Egy kis pet kétségei-yaoi

Amikor először belém hatolt, azt hittem belehalok. Sok hete annak már, hogy anyaszült meztelenül, kis békaként kiterülve és réveteg tekintettel bámultam Ryku szemébe. Remegtem a szerelemtől, én voltam a legboldogabb ember a világon. Azokat a pillanatokat drága kincsként őrzöm a szívemben, az agyamban, az emlékeimben.

Emlékszem, néztem a zöld tekintetét amelyekben ott ragyogott a vágyakozó csillogás és az elismerés. Annyira szépnek és kívánatosnak éreztem magam! A könnyeim áztatták az arcomat, a kezem ökölbe szorult, amikor a vastag, erős hímvesszője kitöltött belül. Már napok óta vártam, hogy megtörténjen. Vágyakozva lestem esténként a fekete kimonóba bújtatott csodás, tekintélyt parancsoló testét. De ő csak megpuszilt vagy kikötözött a szobájában lévő emelvényre, hogy a különböző játékszereivel kényeztessen. Nem kaptam meg a férfiasságát, csak több napra rá.

A levegő is a tüdőmben rekedt, amikor megtörtént…


-  Csodálatos vagy, úgy szorítasz, hogy majd megőrülök! Menten beléd élvezek, a fenébe is!- Ezt mondta nekem, mielőtt elkezdte a lassú, majd egyre gyorsabb kefélésemet. Hanyatt feküdtem a vörös lepedőn. A legdrágább selyem volt alattam, ami valaha is érintette a bőrömet. Ryku a leggazdagabb és a legmenőbb maffia főnök volt Kyotóban, én pedig az új petje.
Egy kis senki, akit az apám adósságáért cserébe hazavitt, mint egy dísztárgyat.
Azon az estén, amikor először lettem az övé a talpaimat csókolta, miközben pumpálta a szűz lyukamat.
Istentelenül fájt az első pár mozdulata, azt hittem annál semmi nem lehet rosszabb. Ám a második alkalmat már remegve vártam, ahogy a többit is, és most vége. Ryku lecserélt.
Nincs senkim, egy szerencsétlen lettem nélküle. Thomas, a nálam pár évvel idősebb mérnök fiú csábította el, és én hagytam, hogy lassan, teljesen elhódítsa tőlem. Amerikai fiú, szőke, kék szemekkel, a hazájabeli, mert Ryku félig amerikai.

Már elsőre éreztem, hogy a gazdámnak nagyon tetszik az aranyló hajú, nyúlánk test. Én labdába sem rúghatok mellette a nyeszlettségemmel, a fekete hajammal és a butaságommal. Nem vagyok tanult éppen, hogy írni - olvasni tudok, az élet kemény iskoláját jártam csupán.

Apám földművelésből tartott el minket a két testvéremmel együtt. Nekünk is be kellett segíteni a földeken, ez volt a gyerekkorunk. Anyám meghalt már rég, alig emlékszem az arcára is.

Ryku eljött a falunkba azon a napon, amikor apám sokadjára sem tudta visszafizetni az emberének a kölcsönt, amit egy új ekére vett fel tőle. Éppen mosdottam a lavórban, az izzadt felsőtestemet csutakoltam a hokedli fölé hajolva, amikor a gazda benyitott. Az finom arcvizének citrus illata betelítette a helyiséget. Emlékszem apám halálsápadt arcára, amikor a magas, széles vállú férfit meglátta.

Először csak a cipőjére mertem pillantást vetni a fekete, méregdrága, lakkozott holmira, ami poros lett a felénk vezető úton.

Ryku apám nyakát szorongatta, nem azért mert annyira kellett neki az a számára jelentéktelen összeg, amivel az adósai voltunk, hanem azért, mert az ő szava szent volt. Apám a végén térden csúszott előtte, a férfi éppen, hogy csak belé nem rúgott.

- Mit tudsz nekem adni, az életedért cserébe?- kérdezte apámat, körülkémlelve a levert falú kunyhónkban. Én addigra már magamhoz szorítottam a két iker húgomat, akik reszkettek a félelemtől. Nem mintha én kevésbé féltem volna. Ekkor jött közelebb hozzánk Ryku, meg is ijedtem, azt hittem bántani fogja majd a lányokat. De nem így történt.

Megfogta az államat és felemelte a fejem. Én még életemben nem láttam olyan delejes pillantást, mint amilyen az övé volt, majdnem összerogytak a lábaim. Fürkészve nézett a barna szemembe, majd lesiklott a tekintete a sovány, fedetlen mellkasomra,  onnan tovább a koszos, valaha vajszínű térdnadrágomra, és a saruba bujtatott lábaimra. Aztán végül belecsípett az arcomba és megsimogatta a lányok haját, majd megrázta magát akár egy vizes kutya.

