Csók Édes!

Mintha tettem volna egy olyan meggondolatlan ígéretet, hogy elküldöm Neked, mit is álmodtam tegnap, illetve tegnapelőtt… Hmm, még most, így hajnalok hajnalán is megnyalom a szám, ha eszembe jutsz, egyre erősebben hiszem, Te mellém vagy kitalálva! Ha belegondolok, egy cigi most igazán jól esne – na jó, rá is gyújtok, egy perc technikai szünet.

A találkozás… 1. rész

Szóval, hol tartottam…: mi is történt álmomban?
Mintha mindig ismertelek volna, és gyakori vendég lennék Nálad, az első kép, hogy kopogtatok az ajtódon. Nem számíthattál Rám, mert csak hosszas futkosás, motoszkálás után nyitsz ajtót, kipirosodott arccal, ágyfútta frizurával, mezítláb a bordó járólapon. Nem viselsz mást, csak egy rövidke egybe-részes nyári szoknya-top ruhácskát, de míg mosolyogsz Rám, még mindig az alját igazgatod, mintha rajtakaptalak volna valakivel…

Nem, ahogy haladunk befelé a lakásba, csak egyedül vagy, sehol senki. Egyedül? Mi történt a hálóban? A résnyire nyitva hagyott ajtón át látszik, az ágy összetúrva, ledobált fehérneműk a padlószőnyegen. Kezdem sejteni, miért csak a konyhában ültetsz le, és pislogsz Felém zavartan, csillogó szemekkel – megzavartalak tán? Ahogy le-fel korzózik Rajtad a tekintetem, látom, hogy bugyit, melltartót már nem volt időd felkapni, és érzem a halovány illatot a lakásban: erotikus, izgató lágy parfüm, enyhe pézsmaillattal vegyítve; kicsit felforrósodott a levegő, ugye?

Megfogom a kezed, az arcomhoz emelem, puha csókot adok rá – ugyanaz az összetéveszthetetlen, édes, bódító zamat, a saját tested legbensőbb részéből. Nagyon friss, egy kicsit még nedves is, az ujjad még bőven a puncidban lehetett, mikor ideértem. Lassan, minden ízét kiélvezve szopogatom le előbb a mutató, majd a középső ujjadról is jussomat, illetve remélhetőleg csak az előleget Belőled. Kapkodod a levegőt, nem tetted rajta túl Magad, hogy épp kis játékocskád közben toppantam be. Átveszed az irányítást, visszavonhatatlan, követelőző csókot kapok, fürge nyelved pillanatok alatt feltérképezi mindkét ajkamat. Egyre jobban simulsz hozzám, ha akarnék, sem tudnék szabadulni a karjaidból. Minden elveszett, nincs visszaút, nem eresztesz. Lábujjhegyre állsz, hogy minél többet kaphass Belőlem, már nem is tudom, Én tartalak Téged, vagy Te ragadtál Magadhoz?

Nem számít, úgysem tudnék másra gondolni, érzem, ahogy a csapágyak lustán pörögnek és kezdem elveszíteni a fejem. Mindkét tenyerem a fenekedre szorítom, húzlak közelebb és közelebb, hogy érezhesd a pockodon, mennyire vágyik már Rád a farkam, szinte a gombokat is szétnyomja a farmeromon. A kezed lecsúszik a mellkasomról, várom az érintést ott lenn, de helyette a saját hosszú combjaid közé csúszik. Látom, hogy bugyival nem kell vacakolnod, annyi időd már nem volt, hogy azt is Magadra rántsd. Egy mély sóhaj, és ujjaid megtalálják azt a keskeny vágást, végigsimítanak benne. Ahogy kezed hátracsúszik, érzem mozgását a tenyerem alatt. Feljebb húzom a szoknyád alját, és Én is lejjebb-beljebb tapogatózom.

Feneked izmai összerándulnak, ahogy átsiklom felette, vigyázva, hogy azért megsimíthassalak egy kicsikét. Erőszakos vagy, mindketten Veled foglalkozunk, de így, hogy nem láthatom, mi történik, játékunk még izgatóbbá válik. A puncid annyira felcsigáztuk, hogy már a combod is nedves – nem, lassítanunk kell, hogy minden percét kiélvezhessük ennek az ellopott délutánnak! Azzal nem is vacakolsz, hogy lehúzd az ingem, csak szétrántod a gombjait, és ajkaid rögtön a mellbimbómat keresik. Mindkettő sorra kerül, hol lágyan nyalogatod, hol óvatosan próbálgatod rajta a fogaidat. Körmeid a hátamat karcolják, finoman, gyengéden, hogy ne okozzanak fájdalmat. Csúszol egyre lejjebb, már a nadrágommal matatsz, de az a merev duzzanat erősen hátráltat.

