Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

BURGONYA szerelmeslevele A.-nak

Őszintén megmondom, fogalmam sincs róla, hogyan kezdjem ezt levelet, melynek feladata, hogy érzékeltesse az elmúlt négy év során felkorbácsolódott érzelmeim különleges voltát. Négy év – ennyi volt szükséges ahhoz, hogy pontosan megfogalmazhassam azt, amit érzek – nem csak számodra, a magam számára is. Nem tudom, milyen hosszúra nyúlik majd e levél, s azt sem, át fogom-e adni neked valaha is. Írás közben párszor alighanem magamhoz nyúlok majd, csak hogy tudd. Mindettől függetlenül csak azt írom le benne, amit gondolok, és amit érzek, és úgy, ahogyan az az évek során bennem felhalmozódott, hogy ezen alkalmas pillanatban a felszínre bukjon. Tudod, én hiszek abban, hogy mindennek csak egyszer jön el az ideje – és úgy érzem, itt a pillanat, hogy kiírjak magamból mindent, ami eddig a szívemet nyomta!

De még mielőtt belefognék a továbbiakba, szeretnék mondani valamit, amivel a későbbiekben is feltétlenül tisztában kell lenned, bármit is gondolsz rólam. Fitymaszűkületem van. Így ha esetleg belém szeretnél, nemi életet élnénk és szeretsz szopni, nem lesz olyan jó. A dokitól meg félek, bár szerelmed erőt adhat. Akkor, ha akarod, körül is metélem magam. Ha van kedved, olvasd végig ezt a levelet, ha nincs, akkor ne – én semmit nem várok tőle. Mi sem áll távolabb tőlem, mint a zaklatás, ez remélem világosan kiderül majd, mire végzel az olvasással.

Több mint négy éve történt, és még mindig úgy él bennem, mintha tegnap lett volna – akárha egy olcsó szerelmes történetet olvasnál, amiben száz oldalanként van egy lightos kefélés. Akkor természetesen még véletlenül sem gondolhattam, hogy oly sok év után itt ülök majd az íróasztalomnál, az Omega zenéjét hallgatva, és érzelmeimmel viaskodva igyekszem kicsikarni magamból ezt a levelet. Egy hétköznapi, verőfényes őszi délután, egy élénkzöld kezeslábasba öltözött tízéves fiatal lány egy éretlen kisfiú, és egy véletlen pillantás – ez volt a kezdet. Akkor még az első erekcióm sem érkezett meg, s nyilván te sem menstruáltál még. Az első fanszőreink sem nőttek még ki. Nagy hatást tett rám szépséged és gyönyörű szőke hajad, de azt hittem, semmi több. Kiderült, tévedtem. Fájdalmasan, édesen, hosszan tartott, tart ez a szerelem, lehet, hogy akár egy életen keresztül. Képtelenségnek tűnik, de aki ismer engem, aligha tartja annak. Nem tartja, hiszen mindenki tudja, milyen lúzer vagyok, félek, te is. Plátói szerelem és kezem feltétlen szeretete, tán egy életen át elkísér.

Szóval, nem telt bele öt év, s már pontosan tudtam, hogy április 18-án van a névnapod, s azt is, melyik a legmegfelelőbb hely az iskola udvarán, ahonnan nagyszünetben megleshetlek, és ha épp kihalt a folyosó, maszturbálhatok is rád. Egyszer a Farkas Vera rajtakapott, és be akart árulni az osztályfőnöknek. Könyörögtem neki, hogy ne tegye. Azt mondta jó, de csak ha megbüntethet. Így hát belementem, ő pedig elfenekelt egy fűzfaággal a hátsó udvar egyik alkóvjában. Le kellett tolnom a nadrágomat, sírtam, mert csípte a popsim, de erekcióm is volt. Azt kívánta, mondogassam: „Tetű kis köcsög vagyok, aki nem érdemli meg az Andit.” Ki is mondtam, de magamban soha: ott csak azt hajtogattam: kellesz nekem drága kedvesem!

