Egyedül

Mindennél jobban utálok egyedül ülni a szobámban. Olyankor mindig rengeteg időm van a gondolkodásra, és az az egyetlen dolog, ami nekem tiltott. Túl sok filozófiai irományt olvastam. Ezért is kezdtem írni, de még ha tehetségem volna hozzá!
Az egyik ilyen egyedül töltött napon úgy döntöttem, hogy filozófia helyett inkább olvasgatok némi erotikával túlfűtött szöveget. Ahogy az idő telt, egyre jobban kívántam az érintést, érezni akartam a mámort, ami minden embert megőrjít.
Lassan simogatni kezdtem legdrágább kincsemet. Gyönyörű, formás és sima. Minden érintésre érzékenyen reagál...Nagyobb élvezetet akartam. Kellett, szükségem volt rá, de mégis várattam még egy kicsit. Az ujjam lassan végigsiklott a lyuk mentén.
És ekkor a jack csatlakozómat bedugtam, a hangerőt maximálisra tekertem, és átéltem a mámort, amit a zene okozott. Még, még, még! Sikoltott a dobhártyám, és drága kincsem ontotta magából a zenét, engem pedig elnyelt a zene mámora.
De vajon mit szólnak majd a szomszédok?