Segítek Én is, így a gombok egy pillanat alatt engednek, a boxeralsó kiképzése pedig rendkívül segítőkész! Farkam máris ott himbálózik az orrod előtt, de Te, mintha még nem találkoztál volna hasonlóval, csak nézegeted. Talán elégedett vagy a látvánnyal, mert behunyt szemmel dőlsz felém, nyelved hegyét kidugva ízleled meg a makkom végét. Körbe-körbe nyalogatod, mielőtt egy határozott lökéssel a torkodig csúszik le. Teljesen kitölti a szád, érzed meleg lüktetését, ahogy ki-be engeded a fogaid között. Egyik kezeddel megmarkolod, minden ujjad ráfeszül, húzogatod, egyre csak húzogatod, fel-le, fel-le, fel-le… A nyelved körbejár, ajkaid, mintha a lelkemet akarnák kiszívni, vákuumban tartanak. Megfogom a fejed, vissza kell tartsalak, ezt a kényeztetést már nem bírnám sokáig. Irányítanom kell, pedig nagyon jól tudod, mit csinálj, de mégis, azért ezt nem hagyhatom ennyiben. Fenéken ragadlak, a ruhád alja felcsúszik, ahogy combjaid a konyhapultra csattannak. A felső pántok nem akadályozhatnak, egy mozdulat, és mindkét melled kiszabadul….

Bemelegítésnek talán ennyit… Ha jó leszel, megkaphatod a folytatást is!

A találkozás… 2. rész

… börtönéből, kerek rózsaszín udvarából a két kis bimbó ágaskodik Felém, hívnak, érintsem meg őket. Tenyerem rájuk simul, ujjaim kontúrt húznak a lágy hajlatokon, és nyomlak egészen hátra, hogy lapockáid a pulthoz érjenek. Már az egész tested az Enyém, bármit megtehetek Veled, amire valaha vágytam. Combjaid közé dőlök, nyelvemmel felfedezem mellkasod minden domborulatát, vénuszdombod ívétől egészen a füleid mögötti, puha bőrig.

Beszívom illatod, elbódulok tőle, mintha drogként hatna Rám. Karjaid összefonom a fejed fölött, végigcsókolom a belső ívét, hogy visszajuthassak ajkaidhoz. Vad csókcsata kezdődik, tépjük-harapjuk egymás száját, érzéssel, hogy fájdalmat ne okozzunk. Teljesen Magadra húzol, lábaid ollóba fognak, próbálsz befelé csábítani. Érzem nedves forróságodat az ölemben, de még ellen tudok állni a kísértésnek, elsiklom Előled.

Leguggolok, hogy jobban Hozzád férjek, serkenő borostám a combod belső oldalát karistolja, meleg nyelvem síkosítja előtte az utat. Felfelé haladok, lassacskán orrom a puncidhoz feszül, a háromszög körívét masszírozza. Apró, finom csókokkal “nyugtatom”, egyetlen-egy négyzetcentiméter sem maradhat ki. Már a fél arcom maszatos Tőled, ideje, hogy az egészet összekenhesd. Nyelvem végighúzom a csupasz, kislányos vágat mentén, vigyázva, hogy csak kóstolót kaphass a Rád váró élvezetből. Tudom, nem csigázhatlak tovább, egy mindent elsöprő mozdulattal nyalom végig a világ legfinomabb fagylaltját! Az elégedettség sóhaja szakad ki Belőled, egész tested összerándul, szinte sikít: még-még-még-méééé… Minden a Tiéd, csak Te számítasz, tested összes rezdülése jelzőtábla számomra, mit, mikor, hogyan élvezel leginkább. Hiszen nem ismertük még Egymást, csak most tanuljuk a másik gyönyörét, és látom, mindkettőnk a tanár szerepét szeretné magáénak.

Most az Enyém a pálya, ellenvetést nem tűrve falok Beléd. Kisajkaidat a számba szívom, úgy csókolom, mintha egy valódi száj lenne, míg nyelvem a feneked feletti vágatot simogatja. Feljebb csusszan, elmerül hüvelyed nyílásában, hosszan, mélyen, körkörösen kitapintva minden redőt és mélyedést. Akár a farkam lenne, megfeszítem és betolom, amíg csak bírom szusszal. Majd újra ki és be, nincs megállás, felcsigáz egyre erősödő nyögdécselésed, ahogy fokozatosan haladsz a csúcsig. Még nem érheted el, abbahagyom, kicsit magasabb régiók felé veszem az irányt. Már a csiklód körüli részt kényeztetem, csak nyalogatom, ízlelgetem, nyelvemmel a szájpadlásomhoz szorítva morzsolgatom – ugye tetszik? Hátracsúszik róla a kis bőröcske, megnyílik Előttem, kiszolgáltatva magát perverz fantáziám kénye-kedvének.

