Fantázia! Fantázia?

A következő történet... nos... ki-ki döntse el, igaz-e vagy nem.

Egy balatoni osztálykirándulás alkalmával (ha jól emlékszem Siófok környékén) egy balul sikerült este után-közben történt minden. Szörnyű volt? Tökéletes? 3 perc múlva meg tudjátok majd mondani.

Hotel. Zene. Buli. Lányok. Fiúk. Italozás. Elegem lett a dologból és visszamentem a szobámba mondván, hogy majd jövök. Semmi kedvem nem volt jópofa arcot vágni... nem áll jól a rossz kedvhez. Lefeküdtem hát, és elővettem valami érdektelen havi lapot. Valami szörnyű tinilap. "Az is jó", gondoltam. Már a horoszkópnál tartottam mikor bejött egy srác, hogy mi van velem és, hogy menjek már vissza. Jól esett, de semmi kedvem nem volt hozzá. Maradtam. A következő 10 perc... inkább 20, nagyon forgalmas volt. Bejött Anna és Dávid... én gondoltam inkább kimegyek, nem akarok zavarni. Mikor léptem ki az ajtón bejött még egy pár... "Nna!" mondom, ennél "jobb" már nem is lehet. Sétáltam a folyosón, le akartam menni a hotel parkjába, kis friss levegőt szívni. A lift előtt megláttam Katit. Azt mondja, lemegy elszívni egy cigit, meg friss levegőt. Elkísértem, miért ne?

Éjjel sokat beszélgettünk, nagyon sokat, és nagyon jó volt. Ültünk egy ilyen fatákolmányban, valami játszótér tartozék lehetett, de pont jó volt. Be tudtunk ülni ketten, a szél se fújt. Nem érzem magam nagy lelkésznek, de beszélgettünk érzésekről, barátságról, szerelemről. Megemlítette, hogy nagyon magányos. Ekkor éreztem itt valami nem lesz rendben, gyorsan kell valami vicceset csinálni. Próbáltam volna, de Kati elhallgatott és csak nézte, ahogy idétlenkedek. Egy rövid idő után rájöttem, ez nem ilyen egyszerű és átkaroltam, hogy megnyugodjon. Nem sírt, de szerintem jót tett volna neki. Egy rövid pillanatra átfutott rajtam a vágy egy forró csók után. De elvetettem, mert nem akartam kihasználni... jóban voltunk. Ott ültünk némán és az érzés csak nőtt bennem, nem tudtam mit csináljak. Ha ott hagyom, az nagyon rosszul veszi ki magát. Viszont ha maradok, muszáj megcsókolnom... ezt akkor így éreztem.

Most már sajnálom, de akkor nagyon jó volt: megcsókoltam. Tudtuk, hogy ennek nincs és nem is lehet jövője, de szerintem neki csak hiányzott már egy ölelés, én pedig kan létemre mit tehettem volna. Most már sajnálom. Lágyan simítottam ajkaim az övéihez. Óvatosan és lassan, hogy még meg tudja gondolni magát, de nem tette. Sokáig ültünk csak és csókolóztunk. Ő félhangosan szuszogott, ezt úgy értelmeztem, élvezi. Kezeim ösztönösen indultak el mindenfelé, ahova nem kellett volna. A meleg kora nyári estében még kellemes is volt levenni a melegítőt (hisz elvégre csak egy cigit jött ki elszívni). Alatta csak egy atléta volt rajta. Ekkorra már teljesen átadtam magam neki és nem gondolkoztam. Vadul, de mégis vigyázva és óvatosan kezdtem el játszani melleivel. Ajkaink még mindig együtt voltak, úgy tűnt, mintha már örökkévalóság óta lenne így. Nagyon jó volt. Hangosan szuszogott, néhol fel is nyögött. Nagyon átadtuk magunkat a szenvedélynek és a butaságnak (ha szabad ilyet mondani).

Az atléta is lekerült róla és gyönyörűen formás kebleinek látványa engem teljesen elkápráztatott. Néhány másodpercig csak ültem ott. Képtelen voltam gondolkodni. Ösztönszerűen cselekedtem. Nagyon tetszettek keblei. Sokat játszottam velük, Kati nagyon élvezte. Hangosakat nyögött és sóhajtott. Egy idő után látta, hogy kisebb intenzitással csinálom. Észrevett, hogy kezdek elfáradni. Mellkasomra tett kezeit és meglökött, hogy hátradőljek. Rám feküdt és egy rövid ideig még csókolóztunk, majd levette pulcsim és pólóm. Csókolgatta, nyalogatta a mellkasom... nekem nem kellett sok a merev állapothoz. Nagyon profin csinálta, amit csinált. Nyelvével tökéletesen körbenyalogatta farkam minden centijét, majd egy hirtelen mozdulattal elrejtett azt szájában. Én a fellegekben jártam. Ilyen még nem volt, úgyhogy nem igazán bírtam sokáig, de ő nagyon ügyesen csinálta. "Vigyázott rám", hogy ne történjen semmi idő előtt. Helyet cseréltünk és most én kényesztettem számmal. Erősen vonaglott és csípőjét fel-le mozgatva tudatta velem, hogy közel van minden. Odahúzott és a fülembe súgott valamit, amit nem értettem, és máig se tudok felidézni. Én nem a földön jártam, valahol másutt. Felállt, és kezével a padra támaszkodva lehajolt. Én elég nehezen találtam meg a megfelelő helyet... még sose kellett keresnem. De végül megtaláltam, aminek ő is nagyon örült. Néhányat mozogtam benne. Elhallgatott és megrándult, majd egy néhány másodpercre mindene megfeszült. Én nekem se kellett már sok, kivettem magam belőle, leültem és hagytam, hogy ő vigye végbe. Letisztogattuk magunkat és ott ültünk reggelig. Ő az ölemben ült. Szinte világosodásig még csókolóztunk, cirógattuk egymást. Reggel bementünk, lezuhanyoztunk, és sokat beszélgettünk arról, ami történt. Azóta már tudom, nem kellett volna... de akkor nagyon jó volt.

Néha találkozunk még, néha nem. Beszélő viszonyban vagyunk. Soha nem fogom azt az estét elfelejteni, habár lehet, jobb lenne.

Gimli