Tisztában vagyok vele, hogy abból az időből nem sok jó emléked maradt rólam – ha maradt egyáltalán – és te is, én is pontosan tudjuk, miért. Nem beszélek róla, mert nehezen megy – még ma is, és azt sem tudom, vállalhatom e felelősséget akkori önmagamért. Kétségkívül infantilis debilitásra vallott, hogy elküldtem neked levágott hereszőrzetem szivecskés borítékban, s ráadásul tudtad, hogy az enyém, mert az iskolában senki másé nem vörös. Meg névtelen levelet sem kellett volna küldenem a cseppet sem jellegzetes macskakaparásommal, amelyben kifejtem, hogyan dugnálak seggbe egy kiadós pisikaki után, nyakamban csokornyakkendővel. Tudnod kell, hogy ezek a dolgok már nem érdekelnek. Nos, akár igen, akár nem, most – ha megkésetten is – szeretnék bocsánatot kérni minden kellemetlenségért és fájdalomért, amit neked akkor, és később is okoztam. Ez a legtöbb, amit megtehetek – egy másik ember szól hozzád, aki szeretné jóvátenni elődje bűneit.

Az irántad érzett szerelmem az idő múlásával egyenes arányban növekszik, és nem tudom, mikor ér majd pályára csúcsára. Ma azonban – és ez az egyetlen jó abban, hogy a gyermek ifjúvá serdül – világosabban látom ezt a szerelmet, mint azelőtt. Annyival világosabban, hogy ennél jobban talán már nem is fogom sohasem.

Én nem beléd vagyok szerelmes. Nehogy azt hidd. Egy nőbe sem leszek soha, hisz mindannyian aljas, hűségre képtelen ribancok vagytok. Ezt ma már tudom. Nem is lehetnék, hiszen a valódi szerelem egymás kölcsönös megismerésén és elfogadásán alapul. Én viszont nem is ismerlek téged! Csak magamat ismerem, a vágyaimat, a szexuális zónáimat, a bélműködésemet. Azt hiszem, ez az a különös állapot, amelyre egy groteszk példát is felhozhatnék: Dante szenvedélyét Beatrice iránt a középkorban. Valószínűleg ismered a történetet, az iskolában bizonyára tanították. Nos, ha elolvasod a tankönyv szövegét, pontos információkat szerezhetsz arról, milyen érzelmeket táplálok irántad. Dante vagy harminc éven át írta azt a kurva hosszú, olvashatatlan marhaságot, s közben tutira bekattant, mert egy akkor már halott nőre verte folyton. Hát ez nem túl isteni, a feministák le is alázzák, bár én a feministákat meg leszarom, mer… na ez most nem tartozik ide. Egyszerűen az történt, hogy idővel kialakítottam magamban egy eszményképet, amely a szépséget, a lelki tisztaságot és az emberfelettien tökéletes szerelem utópiáját testesítette meg számomra. Tudod, én is megijedek magamtól, amikor ilyeneket írok, de hát ez az igazság. És amikor sikerült megtalálnom az eszményképemet, egyszerűen beléhelyeztem abba a valóságos testbe, amely a legjobban kézre esett – és ez te voltál. Lehet, kisé durván fogalmaztam, de legalább nem titkoltam el semmit.

Mert a tested, az fontos nekem. Éjszakánként odalopódzok az ablakod alá, mint az a Ha én szél lehetnékben van, az, hogy bámulnám álmában vagy ilyesmi, tudod. Tehát csak állok egy bokor mögött, csőre töltött fitymaszűkült farkammal, és elképzelem, ahogyan bent vetkőzöl, leveted ruháidat arról a csodaszép testedről, és bebújsz a hűvös ágyba... a hidegtől összerezzenek a mellbimbóid. Érzem kamasz kis tested gerjedő vágyait, ahogyan lüktetni kezd a puncid, és te odanyúlsz, legyen az jó vagy rossz... de most jó. És a puncinedveid eláztatják az ujjaid, és csiklód duzzad, és nyögdécselsz, és már üvöltenél utánam, hogy menjek be hozzád, dobáljam le a ruháim, feküdjek melléd odaadó és szerelmes farkammal, és dugjalak meg íziben, mint Lipót Mária Teréziát, Roland a walkűröket, Józsi bácsi a Mari nénit. És együtt élveznénk, és csípőd hozzám préselnéd, és kirántanám a pöcsöm, és szőke hajadba verném a spermát, és leharapnám az orrod, és…

Ennyi elég. Szóval ilyenekről ábrándozom én az ablakod alatt, egy bokorban, maszturbálva, éjnek évadján.

