Bordélyházi történetek I.

- Lányok, készen vagytok már? Siessetek, mert mindjárt érkeznek a vendégek! – Csattant fel egy türelmetlen reszelős hang a lépcsőfordulóról, és aztán a szobába sietett Melissa, az alacsonyabb, macskahajlékonysággal bíró lány.
- Roni, húzd szorosabbra a fűzőt! És a hajad sincs még kész? Fiona mama meg fog ölni, ha nem készülsz el! – ripakodott a nála magasabb, szőke hajú lányra Mel, és közben már oda is sietett, hogy egy könyörtelen mozdulattal még szorosabbra ráncigálja a fűző zsinegét. A szőke összeszorított ajkakkal tűrte el, ahogyan a hasát összepasszírozta a kényelmetlen, páncélnak vagy erényöv-ruhának is beillő ruhadarab.
Erény? Messze voltak mindannyian a közelben az erényességtől és a tisztaságtól. A bordélyház lakói tisztátlanok voltak.
Veronica sebesen tette túl magát a fűző okozta kínoknak, és a tükör elé ülve rögtön a fésűjével gyorsan megigazította a haját, és rögtön csábos, laza, pajzánkodásra hívó kontyba csavarta lenszín sörényét, néhány nem annyira szép, de a célnak megfelelő olcsó bizsu hajtűt használva.
- Szép vagy. – mosolygott rá a válla mögül Mel, és aztán az újabb lentről beszűrődő kiáltásra mindketten lesiettek.

Elfoglalták az ülőhelyeiket, körbe a „trón” körül, ahol Fiona mama ült, a bordélyház királynője. A lányokat gyorsan sorravette, és mindenkire tett egy kis megjegyzést.
- Lea, legközelebb a hajad ne merd ilyen csúnya csattal összefogni, mert kicsupálom mind!
- Melissa! Nem megmondtam, hogy más színű festéket használj? Emeld ki a macskás szemeidet, és akkor Ralph úr biztos téged kíván meg!
- Te, Miriam, legközelebb tanuld el a másiktól a festék használatát rendesen! – Mindenkihez volt egy-két kedves szava, és folytatta volna tovább is a mustrát, de a nagy ajtó halkan megnyikordult, mire arra kapták a fejüket mind. Fiona mama kihúzta magát, és a lehető legelőkelőbb arcot vágta, amit ismerhetett.
- A bordélyház királynője üdvözli önöket, Uraim! – köszöntötte a belépőket negédesen, csengő hangon: nem olyan reszelősen és nyersen, ahogyan a lányokat hordta le.
- Foglaljanak csak helyet! Marta, kínáld csak körbe az Urakat! – intett oda az egyik kicsit idősebb nőnek, aki rögtön egy tálcával a kezében végigjárta a kis asztalokat, ahova a férfiak kisebb-nagyobb csoportja leült.

Amikor a tulajdonosnő úgy érezte, elegendően vannak, és mindenki megkapta már az első kör italát, csettintett, és néhány lány rögtön meghajolva az urak előtt egy parányi színpad felé szaladt. Szaladt? Inkább suhant, ahogyan kecses léptekkel végigrepültek a mohó tekintetű, kiéhezett férfiak előtt. A lányok jól betanult mozdulatokkal táncoltak, míg néhányan a zenét szolgáltatták mellé, s a többi lány pedig az asztalok körül tett-vett, csevegtek, táncoltak, és mindeközben finoman a bájaikat mutogatták.
„Csábíts, és utána add meg magad!” – Ez volt Fiona mama szavajárása: nem egyszerűen elárverezte az éjszakák jogát- persze erre is sort került-, hanem a vendégeit előtte kellőképpen felajzotta, hogy egy-egy lányért rettentő magas összeget is kifizessenek. Talán ez a kis színjáték volt, ami évek óta úgy vonzotta a férfiakat a jól menő bordélyházba, és itt soha senki sem unta meg, vagy tartotta egyszerű ágyasnak a lányokat.

Miután kellő mennyiségű bor és egyéb ital elfogyott, Fiona mama összeütötte kétszer a tenyerét, és felállt a trónról, ahol addig ült.
- És akkor Uraim, kezdődjön a várva várt licitálás! De előtte had mutassam be az est Hercegnőjét: Veronica, a vízi nympha, a gyönyörű nefelejcs virágszál, akivel minden éjszaka ne- felejtsd- el! – és a trónra a szőke lány ült le, de olyan méltóságteljes ártatlansággal, hogy szinte tényleg isteni lénynek tűnt. – Nos, Uraim? – és egy mohó mosolyt nem bírt eltitkolni az öregedő nő, ahogyan észrevette a férfiak szemében a felvillanó vágyat a törékenynek tűnő lány iránt. Hamarosan egyre nagyobb pénzösszegek hangoztak, mire Fiona mamának csak nőtt a jókedve.
- Senki többet? Egy ilyen teremtésért egy éjszaka is a szultán vagyonának a fele legalább! Ugyan már, ne sajnálják rá a 120-t sem! Valaki 200-at mondott? Igen! Öné Uram, csak ma estére! – vigyorgott, és az egyik asztalhoz mutatott, ahol egy fiatalabb férfi ült barátai körében. Magas, és izmos volt, de nem tagbaszakadt: szinte lányosan atlétikus alkata volt, finom arcvonásokkal, és szőkésbarna hajjal. A ruhája és a társai öltözete is elárulta, hogy gazdag urak, akik egy ferde éjszaka miatt tértek be ide.
- Tegyél ki magadért Veronica! – motyogta a lánynak Fiona mama, miközben a szőke lány lassan odasétált a nyertes úrhoz, és aztán elindultak felfelé, a szobák felé.

