Egy átlagos éjszaka

Szeptemberben rám tört egy érzés, ami már rég ki akart belőlem törni, de valami miatt nem lehetett…. hogy szerelemre vágyom! Iszonyúan vágyom a rég átélt érzésre, annyira, hogy az már szinte fáj. Néha már azon kaptam magam, hogy már mindentől, és mindenkitől csak ezért könyörgök. Az égnek, a földnek, a fának, a virágnak, a szikláknak, mindenkinek.

Teltek a hetek, és láss csodát… úgy látszik, meghallgattattam. Szerelmes lettem. Nagyon szerelmes, egyik pillanatról a másikra. El se mertem hinni. Újra voltak boldog perceim, és örültem az életemnek. Csak elkövettem egy nagy hibát… azért elfelejtettem könyörögni, hogy ez a szerelem viszonozva is legyen, ugyanis ez a része nem jött össze. Most nem részletezem a dolgokat, a lényeg, hogy itt vagyok egyes egyedül, fáradtan, boldogtalanul, szerelem nélkül. Persze történt egy csomó más rossz is, ami miatt padlón vagyok, de be kell ismernem magamnak, ez a csalódás a legfájóbb. A napjaim most arról szólnak, hogy gyászolom azt, ami igazán sose volt az enyém, sose volt igaz, hallgatom a sok okos tanácsot, hogy mit kéne tennem, és próbálom túlélni azt, hogy megint fáj, nehezen megy, de állítólag az idő majd segít…

Tegnap éjjel ismét úgy sikerült csak elaludnom, hogy álomba-sírtam magam. Csak feküdtem… már könny se jött, és éreztem, hogy szép lassan elnyom a megváltó álom…. Ám amint becsukódott a szemem, hirtelen ajtónyitást hallottam, lépteket, és hirtelen a szobámban termett… Először nem értettem, mi a frászt keres itt, mit akar, de izgalom töltött el… Nem szólt egy szót sem…. odajött, leült az ágyra, megölelt. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi… a távolban ugyan furakodtak a gondolatok, hogy tuti, hogy ez nem a valóság, de nem törődtem vele… csak öleltem, öleltem, ahogy csak az erőmből telt. Nem tudtam, miért van itt, mi a pontos oka, de nagyon hálás voltam. Aztán lazult a szoros ölelés, és ő letörölgette a könnyeimet. Szégyelltem, még sosem látott sírni, és azt akartam, hogy ez így is maradjon. Aztán csak néztük egymást, mélyen belenézett a szemembe, és engem ismét elfogott a szorongás… vajon mit lát benne… engem, vagy valaki mást?!

De azért jól esett a tekintete! Szinte harcot vívtunk, ahogy így néztük egymást, sokszor már azt éreztem, nem is tudom tűrni a tekintetét, mégis csak néztem és néztem…. és elöntött a vágy, mint már annyiszor azelőtt, mikor rá néztem… meg akarom csókolni, érezni vágyom az száját a számon… szeretem a száját. Féltem attól, hogy eltol magától, de gondoltam, nem veszíthetek semmit, hát megcsókoltam. És meglepetésemre visszacsókolt, oly forrón, mégis oly lágyan… csodálatos volt, életem talán egyik legjobb csókja. Eldöntöttem, hogy most olyan örömökben lesz része, mint még soha. Kényeztetni akartam, elhalmozni mindennel, ami én vagyok.

A csók soha nem akart abbamaradni… közben simogattam, próbáltam vetkőztetni, és ő is engem. Mikor már muszáj volt abbahagyni, nagy nehezen elszakadtunk egymástól, csak egy pillanatra, hogy minden ruha lekerüljön. Végig néztem rajta, simogattam a testét, az arcát, a nyakát, a nyakán a nyakláncokat, iszonyú izgató volt, a vállát, a karját, a mellkasát. Nem is akartam elhinni, hogy tényleg itt fekszik az ágyamon, itt előttem, csillog a szeme… Aztán a kezemet a szám követte, végigcsókoltam a kezem nyomát mindenhol, apró csókokkal halmoztam el a testét , a hasát is, egyre lejjebb. Aztán eszembe jutott valami. Mondtam neki, hogy csukja be a szemét, és kiszaladtam a konyhába.

Pohárban jeget hoztam. Jeget vettem a számba, hogy lehűtsem, és jéggel a számban kezdtem újra csókolni a testét, úgy csináltam, hogy néha csak a jég érjen hozzá. Felszisszent, de látszott rajta, hogy élvezte… Egyre lejjebb haladtam, mire a jég szépen elolvadt. Már csak a hideg számmal folytattam a játékot. Eldöntöttem, eljött a kínzás teteje, nem vártam tovább, hirtelen megnyaltam a hideg nyelvemmel a farkát, majd bekaptam a makkját, nyalogatni kezdtem, aztán újra jeget vettem a számba, és így folytattam. Végignyaltam a hosszán minden irányban. Ütemesen szoptam, és közben a kezemmel simogattam.

Aztán láttam rajta, hogy már nagyon hideg, nagyon fázik, gondoltam egyet, visszatettem a jeget a pohárba, és ráültem. A hideg jég után váratlanul érte a forró puncim hatása. A szemébe néztem, láttam rajta, hogy iszonyúan élvezte a játékot. Ütemesen mozogni kezdtem. Egy darabig így élveztük egymást, aztán a hátamra fektetett, és úgy hatolt belém. Iszonyúan élveztem, egyre gyorsabban mozgott, közben a kezével izgatta a csiklóm, és egyszer csak robbanásként tört rám a kéj. Isteni volt! Igen itt van velem, ő, itt bennem, és a csúcsra juttatott… Várt egy kicsit, hadd pihenjek, majd folytatta. Neki se kellett már sok, az előjáték megtette a hatását, hatalmasat élvezett bennem. Megöleltem, szerettem volna kimondani, mit érzek, de úgy éreztem, még nincs itt az ideje, és tudtam nagyon jól, hogy ő nem érzi ugyanezt, így csak a szemébe néztem, ő így is megértette. Ezután rendbe tettük magunkat, és összebújva aludtunk el.

Aztán viharos gyorsasággal jött a reggel. Kinyitottam a szemem körülnéztem, és sírni kezdtem. Iszonyú fájdalom tört rám. Ez megint csak álom volt.