Te nagyon sokat jelentesz számomra – sokáig nem is gondoltam volna, hogy mennyire sokat. Emlékszel még arra a bizonyos sítáborra úgy két évvel ezelőtt? Amikor a fél sítábor végigment rajtad, csak én nem, s majd megszakadt a szívem? Megkértem az Atanázt, készítsen rólad néhány fényképet, amikor épp három farok van a szádban s töltelék vagy egy szendvicsben – ezt valószínűleg tudod. Nos, ez a két kép azóta is itt lóg az asztalom fölött a falon, szemtől szembe velem. Igen, masztizok rá, gondolom kitaláltad, nem kell mondanom. Nem volt túl tisztességes dolog, de azóta akárhányszor rájuk nézek, a lelkem mindig egyfajta vérátömlesztésen esik keresztül, és új dimenziókkal gyarapszik. Lehetetlen szavak, de igazak.

Manapság gyakran csinálok olyat esténként, amikor unatkozom, vagy éppen a megfelelő hangulatban vagyok, hogy bekapcsolom az erre a célra tartogatott zenét, lefekszem az ágyra, becsukom a szemem és a muzsika segítségével romantikus ábrándozásba hajszolom magam. A különböző zeneszámok alatt egyfajta klippeket forgatok le magamban, melyekben mindig te vagy a főszereplő. Csináljuk a perzsa éjszakában, felhőkön lovagolva, lovakon lovagolva, lovak alatt, lovakkal, hátulról, felülről, belülről… Előfordult már, egynémely alkalommal, amikor nagyon szomorú voltam, hogy egy megrendítő dallam,- vagy szövegrész hatására egyszerűen sírva fakadtam, és egész éjjel ölelgettem a játékmacimat.

Az ilyen meditációk rendszerint teljesen kikapcsolják a tudatomat, és amikor magamhoz térek belőlük, úgy érzem, mintha újjá születtem volna. És ezt mind neked köszönhetem.
De az igazi jelentőséged számomra mégsem ebben rejlik. Alkotó ember vagyok, aki igyekszik mindig létrehozni valami mindig tökéletesebb, művészinek vélt dolgot, amire büszke lehetek. Például ilyen szép leveleket, mint ez. És te hihetetlenül erős ösztönzést nyújtasz számomra ebben! Írtam már hozzád novellákat, verseket, sőt egynéhány dalt is, amelyeket alkalmanként eljátszunk és eléneklünk a barátaimmal. De nem csak erről van szó. Az élet bármely területén, ha csökken a lelkesedésem valami iránt, elég rád gondolnom, és máris friss lendületet kapok. Abszurd, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy bármit is teszek, érted teszem.

Te vagy tehát a Nagy Mellű Lány, aki sokkal többet jelent nekem egy csinos fiatal lánynál és egy hétköznapi szerelemnél. Nem mondanám persze, hogy az eltelt négy év során mindvégig csak beléd voltam szerelmes. Hogy is képzeled. Volt más is, de miután ez a maga módján beteljesedett, üres keserűséget hagyva maga után a lelkemben, lassacskán elcsitult. A kis gólyvás Petra volt az, a pattanásos, aki berúgott a banketten. Kilopództunk az udvarra, és elővette a farkamat. De mikor meglátta fúúúúúúúzott egy egyet és elrohant.