- Veronica vagyok, Uram. – kezdeményezett végül beszélgetést a lány, miközben a férfi karját simogatta a lépcsőn, „előírás” szerint cselekedve. Egyelőre úgy tűnt, a férfi még nincs teljesen felizgulva, legalábbis nem kezdte már el itt vetkőztetni, mint sok más kuncsaft. – És mindent meg fogok tenni, hogy jól érezze magát ezen az éjszakán. – búgta mellé csengettyű hangján, és még jobban hozzásimult a férfihez.
- Az nem fontos, hogy én kivagyok. Csakis az éjszaka a fontos, ahogyan mondja. – mosolyodott el a jóképű idegen, és hagyta, hogy a lány behúzza a szobába, majd halk kattanással becsukta maga mögött az ajtót.

A szőke lány elengedte a karját, és a szoba közepére libbent, és körbeforgott, a szőke haja szédítően örvénylett körülötte. A férfi lassan sétált mellé, és magához rántotta, aztán megcsókolta. Nem úgy csókolt, mint a legtöbb vendég: azok követelőzően, általában türelmetlenül estek át az „előjátéknak” tartott csókolózáson. De a lány most mást érzett: puha ajkak szaladtak végig saját száján, és finoman játszott a férfi a nyelvével, kiismerve a lány egész ajkát. Az, hogy közben még simogatta is, már csak álom lehetett egy egyszerű bordély-lány számára. Lassan körözött ujjaival a lány hátán, és a csók csak nem akart megszakadni.

A férfi keze lassan a lány ruhájához csúszott: a hátán szalagok fogták össze a szép, kék ruhát. Az egyik szalagot megfogta, és lassan kibontotta a masnit, az ajka mindeközben a lány nyakára csúszott: először nem csókolta meg, csak ajkait éppen hozzáérintve a nő bőréhez kényeztette, utána csókolta meg a szép, elefántcsontszínű nyakat. Egy újabb szalag kiengedett a ruhán, és a férfi ismét lejjebb vándorolt: a lány egyik kulcscsontját halmozta el apró kis csókokkal. Aztán a harmadik szalag is kiengedett, és a férfi a kezét a lány ruhája alá csúsztatta a vállánál, és egy újabb csók kíséretében finoman letolta a válláról, a lány kinyújtott kezén pedig már lecsúszott magától a kék anyag könnyedén. Hímzett, szorosra húzott fűző bukkant elő a nőn, ahogyan lassan teljes testéről lecsúszott a ruha.

- Szép vagy… - suttogta a férfi, és hagyta, hogy a lány gyakorlott ujjai kibontsák az ingét, és a finom ujjak a mellkasán is végigszaladjanak nem is egyszer. Úgy tűnt, a férfi is értett a női nem ruháihoz, mert a harisnyakötőket egy pillanat alatt megoldotta, noha más vendégek nem is foglalkoztak általában vele. Az ágy felé tolta a lányt, ahol az engedelmesen hanyatt is feküdt, de a férfi megrázta a fejét.
- Ugyan már. – mosolyodott el, és aztán a lány elé térdelve finoman lehúzta annak harisnyáját, miközben egy édes csókot lehelt a lány térdére. – Nem kell elsietni semmit, milyen az egész éjszaka, nem? – mosolygott, és felnézett a lányra, aki meghökkenve pillantott vissza rá szép szemeivel. A nő egy pillanat alatt összeszedte magát, és negédesen mosolygott.
- Természetesen, Uram. – válaszolta lágy hangon, miközben a hangja a végén majdnem elfulladt, mert a férfi ujjaival végigfutott a bokájától a combjáig. Érdekes érzés volt, kirázta a hideg tőle, de mégis tetszett neki. Amikor kijózanodott ebből a fura érintésből már a férfi a fűzőt oldotta ki, miközben a nő vállát csókolgatta, és combjait simogatta egyik kezével, míg másikkal a ruhát bontotta.
Lekerült ez is a lányról, és meztelen testét a gyér gyertyafény sejtetősen csillogtatta. A férfi mosolyogva, és leplezetlenül meredt a lány kívánatos részeire: a kerekded, nem túl nagy melleire, aztán tekintete lecsúszott a sima hasfalra, és alább.