Megduzzadt, mint egy apró pénisz, arra várva, hogy kezelésbe vegyem. Segítség kell, két ujjam is beszáll a játékba, hogy egyesült erővel mutathassuk Neked a tetőpontra vezető utat. Mutatóujjam a puncidba csúszik, hüvelykujjam és nyelvem a csiklódat izgatja. Megállapodok belül az elülső falon, hívogató mozdulatokkal ingerlem a kis reszelős dudort, minden öröm forrását. Nem soká bírod, egyre hevesebben dobálod Magad, “…ne, ne készíts ki, gyere, Bennem akarlak érezni…” – szólsz Rám türelmetlenül.

Kezed az arcomhoz ér, de nincs ereje eltolni, mintha megcsúszna a sikamlós bőrön, nyelvem mellett landol. Fejemmel elhúzódom, hagylak, hadd láthassam az arcod, míg ujjaid a hasíték tetejét gyömöszölik. Már nem tarthat soká, gyorsul a mozgás, kezed fején kidagadnak az erek az erőlködéstől. Gyönyörű vagy, ahogy megosztod Velem legbensőbb élvezeted összes rezzenését, arcod eltorzul, ahogy a fellegek kapujába érsz. Megszűnt a kontroll, kihúnyt az önuralom utolsó szikrája is…

Remélem tetszik… Kíváncsi vagy, mi történt ezután?

Ismerkedünk… 1. rész

…, én pedig nem szakítalak félbe, mosolygok Rád, hagyom, hogy szállj, amilyen magasra csak bírsz. Kinyitod a szemed, a mozgás lelassul, kiéhezett, csillogó szemekkel szólsz, csak ennyit: “Gyere!”
A pultról lecsúszva megragadod a farkam, és húzol Magad után a háló irányába. Belököd az ajtót, már premier plánban látom a mindent uraló káoszt, a hatalmas, feldúlt ágyat. Lerántod a földre a takarót, a selyem lepedő szinte vonz minket magához. A párnák közé löksz, hasamon a fenyegető felkiáltó jelre ügyet sem vetve hátat fordítasz, és az ablakhoz indulsz. Behúzod a függönyt, de csak annyira, hogy a félhomályban körvonalaink jól kivehetőek maradjanak.

Kibújsz a csípődön elakadt ruhából, de míg a fejeden próbálod áthúzni, Én mögéd osonok. Megszabadítalak az arcodat takaró, enyhén megviselt szoknyától, és az ágy felé fordítalak. A távolság alig egy méter, ahogy döntelek előre, mint egy macska, nyúlsz el rajta hason. Feszes feneked két félgömbjét a magasba domborítva vársz, milyen sorsot szánt Neked ez a váratlan találkozás.

Jobb kezem lenyúl, érzem, a nedvesség még nem szűnt meg, pinusod szirmai tárva-nyitva vágyakoznak Rám. Felegyenesedem, ágaskodó hímvesszőmön a félig lecsúszott bőrt teljesen hátrahúzva igazítom makkom végét az édes nyíláshoz. Nem kaphatsz meg egyszerre, előbb csak épp a záróizmokon hatolok át, rövidke mozgásokkal tágítva Téged, nedvesítve Magam. Egy halk sikkantás, arcod a párnába fúrod, ujjaid görcsösen markolják a meggyűrt lepedőt. A kapuig kijövök, két másodperc pihenő, és egy folyamatos mozdulattal tövig hatolok Beléd. A tökéletes elégedettség moraja szűrődik ki a párnából, ellazulva nyugtázod, hogy mennyire passzolunk egymáshoz.

