagy mellekkel. Vékony a másik, sürög forog, pici mellei fel s le ringottak, szemmel láthatóan maga is élvezte és szinte mindig mosolygott. Tán a kis vörösön pihentek szemeim leginkább, körte alakú mellein, azokon a bimbókon melyek kifelé kancsalítva követték tekintetemet. Fekete ápolóm inkább komoly volt. Azon járt az eszem, ő az a típus, aki szeret a helyzet magaslatán lenni. Már-már meg is feledkeztem bajomról a csodálatos combokat és mellek ringását figyelve. Kényelmesen tettek vettek, néha lehajolva valamiért, hogy a rejtett titkok is kivillanjanak. Fehér bugyika, rózsaszín, sőt a vörös szeméremszőrzet is láthatóvá vált egy pillanatra s huncut mosollyal nézett rám. Valami bizsergett lágyékomnál de fájdalom nyilalt bele a nem létező falloszomba.

Felnyögtem, pont ahogy a főorvos toppant be a kis szobába. "Na hogy van a mi szerencsés betegünk?" Kérdezte fennhangon. Ezt maga szerencsének nevezi? Doktor úr! "Nem kell izgulni! Most kaptuk meg a végleges parancsot, le kell állítanunk a hibernációs programunkat. Itt vannak a kezemben a genetikai párosítások, ha gyorsan cselekszünk, 50 fütyi közül választhatsz. A rehabilitációs programunkról pedig ne is beszéljünk! Csak nézzen körül a kedves páciens! Itt eme négy cukorfalat, profi módon visszatereli magát a szokott mederbe." Hála sugározhatott szemeimből mert a választ meg sem várva már toltak is a műtő felé, útközben képeket orrom alá tolva, a nővérkék kommentárját hallgatva. "Igen, igen! Ez egy gyönyörű fasz, nézd csak milyen szép a gallérja! És ez? Pont marokra illő! De szép fényes, úgy megnyalnám! Nem, ez a fekete fasz el sem férne a lábai közt." No, itt kezdtem jobban érezni magam, reménysugarak cikáztak szemeim előtt. Simogatásokra ébredtem, combom és mellkasom környékén. Viháncoltak a nővérkék, nagy jó kedvvel de ébredésem kissé elhallgattatta őket. Így tetettem, mintha visszaájultam volna a morfium bódításába. Kémkedtem egy darabig, tudni akartam miről is folyik ott nagyban a szó? Megérte! Olyan titkok kerültek a felszínre, amiről addig még csak álmodni sem mertem volna, pedig perverz egy alaknak tartom magam.

Az első hétre a látványbeli izgatás volt a terápia tárgya. Mind a négyen melltartó nélkül közlekedtek fel s alá, néha meg-megsimogatva saját mellbimbójukat, hogy hadd ágaskodjanak azok, keresztűl a fehér szöveten. Egy-egy pillanatra tenyeremet is a keblekre helyezték, szépen sorra, mintha csak egy verseny lett volna, kérdezgették, melyik tetszik a legjobban? Nem tudtam dönteni, nem is akartam. Kaptam mell formájú kis és nagypárnát is. A nagypárna négy mellet foglalt magába, valami gumírozott anyagból készülhetett és a bimbókra még rá is lehetett harapni, szopogatni azokat. Persze a közelébe sem lépett az igazinak, amit néhány nap múlva ajkaimhoz dörzsölt a dundi szöszi. "Jújj, ennyit most már tényleg megérdemel a mi kis betegünk." Duruzsolta fülembe. "Puszilni csak, nem nyalni! Mindennek eljön az ideje." Szófogadó voltam, s így alkalmam nyílt egy kis popsi simogatásra is, sőt a másik tenyerembe is kaptam egy pár cicit. Ott jeleztem, valami bizsereg a lábaim közt. Nagy öröm támadt, s mondták, itt az ideje a kenőcsök használatához. Előkerültek az egzotikus gyógyírek, kis perselyekből kenegették angyalaim a vadonatúj szervemet. Meg voltam elégedve a látvánnyal, hasonlított az eredetihez. Nagyon óvatos volt a bánásmód, finom újjak masszírozták golyóimat, felváltva. Tán a mellek halmaza, azok önzetlen felajánlása tetszett a legjobban. Játékosan meglepetésszerűen mellém ülve az ágyra, még két gombot kioldva vezette be kezemet a rugalmas domborulatokhoz. Markolásztam, ahogy Ő diktálta, sóhajtozásából is kiderült mikor tetszik neki a legjobban. Nem is bírta sokáig, magához nyúlt a kis vörös hajú temperamentumos angyal. Hamarjában el is élvezett a gyors kavaró mozdulatok hatására.

Úgy éreztem, merevedik a faszom, de bizony lepillantva beláthattam, az csak egy érzés, nem a valóság. Lila színe is elárulta, odébb van még a tökéletes vérkeringés, de legalább fájdalmat nem éreztem csak vágyat. Idő teltével, a kenőcsök és a törődés meghozták jutalmukat. Beindult a vérkeringés, forró érzés töltött el kívül belül. 24 órássá vált a felügyeletem, minden éjszaka más és más hált velem és hát viszonoztam a sok jótettet, mind a tíz ujjam s a nyelvem is hibátlanul működött. Még azt is megengedték, hogy fazonra borotváljam punciszőrzetüket, fantáziámat szabadon elengedve. Habcsaták, buja pillanatok, mellek cicik... Mindent egybevetve boldogság keringett körülöttem. Majd jöttek az izomgyakorlatok. Eleinte csak kérésükre kellett félmerev lőcsömet fel s fel mozgatnom, majd kis súlyokat arra akasztva folytatódott az edzés. Minden újabb sikernél jutalomban részesültem, kettőjük surrant be álmaimat rendezgetni azon icakára. Már a tök sötétben is tudtam, melyikük is akar kedveskedni, gyógyulásomat serkenteni. Simi-somi, nyalóka-falóka, lett a két szőke nővér beceneve, Piroska a vöröshajúé s Kefe a fekete. Jajj, gondoltam, ha asszonyom nem vitte volna túlzásba féltékenységét, most hol is lennék? És vajon mit csinált Jenővel? (Így becézgette lágyékom kincsét békeidőben) Mit is tehetett Jenővel? Tán parafinban fuldokol egy dunsztosüvegben, kárörvendő eltorzult vigyorát szemlélve? Vagy tán mintát vett róla! Azt kinagyítva álldogál valahol valamelyik asztalon. Csak ennyi kellett Neki belőlem?

Hosszú vidám keresgélés után, nevet kapott új szervem. Volt ott minden felvetve, mint "Botond ki ondót ont" ..... "Gáspár ki puna után jár".... "Elek, bevegyelek?".... "Ákos a játékos" ..... "A nevem Benedek, bemehetek?".....És a többi.... Végül is lett neve, egyszerűen ürge a fürge. De azt is éreztem, spermáim halmozódnak ott benn. S, hogy prosztatám nehogy károsodjon, beépítettek egy katétert s némi fortélyos női segítséggel, ("egy mellparádé allegró 8 bimbó") kaptam egy 20 perces folyamatos magömlést, a végére erőtlenül magamba roskadva. Mondták, most használhatatlan vagyok, pihenni hagytak egy napig. Éppen táncoltunk. Én mez nélkül, három az angyalokból bugyikában. Kört formálva kar a karban ugráltunk valami ritmusos zenére, hogy a három pár csecs és a már egészséges pecs hadd lebegjen, lifegjen fel s alább. Izgattuk volna egymást a beteljesülés felé, mikor belépve, komoly arcvonások közepette közölte feketehajú istennőm, feleségem szeretne bebocsájtást nyerni, meglátogatni de csakis az én beleegyezésemmel lehet róla szó. Riadalom töltött el! Lelankadt vágyam. Gondolatok surrantak át agyamon, hátha megint penge van kezében!? NEM! Szó sem lehet róla! De mi van, ha megbánta? Emlékek kavarogtak fejemben, mind a szép és jó. Végül is az önző, de tiszta szerelem tán ami a tettre késztette? Szökkentek érzelmek lelkemre, mintha a saját bírámmá váltam volna. Filozófiám dulakodott etikámmal, erotikám ütött, a józan ész padlót fogott.

Döntenem kellett. Rendben de motozzátok meg mielőtt ide belép és szeretném ha valaki más is jelen lenne a biztonság kedvéért. Könnyes szemekkel, majd zokogva rontott felém, átkarolt, csókolt, saját könnyeit törölgette arcomról. Drágám, egyetlenem, bocsáss meg. Jöttek mind a kedves szavak s én is elérzékenyültem. Intettem testőreimnek, (a vörös és a feketehajú) hagyjanak magunkra. -- Hadd nézzem, mutasd! Milyen, mekkora? Van már élet benne? Valamennyi már van de még nem próbáltam ki "Ürgét". Ürge a fürge az ő neve? Kitaláltad, és nedves szemekkel nevettünk. Már csak percek kérdése volt és faltuk egymást. Gyere tedd ide a kezed, ahogy szoktad, bíztatott miközben újdonsült faszomat markolászgatta. Azt hiszem most képes lennék rá, suttogtam. Bal kezem kereste a "kéj gombot". Már sokszor nyomtam, most sem volt probléma megtalálni. Hatan rohantak be a gombnyomásra, s ők feleségemet leteperve, egy vékony cérnaszálon, sikerült kihúznom hüvelyéből azt a kis hengert ami rejtette a szikét. Mi lett volna legújabb vesztem. ...... ,,,,,, ...... Vagy netán egy újabb terápia kezdete?