Veronica elmosolyodott, és a férfi nadrágja után nyúlt, és lassan leoldotta az övet, és végül leügyeskedte a feleslegessé vált ruhadarabot. Ideje volt már, hogy ő is kényeztesse a férfit, hisz ezért fizették meg. A férfit az ágyra húzta, és ő felé telepedett, és lassú hullámzással mozgatta a testét, hogy a férfit a látvány még inkább csak felizgassa, bár jól látható volt, hogy a férfi már teljesen készen áll. A lány a finom ujjait a férfi szerszámára kulcsolta, és jól betanult, apró mozdulatokkal játszott rajta, hogy a legtöbb kéjt biztosítsa a vendégének, de vigyázott arra, hogy ne feszítse túl a húrt. A férfi felhördült, és egyre jobban lihegett, de aztán megfogta a lány karját, és magára húzta. A lány engedelmesen végigfeküdt annak mellkasán: mindent a vevő akarata szerint, és ujjai néha itt, néha ott jártak.

A férfi csak szuszogott alatta, már kicsit rendezettebben, és nyugodtabban, és ő is részt vett a simogatásban, aztán elmosolyodott, és egy erős, hirtelen mozdulattal megfordította a helyzetüket: a nő került alulra, ő felülre. A simogatást csókokkal váltotta fel, és a nő úgy érezte, mindenhol ott van vagy a keze, vagy az ajkai: egyszer még pici mellbimbójával játszott az édes száj, azután már a hasfalát ostromolta heves csókokkal, harmadszorra meg pedig már a combokon száguldott végig ígéretesen a férfi nyelve. A lány felsóhajtott: régen volt már ilyen rendes vendége, aki nem csak egyszerűen felnyársalta és kész, hanem játszott is vele, foglalkozott vele is. A férfi kitartóan csókolgatta tovább a combjait, egyre inkább a belső felét, és végül apró csókokkal Veronicát elvitte a csúcsra is, ahogyan a lába között játszadozott.

A lány teste gyönyörű ívben meghajlott, és percekig élte át a gyönyört, legalábbis ő így érezte. Sürgető érzés lett úrrá rajta, kellett már neki a férfi teljesen, ahogy volt. Széttette a lábait, a férfi pedig egyértelműen véve a jelzést lassan közösült vele: finom kis mozdulatokkal, néha körkörösen, hogy még élvezetesebb legyen, miközben csókolóztak. Veronica ismét hamar érte el a csúcsot, és hüvelyét néhányszor összeszorítva a férfi is követte. Még néhányat mozgott benne a férfi, de már erőtlenül, azután végigcsókolta a nő nyakát, és melléfeküdt a franciaágyon, Veronica pedig jól tudva a dolgát rögtön a lankadó férfiasságot vette kezelésbe: finoman játszott rajta ajkával, és hamarosan a férfi újra hörögve tudatta, hogy közel van a gyönyörhöz, és hagyja abba. Finom mozdulattal végigsimogatta a lányt, azután pedig egy viszonylag erősebb mozdulattal térdelő pózba kényszerítette. A hátát simogatta, és végig is csókolta aprólékosan a lány gerincoszlopát, majd ő maga is feltérdelt, és lassan igazította kedve szerint a lányba a hímtagját: először kisebb, aztán egyre erősebb mozdulatokkal mozgott, miközben Veronica kéjesen nyögve bedomborította a hátát, és próbálta tartani magát, de néhányszor megcsuklott a keze, ahogyan átélte a gyönyört.

A férfi is hamar elment, azután hagyta, hogy a lány összeroskadjon, és föléfeküdt, mondhatni rá. A lány ugyan nem tudta elnyomni a nem tetszését, de megpróbálta: mindent a kuncsaftnak. A férfi egy kis idő múlva felállt róla, és felültette a lányt is. Megfogta melleit, és játszott velük, miközben néha-néha megcsókolta őket, vagy éppen a lány ajkaira talált rá, de nem akarta már, hogy a lány vele foglalkozzon, csak finoman simogatták egymást.

Hajnalig tartott az éjszaka számukra: a bordélyház „szabálya” a 4 óra volt. általában ilyenkor nem voltak már kuncsaftok, és a lányok is ilyenkor már nem nyújthattak meg mindent, ezért döntött Fiona az időhöz kötött zárás mellett már évekkel ezelőtt: tartani akarta a színvonalat.
A lány utoljára megcsókolta a férfit, és szinte szerelmes tekintetet vetett rá, a férfi pedig utoljára megsimogatta, aztán felállt, hogy felöltözzön. A lány jól tudta hogyan kell a férfi feladni a ruhát, meg is tett mindent.

- Köszönöm, igazán szép éjszaka volt. – mondta a férfi, aztán egy kis fejbiccentéssel az ajtóhoz lépett.
- Várjon, kérem! Én is… tudja, nos kevés lehetőségünk van nekünk átélni ilyen bizalmas éjszakákat. Én köszönöm. – és megnyomta az utolsó szavakat a lány, mire a férfi elmosolyodott, de aztán kilépett.
Veronica nagyot sóhajtott, aztán visszasétált az ágyhoz, és összeszedte a ruháit, felöltözött, aztán ő is elhagyta a szobát.