Így hát visszatértem hozzád, és a segítségeddel sikerült visszaállítanom a lelki egyensúlyomat, kialakítva magamban azt a nyugtalan, de azért derűs lelkiállapotot, amely nagy segítségemre volt az alkotói folyamatban. Persze, az is segít, hogy legalább minden második este elkapok egy kóbor macskát, és kibelezem. Múzsa vagy számomra, a világ leggyönyörűbb múzsája. Lehet, hogy van nálad csinosabb vagy szebb lány (sőt biztos – a Júlia nyomába sem érhetsz, de hát őt már kúrja a Varga Pityu), de én még senkit nem láttam annyira sugárzóan szépnek, mint téged. Mert a szépség ugyanúgy, ahogyan a nyár és a napfény is, az én szememben te vagy. Ezt nem komolyan mondom, mivel a szerelem szerintem, nem ismer komolyságot, de mindenképpen őszintén. Lehet, hogy röhejesen hangzik, és nem is divat manapság az ilyen megfogalmazás, de én agy érzem, következésképpen így is írom.

Rajtam kívül mindössze két ember van a világon, aki nagyjából érzi, és megpróbálhatja elképzelni az érzéseimet. Az apukám és az anyukám. Anyunak mindent elmesélek, amikor reggel ágyba hozza nekem a kakaót. Nagyon szeretném, ha ezentúl te is közéjük tartoznál. Semmiféleképp nem akarok azonban neked kellemetlenséget okozni, ahogyan azt a múltban tettem. A szerelem értékes érzelem, és én megbecsülöm azt, akit szeretek. Ha ez a levél tehát rosszul esne neked, nyugodtan tépd ketté, és hajítsd a szemétbe. Ha azonban legalább annyit elért, hogy az ajkadra csalt egy gúnyos vagy egy szánakozó mosolyt, én már boldog leszek. Ha meg akarsz büntetni, állok elébe. Van felszerelésem. Mindent rendelkezésedre bocsátok, és megbüntethess egy ilyen kis utolsó csicskát, mint én. Keményen.

Elérkeztem mondanivalóm végéhez. Annyi minden lenne még, amit el szeretnék mondani, de eleget untattalak már, és az Omega is lassan bevégzi műsorát. Éppen a gyöngyhajú lányt játsszák. Szeretem ezt a dalt, mert erről is mindig te jutsz az eszembe. De a legfontosabbakat, azt hiszem, elmondtam. Ezután már csak akkor írok neked legközelebb, ha az irántad táplált érzelmeim kihűlnek, és már nem szeretlek többé. De ez, azt hiszem, harminc éves korom előtt nem fog bekövetkezni.

Éld az életed, amíg tudod, és vigyázz a Névtelennel, aki az Éjszakában Lopódzik.

Örökké szeret: BURGONYA
Hozzászólások
További hozzászólások »
Hárpia ·


Kedves Burgonya!

Te kis göcsörtös bumpszli, te kis föld alá dugott csíragyár! Kérlek mondd el, hogy mi a lószarral trágyáztak, hogy apró kis virágod távolról is látszik a kukoricásban!? Tán vadkendert ültettek melléd sötét suttyomban, vagy a gyomírtót desztilláltad angyalporrá?
No, mindegy, bármennyit beszélünk, este akkor is alszunk, szóval teccet!
BURGONYA ·
CSAK EGY HALDOKLÓ ÍRÓ RONGYLÁBAKON TÉNFERGŐ

RONCSA VAGYOK KINEK A FEJÉBŐL KIMERED A

HAMUSZAGÚ VÉRES SZÍV!! :angry: :rage: :angry:
lököttyúk ·
Együtt???

Hehe, szétröhögtem magam rajtad jaaaaj Hárpiaaa, ehehez jóóóúúú volt.

mandula ·
Burgi!Ma adtál egy jó ötletet...
BURGONYA ·
MIT ANYA? :angry:
mandula ·
TITOK :angry: :angry: :angry: :innocent:
lököttyúk ·
Jóvan, anyád már van :)
Na te gyönyörű állat, mondd meg egyfejű gazdádnak, nézzen a hírhozóra, de egészen bele a tarisznyába, a melléklet véres tartalmára.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: