A hópelyhek lágyan simulnak a tejfehér tájba..
Lábnyomok tükrén lépkedek tova..
Megyek, mert maradni fáj.. irgalmatlanság, önvád és bizalmatlanság.. nincs más.
Húsomba maró ridegség és elutasítás, ez maradt velem azokból az utolsó napokból, mikor velem voltál..
Üres tekintet, mely nem engem pásztázott.. ideges toporgás, ami elemi erővel taszított, sarkallt arra, hogy menjek.. és soha ne nézzek vissza.. egy utolsó ölelés, mi lerombolt bennem minden reményt és vágyat. A gyötrelmes búcsú, és több száz könnycsepp, mi csak sokasodik azóta.. nincs visszaút..
Kitaposták előttem az utat.. ezer és ezer ember sétált végig ezeken a nyomokon.. ki csámpás, ki egyenes nyomot hagyva.. de itt jártak.. mind..
Csukott szemmel is odatalálnék.. elmém sötét hártyáján átpillantva rájövök.. jártam már ott.. csak akkor fülledt meleg volt.. a nyárfák orrfacsaró édes illata beleégett az orromba.. szinte most is érzem, ahogy egy gyenge szellő körbetáncolva hozza elém a nyár gejl szagát.. felfordul a gyomrom.. térdre rogyok és a friss hóba hullnak könnyeim.. „maradj.. kucorodj össze és ne mozdulj tavaszig” kérlelnek a pelyhek.. tovább kell mennem.. nem jön már új tavasz.. csak a tél alattomossága maradt nekem.. feltápászkodom.. vállaimat rázza a zokogás.. torkomat kaparja a kín.. de tovább kell mennem.. nem futamodhatok meg még egyszer.. nincs messze.. már hallom a morajlást.. kedves, megváltó hang ez.. Bevillan egy kép.. magasan állok egy ablakban.. remegnek a térdeim.. nyugalmat erőltetek magamra.. behunyom a szemem.. a levegőt taposom.. de élek.. miért? Egy kéz markolt belém és visszarántott.. óh, én botor lélek.. halál.. azóta vársz rám..
A híd közepén egy alak áll.. férfi.. mosolyog.. int, hogy menjek közelebb..
Félek e? Dehogy.. hisz szerelmem az.. az édes Kaszás..
Megfogja kezem.. magához húz.. forró csókot lehel homlokomra.. kellemes illata van.. már nincs is más illat az övén kívül.. a derekam köré fonja a karjait és feltesz a híd korlátjára.. a jeges szél belekap a hajamba.. kiseprem a szemeimből.. torkomban dobog a szívem.. lenézek és ott áll Ő.. kitárja karjait és engem vár.. a lábam a levegőt tapossa.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások
Összhatásában tetszett!