- Jól van Sakura. Nem bántalak, az adósságodat is semmisnek tekintem. Itt van egy kis pénz- rakta a kopott, szegényes asztalunkra a zsebéből előkotort, gyűrött bankókat. Apám alig hitte el,  a szemei könnyben kezdtek úszni.

- Ryku san, kérem, nem érdemlek ekkora kegyet, ne tegye ezt velem!

- Hallgass, szót se többet! Mától nem vagy az adósom, de, hogy lássák az emberek, velem nem lehet szórakozni, a fiadat magammal viszem!

A  húgaim szívet tépő sírásba kezdtek amikor megtudták, hogy el kell őket hagynom.Még mindig összefacsarodik a lelkem, ha felidézem azt a napot.
Ekkor kezdődött kettőnk kapcsolata, én, a földeket turkáló, kis paraszt fiú belecseppentem a ragyogás, a gazdagság, a fényűzés világába. Így lettem pet, Ryku szex rabszolgája.

Míg a pár hónappal ezelőtti múlton merengek a szobám magányában, Ryku azzal a fiúval van a mellettem lévő helyiségben. Már két hete csak az ő társaságában tölti az estéit, ha minden bátorságomat összeszedve szólok hozzá néha, felemelt kézzel és elutasítóan hárít el, még csak szóra sem méltat.
-Nem érek rá kicsi pet, rengeteg dolgom van, majd legközelebb!- veti oda nekem minduntalan,  pedig én már annak is örülnék, ha csak megsimogatna, vagy bármilyen szolgálatot kérne tőlem. De semmit nem akar, csak Thomasal törődik.
Nem bírom tovább a visszautasítást, kellett nekem beleszeretnem a gazdámba! Pedig tudtam nem szabad, mégis a szívembe lopódzott a forró érzelem, belezúgtam teljesen Ryku sanba!

Sosem hittem volna, hogy majd férfi lesz az első szerelmem, azt gondoltam a falum béli lányok valamelyike lesz a kedvesem. De Ryku érti a módját a csábításnak, az ő szex rabszolgájának lenni maga a paradicsom. Élvezem a megaláztatást, a forró viasz égetően fájdalmas érzését a bőrömön, a szíjak szorítását a csuklómon és a bokámon, vagy azt amikor Ryku hörögve a mellkasomra vizel. Ez a legperverzebb dolog és csak néha teszi meg, de nekem még az is jó. Amikor a szájába veszi a férfiasságomat a mennyekben járok, ha pedig megcsókol, pillangók költöznek a gyomromba az örömtől.

De nincs tovább, vége.

Remegő kézzel és az idegességtől verejtékező homlokkal dobálom bele a nagy sporttáskába a holmimat. Nincs sok ruhám, Ryku leginkább meztelenül, láncokkal díszített bőr szíjjakba öltöztetve szeret látni. Nyakörvvel a nyakamon, kitárulkozva, alázatosan. Most bezzeg nincsenek rajtam a bőrpántok, az édesen fájó szorításuk nem emlékeztet arra, hogy az övé vagyok.

Elegáns holmikban járat, utálom őket! Csak azért is az egyetlen farmeremet és a hófehér pólómat veszem fel, azt, amelyik csak könyörgések után lett az enyém.  Nem közönséges farmer, a legdrágább, amit a városban csak kapni lehet. Csupán kétszer viseltem, mert azt mondta ilyen öltözék nem illik egy pethez, nincs benne alázat. Éppen itt az ideje, hogy felvegyem.

A szívem nagyokat dobban a félelemtől, Ryku emberei mindenhol ott vannak. Engem a házban már nem figyelnek, de a sporttáskát feltűnés nélkül kell kicsempésznem a két emeletes épületből. Vajon a kapuban lévő őröket hogyan sikerül kijátszanom, mit fognak szólni, ha meglátnak?

Összefacsarodik a szívem, amikor utoljára körbepillantok a kis szobán, azon a helyiségen ahol csodákat és  szerelmet találtam. Nagy sóhaj szakad ki belőlem, amikor beteszem magam mögött az ajtót. A kétszárnyú hatalmas kaput megpillantva  a pulzusom a duplájára szökik, de a két őr elhiszi, hogy edzésre megyek így kora este. Azt, hogy Ryku megengedte nekem, sétálgassak  nézegetve a kirakatokat.

Amíg tudom, hogy a két férfi a hátamba bámul, addig nem merek sietni, de amint a sarkon jobbra fordulok elkezdek rohanni akár egy őrült. Az utcák és az emberek látványa összefolyik a szemem előtt az izgalomtól és a könnyektől, mert kétségbeesetten nem tudom hová, merre tovább. Fáj az elszakadás, rohadtul kegyetlen dolog!

Rohanok mintha űznének, az érzéseim elöl futok, menekülök. Amikor kicsit később egy fához dőlve lihegem ki magam a parkban akkor jövök rá, hogy egy fillérem sincs, ágról szakadt árva vagyok, nincstelen kutya, aki azt sem tudja hol hajtsa le a fejét éjszakára.

Kyoto fényei már nem nekem ragyognak, a sötétség hidege ölelget.

Lehajolok a táskámért, hogy tovább álljak, amikor kezd elsötétülni előttem a világ, egy erős kéz nyúl utánam és befogja a szám, hogy a feltörő kiáltás bennem rekedjen örökre.

Olyan ismerős minden, talán el sem mentem, hát nem szöktetem el Ryku közönye és árulása elöl? A szobámban vagyok, pedig a parkban voltam este. Felülve érzem, hogy a gyomrom émelyeg, piszok hányinger kap el.
-Idd ezt meg- szól rám erélyesen Ryku, amikor a cserepes ajkaimhoz érinti a vízzel teli poharat.
-Szóval megszöktél előlem mi?- kérdi gúnyosan, miközben a szemei villámokat szórnak. Félve sandítok rá, a bilincsbe vert kezeimet az ölembe ejtem. Most érzékelem, meztelen vagyok a lepedő alatt,  a mellbimbómon csíptető, a péniszemet kellemesen szorítja a gumigyűrű, s nyakörv a nyakamban, mint régen.

- El akartál hagyni?-kérdi Ryku újra, megszorítva az állam.
- Nem, én csak…
- Elhallgass az anyád úristenit! Ebben voltál, halljam ki a szerencsés fickó?Kihez készülődtél?-A farmert lebegteti a szemem előtt, amiben az este elszöktem. A reccsenés hangja betölti a helyiséget, amikor egy mozdulattal az erős ujjai hasznavehetetlen rongycsomóvá változtatják a kedvenc ruhadarabomat.

Hát lehetséges volna? Mégis csak érdeklem őt, vagy csak a tulajdonát félti, hiszen az övé vagyok? Igen, csak az lehet!

- Nincs senki más, de én már nem kellek neked, Thomas sannal foglalkozol minden este, akkor minek kell itt maradnom?- kérdem reszkető hangon.

Ryku újra az arcomhoz hajol, a tekintetébe beleköltözik valami melegség. A szemezésbe beleszédülök, akár a belőle áradó vad keménységbe. Az illata is megőrjít, fellázítja  a testemet alkotó molekulákat.

- Bolond kicsi Narumi! Ugye nem hitted, hogy csak úgy kisétálhatsz? - egyenesedik fel Ryku, megszigorítva a hangját. A zakója a fotel karfáján nyugszik, a fehér ingének az ujja szexin felgyűrve a karján. Köröz a szobában, mélyeket szippantva a cigijéből, miközben beletúr a csillogó, sötét hajába, majd egy idő után szó nélkül magamra hagy a kétségeim között.

Szeretem,  bármennyire nem számítok neki, megőrülök érte! Epekedve szomjazom a csókjait, vágyom a teste szorítását, a lehelete melegébe kívánok burkolózni, a spermája ízére áhítozik a szám.

Rágondolva merengek, a szorosan egymáshoz bilincselt kezemmel izgatom magam. A péniszem lüktetve ágaskodik, felhevül a bőröm.

A csuklómat a férfiasságom egyik oldalán huzatom végig, egész jó. Élvezetet akarok, miközben Ryku nevét suttogom.

- Megengedtem, hogy ezt csináld?- Lefagyok, a döbbenet végig száguld rajtam. Az erélyes hang a falból jön!

- Te látsz engem? Képes voltál kamerát tenni a szobámba?- kérdem kétségbeesetten. Persze, hogy képes volt az átkozott, hogyan is nem gondoltam ilyesmire? Megismerkedtem a civilizáció minden olyan területével, amiről odahaza azt sem tudtam, hogy létezik. Rykunak mindenhol poloskái és kamerái vannak, miért a szobám lenne ez alól kivétel?

A büdös fenébe! Ryku látott éjszakánként, amint saját magammal játszadozom, tudja, hogy a képét szorongatva alszom el, és különben is minden titkom az övé…

- Szeméééééét- ordítok haragosan, nem bírom abbahagyni. Egy hatalmas pofon térít magamhoz, a gazdám visszatért. Már kimonó fedi az izmos, formás testét, aminek az övét a szemembe nézve lazítja meg.

A földre hullik a selyem, a tekintetem falja  minden porcikáját. Az erős nyakat, a széles, de nem feltűnően nagydarab vállat, a sötét szőrrel fedett mellkast, a lapos, bordás, hasat és…mindent.

A vesszője meredezik amikor mellém lép. A kezébe veszi a férfiasságát, és nézi, amint a bőr előre-hátra mozog a fitymáján. A számból a nyál is ki csordul annyira jó nézni. Kívánom.

-Ryku san…-nyöszörgöm.

Tudja jól, hogy megőrjít, amikor veri magának, elképesztően beindít. Vergődök a tehetetlenségtől, én szeretném neki csinálni. Megkegyelmez, amint a mohó pillantásaim egyikét elkapja, a számhoz tartja a makkját, felnyög, amikor nyalogatni kezdem. Végre érezhetem az ismerős, finom ízt. De szeretem!

Tartja a péniszét miközben a számba tolja, a csípője ritmikus mozgásba fog, majd belefulladok a jóba. Szívogatom is kicsit, ahogy szereti, az ő keze közben a mellkasomon játszik, a csipeszeket rángatja, hogy a fájdalom hullámai után még inkább elöntsön a kéj.

Kis idő múlva fölém hajol és egy lágy csókot kapok tőle olyant, ami meghazudtolja a láncaimat, a csipeszt, a petségemet. Rám fekve takar be a saját melegével,  a hasamat neki feszítem a forró vesszőjének.A kezemet félre tolom, így nem nyomja annyira a teste.

A nyáltól tocsog a fenekem, a nyelve be- besiklik a lyukba. Szégyellem, hogy annyira élvezem, de az arcomra van írva minden. Nem kínoz, nem játszik velem szado- mazót. Amikor úgy látja eléggé felkészült a testem, egyszerűen megemeli a lábam és belém hatol. Nagyon jó.

A számat harapdálom az édes kíntól, miközben ő azt figyeli, ahogy a farka el- eltűnik a fenekemben. Kínzóan lassan mozog, élvezi a látványt. Néha teljesen kihúzza magát belőlem, a lyukam szinte sikolt érte ilyenkor. Aztán lihegve  vágja be  magát újra és újra, az őt váró helyre. Kész vagyok teljesen. Az érzéki hullámok beterítenek, maguk alá döntenek.

- Ne vedd ki- vinnyogok, amikor megint kihúzódik belőlem, és a mosoly ami elterül Ryku arcán újra meghódít.

- Te kis mohó. Mond, hogy kell a farkam és megkapod!

- Kell –csak ennyit nyögök bele a levegőbe, amikor megkapom valóban, egészen mélyen kitölt. Fonnám a karomat Ryku válla köré, de nem tudom, gyűlölöm most a bilincset.

Ryku begyorsít elűzve minden más kívánalmamat. Izzítja a prosztatámat odabent, az ágyéka csattanva csapódik a fenekemnek, a gyors mozdulatok hamar kergetnek minket fel a magasba. Amikor a csípőmet szorítva erősen magára húz és belém ereszti a magját fölsikoltok a kéjtől. Az ő élvezete, a vágy, és az a kevés súrlódás elég ahhoz, hogy én is kitörjek abban a pillanatban, amikor ő bennem. Kézi munka nélkül elönt az orgazmus, az egész mellkasomat beteríti a meleg spermám.

Ryku leveszi a bilincset. Megtörölget alul is fölül is.Sirok, de nem tudom miért. Oldalra hajtom a fejem, hogy elbújjak előle. Mellém fekszik és magához húz, mintha egyenrangú partnere lennék.

- Hé, Narumi. Ezt nem szeretem, ne sírj!

- De sírok-felelem és még erősebb zokogás kap el.

Ryku nevet, hangosan, azt mondja édes kis bolond vagyok. A keze közé szorítja az arcomat, kénytelen vagyok vele szipogva szemezni.

- Narumi… kicsi szerelmem –leheli miközben az enyémhez érinti a száját, úgy hogy tova űz vele minden kétséget.

Alig hiszem el, amit hallottam. A szerelmének nevezett, ahogy álmaimban vágytam.

A  hátára teszem a kezem, hozzábújok szorosan. A boldogságtól megint sírnom kell, de ő már meg sem lepődik. Nem tudom mit hoz majd a holnap, fájdalmat -e, keserűséget vagy megcsalást. Egy valami biztos, most elégedett és rettentően boldog vagyok!