Benned szorul a levegő, ahogy kis oldalazó mozgással, hol jobbról, hol balról hatolok egész a méhnyakig. Tolod hátra a csípőd, szinte felhúzózkodsz Rám, érzem legbelső izmaid tornáját, ütemes szorítását farkamon. Gyorsul a tempó, mindkettőnk vérmérséklete kívánja a sebességet. Egyre nagyobb lendülettel csapódunk Egymásnak, feneked már tűzpiros combjaim csattanásától. Már nem is mi irányítunk, valami hatalmasabb erő tartja össze testünket. A szívdobogásom az egeket veri, homlokomban lüktetve hallom: "Nyugi…”

Lelassulok, így Te is levegőhöz jutsz, már csak levezetés-képpen: libikóka előre-hátra. Oldalra fordítod a fejed, szád szélén apró nyálcseppet húz a gravitáció. Melléd bújok, altestem az arcod vonalába kerül, farkamon saját nedveid gyöngyöznek. Félkönyékre támaszkodva húzódsz közelebb, nyelved kinyújtva nyalod végig golyóim tövétől dákóm egész szárát. Szereted az ízed, ajkaidat kerekítve kapod be mindazt, ami egyszerre belefér a szádba. Csak három slukk, és tisztára mostál, már csak a makkom peremén maradt ízekre koncentrálsz. Kéjenc csettintéssel nyeled le az utolsó kis cseppeket is, ajkaid fénylenek, ahogy csókra nyújtod.

Végigsimítok a nyakszirteden, gerinced mentén egész a fenekedig eljutok kutató kezemmel. Nem állok meg, középső ujjam szelíden masszírozni kezdi a kis rózsát, néha lejjebb tartva, elmerülve a nedvességben. Felbátorodom az elmaradt tiltakozáson, próbálgatom, mennyire hagyod folytatni a játékot. Nincs ellenkezés, óvatosan jutok beljebb, míg egészen be nem nedvesíthetlek. Mocorgásba fogsz, feltápászkodsz az ágyon, és határozottan két vállra fektetsz. A bal lábad átveted fölöttem, tenyereiddel a mellkasomon támaszt keresve egyensúlyozol rajtam, míg meg nem leled a Téged megillető helyet. Egyik kezed lenyúl, és farkamat irányítva süllyedsz az ölembe. Nem vacakolsz gyengédséggel, fejét feneked nyílásához igazítva egyetlen sóhajjal ülsz hátra. Nem ezt vártam, hirtelen mozdulni sem merek, inkább Rád bízom Magunkat, még nem ismerlek, mi eshetne esetleg rosszul. “Uhh, fincsi!” – nyögöd halkan, és a sarkaidra ereszkedsz, a imént nehezen megtalált támasztékot is végleg feledve…

Izzik már a képernyő?… Vigyázz, belendülök, és nem lesz megállás!

Ismerkedünk… 2. rész

…, összeszorított fogakkal vészeled át a feszítő fájdalom első és utolsó hullámát. Engednek az izmok, már nem tart vissza semmi, hogy saját ritmusodban lovagolhass Rajtam. Csak a combod feszül, ahogy emelkedsz le Rólam, de vigyázol, nehogy kicsúszhassak Belőled, épp időben fordulsz vissza. Rövidül és monotonná válik a hintázásod, gyanítom, ez a legkedvesebb és legeredményesebb pózod lehet. Mielőtt kezed tétlenné válna, az öledben landol, és megkezdi jól ismert útját: a csiklódon feszülve körkörös mozdulatokkal tapogatózik befelé üresen maradt hüvelyedbe. Két ujjad is eltűnik a mélyben, egymáshoz szorítva tuszkolod őket egész tövig a puncidba.

Nekem semmi dolgom, csak néznem kell az arcod, és olvasni minden rándulásának üzenetét. Veszem a lapot, nem kontárkodom bele a nagyok dolgába, csak sodortatom Magam az árral. Hogy ne “unatkozzak”, melleidbe kapaszkodok, finoman cirógatom mellbimbóidat, rajzolom körbe holdudvaruk vonalát. Lihegve vonaglasz Rajtam, egyre gyorsabban és gyorsabban kapkodod a levegőt, míg teljes szinkronba kerül feneked csattogásával. Megszűnik a kapcsolatod a külvilággal, artikulálatlan hangokat hallatva nyüszítesz mind hangosabban. Bal kezed ismát támaszt keres, felnyúlok, hogy ujjaink összekulcsolódhassanak a magasban. Már a vészfék sem működik, egyikünk sem lenne képes megálljt parancsolni Neked. Repülsz, száguldasz a csúcsra, immáron csak saját tested kívánságaival törődve szabályozod az utazást.
Az arcod fintorba rándul, mindent elsöprő hullámmal érkezik a gyönyör első szele Feléd. Sikítasz, nevetsz, zokogsz, ahogy megtalálod Téged megillető jussod az erotika útvesztőjében. Lassulunk, tompul a szédülés, az óriáskerék nehézkesen átfordul, hogy földet érhess. Nem kell több hang, mellemre dőlsz, forró lehelleted a nyakamat süti. Még meg-megvonaglik a hátsód, de ez már csak az idegek játéka megviselt testeddel. Mindkét karommal szorítalak Magamhoz, tarkód simogatom az enyhülésre várva. Farkam kicsúszik fenekedből, oldalra döntelek, jobb lábad felhúzva fekszem alád keresztben…

Nyugi… Azért még nem fejeztük be!

Elválás…

…, míg végre teljesen beásom Magam combjaid közé. Nem kell sok helyezkedés, könnyen megtalálom az utat befelé a forróságba. Jobb kezed segít, két szétterpesztett ujjad a farkam masszírozva irányít egyre mélyebbre. Csendesen mozgunk, figyelve Egymás reakcióit, testünk régi ismerősként fonódik egybe. Nincs rohanás, pattanásig feszült idegszálaink csak a minél tökéletesebb élvezetre ügyelnek. Felzaklatott bensőm robbanásért könyörög, hatalmas léptekkel haladok a beteljesülés széléig. Te is elkaptad a fonalat, kéjesen nyalod végig ajkaidat az újra fellobbanó vágy hevében.

Már nem is Én vezetlek, csak szeretkezünk mindent és mindenkit feledve, mind gyorsabban és erőteljesen, amíg ki nem szakad Belőlem az első ellenőrizhetetlen sóhaj. Érzed, hogy közeleg a vég, még ráteszel a tempóra egy lapáttal, “Kérlek, látni akarom, ahogy élvezel!” – suttogod. Az utolsó pillanatban rántom el Magam, és térdepelek meggyötört puncid elé. Csak 1-2 kíméletlen szorítás, egy pillantás a tekintetedbe, és tudjuk, nem bírom tovább! Már az első lövellésből kap az egész felsőtested, a vékony fehér ondócsíkból jut az arcodra, melledre, pocakodra is. Pár csepp a szád szélére került, fanyar mosollyal tornázod nyelved hegyére. Néhány pumpálás, már kevés az erő, vénuszdombodon összegyűlve csordogál bele puncid vájatába. Elengedem Magam, hagyom, hogy farkam a Te kezedben pihenhessen meg végre. Simogatsz, de ujjaid csiklandozása nem bántó, a jóllakottság érzésével tölt el. Bőrödön a patakok tóvá szélesednek, ahogy másik tenyered testápolóként keni szét megsemmisült utódaim csíráját.

A válladra hanyatlom, kiadtam Magamból a hosszú vágyakozás összes felgyülemlett energiáját. Körmeid a homlokom cirógatják, nem kell szó, kifulladva pihegünk Egymás ölelésében. Kapsz egy cuppanós csókot az orrod hegyére, szemérmes, lesütött szemmel veszed tudomásul. Nem akarsz elengedni, pedig tudod, mennem kell, nem kaptunk több időt a Sorstól. Magadhoz húzol egy párnát, még szorongatod, mikor Én már a konyhában járok.

Összavadászom szétszórt gönceim, teljes delíriumban bújok beléjük. Hallom, Te is kifelé tartasz, karjaid kétségbeesett erővel fonod körém. Kifordulok a béklyóból, lehajtom fejem, de a búcsúzáshoz még így is ágaskodnod kell. Időtlen, elmélyült csókban forrunk össze, nem tudjuk, az első vagy az utolsó adatott meg számunkra. Fájdalmas nyikorgással tárul fel az ajtó, a lépcsőházba érve egészen más, rideg, magányos világba érkezem. Az ajtó takarásából nézel utánam, tudod, hogy nem tudnálak egyetlen szó nélkül Magadra hagyni. Ismersz már, ahogy ismerlek Én is, közös jelenünk múlt és jövő nélkül taszít el magától. Csak a negyedik lépcsőfokig jutok, szemeid a hátamat égetik, vissza kell néznem: “Csók Édes!”

Hát meggyőztük végre Egymást, hogy a 2 hét, chaten kezdődő románc után nem árthat a személyes találkozás sem! A Véletlen akarta, hogy így Egymásra találjunk, pedig csak fényképről láttuk a Másik arcát, mégis a néhány soros “beszélgetésekben” már eldőlt a szimpátia. Igaz, párszor telefonon is dumcsiztunk, nem titok, hogy hangod az első perctől elvarázsolt, és a kísértés csábítóan lebegett a fejem felett. Végül megadtuk magunkat, de szégyen és megbánás nélkül válhatunk el…

VÉGE

Mesénk igaz történet is lehetne, mindnyájan tudjuk, gyakran a legszebb álmok válnak épp valóra. Ígérem, ha lesz, megosztom Veletek a valóságot is!

rudika24